Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-06 / 182. szám

füHH 2003. Augusztus 6., szerda KÖRZETE 11. OLDAL F U ZESABONY E S Lőrinceknek: ismét randevú Újlörincfalva A kezdeményezés már nyolc év­re tekint vissza, azóta rendsze­resen találkoznak hazánk olyan településének lakói, amelyek nevében szerepel a Lőrinc.- A nyolcadik ilyen esemény házigazdái mi leszünk - tájé­koztat Soltész András újlőrinc- falvi polgármester. - Az 1998-as vendéglátás után másodszor várjuk az érkezőket. A program augusztus 15-17. között zajlik, az események központja a Jóléti­tónál lesz. Ezúttal testvértelepü­lésünk, az erdélyi Lőrincfalva meghívásával először kap nem­zetközi jelleget a találkozó. Magyarországon Lőrinci, Szentlőrinc, Pestszentlőrinc, Szentlőrinckáta, Zalaszent- lőrinc, Nyárlőrinc, Sárszent- lőrinc és Újlörincfalva érintett a hagyományok ápolásában. Négy település műsoros fellé­péssel is színesíti a programot. Soltész András egy apropót külön is hangsúlyoz:- A mi falunk idén ünnepli alapításának 125 éves évforduló­ját, ezért is vállaltuk örömmel a rendezést. A tervek között szere­pel, hogy az elődökre emlékezés jegyében koszorút viszünk majd Óhalászra, a Tisza-tóban lévő szigetre, ahonnan hajdanán ki­települtek az őseink. Az erdélyiekkel nemzetkö­zivé bővült találkozón köszön­ti a résztvevőket Szabó Vimos államtitkár, a MÉH Határon tú­li Magyarok Hivatalának veze- tője is. _____________________■ K opasz nyakú a baromfi-király Poroszló Érdekes színfoltot kapott a cserőháti részen az elmúlt szom­baton megtartott hangulatos nap, amelyről Bánrévi István fa­lugazdász számolt be. Az első al­kalommal kiírt viadal a „Barom­fiudvar királya” címért zajlott.- Kakasok, pulyka-kakasok, gúnárok és gácsérok vonultak fel a dr. Papp Sándor vezette ötfős zsűri előtt. Különösen népes volt a mezőny kakasokból, itt 22 egyed „produkálta magát” az 5x5 méteres ringben. A kategóriagyőztesek gazdái tárgyjutalomban részesültek: ifj. Bánrévi István (kakas), Angyal Imréné (gácsér), Bánrévi Dániel (pulyka-kakas és gúnár). Szé­pen mutatott Angyalné afrikai futókacsája, a nagyobbik Bánré­vi fiú magyar bronz pulyka-ka­kasa és rajnai lúdja. A bírálóbi­zottság a „Baromfiudvar kirá­lya” elismerést egy erdélyi ko­pasz nyakú kakasnak ítélte oda, amiért ifj. Bánrévi István vehe­tett át díszes oklevelet. Nem mindenki a múltja elől szökik Az idegenlégiós a jég alatt is megúszta Kaland, bátorság, fegyelem, harc, ke­ménység. Hirtelen ezek jutnak az ember eszébe a légióról. Meg más dolgok. Annyi­an annyifélét nyilatkoztak már és írtak le, hogy bizony nagyon sokan elbizonyta­lanodtunk e téren. Mi is az igazság? Besenyőtelek A kérdésre Úri József pedagógus megtalálta a választ. Egy olyan emberrel beszélgetett, aki minden szempontból hiteles. Kilencedik éve a francia légió tagja (1994-ben lépett be, és mind a mai napig légiós). F. Gábor - mint elárulta - 18 éves koráig Besenyőtelken la­kott, 21 évesen lépett be az idegenlégióba. Az ő elmondása szerint részéről ez nem kalandvágy volt csupán. Részletezni nem kívánt okok miatt nem találta a helyét ide­haza, és úgy gondolta, még a légió is jobb lehet... Ma már - ahogy megerősítette - nem is bánja, hogy így döntött. Voltak olyan időszakai, mikor úgy gon­dolta: haza kellene szökni (körülbelül há­romszor). Ez a kiképzés nagyon kemény időszakában, még az elején volt. Történetét mesélve elmondta, hogy mesterlövész-ki­képzésen is részt vett. (A légiós mesterlö­vész nemcsak a legjobban tud lőni a sza­kaszban, de ő ért a legjobban a rádióhoz és a térképészethez.) Ez a kiképzés például 6 hétig tartott (szombat-vasárnap is), napi átlag 40-50 km-es gyaloglással, teljes menetfelszerelés­ben. A napokat négy részre osztották. Ebből Díszőrségben, rövidnadrágban, valahol Afrikában. Mutatós légiós alakzat 6 óm volt a lövészet, és csak napi 1 vagy 3 óm az alvás. A többi idő az állóképesség és a tűréshatár növelését szolgálta.- Mi voll, amire nem számítottál?- Arra, hogy lelkileg (és nem fizikailag) sokkal könnyebb, mint a magyar katonaság (12 hónapot itt is leszolgált, felderítőként). Nem kellett annyi felesleges dolgot csinálni, sokkal célirányosabb és átgondoltabb az egész. Ha terepen voltunk, akkor akár 3 hé-- tig sem volt pihenés. Viszont a laktanyában már nyugalom volt, nem voltak olyan szí­vatások (csicskáztatások), mint itt Magyar- országon.- Mi volt az, ami nagyon megdöbbentett?- Egy hideg januári napon teljes menetfel­szerelésben jég alatt kellett úszni. Levegőért nekünk kellett feltörni a jeget. Ezt puskával tettük meg. Itt nem volt félelem, mindenki úgy törte a jeget, ahogy tud­ta. Akkor arra, hogy megfulladok, én sem gondoltam. Csontig vol­tam fagyva, másra nem is tudtam figyelni. Nagy­anyám meleg dunyhája járt az eszemben.- Eleinte mi volt a leg­nehezebb?- Az, hogy nem be­széltem a francia nyel­vet. Magamra voltam utalva. Úgy tanultuk, ahogy tudtuk. Nekem ez 3 évembe telt. Hál is­tennek ma már ez nem jelent gondot.- A légiós időszakot hogyan osztják fel a szolgálatot teljesítők?- Addig vagy „ko­pasz”, amíg nem veszel részt egy külföldi be­avatkozáson (operáci­ón). Én öreg 6 év múlva leszek, ekkor nyugdíjba mehetek. Ezt az időt le­húzni szándékozom.- Milyen hamis kép­zetek vannak a légióval kapcsolatban?- Sajnos legtöbbször azok nyilatkoznak pénzért, akik rövid idő után megszöknek. Több pénz, több hazug­ság. Ezzel szemben a légiósok a legjobban felkészített ENSZ-katonák, akik békefenn­tartás céljából vannak a különböző térsé­gekben. Egyáltalán nem kegyetlenek. Mí­tosz az is, hogy a légiósok a legjobb gyilko­sok. Ez nem igaz. A legjobb gyilkosok az el­mebetegek!- Neked melyik volt az első külföldi beve­tésed?- A jugoszláviai háború idején Szarajevó mellett szolgáltam, ott, ahol az olimpia is volt. Állandó harckészültségben voltunk. E területen a bosnyákok álltak szemben a szerbekkel, két francia katonát le is lőttek közülünk. Riadókészültség volt. A zsákból nem lehetett kipakolni, még a hálózsákot sem, a bakancsot sem volt szabad levetni hetekig. Lyukat ástunk és ott feküdtünk, vagy a fűben. Fürdési lehetőség nem volt. Tisztálkodás alatt a borotválkozást értettük, ez viszont kötelező volt. Itt tüzérségi harcok voltak, melyet az amerikaiakkal közösen végeztünk (ők repülőkkel bombázták a vá­rost). Itt 5 hónapig szolgáltam.- Ezután hol szolgáltál még?- Két évig Dzsibutiban, Etiópia mellett. Ez egy stratégiai pont a Vörös-tenger miatt. Innen érzem magam igazi katonának, a leg­szebb két évem volt. Ezután Eritreába vezé­nyeltek. Az etiópok megtámadták az orszá­got. Mire odaértünk, a háborúnak vége lett. En a 6 és fél hónap alatt, míg ott szolgáltam, egy lövést sem hallottam. Az ott élők elein­te féltek tőlünk, de ez rövid idő alatt meg­szűnt. Rájöttek, hogy nem ellenségként va­gyunk ott. Majd Katarba kerültem harcásza­tot tanítani. Az volt a benyomásom, hogy ez egy nagyon gazdag ország. Majd újra Dzsibuti és Bosznia következett.- Mondjál valamit a pénzről, a zsoldról.-Az a légiós, aki még „kopasz”, az a létmi­nimumot, azaz 1200 eurót keres. Később ez emelkedik. Ha kikerül külföldre, úgyneve­zett misszióba, akkor 3-4 ezer eurót is meg­kereshet a légiós. Ha valaki csak a pénz miatt megy ki, akkor az takarékoskodhat, gyűjthet, mert a szállás, étkezés nem kerül pénzbe.- Mi volt az oka annak, hogy ilyen őszin­tén nyilatkoztál?- Remélem, hogy a cikk után tisztul majd a kép a légióról. Az olvasók pedig nem a lé­gióból szökött hántásoknak hisznek. Nem mindenki a múltja elől szökik, nem bűnö­zők paradicsoma. Nekem például a neve­met sem kellett megváltoztatnom, ma is azt használom, ahogy Magyarországon anya­könyveztek. FÜZESABONY. A városi ön- kormányzat legutóbbi ülésén egy pályázati kiírásról is hatá­rozott. A Művelődési Központ vezetőjének megbízatása de­cemberben lejár, az igazgatói állás betöltésének érdekében meghatározták a pályázati fel­tételeket, s majd később a je­lentkezők közül választják ki azt, aki az intézményt irányít­hatja 2004-től. KOMPOLT. A tervek szerint augusztus 20-ra végeznek az is­kola felújítási munkálataival az önkormányzat karbantartói. Feladat az iskolai konyha tiszta­sági festése, néhány tanterem kifestése, a bútorzat javítása. Az óvodában már kifestettek és a padlózat szükséges cseréjét is elvégezték. POROSZLÓ. A Honismereti Baráti Kör legfrissebb számá­ban képes tudósítás ad számot a települési óvoda évzárójáról. Többek között beharangozza a nyári poroszlói rendezvénysoro­zatokat, összefoglalja az önkor­mányzat képviselő-testületének határozatait. Cseh Ferencné a Li­la Akác nyugdíjasklub működé­séről ír, beszámolója elhangzott az önkormányzati ülésen is. TÓFALU. A községi újság leg­utóbbi számában Kerek József polgármester és Gulyás Imre kör­jegyző annak a rendeletnek az első tapasztalatait összegzi, amely kötelezővé tette a szemét- szállítást. Július 1-jétől tilos az addig megtűrt szeméttelepre a szállítás, aki ez ellen vét, az pénzbírsággal sújtható. A kukás szemétszállítást vállalkozói ala­pon működteti az önkormány­zat, a lakosság kedvezményes áron szerezheti be a tárolóedé­nyeket. A cikkben a lomtalanítás eseti lehetőségét is ismertetik. DORMÁND. A helyi nyugdíjas­klub - amelynek vezetője Pusz­tai Mihályné - sikeres, jó han­gulatú összejövetelt rendezett, vacsorával egybekötve. A Kö­zösségi Házban megtartott An- na-napi báljukon nemcsak a klub tagjai, hanem a rendez­vény iránt érdeklődő községbeli polgárok is jól szórakoztak. Párbeszéd, sport, pihenés Füzesabony A Pszichiátriai és Szenvedélybete­gek Otthona új kezdeményezés­ként a közelmúltban szakmai be­mutatót tartott az egri Művészetek Házában, ami kulturális rendez­vény formában került lebonyolítás­ra. Az esemény apropóját az az in­tézeti szándék mozgatta, amely cél­ként tűzte ki a civil társadalom felé való nyitást, az előítéletek csökken­tése reményében. A program Szaniszló Zoltán, a Heves Megyei Önkormányzat Egészségügyi, és Szociális Iroda vezetőhelyettesének megnyitóbeszédével kezdődött, aki méltatta az intézetben folyó rehabi­litációs munkát. A rendezvény há­zigazdája, Szabó Mihályné igazgató a program érdemi részéről és az ed­dig elért eredményekről szólt. Ez­után az otthonban működő zenés irodalmi színpad előadása követke­zett. Arany János „A hamis tanú” című balladájának drámai feldolgo­zását az intézet 13 lakója adta elő nagy sikerrel. Ezt követően nyílt meg az Orosz Dezső műveiből ké­szült tárlat, amelyen az alkotót is bemutatták. A rendezvényen a szakma képviselői és civil érdeklő­dők is megjelentek, így párbeszéd kialakulására nyílt lehetőség a szakemberek, az otthon lakói, vala­mint az érdeklődők között. * A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Gönci Sziget Gondozóház szer­vezésében Füzérradványban har­madik alkalommal rendezték meg a pszichiátriai betegek hagyomány- őrző sportnapját. A füzesabonyiak 6 fővel szerepeltek, ahol a feledésbe merülő népi játékokban mérték össze tudásukat a versenyzők. A füzesabonyi otthon lakói bigében, lengőtekében és labdavezetésben el­ső helyezést értek el, és az összesített versenyekben is elhozták az első dí­jat. A hazatérés után az intézet ve­zetősége és lakói kis ünnepség ke­retében gratuláltak a versenyzők­nek az elért eredményekhez. * Az intézet az idén is szervezett nyaralást. Korábban Zamárdi, Har­kány, Balatonberény és Bogács volt az üdülés helyszíne, most a festői szépségű Berekfürdőt választották. Az egyhetes nyaraláson 26 gondo­zott vett részt öt dolgozó kíséreté­ben. A strandolás mellett gazdag program gondoskodott a jó hangu­latról, amelynek fénypontja az élő- zenés dalest volt. Jártak képző- és népművészeti kiállításon, illetve vásáron. Megcsodálhattak tűzijáté­kot, kipróbálhatták a nyársalást, megkóstolták a gyrost is. Felfrissül­ve, sok szép emlékkel tértek haza az üdülők. a Az egri bemutatkozáson a színjátszók nagy sikerű előadása mellett látható volt az Orosz Dezső festő képeiből rendezett kiállítás FOTÓ: GÁL GÁBOR A missziós szolgálatok idején a tábori konyha ellátásába is besegítenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom