Heves Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-20 / 168. szám

5 2006. JÚLIUS 20., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP SAJTÓ ÉS TANULÁS A fiatal szerző könyvéből kiderül: miért szebb állat a teve, mint a ló? Ahhoz, hogy valaki húszévesen könyvet írjon, nagy felelősség és hatalmas önbizalom szükségelte­tik. Bak Zsuzsannában mind­ezek a tulajdonságok megtalálha­tók, így nem is oly meglepő, hogy megjelent az első könyve, mely­nek címe: Tanulmányok, avagy miért szebb állat a teve, mint a ló. A szerző igen frappáns címmel illette a könyvet, azonban tartal­milag leginkább az élete humoro­sabb, fájdalmasabb pillanataiba engedi betekintem az olvasót. El­gondolkodtató történetei, az élet­ből kiragadott képek minden egyszerű hétköznapi embernél is megfigyelhetők. Gyerekkor­ban, tanulásban, családban vagy odakinn a zűrzavaros nagyvilág­ban akadnak számunkra boldo­gító és elszomorító élmények. Játszó könnyedséggel, lendü­lettel és egy hatalmas önkritiká­val fűszerezve tanulmányozhat­juk egy fiatal, tehetséges lány mindennapjait. Egyszerre szol­gál az olvasónak tanulságokkal és egy tükörrel is, mely megmu­tatja, hogy bárki kerülhet kínos, mulatságos helyzetbe, kortól és nemtől függeüenül. Bak Zsuzsanna nyíltan, őszin­tén, szókimondóan tálalja a véle­ményét, és ami igen fontos, érvek­kel támasztja alá, miért is ez a gon­dolatmenete és ebből nem enged. Ez az igen hosszú címet viselő könyv a fiatalok számára szóra­koztató és vicces, ami humorral, gúnnyal van teletűzdelve. Ahogy Bsk Zsuzsanna Spitzer Gyöngyi Soma Mamagé­sa írta ajánlásában: Elképesztő humorral, iróniával és öniróniá­val, mélységgel és játékossággal, hihetetlenül egészséges életreva­lósággal. Egyszerre bölcs és szó­rakoztató. Vámos Kitti Sárban pogózós fesztiválozók wan2 Mezőtúr jövőre is hazavárja a rockzene kortalan szerelmeseit A VIVA színpadán az Edguy zenekar nemcsak zenéjével, hanem fénytechnikájával is elkápráztatta a közönséget Csak az időjárás nem volt kegyes a mezőtúri Wan2 fesztivál látoga­tóihoz, hisz a hetek óta tartó ká­nikulát épp e három napra váltot­ta fel néhány kiadós eső. De mi­előtt bárki azt gondolná, ez kiha­tott a buli sorsára, gyorsan ki kell jelentem, téved. Igaz ugyan, hogy a nagyszínpad előtt a pogót a da­gonya váltotta fel, mégis, néha ezt is lehet élvezni. Pláne, ha olyan nagyszerű zenekarok szol­gáltatják a sárdagasztáshoz a hátteret, mint az Apocalyptica, az Agnostic Front, vagy épp a Paradise Lost. Nem túlzás azt ál­lítani, hogy aki eléggé kemény idegzetű volt, és bevállalósan la­za, annak már meg sem kottyant egy-egy hasas, vagy hátas, mi­nek eredményeképpen szembe találkozhattunk olyan fesztiválo- zóval, aki „átment" színes bőrű­be, hisz' a sártól csak a szeme fe­hérje világított. De vissza a lényeghez! Első nap a Viva színpadon a hazai elit mellett az Entombed és az Edguy őrjítette meg a népet, míg a Pepsi Színpadon a legnagyobb üdvri­valgást az Aljas Kúszóbab érde­melte ki. Másnap az Apoca­lyptica újfent bizonyította, miért is jegyzik olyan magas szinten, sőt, dobossal kiegészülve még fo­kozni tudták az egyébként is fre­netikus hatást. A sörömzene bo­londjait pedig az őket megelőző Tankcsapda örvendeztette. Har­madnapra valamelyest javult a fő tánctér állapota, de erre szük­ség is volt, hisz a Hétköznapi Csalódások, Depresszió, Para­dise Lost hármas kitartó hívei nem a visszafogott mulatozásuk­ról híresek. Persze ez még csak a jéghegy csúcsa: mindhárom nap pörgött a program a Café sá­torban is, ahol nemcsak igényes környezettel, kellemes hangulat­tal várták a fesztiválozókat, de közönségtalálkozókkal is kedves­kedtek a fiataloknak. Interaktív beszélgetéseket folytathattunk Lovasi Andrással vagyis Kis- pállal, a méltán híres zenekar névadójával, Kiss Tibivel és Var­ga Líviussal a Quimbyből, vala­mint a Depresszió tagjaival. E mellett persze azt sem állhatom meg, hogy újfent szuperlatívusz­ok szóvirágai közt emlegessem Dj Palotait, a Colorstart, a Quim- byt, Nagát, vagy épp Kevint. Mindezeken túl pedig még min­dig nehéz felsorolni mindazokat a programokat, zenekarokat, me­lyek lehetővé tették, hogy a „me­zőturisták” ismét jó emlékekkel térhessenek haza. A legjobban ezt az érzést egy koravén punk fogalmazta meg, miközben a zá­rónap hajnalán kifelé bandukol­tunk a fesztivál területéről. Bará­tunk megfordult, és üdvözült mo­sollyal az arcán, integetve kiál­totta: Mezőtúr hazavár! Debreczeni László VOLT egyszer egy nagyon szuper fesztivál sopron Hazai és külföldi „Csillagok háborúja” uralkodott a hűség varosában Sopronban július első hetében új­ra őijöngő tömegek népesítették be a Lővér Kempinget, és környé­két. Nyugat-Magyarország legré­gibb, és legkedveltebb fesztiváljá­nak rendezői fantasztikus külho­ni, és hazai fellépő gárdával, igé­nyes környezettel, és egy felejthe­tetlen buli ígéretével várták az ér­kezőket. Aki kilátogatott, nem bánta meg, hiszen minden meg­volt, mi szemnek, szájnak ingere. A VOLT Fesztivál nyitónapján máris a népszerű német csapat, a De-Phazz, és a japán Kyoto Jazz Massive melegítette elő a hangulatot, nem is akárhogy. Persze nem illik megfeledkezni a Megasztárok fellépéséről, Lovasiék csendes ülős koncert­jéről, és a sort pedig bátran foly­tathatnám. Csütörtökön is igazi kuriózumok vártak a hallgató­ságra, olyanok, mint a drum and bass egyik legmagasabban jegy­zett producere, Andy C, vagy a szambabolond Mo’Horizons! Mellettük a Tankcsapda, a Hiperkarma, és még sokan má­sok feleltek a hangulat szinten tartásáért. A pénteki esőnap volt, de hát milyen fesztivál az, ahol nem dagonyázhatunk ked­vünkre. Ehhez pedig olyan nagy­ságok adták a talpalávalót, mint korunk egyik legfontosabb rock­bandája, a The Cult, vagy az ex- Kraftwerkes Karl Bartos, eset­leg az angol Herbert. A záróna­pon pedig folytatódott a „csilla­gok háborúja”: a nagyszínpadon köszönthettük a Fun Lovin’ Criminals-t, a szintipop legis­mertebb csapatát, a Pet Shop Boys-t, a Djuice arénában Josh Wink pakolta a bakeliteket a Hyperspance lemezlovasaival karöltve, míg a Caféban az örök kísérletező Alen Me Gee tömte a hangfalakba a jobbnál jobb mu­zsikákat. És persze ez még mind csak csepp a tengerben, hisz képtelenség felsorolni a fellépők listáját, értelmesebb lenne csa­tolni egy műsorfüzetet... D. L Gyors és hatásos: nagy nyári fazonigazítás a szépségért úszógumi Idén nyáron is bele kell férni a tavalyi bikinibe, még ha későn érkezett is a mostani strandszezon Ismét itt a nyár. Az sem ártana, ha a forrósághoz instant fogyasz­tóeszköz is társulna - mint ré­gen a mosóporhoz az ajándék papucs -, de sajnos ilyen formán elbánt velünk a természet. Az ember fia pedig kénytelen kü­lönböző módszerekkel leolvasz­tani magáról a zsírfelesleget. Cél tehát a minél gyorsabb és látványosabb eredmény, minél kevesebb erőfeszítéssel. Van, aki tudatosan eszik, nem eszik, és olyan is van, aki tornázik. Ám mivel ez utóbbi korántsem ener­giatakarékos, így marad az, hogy az ember nem eszik. Saj­nos az is bebizonyosodott már, hogy a három szelet sütemény­hez rendelt cukormentes kóla * sem enyhíti az elszaporodó zsír­sejtek okozta bajokat. Bár ha jól belegondolok, nem is rossz dolog nagyobb popsit nö­veszteni. Mivel nekem már eleve van, így tudom, hogy csontfájda­lom nélkül kibírom a többórás utazást is, s a hideg kövön is ne­hezebben fázom fel. Sőt, ha még jobban meggondolom, a pocak sem jön rosszul például akkor, ha az embert elkapják gyorshajtás­ért, s a rend őrét problémamente­sen meg lehet győzni a terhessé­gi ultrahangra való sietségről. Félreértés ne essék, nem a szándékos hízás híve vagyok. Pusztán hozott anyagból is kell néha dolgozni, azaz ki kell talál­ni, a lehetőségekhez, avagy a méretekhez képest melyik a leg­jobb megoldás. S elég, ha csak akkor borulunk ki, amikor egy szép holmit kinézve az eladó saj­nálkozó tekintettel közli, hogy ezt úgysem fogok kapni a nekem kellő méretből. Ilyenkor aztán jönnek a dacosabbnál dacosabb gondolatok, miszerint most csak azért is lefaragok a súlyomból, nem hagyom, hogy a ruhaipar döntse el, mit vehetek fel. Ha pedig az elhatározás tény­leg komoly, akkor is megszám- lálhataüan út áll előttünk a tar­tós és biztos fogyásért. A szem­pont mindössze a gyorsaság, és a hatékonyság. Na, meg az, hogy lehetőleg minél kevesebb energi­át kelljen ezért befektetnünk. A nők többsége folyamatosan har­col az „úszógumi” ellen A súlyfelesleggel küzdők pia­cán már nem számítanak újdon­ságnak a különböző guruk kí­nálta módszerek sem. Ők nagy elszántsággal, saját izmaikat büszkén feszítve próbálják meg­győzni a fogyni vágyókat saját koncepciójuk nagyszerűségéről, arról, hogy a március elején el­kezdett diéta nyár elejére látvá­nyos fogyáshoz vezet. Pláne, ha ilyen későn kezdődik a fürdőruhaszezon, mint idén. Én, bár nem hiszek ezekben, mégis kipróbáltam az egyik rendszert: mindent megeszem, amit megkívánok, csak nem mindegy, hogy mikor. Ennek ér­telmében a csokit, sütit éppúgy megkóstolom, mint a hungaro­cellnek csúfolt puffasztott rizs­szeletet, csak a kettő között elte­lik jó 12 óra. Csokit csak délig szabad ugyanis enni. A fennmaradó időben pedig bőszen győzködöm a szervezete­met, tegye már meg nekem azt az egészen apró szívességet, hogy tökéletesen lebontja a délelőtt so­rán bevitt cukormennyiséget. Aztán, ha valami miatt büsz­kén kihagyom a vacsorát, ezzel is téve remek alakom mihamarab­bi eléréséért, mosolyogva alszom el. Kivéve, ha éjszaka sokáig éb­ren maradok. Olyankor vágyako­zó tekintettel várom meg az éjfél elmúlását, és eszem valamit. Hi­szen aznap déli tizenkettő óra előtt van. ■ Szabó Diána I I 4 * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom