Heves Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-16 / 242. szám
2003. Október 16., csütörtök 7. OLDAL T Ó F ALU Elfogyott a lelkesedés Lénáit Ernő vezetésével 11 éve alakult meg helyben a polgárőrség. Bár a létszám az elmúlt években megcsappant, a közbiztonságért ma is szívesen dolgozik néhány önkéntes:- A kezdetekben nagy volt a lelkesedés, negyvenhetén jelentkeztek polgárőrnek, időközben aztán szépen lassan lemorzsolódtak az emberek. Sokan ráébredtek, hogy koruknál fogva már nem nekik való az éjszakai ügyelet. Mára hivatalosan 14 fő maradt a csapatban, de közülük is 6-8 személyre lehet igazán számítani. A közbiztonság átlagosnak mondható. A legtöbb gondot a baromfitolvajok okozzák, és a vendéglátóegységeket is gyakran keresik fel hívatlan személyek. A falu rendjét zavaró elemek azonban a legtöbbször nem idevalósiak. Épp ezért esetenként a rendőrség segítségét is igénybe kell vennünk, akikre bármikor számíthatunk. Néha kissé elkeseredek, amikor a nyilvántartott polgárőrök közül is csak né- hányan jönnek össze, ha szükség van erre. A közömbösségnek azonban sajnos ára van. A legtöbb ember csak akkor döbben rá erre, amikor a saját értékei, biztonsága kerül veszélybe. Mindezek ellenére mi néhányan továbbra is tesszük a dolgunkat. Szerencsére az önkormányzat, a rendőrség és a posta támogatásának köszönhetően a feltételek adottak a munkához. Értékteremtő óvodások Kénné Szabó Ildikó, az Általános Művelődési Központ keretein belül működő óvoda vezetője úgy fogalmaz, hogy a két falu által közösen fenntartott intézmény sok szempontból ideális az óvodáskorú gyermekek számára is. A központ számos olyan lehetőséget kínál a kicsiknek, amelyek más óvodákban nincsenek meg. Örülünk a tágas, jól felszerelt tornateremnek, a gyönyörű könyvtárnak, a tágas — játszóudvarunknak, ahol iparművész tervezte a természetes anyagokból megalkotott kerti játékokat. Előnyt jelent az iskola közelsége is, hiszen a tanítókkal jó viszonyban vagyunk, s a kicsik közvetlenül is megtapasztalhatják a rájuk váró iskolás életet. Az óvodai programunk elsődleges célja, hogy megismertessük és megszerettessük a kicsikkel a néphagyományokat. Rendszeresen szervezünk kerékpártúrákat a környéken, s ha eljön a betakarítás ideje, a konyhás nénik segítségével magunk is készjtünk mustot, lekvárt, befőttet. Ősszel és a téli időszakban diót törünk, gyékénybabákat készítünk, amelyekkel a csoportszobákat dekoráljuk, tesszük otthonosabbá. Örülünk annak, hogy az önkormányzatok minden évben áldoznak a felújításra. Idén parkettacsiszolást, festést végeztek a szobákban. Sajnos, a gyermeklétszám az utóbbi években folyamatosan csökken. Korábban 63 gyermek is járt hozzánk, ma azonban csupán 47 óvodásunk van annak ellenére, hogy a két községben minden óvodáskorú gyermeket beírattak a szüleik. Eszközeinket, játékainkat pályázati segítséggel folyamatosan cseréljük, újítjuk. Egyetlen gondunk, hogy a fiatalok - nem lévén más szórakozási lehetőségük - a szabadidejüket is itt töltik az ÁMK udvarain. Előfordul az is, hogy megrongálják a játékokat, ezért jó lenne, ha körülkerítenék ezt a területet. A sok játék után jólesik a délutáni pihenés FOTÓ: PERL MÁRTON A pályázatokban reménykedünk A békés, csendes faluhoz ragaszkodnak az itt élők FOTÓ: PERL MÁRTON A községben az elmúlt évszázadokban meghatározó jelentőségű volt a földművelés, az állatenyésztés. A község legnagyobb kincsének a kiváló minőségű földek tekinthetők, magas aranykorona-értékkel. A falu délkeleti határában a homokos területen egykor kiváló minőségű dohányt, paradicsomot, dinnyét termeltek. Az idősebbek még ma is jól emlékeznek azokra az időkre, amikor egy jobb gazdasági év végén a gazda akár egy lakóházat is vásárolhatott magának a jövedelméből. Mára mindez a múlté. Főállású gazdálkodó alig van az elöregedőben lévő faluban. Kerek József, a község időközi választáson bizalmat kapott új polgármestere tősgyökeres tófalusiként ezer szállal kötődik a településhez. Az egri tanárképző főiskola elvégzését követően 11 évig oktatott pedagógusként az általános iskolában, emellett 1990-től a helyi testületbe is beválasztották képviselőnek. 1994-től alpolgármesterként, 1996-tól társadalmi megbízású polgár- mesterként, 1998-tól pedig főállású elöljáróként irányítja a falut. Részt vállalt a helyi kábeltelevíziós rendszer létrehozásában is. Tapasztalatai szerint a rendszerváltás utáni esztendőkben kiszámíthatóbb finanszírozásban részesültek az önkormányzatok a jelenleginél. 1993-tól Tófalu is a forráshiányos községek közé tartozik. Az elmúlt 2-3 évben némi segítséget jelentett a gazdálkodásban, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések közé sorolt Tófalu némiképp fellélegezhetett anyagi szempontból. A helyi adó bevezetése is azért vált elkerülhetetlenné, hogy megcélozhassák a pályázható forrásokat. A gázprivatizáció folytán visszakerült pénznek köszönhetően egy csekély tartalékot is sikerült képezni, aminek segítségével jövőre már több eséllyel pályázhatunk. A legfontosabb feladatunk a szilárd hulladék biztonságos- elhelyezése, valamint a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése. Az alde- brői önkormányzattal közösen úgy látjuk, hogy mindkét cél elérésére reális esélyünk van. Ezt követően az utak helyreállítása következhet. A közvilágítás korszerűsítését a közelmúltban sikerült megoldanunk. Tűzoltó elődök nyomdokában Bocsa Ferenc, a helyi önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka büszke arra, hogy egy nagy múltú, sikeres egyesület vezetőjeként számos komoly sikert értek el a szervezet tagjai az utóbbi években:- Kumhauser Károly leventeparancsnok nevéhez fűződik az 1927-ben megalapított Tófalui Tűzoltó Egylet. Az egykori források szerint abban az időben a községben és a környékén nagyon elszaporodtak a tűzesetek. Ez összefüggésbe hozható azzal is, hogy akkoriban sok nádtetős ház állt a faluban, amelyek köny- nyen tüzet fogtak, és a lángok gyorsan továbbterjedtek. Jómagam 1984 óta irányítom a helyi önkéntes tűzoltókat. A kezdet nem volt könnyű, de mára elmondható, hogy immár 18 tagja van a szervezetnek. Nagy örömömre szolgál, hogy köztük sok a fiatal, akik szígítségül, d^ szükség esetén az árvízi károk megfékezésében is részt veszünk. A legemlékezetesebb év mindannyiunk számára az 1995-ös, amikor a Füzesabonyban megrendezett térségi tűzoltóversenyen három kategóriában is megszereztük az első helyezést. Ezen a megméretésen az ifjúsági csapatunk a felnőttkategóriában is az első helyen végzett. Tavaly Dinnyésháton szerepeltünk eredményesen a csapattal. Eszközeinket, felszerelésünket pályázatok segítségével próbáljuk korszerűsíteni, fejleszteni. Az utóbbi években sikerült két új szivattyút beszereznünk, amelyek egy-egy felhőszakadás után a pincék víztelenítésében játszanak nagy szerepet. A '99-es nagy árvíz mindany- nyiunkat próbára tette, hiszen akkor napokig szolgálatban álltunk, hogy mentsük az értékeket. A közeli napokban a tartós esőzés következtében az óvoda ázott be, ahonnan késő estig szivattyúztuk a vizet. MILYENNEK SZERETNÉ LÁTNI TELEPÜLÉSÉT? Báder József Bori Árpád KISEBBSÉGI ELNÖK NYUGDÍJAS Jakab Tibor mezőőr Csathó Zoltán képviselő Farkas Ferenc képviselő- Mint a legtöbb kisebbségi ön- kormányzat, mi is állandó pénzhiánnyal küszködünk. Az évi költségvetésünk nagyon szűkös. Szerencsére a települési önkormányzattal jó a kapcsolatunk, így ők mindenben támogatnak bennünket. A gyermekintézmények vezetői is jó partnerek. Kiemelt feladatnak tartjuk a tehetséges iskolás gyermekek segítését. A három éven felülieket segítjük a beiskolázásban. A kisebbség tagjai tavasszal kedvezményesen juthatnak hozzá a vetőmagokhoz. Bízunk abban, hogy az informatikai pályázaton sikerül számítógéphez jutnunk, amelyet mindenki használhat majd.- Gazdag történelmi múltú település Tófalu, hiszen valamikor az Aba nemzetség birtoka volt. Az idők folyamán a háborúk következtében néha elnéptelenedett, ám békeidőben a kiváló adottságú földek biztos megélhetést nyújtottak az itt letelepült családoknak. A dohánytermesztésről messze földön híres volt a falu. AII. világháborút követően gyorsan haladt az újjáépítés. Az emberek lelkesek voltak, összefogtak, senkinek nem jutott eszébe, hogy elköltözzön innen. Aztán megkezdődött az elvándorlás. Szomorúan látom, hogy elnéptelenedik a falu, s hogy az emberiség miként teszi tönkre a világ lakható részét.- Tavaly óta dolgozom mezőőrként az önkormányzat megbízásából. Elődöm nyugdíjazása után kerültem a meg- üresedett posztra. Mivel Tófalu és a szomszédos Aldebrő határa meglehetősen nagy, ezért bőven akad dolog. A szükséges vizsga letételét követően igazolványt és a szolgálathoz szükséges eszközöket is kaptunk, amire néhány alkalommal már szükség is volt. Ehhez a feladathoz nem árt egy kis emberismeret sem. Különösen télen szaporodnak el a falopások. Ilyenkor jobban oda kell figyelnünk. Szerencsére a rendőrséggel jó a kapcsolatunk, így szükség esetén ők is segítenek a garázda elemek kézre kerítésében.- Először kaptam bizalmat a lakosságtól a képviselőségre, így a testület egyik legfiatalabb tagaj vagyok. Szeretem ezt a falut, és bízom abban, hogy az elöregedési folyamat ellenére van jövője. Mivel békés, rendezett község Tófalu, az utóbbi időben többen is letelepedtek itt, köztük fiatalok is. Én úgy látom, hogy fokozatosan fejlődik, épül, szépül a falu. Az alapvető közművek megvannak, s hamarosan talán a szennyvíz- beruházás is megvalósulhat. Jómagam - több itt élő emberhez hasonlóan - mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkozom, ami kiegészítő jövedelmet jelent a családoknak.- Immár a harmadik ciklusban tevékenykedem képviselőként. Korábban alpolgármesterként is dolgoztam. Harmadik éve látom el emellett a településen a falugondnoki feladatokat. A közmunkások száma változó, jelenleg csupán négyen vesznek részt az intézmények karbantartásában, s a közterületek rendbetételében. A kevés létszám néha komoly gondot jelent. A tavalyi kemény tél, a tartós havazás feladta a leckét számunkra. Szerencsés lenne, ha legalább ilyen rendkívüli helyzetekben több munkásra számíthatnánk. A magánéletemben azt szeretném elérni, hogy tanár fiam hazaköltözzön a családjával. TÓFALU Polgármester: Kerek József Körjegyző: Gulyás Imre A képviselő-testület tagjai: Asztalos József, Bori Kálmáné, Bódi Béla, Csathó Zoltán, Dajkó Péter, Farkas Ferenc, Ignácz Tibor Cigány Kisebbségi Önkormányzat: Elnök: Báder József Képviselők: Illés Zoltánné, Sztankó Elemér Községháza címe: 3354 Tófalu, Kossuth Lajos u. 16. Ügyfélfogadás rendje: hétfő, kedd, szerda, csütörtök 7.30-16.00, péntek: 7.30-12.30 A lakosság létszáma: 681 fő 0-14 éves: 37 fő 6-14 éves: 66 fő 15-18 éves: 25 fő 19-62 éves: 389 fő 62 felett: 164 fő Helyi adók: • Magánszemélyek kommunális adója: 1000 Ft/telek/év • Gépjárműadó: 800 Ft/100 kg Vállalkozások száma: 17 Civilszervezetek: • Polgárőr Egyesület, • Gazdakör, • Önkéntes Tűzoltó Egyesület, • Nyugdíjasklub Településtörténet: Tófalu (Tódebrő) nevét Tóth Falw alakban említették első ízben 1352-ben. Az Aba nemzetségből származó Debreí család birtoka volt. 1417-ben a Kompolti családé, majd 1438-ban a Rozgonyiak birtokába került. A XVI. század közepe óta a debrőí uradalom tartozéka. 1552-54 között a török pusztítás folytán népte- len lett. 1564-ben ismét népes. Eger 1596-os eleste időszakában elpusztult, s még 1598-ban is pusztán állt. 1741-1841 között III. Grassalkovich Antal lett a debrői-parádi uradalomhoz tartozó Tófalu birtokosa. 1847-től gróf Károlyi György birtoka volt. A kápolnai csata részben e környéken is zajlott. Az elesett honvédeket a község határában temették el, emlékükre ennek a dombnak a neve Honvédhalom. A falu temetőjében szabadon álló keresztet 1781 -ben emelték, mint emlékművet. A második világháborúban a németek a római katolikus templomot felrobbantották. Az új 1950-ben épült fel. tófalu
