Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-29 / 278. szám
2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ HORIZONT 7 Mentik a halakat A kis falu önzetlen nagyasszonya Szekeres Károlyné: „Nálam mindenki előtt nyitva áll »kapu” fotó:sz.i. Szilvás István Az őszes, hátrafésült hajú nő, akit keresek, kijött elém a ma- gasfóldszinti teraszra. Megszoktam már, hogy manapság elővigyázatosabban élnek az emberek, ezért amikor beléptem a Szabadság utcai portára, önkéntelenül is megkérdeztem, hogy bezárjam-e a kaput- Nem kell - rázta meg a fejét a háziasszony -, így szoktam hagyni. Ha itthon vagyok, akkor még a lakás ajtaja is nyitva van, errefelé nem jellemző a bűnözés. Egyébként is, hozzám bármikor jöhet valaki. Az utolsó mondatnak mintha különös hangsúlyt adott volna Szekeres Károlyné, ám ennek a jelentőségére csak később, beszélgetésünk közben jöttem rá.- Szólíthatom nagyasszonynak?- Ugyan! Én mindenkinek Juliska vagyok.- Hogy van akkor az, hogy a kis falu nagyasszonyaként emlegetik?- Erre nem nehéz válaszolni - mondta csöppnyi mosollyal a szája szegletében. - Október közepére kaptam egy meghívót a gödöllői városházára, ahol ünnepélyes keretek között vehettem át a Nagyasszony elismerési címet Azon viszont már én is elgondolkodtam, hogy miként esett rám a választás, ugyanis az egész megyéből egyedüliként engem részesítettek ebben a kitüntetésben, ami tulajdonképpen egy ruhára tűzhető ezüst főnixmadárból és a vele járó oklevélből áll. Aki valaha is ismerte ezt a nyílt tekintetű, s hatvanhat éves kora ellenére rengeteg energiával teli, örökmozgó váraszói asszonyt, azt egyáltalán nem lepte meg ez az elismerés. Környezetében azt tartják róla, hogy ő a falu mindenese, mert nincs olyan dolog, amiben Szekeresné ne lenne benne, rá mindig számíthatnak mind a helybeliek, mind a településen működő ki- sebb-nagyobb közösségek.- Magam sem tudom, honnan van ennyi erőm - alig látható re- dők jelentek meg a homlokán, amikor magyarázatot keresett az előbbiekre. - Talán ilyennek születtem, de az is közrejátszhatott, hogy abban az időben én voltam az első lány a faluban, aki elvégezte a nyolc osztályt. Nehéz ezt meghatározni - tette hozzá végül. Ami a kezdeteket illeti, a vallásos környezetben nevelkedő lány már tizenhat évesen különböző textildíszítőket, térítőkét készített a templomba, miután az idősebbektől ellesett fogások alapján megtanult varrni. Olyannyira, hogy később KlOSZ-engedéllyel hivatalosan is művelhette ezt a szakmát.- Akkoriban ez még úgy ment - mesélte érdekességként -, hogy két szomszéd igazolta: jól és tisztességesen dolgozom. Később azért el kellett végezni egy tanfolyamot, aminek köszönhetően tizenhét évig, egészen nyugdíjazásomig varrógép mellett kerestem a kenyeremet. A falu varrónő Juliskája azonban nem taposta állandóan az öreg Csepel pedálját. Férje és annak családja sohasem állt útjába, ha ilyen vagy olyan módon be akart kapcsolódni a helyi közösségi életbe. Tizennyolc évesen lett tagja a Vöröskeresztnek, s kereken harminc évig a községi szervezet titkáraként tevékenykedett.- Ez egyáltalán nem amolyan látszat-tisztség volt, én ugyanis benne voltam mindenben: gyermeknapot szerveztünk, elsőse- gély-tanfolyamot tartottunk, s 68 éves koromig magam is rendszeresen adtam vért. Mindemellett részt vállalt az egykori Hazafias Népfront munkájában, a hatvanas évek közepén pedig egyike volt azoknak, akik a saját kezükkel építették a falu új templomát, s gyűjtötte az embereket az orvosi rendelő társadalmi munkájához. A szervezéshez - bármiről is volt szó mindig is nagy kedvvel fogott hozzá, körzetében nem véletlenül választották tanácstaggá, jelenleg is az önkormányzat szociális bizottságában tevékenykedik. A millenniumi ünnepségek idején őt kérték fel zászlóanyának. De sorolni lehetne, hogy manapság is mi mindent vállal magára ez a fiatalos, hihetetlen mozgékonyságú özvegyasszony. Nem múlik el nap, hogy ne keresnék valamiért: hol varrni kell egy csoportra való öltözetet a helyi citerásoknak, énekkarosoknak, hol jelmezeket készít az iskolásoknak, máskor pedig az öregek napjára állít össze társaival ajándékcsomagokat. Mindig bekopog hozzá valaki, így már érthető, hogy miért nem zárja be sohasem a kaput.- Örökké csak nyitogathat- nám - adta a magyarázatát Mert hát - mint megtudtam - sokszor gyorsan kell a segítség. Vöröskeresztes múltjából fakad, hogy még ma is bizalommal fordulnak hozzá a szükségét érző falubeliek. Van, akinek rendszeresen ellenőrzi a vérnyomását, máshoz súlyos baleset miatt hívták, s miután bekötözte a sebet, saját autójával, ingyen fuvarozta át a bajba jutott illetőt a péter- vásárai ügyeletre. Olykor-olykor még éjszaka is felverik, hogy segítsen átvinni a hirtelen rosszul lett beteget az orvoshoz. Ilyenkor kapja magát, és gyorsan a volánhoz ül. Tudják, számíthatnak rá.- És ön, ha szüksége van rá, kire támaszkodhat?- Kire így, kire úgy, ismerem a falubeliek hozzáállását. Itt általában még összetartóak az emberek, így aztán engem sem hagynak magamra. B. S. Tiszafüred A téli szint beállításával a tározó vize több helyen csupán térdig ér. A több mint egyméteres apadással zárvá- nyos területek maradtak, bennük értékes halakkal. Mivel üyen kis vízben nincs esélyük az áttelelésre, ezért a Mohosz Ti- sza-tavi Kirendeltségének halőrei megkezdték az állomány mentését.- Három hétig tart majd az akció - mondta Dudás Tibor kirendeltségvezető. - Tavaly 3200 kilogramm nemes halat, főleg süllőt, csukát, pontyot és harcsát sikerült befogni, s az élő Tiszába juttatni. Az idén is több tonna mennyiség vár megmentésre. Erre az időszakra jellemző, hogy felerősödik az orvhalászok tevékenysége.- Szinte naponta találkozunk illegálisan letett hálókkal, orvha- lász-felszerelésekkel, de gyakran rajta is ütünk a zavarosban halászokon - tájékoztat a kirendeltségvezető - Egyre több tisztességes állampolgártól kapunk jelzést, akik szintén elítélik a tó efféle fosztogatását, így aztán sokszor mehetünk biztosra. A halőrök ilyenkor megteszik a feljelentést, a halvédelmi bírság felső határa eléri a 100 ezer forintot. A szankció általában ennél kisebb összegű, így a Mohosz szakembere szerint nincs is igazi visszatartó hatása. Mint megtudtuk, a törpeharcsa-csapdák ürítése az elmúlt hét közepéig tartott, bevetésük a túlszaporodott állomány ellen sikeres volt. Az ősszel 13 tonna kis bajszost emeltek ki a tóból. Tavasszal ismét kirakják majd a csapdákat, mert ahhoz, hogy az akciók látható eredményt hozzanak a szapora populációval szemben, legalább évi két ritkításra van szükség. Az önkéntesek jutalmazója Dr. Bottáné Gajdon Nárcisz négy esztendeje alapította meg a Főnix Újrakezdő Nők Országos Egyesületét, hogy elismerését fejezze ki azoknak az asszonyoknak, akik zömében a kis falvakban végzik önzetlen tevékenységüket. A Nagyasszony elismerési címet minden évben a falusi nők világnapja alkalmából - az érintett települési közösség javaslata alapján - adják át az arra érdemeseknek. Boldogulásunk Fesztbaum Béla A belpolitikai csatározások közepette megnyugvást, sajátos áhítatot, de feltétlen üdítő ki- kapcsolódást jelentett végighallgatni a 300 éves egri papképzés jubileumi főünnepének szónoklatait. Az egyházi körökből szólók elnézését kérve engedtessék meg, hogy ezennel a világiak által elmondottakból emeljünk ki egy-egy gondolatot, már csak azért is, mert ők eleve „érdekesebbek” egy papnevelő intézetben. A megyeszékhely alpolgármestere - mint azt az esemény tudósításában is említettük - arra bátorította a Hittudományi Főiskola vezetőit és tanárait, hogy nyissanak jobban a város felé, enyhítsenek elzártságukon. A megyei közgyűlés elnöke pedig így összegezte köszöntő és méltató beszédét: „A tennivalók közösek, csak együttes összefogással boldogulhatunk." Főleg ez utóbbi kifejezés kapcsán elmélkedjünk tovább. Annál is inkább, mert rövidesen és folyamatosan békés, boldog ünnepeket kívánunk majd egymásnak jártunkban-keltünk- ben, közeledvén a karácsony és az új esztendő. Vasárnap beléptünk advent négy hétig tartó időszakába, amikor még pörgősebbé válik körülöttünk az élet. Tele várakozással készülünk arra az ünnepre, amely bár nem a legjelentősebb a keresztény vallásban, ám hagyományos meghittsége az átlagostól jóval melegebbre fűti, érzékenyebbé teszi szívünket. A halandó ember vágyik tartalommal megtölteni, egyben jobbá és szebbé tenni az ünnepet. Karácsony elsődlegesen Jézus születésének, a keresztény ember hite szerinti Megváltó érkezésének az emléknapja. Csak azon túl - ha úgy tetszik, azon belül - a szeretet, a család, a megbékélés, a boldogság, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, továbbá hasonlóan humánus cselekedeteknek az ünnepe. Ezeket az anyagiaktól független kincseket lenne üdvös különös figyelemmel ékesíteni az előttünk lévő hetekben. Azért, hogy jótettek által nemesedve érjünk el a hőn óhajtott napokig. Közben ugyancsak elgondolkozhatunk múltunkon, jelenünkön, de még inkább a mindig bizonytalan jövőn. Vajon miként lelkesedik majd például a karácsonyért az utánunk következő nemzedékek sora, ha változatlanul háttérbe szorul a család klasszikus intézménye, terjed a szabadosság, az erőszak, a brutalitás, a trágár beszéd, és más egyéb, ami elszomorító? Csak az anyagiakra koncentrálni - az erkölcsi értékek megszerzését kizárólag anyagi eszközökre alapozni - aligha lesz elég a kívánt boldoguláshoz. Optimistán nézve ezt sugallhatja az egyháziak és világiak közeledésének a kívánalma, valamint az összefogásukra történő utalás. Esztétika kontra hatalom? A Rákóczi-szobor miatt megbüntették az egyesületet. A bírságot végül a város fizette ki Célszerű lenne évente legalább néhány millió forintot betervezni köztéri alkotásokra - állítja a városszépítő egyesület elnöke. Ehhez azonban legalább középtávú, átgondolt tervek szükségeltetnének. SUHA gyöngyös Nem áll szándékomban senkit sem megsérteni, de ki kell jelentenem: nagyszerű várost csak akkor lehet építeni, ha a benne lakók életének jobbí- f tása mellett olyasmik is megva- < lósulnak, amiért a vendégek, a J turisták felkeresik - mondja Jakkel Mihály, a városvédő és - szépítő egyesület elnöke. Mint hozzáteszi: bármennyire is szükséges a beruházás, a szennyvízhálózatáért senki nem lesz kíváncsi a Mátra kapujára. A közterületek szebbé tételében, a különböző műalkotások elkészíttetésében viszont a város nem partnere a civil- szervezetnek, úgy tűnik, mintha igyekezne kihátrálni erről a területről. Talán ennél is bosszantóbbnak érzi, hogy „még azt sem hagyják, hogy dolgozzon” a civilszervezet.- Csináljad, de nem támogatjuk egy fillérrel sem, viszont megmondjuk, hogy mi legyen summázza az elnök a sérelmesnek érzett hozzáállást. Megjegyzi azt is: tervei miatt többször kénytelen konfliktusba keveredni, holott ő - és egyesülete - csupán esztétikai érzékétől, tenni vágyásától vezérelve igyekszik minél több emléket, jelet hagyni az utókor számára. A Gyöngyöspüspöki és a város egykori határát jelző kő kapcsán is bajok támadtak, merthogy „engedély nélkül tették le” a közterületre. Legutóbb pedig a tavaly tavasszal felavatott Rákóczi-szobor miatt gyűlt meg a baja a várossal: a kompozíciót „erősítendő”, három monumentális követ helyeztek el az alak köré. Emiatt 125 ezer forint büntetést szabott ki a város. Még szerencse, hogy a polgár- mesterrel jó a viszonyom, így aztán végül átutaltatta az egyesület számlájára a pénzt, és ebből befizettük a bírságot - meséli a történet végét az elnök. Majd a „beleszólásokat” sorolva felidézi: már azt is megkapta, hogy mást írattak az 1848-49-es emlékműre, mint amit a kulturális bizottság javasolt. Pedig szerinte ez a felirat a helyes, és nem érti, miért akarnak olyanok beleszólni, akik tán nem is látták a kifogásolt, egyébként „gyönyörű betűkkel készített” szöveget. Be kéne látniuk a képviselőknek, hogy nem értenek mindenhez, és hagyni kellene dolgozni azokat, akik elismert szakemberek - foglalta össze véleményét az elnök, megjegyezve, hogy számtalan ötlete van, hogy hol és milyen emlékműveket kellene létrehozni, de a város segítsége nélkül mindenre azért ő sem tud pénzt szerezni. Pedig például egy 1956-os emlékmű 2006- ra nagyon elkelne a városban. Tornatermet ne A városszépítők nem támogatják, hogy a Könyves Kálmán téren épüljön új tornaterem a gimnáziumnak. Sokkal szívesebben látnának ott egy újabb szoborkompozíciót. Elnökük már meg is rajzolta a „Mátrai honfoglalás” vázlatait. '
