Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-15 / 266. szám
6 HORIZONT 2004. NOVEMBER 15., HÉTFŐ A tündérsziget varázslatos írója jubileum Százhuszonöt éve született Móricz Zsigmond Az utolsó fotó Móricz Zsigmondról. Készült 1942-ben Tündérország, tündérkert és tündérsziget. Móricz Zsigmond életének megannyi állomása, regényeinek gyakori jelzője. Holott a magyar irodalom klasszikusának élete nélkülözni kénytelen e szavakat. Összeállította: Szuromi Rita Tiszacsécse neve a magyar irodalomban gyakorta a „tündérsziget”, a „boldogsziget” jelzővel párosul. Nem véletlen, hisz itt talált egymásra az író édesapja, Móricz Bálint, és édesanyja, Pallagi Erzsébet. Tündérsziget születése Viszonylagos jólét honolt e tündérszigeten, hiszen az édesapja igen dolgos ember lévén értett az ácsmunkához és a kőművességhez. Vállalkozói szellemét bizonyítja, hogy vásárolt egy vízimalmot, sógorával közösen vettek tüzesgépet - hitelre. Dolgoztak, vállalkoztak, mígnem 1882-ben baleset történt: nem vontatták be a malmot télire a folyóról, és az odafagyott. Odalett a pénzforrás. A szerencsétlenség nem járt magában: 1884 nyarán felrobbant a tüzesgép. Érkeztek a hitelezők, akik a család szinte minden értékét elvitték. Elúszott a ház, a fold. Mindent elölről kellett kezdeni. Ám a nagy szerencsétlenség előtt még világra jött Zsigmond, 1879. június 29-én. A gyermek 1890-ben került a Debreceni Református Kollégiumba. Mivel a szülők időközben Sárospatakra költöztek, fiukat is magukkal vitték. A pataki gimnázium egészen más szellemiségű volt, mint a debreceni. Az első iskolában Zsigmond már írói terveket érlelhetett, Patakon azonban magolta- tó módszerrel tanítottak, ami megfojtotta az egyéniséget. Törvényszerű volt, ami 1894 karácsonyán bekövetkezett: németből, latinból és görögből megbukott. A mentőövet Pallagi Gyula nagybácsi nyújtotta számára a kisújszállási gimnázium igazgatójaként. A szeretetteljes környezet visszahozta a fiú önbizalmát, és a hatodik osztályos végbizonyítványa jeles lett. Rengeteget olvasott, próbálkozott az írással, nagy terveket szőtt a jövőre. Kisújszállás későbbi regényeinek, műveinek sok élménnyel szolgált. Érettségi után édesapja azt akarta, hogy fia ügyvédnek tanuljon. „Ügyvéd legyél! Pereld vissza azt a sok pénzt, amit elcsaltak tőlem azok a gaz fiskálisok!" - ösztönözte az ifjút. De anyja szavának engedelmes- kedve előbb Debrecenbe teológiára járt, majd Budapesten joghallgató lett. Az ezredforduló után három évvel otthagyta a jogi egyetemet, és biztos állást keresett. Beállt Az Újság című laphoz munkatársnak. A számypróbálgató Móricz A Kisfaludy Társaság ajánlatára Szatmárban népdalokat gyűjtött. Közel öt évig járta a vidéket, ez volt az ő egyeteme. Novellák és regények hosszú sorához szerzett élményanyagot. Miközben hallgatta az öreg tiszaháti parasztok dalait, meséit, megismerkedett a rájuk nehezedő terhekkel, mindennapi gondjaikkal, környezetükkel, egyéni tragédiájukkal. Az itt látottak, hallottak belső kényszerítő erővé váltak. Móricz hitelességét az adja, hogy személyes tapasztalatok alapján szól a magyar valóságról. Nem mentek jól a dolgai. Albérletben lakott egykori iskolatársánál: a Légy jó mindhalálig- ból ismert Gimesiéknél. Az ő családja ajánlotta Móricz Zsig- mondnak a csinos tanítónőt, Holies Eugéniát, aki 1905. január 5-én feleségül is ment hozzá. Műveiben később lanka néven szerepel. A fiatalokra nehéz idők jöttek. Hiába írt Móricz, elmaradt a siker. Anyagi gondjaik támadtak. Két gyermeket veszítettek el. Talán ez az óriási megrázkódtatás a magyarázata, hogy Móricz egy csapásra a csúcsra ért a Hét krajcár című novellával. A megrendítő történet főszereplőjében a gyermek Móriczra ismerhetünk. A novella különös hatását éppen az adja, hogy ez az alig elviselhető helyzet úgy jelenik meg, mint a tündérmese világa. A szekér beindul A Hét krajcár írója ismert emberré vált. Harmincadik születésnapjára jelent meg első no- velláskötete a címadó írással. Az író szerencsecsillaga felragyogott. Sikert aratott színművével, a Sári bíróval, amelyben nem kis szerepe volt Blaha Lujza színésznő alakításának. Ugyanebből a lendületből született a Tragédia című műve. Ekkor Móricz már megengedhette magának, hogy európai körútra induljon Jankával. Ám őt nem érintette meg olyan mértékben Nyugat-Európa, mint Adyt. „Túl mélyen gyökerezek én a hazai földbe, mint a homoki akác” - mondta magáról az író. Félelmetes munkatempót diktált. Ontotta a műveket. Egyetlen hét alatt írta meg Harmatos rózsa című regényét. A Sárarany, Az Isten háta mögött, A galamb papné, Kerek Ferkó, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül voltak e korszak legjelentősebb művei. A háború fordulata Az első világháború lázában égett az ország. Móricz haditudósítónak jelentkezett, mégis az embertelen borzalmak láttán a Szegény emberek című novellájával tiltakozott az embert lealacsonyító vérontás ellen. A háború vérzivataros időszakában született meg a Fáklya című regénye. A világégés elmúltával jelent meg a Légy jó mindhalálig című regénye, Trianon után pedig megírta Erdélyről szóló nagy művét, a Tündérkertet. Ezt követte később A nagy fejedelem és A nap árnyéka. Közben elkezdte közölni a Pesti Naplóban a Rokonok című regényét, amely az 1929-es gazdasági válságról szól. A szegény néprétegek a teljes kiszolgáltatottság állapotába kerültek. A munkanélküliség hihetetlen méreteket öltött, az adósságaikat fizetni nem tudók házában megjelentek a végrehajtók, az árverezők, a hivatalokban elszabadulnak a korrupciós ügyek, a panamák mindennapossá váltak. Móricz úgy gondolta, meg kell mutatnia a társadalom erkölcsi romlottságát, az elvtelen kapcsolatok világát. A szegénység és Csibe Az ötvenéves Móricz Zsigmond születésnapjára kiadója életmű- sorozatot tervezett Szülőfaluja, Tiszacsécse látványos ünnepségen fogadta, és díszpolgári oklevelet nyújtottak át neki. Egykori debreceni iskolatársa, Medgyessy Ferenc szoborba faragta alakját. Erre az időszakra tehető, hogy Móricz felfigyelt a fiatal írókra, akik hitelesen ábrázolták a falusi, tanyasi szegények életét Ő maga is újra és egyre többször fordult a témához. Legjelentősebb alkotása 1931-ben jelent meg Barbárok címmel. A sikerek közepette azonban újabb csapás érte: Janka meghalt. Egy év múlva felségül vette Simonyi Mária színésznőt, aki szeretett nagyvonalúan élni, ezért tetemes adósságot gyűjtöttek össze. Hogy lefaragjon adósságaiból, színpadra alkalmazta műveit. Hozzájárult a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című írásának megfilmesítéséhez, de a várt mozisiker elmaradt. Ebben az időszakban született A boldog ember, amely egy magosligeti fiatalember története. Az írót egyre jobban foglalkoztatta a szegények helyzete, felemelésük lehetősége, akár a parasztságról, akár a munkásságról volt szó. A munkásosztály fogalmát ő a városi szegénységgel azonosította. Figyelme akkor fordult feléjük, amikor egy olyan lánnyal került közeli kapcsolatba, akit ebből a rétegből sodort elé az élet. Megszületett a Csibe és a híres mondás: „Az anyja szemit, jó volna beleugorni a Dunába!”. Talán kevesen tudják, de Csibe megtestesítőjét Móricz kertészinasnak alkalmazta. A lány gyerekét, Imrét, az író a saját nevére íratta, majd egykori iskolájába, a debreceni kollégiumba küldte. Csibe komoly, becsületes, szorgalmas életével bebizonyította, hogy megérdemelte a felfedezést. Az utolsó korszak nagy műve, az Árvácska, szintén a szegénységgel foglalkozik. A szív- bemarkoló történet talán a leg- megindítóbb Móricz-mű lett. Kitört a második világháború. Az író 1942. augusztus 29- én másodszor kapott agyvérzést. Szeptember ötödikére virradóan Budapest átélte az első légitámadást. Mire elcsendesedett odakint a világ, Móricz szíve is megszűnik dobogni. A „könyvgyáros” új műfaja: eurokrimi írástempő Négyszázadik könyvét írja a 60 éves Nemere István A rémület irányítószáma, A Triton-gyilkosságok, Műkincsrablók a kisbolygón, A fantasztikus nagynéni, Acélcápa - sorolta Friderikusz Sándor 1988-ban a debreceni művelődési ház színpadán, amelyből a közönség nyomban kitalálta, Nemere István író lesz a vendége. Ekkor felsorolta a népszerű író addig megjelent mind a 48 kötetének a címét. Tíz-egynéhány év telt el azóta, és a címlista már csaknem 400 tételt tartalmaz. Kétségtelenül a legtermékenyebb magyar írót köszöntjük hát, aki november 8-án ünnepelte 60. születésnapját. Juhani Nagy János- Akkoriban jelent meg egy Brenner-karikatúra valamelyik lapban ezzel az aláírással: Nem tudja véletlenül, mit írt Nemere ezen a héten? Akkoriban terjedt el a könyvszakmában, hogy ön bizonyosan 13 írógépen ír egyszerre, vagy irodalmi négereket foglalkoztat.- Pedig csak folyamatosan írtam - válaszol Nemere István. - Akik olyasmit feltételeztek, hogy ujjal vezénylem a fizetett bértollnokokat, nyilván soha meg se próbáltak úgy dolgozni, mint én. Ha megpróbálják, nekik is sikerül. Nem nagy boszorkányság, egyszerűen az élet szervezésének kérdése, vagyis az akaraté, mert minden annak van alárendelve, hogy napi rendszerességgel írok. Ezért nem lakom Budapesten. Láttam, hogy élnek ott a pályatársak: mindig beesik hozzájuk valaki, vagy csörög a telefon, ide mennek, oda mennek, kiszalad alóluk az idő. Azonkívül óriási kulturális csábításnak vannak kitéve, amit irigylek tőlük. A csen- gelei tanyától, ahol 2000 óta élek, maga a falu is kilométerekre van, mozi huszonvala- hányra, színház negyvenötre: Kecskeméten vagy Szegeden, oda eljárogatunk.- Hogyan telik el egy napja?- Fél hatkor kelek, tornázom, aztán kimegyek az erdőbe. Nagyképűen most birtokos esetet kellene használnom, hogy az erdőmbe, de igazából hiába az enyém ez az erdő, még mindig nem tudom elhinni, hogy ezek a fák nekem nőttek ötven évig, hogy egyik napról a másikra egy telekkönyvi bejegyzéssel az enyémek lettek. Az erdő, mint a természet része, valamilyen felsőbb értelemben soha nem lehet senki tulajdona... Mindjárt ideérkezésünk után telepítettünk a ház köré egy öthektáros új erdőt. Ezek még csak térdig érő csemeték, de mivel miattunk és értünk léteznek (vagy negyvenezren együtt), hát erre szívesebben mondom, hogy az Megújuló Nemere-klubok Újjáalakul az egykori Nemere-könyvklub, modem, már internetes változatban, amiről tudni kell, hogy ez a világ egyetlen ilyen vállalkozása. Nincs élő írónak saját könyvklubja, ahol több ezer ember csereberéli, vásárolja és eladja a régi könyveit, s folyamatosan értesítést kap minden újonnan megjelent műről is, ahol levelezhet a szerzővel én erdőm. Még szeretnék majd alattuk sétálni. Hatkor már az íróasztalomnál ülök. A feleségem hét órakor odakészíti egy tálcán a reggelit, így délig folyamatosan tudok valamelyik könyvemen dolgozni. Tizenkettőkor az asztalon van az ebéd, hogy közben, meg tudjam hallgatni a déli híreket. Húsz perc múlva már ismét dolgozom. Ahogy haladunk előre a napban és fáradok, úgy következnek az egyre kevésbé fontos dolgok, régebben a fordítások, most újságcikkek, levelek írása. Még ma is több lapnak dolgozom rendszeresen. Hetente egyszer megyek Pestre kéziratokat leadni, ügyes-bajos dolgaimat intézni.- Valamikor 70-80 kötete jelent meg négy év alatt, például az 1988-tól 1992-ig terjedő id& szakban, de 1993-94-ben már „csak” tizenkilenc...- Ma már nem dolgozom annyit. A piac beszűkült, az embereknek nincs pénzük. A könyvkiadóknak csak a számuk lett nagyobb, de az étvágyuk, merészségük, pénzük, vállalkozó kedvük nem. Legnagyobb fájdalmam a hamis sikerlisták ügye, no és perNemere István sze az, hogy sem az én, sem a mások könyvei el sem jutnak az olvasókhoz. A média erős anyagi nyomásra olyan szerzőket és műveket (sokszor inkább csak „műveket”) reklámoz, amelyekből jó, ha 1000-1200 példányt eladnak egy évben, azt is „sikerlistás” és média-hátszéllel. Én ebben a mezőnyben olyan vagyok, mint az a versenyző, akinek a stadionon kívül jelöltek ki futópályát. 2003-ban csaknem 300 ezer Nemere-könyvet adtak el, kiadták az új és régi könyveimet, újranyomják egyes történelmi vagy dokumentumköteteimet, a legtöbb már elhagyta a 20 ezres példányszámot. De az én könyveimet mégis hiába keresik a sikerlistákon!- Magánélet?- Harmadik házasságomban élek, feleségem Nemere Ilona néven újságíró, de most már inkább ő is ír: szakácskönyveket, gyermekkönyveket. Nem sokat mozgunk, évente jó, ha egyszer utazunk. Három földrészen voltam eddig, szívesen mennék máshová is. Nem mondhatom, mint mások: „majd ha nyugdíjas leszek”, mert remélem, életem utolsó napjáig írok majd. Ä „könyvgyáros”, ahogy Nemerét egy hetilap nevezte, Spi rál című könyvével új műfajt teremtett: az eurokrimit. Egy sorozatgyilkos nyomában bejárja egész Európát. Eközben egy alföldi tanyán él, és dolgozószobájában, kipillantva időnként az ablakon a cseperedő erdejére, a négyszázadik művét írja.
