Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-04 / 232. szám
6 HORIZONT 2004. OKTOBER 4., HÉTFŐ A szakítás nem lehet oka más megölésének Pár perc híján 14 órába telt csak a bírósági tárgyalása annak az ügynek, amelyben 2003. október 23-án hajnali 2 és 3 óra között M. Ferenc szerelemféltésből megölte a vele szakító barátnőjét. Szalay Zoltán HEVES, EGER Az első tárgyalási napon - szeptember 22-én — igencsak megizzasztották egymást a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsának, mint elsőfokú büntetőbíróságnak az elnöke és a vádlott, M. Ferenc. Utóbbi 4 óra 10 percen át válaszolgatott különösebb érzelmi megnyilvánulások nélkül a bíró kérdéseire. Kiderült, hogy sok tekintetben merőben eltér előadása a rendőrségi vallomásában foglaltaktól. A védőjével megbeszélt védekezési taktikája alapján egyre csak azt hajtogatta, amint az elevenére tapintottak a kérdések, hogy: „nem tudom, nem emlékszem”. A szeptember 29-i második tárgyalási napon a fentiek ismeretében foglalja el a helyét mindenki az egri Törvényház földszinti tárgyalótermében: a bíró a két népi ülnökkel, a vádhatóság képviselője, a védő, mellettük a jegyző, illetve a segédjegyző, s szemben a bírói pulpitussal, kemény pádon a bv-felügyelő által vezetőláncon tartott vádlott. Nagy a feszültség. Az előkészületek jelzik, nem mindennapi eljárási cselekmények következnek. A bíró elrendeli, hogy a vádlott vegye fel azt a piros kapucnis pulóvert, amit a bűnténykor viselt, kiderítendő, elülső zsebeiben benne maradhatott-e úgy a pillangókés, hogy az napokig észrevétlenül ott pihenjen, mint M. Ferenc állítja. Máris jön a helyszíni szemléről és a 21 éves hevesi fiú lakásán tartott két házkutatásról készült videofelvétel. A büntetőtanács elnöke tapintatos: felhívja a figyelmet, ha valakinek fájdalmas látni J. A. holttestét, az elhagyhatja a tárgyalótermet. Az áldozat édesapja így is tesz. A bent maradiaknak nyomasztó nézni, ahogy a helyszínelők, a rendőrorvos teszik a dolgukat: aprólékosan leírják, mutatják az elhunyt feltalálási helyét, a támadó által kézzel és lábbal okozott sérüléseket, a halált előidéző késszúrások nyomait. A vádlott továbbra is szenvtelen. Igaz, amikor egykori kedvese vérrel borított arcát közelről mutatja a felvétel, ő is le-lesüti vagy behunyja a szemét. Egyértelmű mindenki számára: brutális bűncselekmény történt! Nagy megkönnyebbülés, amikor az első tanú lép a bíróság elé. Az áldozat barátnője és iskolatársa arról számol be, hogy a sértett tavaly szeptemberi németországi tanulmányútjáról visszatérve végképp szakítani kívánt a vele két éve együtt járó M. Ferenccel. A fiú rosszul viselte ezt - hangsúlyozza. Az elválás tényét megerősíti a következő barátnő is. Megdőlni látszik a vádlott közlése, miszerint neki J. A. sosem mondta, hogy vége a kapcsolatuknak. Ez az ifjú hölgy látta a támadón kívül utoljára életben az áldozatot — derül ki. Egy újabb lány arról szól, hogy M.-mel a október 23- án hajnali egykor még táncolt. Rá is kérdezett, miért olyan rossz a kedve. A fiú válasza így szólt: a barátnője kidobta. M. Ferenc barátja bírói kérdésekre azt feleli, hogy M. ittasan agresszív, kötekedő, sértődé- keny, józanul viszont nyugodt természetű. Úgy véli, a vádlott egy, a volt barátnőjével flörtölő férfira különösen féltékeny volt. Igazán karakán az újabb iskolatársnő. A bíróság érdeklődésére, miszerint rokonságban, haragban áll-e M.-mel, az utóbbira határozottan feleli: igen, haragszik rá, mert meggyilkolta a barátnőjét. E tanú szerint is J. A. tervezte a szakítást M. Ferenccel. Tartott a lány a fiútól, hiszen M. többször is kijelentette, ha barátnője megcsalja, akkor kárt tesz a lányban, annak szeretőjében és magában is. Az áldozat panaszkodott is e barátnőnek, hogy már nem érzi jól magát M.- mel, mert együttlétük alatt túl erőszakos, durva, s nem veszi figyelembe az érzéseit. Szinte nincs olyan ember, aki ne tudott volna J. A. és M. különválásáról. Érdekes, ahogy M. Ferenc a bíró felvetésére - immár sokadik tanú tudott a szakításukról - újra és újra csak azt feleli: nem tud róla, nem így volt. Még azután is, hogy vannak tanúk, akik szerint a szakítás tényét magától a vádlottól hallották. A szembesítések egyike sem eredményes. Különös mozzanat: a tárgyaláson kiderül, hogy Hevesen sajátos szórakozási szokások jellemzik a fiatalokat. Senki sem követeli meg tőlük, hogy megfelelő időben menjenek haza. Ők fel- alá lófrálnak egyik szórakozóhelyről a másikra. Az döbbenti meg leginkább a bíróságot — s a jóérzésű hallgatóságot is —, hogy a vallomásokból kikerekedik: szinte nem akad olyan ifjú, aki ne kortyolgatna a különféle szeszes italokból. A Royal vodka naranccsal és a Portorico rum a menő. Ezt isz- szák sör mellé sok esetben a fiatalkorúak is, akiket ki sem lehetne szolgálni alkoholos nedűkkel... Az egyik tanú, akkor 13 esztendős fiú, azt hivatott bizonyítani a bíróság szerint, hogy nem felel meg a valóságnak M. Ferenc állítása, miszerint csak az áldozattal való dulakodás közben vette észre, hogy a zsebében maradt a pillangókés. A kis srác arról beszél, hogy a korábbi estén és a bűntényt megelőzően nem sokkal is megengedte neki a vádlott, hogy megnézhesse a szúrószerszámot. Ez az akkor még kiskorú gyermek mellesleg nyugodtan császkálhatott éjszaka 11, majd hajnali 2 óra tájban a város utcáin, be-betérve hol egyik, hol másik vendéglátó- helyre. A bíró ismét elszörnyed az effajta szülői felelőtlenség hallatán. Teljes joggal. S nemcsak ő. A tárgyalásnak már a 12. órájában vagyunk, holott a laikus számára egyszerű megítélésűnek tűnik az ügy. Hogy mégsem az, az jól érzékelhető a félnapnyi procedúra alatt. Több bizonyítási indítvány nem lévén, következhetnek a perbeszédek. Az ügyész úgy véli, a tanúk vallomásai, az iratok alátámasztják a vádiratban foglaltakat.- Többet lehetett megtudni az előzményekről, mint magáról a bűntényről - fejti ki a vádhatóság képviselője. Számára nyilvánvaló, M. önző és agresszív természetű fiatalember - ne feledjük, ezen eljárás ideje alatt már pénzfőbüntetéssel sújtották testi sértés miatt másik ügyben -, s képtelen volt elviselni, hogy a párkapcsolata J. A.-val véget ért.- A bűntény oka talán ez - fűzi tovább a gondolatsort az ügyész. - Miért szúrta meg kétszer is a nyakán a lányt? Pontosan nem tudható. A sértett is ittas volt, talán tehetett vagy mondhatott olyat, ami a szintén alkoholmámorban lévő vádlottat a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésére indította. De M. erről nem beszél. Bizonyítottnak látja, hogy dulakodás nem volt a lány és a fiú között, csupán egyoldalú bántalmazás. Jelzik ezt a lányon keletkezett, 15 pontban összefoglalt, kéztől, lábtól származó sérülések. A vádlott ütlegelésére a sértett menekült, az egyre jobban bediihödő fiú pedig elővette a pillangókését és döfött. Kétszer halálosan. Az is tény, hogy M. áldozata táskájában kutatott, s a benne lévő mobiltelefont a lakásán találták meg... Ezért a vádat képviselő szakember emberölés és kifosztás bűntette miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozza a bíróságnak. A védelem persze nem ért egyet a vádhatóság okfejtésével. Kéri a bíróságtól, hogy állapítsa meg az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét, mivel álláspontja szerint a sértett provokatív magatartása miatt - idegen fiúval táncolt ittasan a buliban, imitálta, hogy telefonon randevút beszél meg valakivel - került olyan indulati állapotba a vádlott, ami tudatbeszűkülést idézett elő nála. Erre utal az is, hozza fel érvként az ügyvéd, hogy a bűncselekmény idejére komoly emlékezetkiesése van M. Ferencnek. Kifosztásról pedig a védő szerint szó sem lehet. Az ügyész viszont- válaszában mindössze arra utal a kifosztás kapcsán, hogy a bűntény napján délután a nyomozóknak maga a vádlott mondta meg, hol találják a lakásán az ominózus mobiltelefont. Akkor tehát még emlékezett... Miután a vádlott saját védelmében sem felszólalni nem kíván, sem az utolsó szó jogával élni, következhet az ítélet kihirdetése.- A tárgyalási szünetben tanúja voltam egy beszélgetésnek. Egy anyuka arról beszélt, hogy a gyereke mennyire naiv, másról sem beszél, mint hogy az élet milyen szép. Láthatjuk, hogy az emberi élet lehet borzalmas is — vezeti be ítéletének indoklását a tanácsvezető bíró. Előtte a szokásos méltósággal hirdette ki a határozatot, mely szerint M. Ferenc halmazati büntetése emberölés és kifosztás bűntette miatt 11 év börtön, a mellékbüntetése 8 év eltiltás a közügyek gyakorlásától. Csaknem 775 ezer forintot bűnügyi költségként kell megtérítenie az állam javára. A büntetőtanács elnökének maximálisan igaza van, amikor hangsúlyozza: bizony az előfordul, nem is ritkán, hogy az emberek társas kapcsolatai befejeződnek. Ha az egyik fél szakít, a másiknak lehet busongani, lelki értelemben szenvedni. Csak egyet nem lehet, megölni azt, aki felmondta a kapcsolatot! Ezt minden kultúráltom tiltja. A bíró szerint a tanúvallomások egybehangzóan igazolták, hogy a különválás a fiatalok között megtörtént, sőt maga a vádlott is legalább két embernek közvetve elismerte ezt. A történet a kapcsolat birtoklás jellegére enged következtetni. Tény az is, hogy a vádlott magával vitte a pillangókését, s nem a pulóverében felejtette véletlenül. Elveti a vádlott azon védekezését is a bíróság, hogy a késszúrásokat megelőzően dulakodtak volna a lánnyal. A bizonyítékokból az állapítható meg, hogy M. támadása felkészületlenül érte volt barátnőjét, aki az ütések elől menekülni próbált Hiába. A két halálos szúrást már fekvő testhelyzetben szenvedte el.- Hogy nem volt dulakodás, hanem a vádlott brutálisan verte áldozatát —jelenti ki a tanácsvezető bíró —, azt az áldozat arcán található, ökölcsapásoktól származó sérülések, illetve az arcon és nyakon felfedezett cipő- talpnyomok is igazolják. A bíróság számára egyértelmű, hogy M. Ferenc egyenes ölési szándékkal valósította meg szörnyű tettét. A kifosztást illetően pedig az tény, hogy a sértett táskájából számos tárgy hiányzott, s a lány mobiltelefonja a második házkutatáskor a vádlott lakásának egyik szekrénye aljából került elő. Az elsőtökön, nem jogerősen elítélt M. Ferenc arcán mindeközben sem látszik különösebb érzelem. Szenvtelenül hallgatja, hogy a bíróság csupán a fiatal korát találja enyhítő körülménynek, ám a súlyosító körülmények sora hosszú. De ami leginkább feltűnik: M. Ferenc szájából egyszer sem hangzik el az, hogy „megbántam, amit tettem”. Még az utolsó szó jogán sem, holott annyit talán kipréselhetett volna magából, hogy bocsánatot kér áldozata szüleitől. Azoktól az emberektől, akiknek egész életre szóló fájdalmat okozott, s akik a lányukkal való kapcsolata idején családtagként kezelték őt. Emberölés, erős felindulás nélkül, nem menthető erkölcsi okból ítéleti indokolásában fogalmi elhatárolást is ad a büntetőtanács. Nem osztja a védelem álláspontját, hogy M. Ferenc terhére erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét kellene megállapítani. A bíró szerint ugyanis az egyik fő kritérium, hogy erkölcsi okból menthetőé a vádlott cselekménye. Szerelmi kapcsolat felmondása után nem egészen két nappal megölni a volt kedvest — hát ez semmiképpen sem jelenthet erős felindulásban való cselekvést. Inkább el lehetne gondolkozni az előre kiterveltsé- gen, mint minősítő körülményen. A TEVEBEN LÁTTUK Columbo sikere töretlen Pécsi István Valaha igen kedveltük a sorozat darabjait. Aztán a múló idő majdhogy feledtette valameny- nyit. A csillagok - képletesen szólva - nemcsak felragyognak, hanem hullanak is. Miért lenne kivétel ez a vállalkozás. Sebaj, majd váltja másik. Ebben az esetben nem ez történt. Legutóbb a TV2-n az elmúlt hét szerdájának estéjén találkoztunk vele, hogy bizonyítsa számunkra: színészi erényei töretlenek. Ez persze nemcsak a nagyszerű Peter Falk érdeme, hanem a forgatókönyvíróé is, aki megteremtette ezt az immár örökzöldnek bizonyult figurát. Egyéniséget, mással aligha ösz- szekeverhető karaktert varázsolt elénk. Olyat, melynek külső és belső vonásai egyaránt megnyerőek. Rozzant kocsin jár. Kopott, gyűrött ballonkabátot visel. Esetlenkedik a csavart agyú hadnagy, aki leleményessége révén minden bűnügyi rejtélyt megfejt. Nem izgatja a technika, tudja: remek következtetései úgyis célba viszik. S ne feledkezzünk meg a frappáns sztorikról sem. A múltkor is ilyet élvezhettünk. Szinte hihetetlen ravaszsággal megáldva verte át a gyilkost, akinek pimasz magabiztossága már dühített. A csalafinta fogás - a halott nélkül megrendezett temetés - ugyan riasztónak látszott, mégis elfogadtuk, nem zavartatva kedélyünket a túlzott fortélyosság, az abszurd megoldás miatt. A lényeg nyugtatott meg mindnyájunkat: a tökéletes leleplezés. A Nyugodjék békében 1990- ben készült Nem is túl régen. Nincs is nyoma az avittságnak. Töretlen a feszültség, jól megmunkáltak a szituációk, a poénok, a szóbeli fordulatok, sebzetlen az izgalom. Ez a recept is arra, hogy miként kell csinálni az ilyesmit. Lehet követni. Hátha beválik... Az egri városrész lakossága az idén is nagy számban vett részt a hagyományos szüreti vigalomban. A közterületi felvonulás nemcsak mulatságnak, hanem látványosságnak is nagyszerűen megfelelt Szüreti menet Felnémeten
