Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-16 / 242. szám

6. OLDAL A L D E B R Ő 2003. Október 16., csütörtök ALDEBRŐ Polgármester: Farkas László Márton Alpolgármester: Gyetvai Árpád Jegyző: Gulyás Imre A képviselő-testület tagjai: Birgenstok István, Gáspár Mihályné, Macz Péter, Márton Mihály, Uzelman Zoltán, Wingendorf János A községháza címe: 3353 Aldebrő, Arany János u. 1. Telefon/fax: 36/480-001, 36/480-006 Ügyfélfogadási idő: Hétfő, kedd, szerda, csütörtök: 7.30-16.00, péntek: 7.30-12.30 Lakosság létszáma: 790 fő 0-5 év: 42 fő 6-14 év: 83 fő 15-18 év: 47 fő 19-62 év: 435 fő 63 év felett: 183 fő Helyi adók: • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg • Magánszemélyek kommunális adója: 3000 Ft/év/lngatlan Vállalkozások száma: 31 A legjelentősebb vállalkozás Tóth Józsefé, aki a legna­gyobb munkaadónak számít a településen. Civilszervezetek: • Polgárőr Egyesület • Önkéntes Tűzoltó Egyesület • Cseralja Vadásztársaság • Nyugdíjasklub, • Szabadidősport Klub • Gazdakör • Sporthorgász Egyesület • Aldebröi Női Kar Településtörténet: Aldebrő a Mátra délkeleti lá­bánál, az alföldi síkságba haj­ló dombok között, a Tama- patak völgyében fekszik. Mai nevén csak az 1740-es évektől kezdve ismert, de a határában talált rézkori, késő bronzkori és kora vaskori lele­tek, a honfoglalás kori sarkan­tyú és kétélű nyílhegyek arra utalnak, hogy már a XI. század első felében létezett. A közép­korban elpusztult Csalavár alatt fekvő Csalfalu határából alakult ki 1740-1743 között. A településtörténete - hasonló­an a környékbeli falvakhoz - szervesen kapcsolódik a deb- röi uradalomhoz. Grassalkovich Antal 1743- ban jogbiztosító levelet adott ki uradalma Debrő vár alatti területének Al Döbrő név alat­ti benépesítésére. A betele­pülők németek voltak, akik a hesseni választófejedelem- ségböl, a Bajor Királyságból, Svábföldröl, a Fiajna vidéké­ről, Hannoverből, valamint az Osztrák Örökös Tartomá­nyokból települtek le. A lakos­ság ekkoriban szántómüve- léssel és dohánytermesztés­sel foglalkozott. Dolgos embereket képviselek A gyönyörűen felújított templom a hívek és a lakosság összefogásának eredménye Farkas László Márton, a község polgármestere úgy véli: sok kollégája megirigyelhetné, hiszen olyan községet, ahol időtlen idők óta dolgos, rendszere­tő emberek élnek, nem nehéz irányítani.- Aldebrő békés település, magukra és a köz­vetlen környezetükre sokat adó emberekkel. Bár­melyik évszakban végig lehet sétálni a faluban, az ápolt por­ták, a gondozott kertek, virá­gos közterek magukért beszél­nek. Az önkormányzat mun­káját nemcsak a lakosság men­talitása, hanem a számos aktí­van működő egyesület, civil- szervezet is segíti. A gazdakör rendszeresen szervez előadá­sokat különböző témakörökben a gazdálkodók­nak, a nyugdíjasklub színes, változatos program­jaival vonzza az idősebbeket. Hagyományos ren­dezvényeink főként világhírű borunkhoz, a Debrői Hárslevelűhöz kapcsolódnak. Ezt a kincset Rácz Pálnak köszönhetjük, akinek emlékére emlékszo­bát is avattunk a közelmúltban. Februárban, Szent Donért napján tartjuk a hárslevelű ünnepét, amikor is szakmai előadásokkal, kulturális prog­ramokkal csalogatjuk ide az érdeklődőket. Közsé­gi borversenyeink, szüretí mulatságaink népsze­rűek nemcsak helyben, hanem a környéken is. Az itt élő emberek hosszú ideig a mezőgazdaságból éltek. Örvendetes, hogy a kilencvenes évektől egyre több a frissen telepített szőlő. Ez nem keve­sebbet jelent, mint hogy hosszú távon is a piacon maradhat a debrői bor. A legtöbb kis településhez hasonlóan mi is forráshiánnyal küszködünk, ami gátat szab a pályázati lehetőségeinknek, mivel az önrész előteremtése körülményes. Ennek ellené­re optimisták vagyunk. Az elkövetkező években folytatjuk az iskola felújítását és informatikai fej­lesztésé, valamint az idősek klubjának korszerű­sítését. Örülünk, hogy sikerült az egészségházat felújítani, s hogy a házi szociális gondozás kere­tében az egyedülálló idős emberekről is gondos­kodhatunk. A legnagyobb előttünk álló feladat a teljes közmű kiépítése, ezen belül a szennyvíz­csatorna-hálózat megvalósítása. Hat településsel közösen pályázunk, s bízunk abban, hogy a szük­séges források elnyerésével végre zöld utat kaphat a beruházás. Az árvízvédelem is megoldásra vár. A szomszédos falvakkal közösen készítjük el az erre vonatkozó tervet. Ezt követően kezdődhet meg a védművek kiépítése. Végül, de nem utolsó­sorban említeném meg azt, hogy intézményeink színvonalas működtetésére ezután is nagy figyel­met fordítunk. ■ Idősen is aktívan, fiatalosan A helyi nyugdíjasklub 1995-ben alakult 27 taggal, néhány lelkes nyugdíjas kezdeményezésére. Je­lenleg 35-en látogatják rendszere­sen a klubot, melynek vezetője Lipkovics Györgyné. Az alakulás­kor megfogalmazott cél az volt, hogy az idősebb generáció tagjai egy olyan közösséghez tartozza­nak, ahol kikapcsolódhatnak, s ahol megtapasztalhatják, hogy a nyugdíjaséveket is lehet fiatalo­san, aktívan élni. A kezdeménye­zés beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. A tagok minden hétfőn találkoznak, s olyan klubfoglalko­zásokon vehetnek részt, amely megfelel érdeklődési körüknek, igényeiknek.- Az elmúlt nyolc év alatt na­gyon sokat kirándultunk, szinte az egész országot bejártuk. Idén Keszthelyen a Festetics-kastélyt csodáltuk meg, Szarvason az ar­borétumban gyönyörködtünk, Kecskeméten pedig a múzeumo­kat néztük meg. A színhá­zi előadások lá­togatása is nép­szerű a tagok körében. Évek óta rendszere­sen fellépünk Verpeléten az Idősek Feszti­válján, ahol szép sikereket értünk el egyéni és csoportos kategóriák­ban is. Nem hiányozhatunk a köz­ségi rendezvényekről sem, s ter­mészetesen megünnepeljük a névnapokat, a születésnapokat, házassági évfordulókat, s az egyéb jeles napokat is. Immár hagyomány, hogy min­den évben hajnalig tartó pótszil­vesztert rendezünk, ahol a jó zene és a remek hangulat feledteti a hét­köznapok szürkeségét. Az isme­retterjesztő előadások, a termékbe­mutatók is vonzó programoknak bizonyulnak - mondja Erzsiké. Tény, hogy az elmúlt évek bebi­zonyították, hogy az idősek szíve­sen csatlakoznak olyan közösség­hez, amelyben alkotó módon tevé­kenykedhetnek. Szerencsére az önkormányzat is respektálja ezt a törekvést, hiszen mindenben tá­mogatja a klubot és annak tagjait. Az sem közömbös, hogy ebben a közösségben nagy hangsúlyt fek­tetnek minden egyéni ötlet, kezde­ményezés felkarolására. Ez a sike­res együttműködés alapja. Őrizzük hagyományainkat A közművelődési és oktatási fel­adatokat is ellátó Általános Műve­lődési Központ igazgatónője, Szeverényi Éva tájékoz­tatása szerint Aldebrő és Tófalu közös intézmé­nye idén ünnepelte fennállásának harmin­cadik esztendejét. A kezdetekkor 140 tanulót oktattak, neveltek itt, mára ez a létszám a de­mográfiai hullámvölgy miatt némileg csökkent. A peda­gógiai program középpontjában itt a hagyományőrzés áll. Mind a nyolc évfolyamon oktatnak nép­táncot. Több jellegzetes viselet is készült a táncosoknak, a külön­böző tájegységek motívumaival. A táncosok rendszeresen nagy si­kert aratnak fellépéseikkel. Az informatikai szaktanterem számítógépparkja mára kissé el­avult, így a közeljövőben új esz­közökre pályáznak. Hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvi oktatás­ra, és előbb-utóbb sze­retnének egy nyelvi la­bort is kialakítani. Az iskola alapítványa, va­lamint a szülők által szervezett jótékonysági bálok bevételét minden évben korszerűsítésre, fejlesz­tésre fordítják. Az oktatás színvonalát jelzi, hogy a továbbtanulók jelentős há­nyada a megye legerősebb közép­iskoláiban is helytáll. A jövőben új szabadtéri játékokkal is szeret­nék meglepni az iskolásokat. Cél: az egészség megőrzése Dr. Barabás Miklós háziorvos ko­rábban az egri kórház betegfelvé­teli osztályán dolgozott. A bel­gyógyász szakvizsga megszerzé­sét követően pályázta meg az aldebröi körzet házior­vosi posztját. Döntését azóta sem bánta meg, hiszen a jól felszerelt egészségügyi központ biztosítja az eredmé­nyes gyógyítómunka feltételeit.- Az Aldebrő és Tófa­lu határán található egészségügyi központ a két szomszédos falu lakosságát látja el. A 14 éve átadott létesítményt a közelmúltban újították fel önkor­mányzati segítséggel, így nincs okunk panaszra. A két község la­kosságának átlagéletkora megle­hetősen magas, így a legtöbb fel­adatunk ebből a sajátos helyzet­ből adódik. Az idősebbeknél egy­szerre több betegség is jelentke­zik, amit párhuzamosan kell ke­zelni. A hangsúlyt mi is igyek­szünk a megelőzésre helyezni, bár nekem meggyőződésem, hogy életmódváltás és a szociális jólét feltételeinek megteremtése nélkül nehéz jelentős áttörést el­érni ezen a területen. Régi igaz­ság, hogy a szegénység vonzza a betegséget. Az biztos, hogy az itt élők rengete­get dolgoznak. Az őszi betakarítási munkák ideje alatt gyakorlatilag alig van betegforgalom, hiszen aki él és mozog, az dolgozik a földeken. A panaszok általában a megerőltető munka után jelentkeznek. Fontos lépés­nek tartom, hogy idén augusz­tustól csatlakoztunk a veresegy­házi Misszió betegellátási modell­hez, ami azt jelenti, hogy igyek­szünk költséghatékony gyógy- szerezést alkalmazni. A mai gyógyszerárak mellett nem kö­zömbös, hogy a beteg milyen áron jut hozzá a patikai készít­ményekhez. A magunk részéről a szakmai továbbképzéseken való rendszeres részvétellel próbáljuk tudásunkat frissíteni, és ezáltal hatékonyabban gyógyítani. Az egészségügyi központot idén újították fel fotó: perl marton MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Horváthné Birgenstock Abigél, eladó- Itt születtem, az édesapám tős­gyökeres aldebröi. Ragaszkodom a szülőhelyemhez. A legnagyobb gond a környé­ken a munka­helyek hiánya. Nagyon sok fi­atal azért kényszerült el­hagyni a falut, mert itt hely­ben nem talált megélhetést. Az is probléma, hogy a fiatal édesanyák közül sokan nem ma­radhatnak otthon a kicsikkel a gyes teljes ideje alatt, mivel visz- szavárják őket a munkahelyükre. Épp ezért szerencsés lenne, ha a közelben lenne bölcsőde, hiszen legközelebb Füzesabonyban mű­ködik. Azt is jó lenne elérni, hogy a buszjáratok sűrűbbé váljanak, hogy napközben is könnyebben eljussunk az úti célunkig. Jákli Károly NYUGDÍJAS- Aldebrőn születtem 1929-ben, és itt töltöttem a gyermekkoromat. A későbbiekben 30 évig dolgoztam a Mátravidéki Fémműveknél. Nyugdíjba is onnan^ men­tem. Őszintén szólva a '90-es évek változása­itól többet vár­tam. A hazai klimatikus vi­szonyok páratlanok a mezőgazda- sági termelés számára. Azt szeret­tem volna megélni, hogy virágzó kert-Magyarországon élhessek, hogy a falvak újra élettel teljenek meg és virágozzanak. Itt Aldebrőn valaha a lakosság kiválóan megélt a mezőgazdaságból, ma sajnos ez nem mondható el. Ma a lakosság­nak csupán egy töredéke főfoglal­kozású gazdálkodó. Ez nagy csa­lódás számomra. Gecse István VÁLLALKOZÓ- A családi hagyományokat foly­tatva, szőlész-borászként 1995- ben kezdtem vállalkozásba. Az a célom, hogy kifejezetten reprezentatív, kitűnő minősé­gű palackos borokkal jelen­hessen meg a Gecse-pincé- szet a nemzet­közi piacon. A kezdeti csekély mennyiséggel el­lentétben manapság 1700-1800 hektoliter bort készítünk évente. Arra törekszem, hogy a legmoder­nebb technológiai elemeket öt­vözzem a hagyományokkal. Ter­veim szerint jövőre hozzálátha­tunk Aldebrőn a központi nagy pince kialakításához, ahol a pá­lyázaton nyert, csúcstechnológiát képviselő palackozó gépsorunkat is üzembe helyezhetjük. Rácz Ernő NYUGDÍJAS- Nem vagyok aldebröi lakos, de sok szállal kötődöm ehhez a tele­püléshez. Édesapám, Rácz Pál egykori kom- polti pince­mester nevé­hez fűződik a Debrői Hársle­velű megalapí­tása. Ő volt az, aki a nagy filo- xéra-járvány után megmen­tett néhány tő hárslevelűt, és olt­ványkészítéssel újratelepítette ezt a nemes fajtát. 1933-ban Bu; dapesten járt a walesi herceg. Ő rendelte meg az első nagyobb té­tel debrőit Angliába. Innen egye­nes út vezetett a világhírhez. Őrü­lök, hogy az aldebrőiek méltó­képpen őrzik édesapám emlékét, akinek egy emlékszobát is kiala­kítottak, Énnek avatásán jóma­gam is részt vettem. Kakuk József FALUGAZDA- 1992 óta látom el a községben a falugazdái teendőket. Igyekszem a közmunkások segítségével rendben tartani a közterülete­ket, s az intéz­ményeket. A legnagyobb öröm azonban az a számomra, hogy befejező­dött a templo­munk felújítá­sa, ami közel nyolc évig tartott. A hívek és az itt élők adakozásának köszönhetően, valamint az egy­házmegye és az önkormányzat segítségével a falu igazi büszke­ségévé vált. A jövőben a plébánia tetőszerkezete is felújításra szo­rul. Ötgyermekes édesapaként bí­zom Aldebrő jövőjében. Ha a za­jos kőszállító autók elkerülnék a falut végre, a nyugalom is na­gyobb lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom