Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-29 / 278. szám

6 HORIZONT 2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ- HIRDETÉS „Legyen magyarul is istentisztelet...” csángóföld! misszió Visszavárják az adományt gyűjtők képviselőit Hamisítatlan hellén hangulat Bár Mussoliniék megszállták az országot, a népet azonban nem tudták megtörni, leigázni - hangzott el a több mint fél évszázada történtekről a megyeszékhe­lyen rendezett görög nemzeti ünnepen. SZILVÁS SARUD. BAKÓ A felhívás ered­ményeként három tonna hasz­nált ruhanemű, több mázsa élelmiszer, illetve könyvado­mány gyűlt össze, amit elkí­sért Csángóföldre az ügy szor­galmazója, dr. Gulyás Ferenc sarudi jegyző, vele együtt telje­sítette a missziós küldetést két - az egri polgári körök által megbízott - személy, miután a megyeszékhely is adakozott a nemes célra.- Összesen kétezer kilomé­tert tettünk meg. Bákóba (Bacau) Ártánd - Nagyvárad - Kolozsvár - Marosvásárhely - Csíkszereda érintésével jutot­tunk el. Az utóbbi helyen tör­tént a román vámolás. Innen a mintegy 30 kilométerre levő Tusnádfürdő felé vettük az irányt, mivel az ottani polgár- mester biztosított szállást ré­szünkre, és nagyon vártak már bennünket. Azért választottuk Tusnádfürdőt - említi dr. Gu­lyás Ferenc -, mert a település­nek Saruddal testvérkapcsola­ta van, és tudtuk, hogy számít­hatunk az ottaniak segítségé­re. Zólya Zoltán polgármester szívélyesen fogadott bennün- ^ két, érkezésünk után nem sok­kal elmentünk egy közös est­ebédre az egyik székely foga­dóba. Útjuk másnap ismét Csík­szeredára vezetett, ahonnan to­vább mentek Moldvába. Innen kaptak kísérőt, aki mutatta az utat a csángók földjéig. A Kár­pátokon a gyimesi részen men­tek át, s csodálatos élményt je­lentett: rövid pihenőre is meg­álltak a történelmi Magyaror­szág régi határánál, ahol egy régi vár maradványait is lát­hatták. Másnap délelőtt már Lészpeden voltak, s a faluval ismerkedtek, még egy temeté­sen is megjelentek. Kora dél­után indultak el Bákóba, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége központi irodájá­hoz, hogy a segélyszállítmány egy részét ott adják át. Itt pa­kolták le a könyveket is, ám egy idő után szóltak, hogy már tele van a helyiség, nem tud­nak több csomagot átvenni. Ez­után a szervezet képviselőivel, Róka Szilvia elnökkel, illetve Hegyeli Attila munkatárssal beszélgettek, az utóbbi az okta­tási programot koordinálja, mint pedagógus. Tájékoztatást adtak a legújabb akciójukról, az úgynevezett keresztapaság­ról. Ennek az a lényege, hogy moldvai csángó magyar gyere­keket lehet mintegy kereszt­apaként felkarolni, s egy gye­rek után 30 ezer forint támoga­tást felajánlani az oktatási költségek fedezetére. Az otta­niak nagyon jónak tartják ezt a szisztémát, a vendégeknek azonban más véleményük volt az elképzelésről. Az adományt kísérők Bákó után Klézse felé vették az irányt, mivel ott működik a több települést átfogó Szeret- Klézse Alapítvány, amelynek szintén juttattak a szállít­mányból.- Klézsén Duma-István And­rás csángó magyar költő, az alapítvány elnöke fogadott bennünket, népes gyereksereg kíséretében. Mint elmondta, a 2200 lelkes település lakói kö­zül több mint ezren gyermek- korúak. Sok olyan család él itt, amelyben 6-7 gyerek is van. A megmaradt adományt itt rak­tuk le, aminek nagyon örültek a helybeliek. A pakolásban részt vettek a gyerekek, akiket csokoládéval, cukorkával jutal­maztunk meg. A jellegzetes fogat Lészped utcáján A szállásuk aznap Klézsén volt. Este riportot készítettek Duma-István Andrással, aki az új verseiből átadott néhányat vendégeinek. Költeményei - mint jellemezték - szívszorító- ak, s a csángó magyarság félté­se és szeretete, az anyaország felé való segélykiáltás csendül ki lírájából. Másnap a szállít­mány kísérői elmentek a Sze­ret folyóhoz, amely a falu hatá­rában található, ettől keletre már a történelmi Etelköz térsé­ge található. Kísérőjük el­mondta, hogy a Szeret folyón túl is vannak magyar települé­sek, s ezen a részen mindig is éltek magyarok. Kora délután indultak vissza Pusztinára, mivel a Szent Ist­ván Egyesület elnökével, Nyisztor Tinkával akartak ta­lálkozni.- Szerencsére még világos­ban találtunk vissza Pusz­tinára, mert azt egyetlen tábla sem jelzi. Sőt a falu szélén sincs helységnévtábla, állító­lag anyagi okok miatt. Odafelé érdekes volt tapasztalni, hogy míg a szomszéd településen senki sem értett magyarul, Pusztinán viszont már minde­nütt ízes magyar beszédet hall­hattunk. Az este beszélgetés­sel telt, kiderült, hogy a csángó mozgalom élharcosa, Nyisztor Tinka Magyarországon végez­te el az egyetemet, de vissza­ment szülőföldjére, hogy ott se­gítse népét. Az utóbbi időben főként vallási kérdésekkel fog­lalkozik, ám - mint mondta - most nehéz helyzetben van, mert a Medgyessy-kormány alatt leállították a pályázat alapján elnyert kutatási prog­ramját, s a kapott pénz vissza­fizetésére kötelezték. Egyéb­ként az a törekvése, hogy meg­valósuljon a moldvai csángó magyarok régi kérése és óhaja: lehessen végre magyar nyel­ven is istentiszteletet tartani. Ugyanis dacára az Európa Par­lament ezzel kapcsolatos aján­lásának, valamint a sorozatos lakossági kérelmeknek, a helyi római katolikus egyház mind a mai napig nem engedélyezi, hogy a templomokban magyar nyelven is lehessen celebrálni a miséket. Kéréseik a Vatikán­hoz is eljutottak, ahol végül is nem zárkóztak el tőle, azonban mégsem történt semmi, mivel a levelek rendre visszakerül­nek az illetékes Iasi-i (jászvá­sári) püspökhöz, aki maga pe­dig hajthatatlan az ügyben. A püspök szerint a csángók nem mások, mint elmagyarosított románok, s minden ezzel el­lentétes törekvést szeparatiz­musnak és magyarországi pro­pagandának tart. Nyisztor Tinka mindezek ellenére kitart célja mellett, s meg van győ­ződve arról, hogy hamarosan eljön az idő, amikor az ottani­ak magyarul is imádkozhatnak majd a templomaikban. Dr. Gulyás Ferenc összegzés­képp elmondta, hogy küldeté­süket sikerrel teljesítették.- Nemcsak az adomány el­juttatásáról gondoskodtunk, hanem igyekeztünk a moldvai magyarok helyzetét is felmér­ni, és még odakint elhatároz­tuk, hogy visszamegyünk hoz­zájuk, mert visszavárnak ben­nünket. EGER Az eseményre abból az al­kalomból került sor, hogy a vá­rosban és körzetében élő görög nemzetiségiek - mint minden évben - ezúttal is megemlékez­tek a Nem napjáról. Ez a máso­dik világháborúban történt né­met, olasz és bolgár megszállás­hoz kötődik, amikor Musso­liniék elfoglalták ugyan az or­szágot, de a görög népet nem tudták megtörni, leigázni. A nemzeti ünnepként nyil­vántartott évfordulóra az elmúlt hét végén emlékeztek meg a vá­rosi görög önkormányzat tagjai. A Helyőrségi Művelődési Klub­ban Fotiadisz Szavasz, az Or­szágos Görög Kisebbségi Ön- kormányzat tagja emlékezett meg. Szavait a hellének nyelvét nem beszélő hozzátartozók és vendégek részére Pető Teodóra, a helyi görög önkormányzat el­nökhelyettese tolmácsolta.- A sikeres ellenállást követő népi hatalom rövid életű volt, így a polgárháború után a görögök ezrei kényszerültek elhagyni szü­lőföldjüket Abban az időszakban, 1948 és 1950 között számosán ta­láltak menedéket és új hazát Ma­gyarországon is - hangzott el a bátor elődökre emlékező beszéd­ben. A továbbiakban a helyi görög önkormányzat elnöke, Milliosz Kozmasz ajánlotta a jelenlévők fi­gyelmébe azt a kulturális bemuta­tót, melyben a Helidonaki tánc- együttes, valamint a Taverna ze­nekar lépett színpadra.- A táncegyüttes 1996-ban alakult, s jelenleg ötven tagja van - mutatta be a csoportot Agárdi Elektra művészeti veze­tő. - Ezúttal macedóniai tájegy­ség, valamint a keleti szigetek táncaiból mutattunk be ízelítőt. Repertoárunkban szerepel to­vábbá egykori harci, továbbá ősi kelet-ázsiai tánc éppúgy, mint maszkos farsangi tánc is. Ezekkel felléptünk már az anyaországban rendezett Pánhellén fesztiválon is, ahol elismerően szóltak hagyomány- őrző törekvéseinkről. Mint megtudtuk, az utánpót­lással sincs gond: a fiatalok mind a tánccsoportba, mind pe­dig a fővárosban működő - s immár háromszáz tanulót számláló - délutáni iskolába is különösebb rábeszélés nélkül jelentkeznek. Az 5-6 ezer fős magyarorszá­gi görög kolóniának csak egy kis részét adják a hevesi me­gyeszékhelyen élők, ám ők is igyekeznek ápolni és átadni kultúrájukat. Ezúttal is tánc­házba, valamint ételkóstolásra invitálták az érdeklődőket, akikből egyáltalán nem volt hi­ány. Aki csak tehette, ellesett egy-egy kifejező lépést a jelleg­zetesen „zorbás” táncokból, s a bennfentesek már görögül mondtak köszönetét a finom sajtos, spenótos pitáért, a szőlő­levélbe göngyölt padlizsánkré­mért, valamint a számunkra különleges zamatú mediterrán italokért. Remek produkciókkal léptek színpadra a táncosok A fájdalom hangja magyarul... Lészpeden románul folyt az egyházi szertartás a temetésen, románul énekeltek, imádkoztak. Senki nem gondolhatta vol­na - utal a meglepetésre dr. Gulyás Ferenc -, hogy ezek a férfiak, asszonyok voltaképpen magyarok. Erről videofelvétel is tanúskodik: a koporsó leengedésekor az elhunyt személy lánya - egy 40-50 év körüli asszony - hangos zokogásban tört ki, magyarul siratva anyját: „Édesanyám, szóljon két szót! Mamikám! Mi lesz a gyerekekkel.." A TEVEBEN LÁTTUK Egyre bántóbb harsányság Pécsi István A pontatlanság mára állandósult, az egyes programok rajtja általá­ban késik. Valaha - mondjuk harminc esztendővel ezelőtt - ezek kezdetéhez lehetett igazíta­ni óránkat A legaggasztóbb viszont a vé­szesen terjengő harsányság. A riporterek állandóan az úgyne­vezett szenzációkat keresik, s azt is témául választják, amit nem illene. Eszükbe sem jut, hogy ezáltal nemcsak az erköl­csi regulák ellen vétenek, ha­nem rombolják a közízlést is. Mondhatná valaki: ilyenkor kap­csoljuk ki a készüléket. Ha meg­fogadjuk tanácsát, akkor igen sűrűn lenne sötét a képernyőnk. Némi vigaszt jelentett az utóbbi időben a közszolgálati adók egy­re minőségibbé váló kínálata. Ebből a dicséretes törekvésből azonban nem futja még egész hétre. Ráadásul új profilt adtak az m2-nek, ami pillanatnyilag még inkább arctalanabbá és unalmasabbá tette. Elkeserítő! Az ajánlatlista miatt azzá váló hétvégémet csak szombat este a Discoveryn bemutatott A Hitler elleni összeesküvés forgató- könyve című dokumentummű­sor vetítése enyhítette. Lehetőségeivel - mi tagadás - meglepett, s mindjárt megnyerte tetszésemet. A műfaj-meghatáro­zás - tőlem származik - nem ki­fejező, mivel leginkább számom­ra viszonylag jó vállalkozásnak tekinthető. A készítők életre kelt történelemnek nevezik. Ez se re­meklés, de jóval többet megragad a lényegből. Friss, nem megszo­kott a megközelítés módszere. Párhuzamos, vagy egymást köve­tő képekben számolnak be arról, hogy annak az 1944 júliusi nap­nak minden órájában mi történt a világban, mit csináltak a nagy­hatalmak vezetői. A sztorik meg­elevenednek. Érdekes fogás, tech­nikai lelemény. Nem hibátlan, de jó ötlet, fokozza a szemléletesség hatását. Követendő példa lenne, ha valamelyik érintett komolyan venné. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett halottunk ÓZSVÁR1 ISTVÁN temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család (137997) Köszönetét mondunk mindazoknak, akik CSEPLYE LAJOS temetésén részt vettek. A gyászoló család (137SI6) „Örökké ét, kire emlékeznek, estik az lull meg, akit elfek’jtemk." Megtört szívvel tudatjuk rokonokkal, ismerősökkel, KIS JÓZSEFNÉ szül. Nagyváradi Éva türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség után, 60 éves korában 2004. november 28-án csendesen elhunyt. Végakarata szerint hamvait otthonában szerettei körében őrizzük. A gyászoló család __________________________________________________(*»)

Next

/
Oldalképek
Tartalom