Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-06 / 182. szám
12. OLDAL P F ■ 2 3 2003. Augusztus 6., szerda Adalék a „Balkáni állapotokhoz” Talán nem is reagálnék a Hírlap júl. 23-i számának hasábjain megjelent „Balkáni állapotok” című olvasói levél alaptalan vádjaira és hamis állításaira, ha azok csak személyemet érintenék, de úgy érzem, hogy a leírtak sértik képviselőtársaim becsületét is, sértik a besenyőtelki szülőket, és megbántják mindazokat a segítőkész embereket, akik támogatni kívánják a nehéz helyzetben lévő besenyőtelki sportegyesületet. Mert nem köny- nyű a sportélet sem Besenyőtelken, sem máshol. Aki ismeri és egy kicsit is közel áll a futball világához, az tisztában van ezzel, és azt is tudja, hogy a baj gyökere nem a kluboknál keresendő. De ezt most hagyjuk, mert a mi történetünk nem erről szól. Ez csak egy elterelő hadművelet. A baj ott kezdődött, hogy a panaszos levélírót a faluban nem választották be a képviselő-testületbe. Pedig feleségével megtettek érte mindent. Ő maga is ezért vállalta el az ifjúsági és serdülőcsapat edzői feladatait, amit korábban csak hellyel-közzel csinált, s ez megtépázta addig is hiányos népszerűségét. Sőt az előző sportköri elnökkel sem volt felhőtlen a viszonya, nem mondhatnám, hogy „puszipajtásként” váltak el egymástól. Megjegyzem, hogy kollégáival sem volt gond nélküli a kapcsolata, mindez nem tette stabillá a helyzetét sem az iskolában, sem a településen. Úgy ítélte meg saját tevékenységét, hogy több elismerést kellene kapnia környezetében. Elvégzett jó néhány iskolát, de az újabb és újabb képesítések nem hozták meg az áhított tekintélyt és népszerűséget. Némely cselekedete gyakran értetlenségbe ütközött, környezete nem úgy reagálta le, mint ahogy szerette volna. Ezért - a kedvét szegő dolgok miatt - és mivel népszerűsége sem érte el azt a szintet, amit szeretett volna, gyakran támadásokkal, problémái jogi orvoslatával keresett megoldást vélt vagy valós sérelmeire. Megkeseredett emberré vált. Mivel a választásokkal nem sikerült helyzetét stabilizálni, nem erősíthette meg pozícióját. Tovább növelte problémáit azzal, hogy a választások elvesztése után azonnal lemondott a serdülő és ifjúsági csapat irányításáról, ezzel is tovább erősítve a sportszerető emberek rosszallását. Sorozatos hibás lépéseivel odáig jutott, hogy most már nem lát megoldást helyzetére, így haragszik mindenkire, minden választott és kinevezett emberre, mindenkit le kellene váltani. Talán még a népet is? Mindezeket nem bántó szándékkal, hanem a helyzet valós megítélése miatt írtam le, s elsősorban nem a besenyőtelkiek miatt, hiszen kis falu lévén, itt mindenki ismer mindenkit és mindenki tud mindent, nem kell az információért a kocsmába menni, hanem azért, mert az újságot megye- szerte olvassák, és településünk megítélése nem közömbös számunkra. Tudja meg mindenki, itt mi sokan azon fáradozunk, hogy ez a település tovább gazdagodjon, fejlődjön, és mindenki jól érezze magát benne. Minket azért választottak meg már több alkalommal is, mert az emberek bíznak bennünk, és mi meg is akarunk felelni ennek a bizalomnak. Ettől nem téríthetnek el bennünket a vélt vagy valós sérelmeikért gáncsoskodók. A vitát ezzel a magam részéről lezártnak tekintem, mert nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Kalóz András a Besenyőtelki SC törvényesen választott elnöke Szép hely, rossz benyomások Kazincbarcikáról busszal ugyan könnyebb az eljutás Szilvásváradra, mint vonattal, mégis az utóbbit választottam. Megérkezésem után az erdészeti múzeumot szerettem volna megtekinteni. Sajnos ez nem sikerült, mivel még 10 órakor is zárva volt, pedig már nyitva kellett volna lennie. Ezután gyalogosan visszasétáltam Szilvásváradra, s itt felkerestem az Orbán-házat, a kiállítás anyaga a Bükk élővilágát mutatja be, Herman Ottó és Vásárhelyi Pál munkásságát. A következő látnivaló a klasszicista református körtemplom lett volna, de ezt csak kívülről sikerült megtekinteni. Információ nem szerepelt, hogy mi módon lehet bejutni a vasárnap délelőtti istentisztelet kivételével a templomba. Tovább ballagva a lótenyésztés-történeti kiállítás következett, 12 óta után. Itt sikerült bejutni a kiállításra, a lovak azonban máshol voltak, azokat nem lehetett megnézni. A kiállításról a pénztárnál semmiféle írásos információ, képeslap nem áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy ez már néhány éve is probléma volt. Innen visszasétáltam a szalajkai vonat megállóhelyéhez, ahonnan éppen elment egy vonat Putnokra. mivel a MÁV-irodán rosszul tájékoztattak az indulás idejéről, csak 15 percet tévedtek. Még lenne más észrevételem is Szilvásváraddal kapcsolatban: á szalajkai MÁV-állomásnál az illemhely kritikán aluli, mocskos, szemetes, az ajtót nem lehet bezárni, a főutcán lévő huszvárók, melyek fából vannak, szintén koszosak, szemetesek. A Szalajkánál lévő buszmegállóban nincs kint a menetrend, nem lehet tájékozódni. Dr. Makán Ferencné idegenvezető Kazincbarcika (cím a szerkőben) Boldog Annák és a többiek... Veszélyes betonfal Felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy Egerben a GMSZ és a 6-os iskola között egy meredek betonfal áll, amely nincs körülkerítve. Egy gyermek, nevezetesen az unokám, már balesetet szenvedett itt június 21-én. A kislány, aki a labdája után nézett, megszédült és lezuhant, s maradandó sérülést szenvedett, el kellett távolítani az egyik veséjét, mert roncsolódott. Ne várják meg, hogy az iskolai szünet idején más gyermek is így járjon. Javaslatom: egy lépcsősor kiépítése ezen a helyen! Demeter Ferencné Eger, Mátyás kir. a. Köszönet Köszönetemet szeretném kifejezni a hatvani Schweitzer kórház egész személyzetének, orvosainak. Jászberényben lakom, az ottani orvos javasolta a hatvani kórházat, mivel a jászberényiben szabadságolások miatt csak később tudtak volna megműteni. Hálámat fejezem ki a kórház sebészetét vezető dr. Freili Géza osztályvezető főorvosnak, aki a műtétet végezte, az osztály főorvosainak, orvosainak, nővéreinek és az egész személyzetnek. De nemcsak nekik tartozom köszönettel, hanem a fenti kórház azon orvosainak is, akik a különböző szak- vizsgálatokat elvégezték, mint pl. dr. Ferjentsik, dr. Szabó Zoltán István, dr. Kobulniczky és a többiek, akiknek köszönhetem a sikeres műtétet. Továbbá köszönet illeti a jászberényi orvosokat is, akik időben felismerték a betegségemet. Köszönetét mondok a háziorvosomnak, a mentősöknek is. Solymosi Gyula Jászberény, Újerdő 251. Anna-napi vidámság Anna-napi meghíváson vettünk részt első alkalommal Hevesen, az Idősek Otthonában. A műsorvezető az Annákat egy szép Juhász Gyula-verssel köszöntötte, majd szórakoztató műsor következett. A közreműködők: az otthonlakók énekkara, a Lajosvárosi Idősek Klubja Eger, az Erdőtelki Gondozási Központ nótaköre, a hevesi asszonykórus. A fiatalok is képviseltették magukat Mezőtárkányból, akik cigánytánccal kedveskedtek. Az igazgatónő megköszönte a színvonalas műsorokat, a dolgozók munkáját, majd mindenkit táncra invitált. Ez a rendezvény nem lett volna ilyen sikeres, ha a dolgozók nem vették volna ki a részüket a munkából és a szórakoztatásból. Köszönjük, hogy széppé, emlékezetessé tették nekünk ezt a délutánt. Máté Ferencné Lajosvárosi Idősek Klubja, Eger A hevesi Idősek és Mozgásfogyatékosok Otthonában népes vendégsereg jelent meg a július 24-én megrendezett hagyományos An- na-bálunkra. Lukács Dezső, az intézetünk mentálhigiénés csoportjának tagja köszöntötte a megjelenteket — köztük az Annákat —, majd elmondta az előttünk álló délután programját. A lakók nevében Fehémé Juhász Mária, a lakóönkormányzat nevében Drábóczi Gyuláné mondott köszöntőt Ezek után az intézetünk igazgatónője, Farkas Mariann üdvözölte a meghívott vendégeket, az intézet lelkes dolgozóit és a még lelkesebb lakóit. A műsort énekkarunk népdalcsokra nyitotta meg, majd az egri Lajosvárosi Nyugdíjasklub tagjai adtaik színvonalas műsort. Még az időseket is mozgásra késztette a Mezőtárkányi Általános Iskola tánccsoportja, akik cigánytáncokkal szórakoztatták a megjelenteket. A Hevesi Nyugdíjasklub tagjai a nívós előadásukkal arattak méltán nagy sikert a jelenlévők körében. A meghívottak között -volt a Ficsómé Együd Eszter vezette Erdőtelki Nyugdíjasklub népes tábora. Nem kis érdeklődés volt a „Hangyaboly” foglalkoztató árusítással egybekötött termékbemutatója iránt. A jó hangulathoz tartozik még a finom vacsora, a sörsátor nyújtotta lehetőség, és nem utolsósorban a zenét szolgáltató Molnár Kálmán és felesége, akik az esti órákig táncra invitálták műsorukkal az intézet lakóit, dolgozóit és az intézet vendégeit. Köszönet a résztvevő dolgozóknak, a „Hangyaboly” foglalkoztató munkatársainak lelkes munkájukért, amivel gazdagabbá tették ezt a hagyományőrző rendezvényünket. Sasvári Lajos lakó Megmentett örökségünk Egercsehinek egy földbirtokos családja volt, amely mára kihalt. Úgy van a köztudatban, hogy Erdélyben még fellelhetők a távoli leszármazottak. A családot ma is emberszerető tulajdonságáról őrzi az emlékezet. A fiatalon elhunyt egyik családtagjának építettek egy sírboltot, melyet mára körülölelt az építkező, terjeszkedő falu. A 100 éves fákkal körülölelt kápolna, amelynek két föld alatti terme van, ma talán tulajdonos nélküli építmény. 1896- ban építették a bejárat fölötti márványtábla szerint az egykor élő csehi emberek. A második világháborúig a család gondozta. A diktatúra alatt nem volt ajánlatos még felkeresni sem. A rendszer- váltás után azonban felmérték a községekben meglévő lehetséges műemlékeket, és a templom, a kastély után ez a temetkezési hely is megőrzésre javasoltatott a körülötte lévő zöldövezettel együtt. Nagyon elhanyagolt volt a nyáron, mígnem Egercsehi munkáspárti polgármester asszonya a közhasznú társasággal rendbe nem tetette a már több mint 100 éves építészeti emléket. Mindazok nevében, akik szeretnék megőrizni a falu építészeti emlékeit, köszönetét mondok a polgármester asszonynak, hogy ezer baja közepette ilyenre is futja erejéből, figyelméből, gondoskodásából. Kívánom, hogy ilyen irányú tevékenysége a jövőben se hagyja el. Külön köszönetét kell hogy mondjunk Zsolti és Józsi munkásoknak, akiknek tenni akarása nem ismert lehetetlent. Örülök neki, hogy nem a mi generációnk alatt megy pusztulásba a falu egyik műemléke, az utókor pedig majd belátása szerint megőrzi vagy veszni hagyja az elődeink által alkotott műtárgyakat. Az Egercsehiben pislákoló zöldek nevében: B. A. Egercsehi Késői diagnózis „Korszerű diagnosztika” címmel olvastam a városi újság júl. 4-i számában, hogy az egri az ország legkorszerűbb diagnosztikai berendezése. Sajnos, a kis unokám, aki egy emelet magasságból esett le, ezt a berendezést csak a balesete 5. napján ismerhette meg. A baleseti osztályra fektették be, diagnózis: enyhe agyrázkódás. A kislánynak másnap már emelkedett a vérnyomása, fájt a hasa, megcsinálták az ultrahangos vizsgálatot. Aztán felkeltették, hogy nem találnak nála semmit. A vérkép esett. Szóltunk, hogy befelé vérzik a gyerek. Ez volt a 4. nap. Az 5. napon hívtak hozzá gyermekorvost, aki azonnal CT-t rendelt el. Máj- és veseroncsolódást állapítottak meg. Sürgősségi mentő vitte Miskolcra a gyermeksebészetre, ahol kivették a jobb veséjét, mert már nem lehetett megmenteni. Ha ezt a vizsgálatot hamarabb elvégzik, ez nem történhetett volna meg. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani dr. Fenyves Veronikának, az egri gyermekosztály orvosának, valamint dr. Kiss Ákos Levente főorvos úrnak, aki a miskolci gyermeksebészeti osztály főorvosa, hogy megmentették unokám életét. Demeter Ferencné Eger, Mátyás kir. u. Esedékes tagdíjfizetés A MAPÜSZ felhívása A Magyar Politikai Üldözöttek Szövetsége ezúton tájékoztatja tagságát és a magyar állampolgárokat a bennünket ért sérelmekről: a MAPÜSZ 10 szervezet szövetségéből álló '56-os szervezet, a háború és az '56-os forradalom és szabadságharc élő áldozatait, hozzátartozóikat és minden sérelmet szenvedett állampolgárt képvisel. 1998 óta közhasznú szervezet, fő profilja az emberi jogok védelme. Ingyenes jogsegély-szolgálati irodát tart fenn Mezőkövesden és Ózd városában. Az első város ön- kormányzata 1991-től ingyen bocsátja rendelkezésünkre a helyiséget, de 1997-től anyagilag nem támogat. Ózd városa a helyiségproblémánkat a mai napig nem oldotta meg, és anyagilag sem támogat. Pályázatot nyújtottunk be a Parlamenthez és a Miniszterelnöki Hivatalhoz, de eredménytelenül. Az általunk támogatott személyek megkapták általunk, amit akartak, velünk már nem törődnek. A jövedelem 1%-ával csak kevesen támogatnak bennünket, viszont szolgáltatásunkat igénybe veszik. Az önkormányzathoz küldött leveleink válasz nélkül maradnak. A polgármesterek nem hajlandók fogadni a MAPÜSZ elnökét. Elérkeztünk ahhoz az időhöz, hogy nemzeti ünnepeinken a hála virágait sem tudjuk elhelyezni. Népünk egyre szegényebb, vezetőink között egyre több a milliomos. Felhívjuk tagságunk figyelmét, hogy önként vállalt kötelességüket teljesítsék, mielőbb rendezzék tagsági díjukat, és egyéb adományokat is szívesen fogadunk. Segítségüket, adományukat a következő címre kérjük: MAPÜSZ, 3600 Ózd, Vasvár u. 27. 2/2. Tel.: 06-48/479-083. A MAPÜSZ elnöksége Rövid üzenet Cápának A nyugdíj nem eltartási szerződés Sírok és nevetek A Hírlap júl. 26-i számában küldött SMS-rovatban a következőket közlöd az olvasókkal: „A nyugdíjasoknak ha törik, ha szakad, emelni kell a pénzüket minden évben? Nem kellene egy kalap alá venni minden nyugdíjast, mert igenis nagyon sokan olyan szép összegeket kapnak, hogy én örülnék, ha annyi lenne a fizetésem. Cápa”. Kedves Cápa! Gondolatmeneted túlzottan nagy élettapasztalatot nem bizonyít, így tizen- vagy huszonévesen szűk látóköröd szélesítése érdekében egy hetvenes üzeni a következőket. Még a világon sem voltál, amikor már a mindenkori társadalom megbecsült dolgozója volt a föld alatti bányász, akinek nem volt garancia a visszatérésre a családjához. A metánrobbanás, vízbetörés, szilikózis, uránsugárzás, szakadó víz, melegség stb. veszélyek miatt. Aki ezt vállalta, több évtizeden keresztül normában dolgozott, tehát érdekelt volt a több kereset elérésére, így a nyugdíja is magasabb lett az átlagnyugdíjnál. Mivel a bányásztól többet vontak le, többet is érdemel elve neked ismeretlen. Nem úgy a nyugdíjfolyósító intézetnek. Ez tehát nem eltartási szerződés. A nyugdíjasok tudomásul veszik, hogy az a fiatal, aki 200-300 ezer forintot keres havonta, valószínűleg többet is tesz a feneketlen kosárba, így sms-t sem küld a Hírlapnak, mint tetted te. Kifogásolva az egy életen át föld alatti munkát végző vájár 70 ezer Ft körüli nyugdíját. A pénzromlás miatt a nyugdíjasokat megillető 21% emelés helyett a bányász 10% emelést kapott, a különbözet 11%, amit a 35 ezer Ft alatti kisnyugdíjasok kaptak, köztük azok is, akik már az első bányajárási napon közölték velem: aldcor jövök ide, ha ablak lesz rajta. (Erről részletes információt az országos napilapokban olvashattál volna cikkeimben.) Kedves Cápa! írod, hogy sokan fillérekért robotolnak. Ez valóban szomorú, de azért be kell látnod, hogy erről nem a meggörnyedt, bottal járó nyugdíjasok tehetnek, a kis nyugdíjuk és a te munkád méltó megfizetését ne a bányászoktól kérd. Hogy kitől? Csak kapcsold be a tévét, és a címeket megtudhatod, vagy kérésedre címlistát küldök. Nagy Károly nyugdíjas vájártechnikus Gyöngyösoroszi Röviden a történet: júl. 28-án este 7 órakor találtam Egerben, az Északi lakótelepen lévő társasházunk előtt egy kistermetű, barna, nyakában zöld színű bolhairtó nyakör- ves kiskutyát. Miután állatbarát vagyok, megsimogattam, és aggódva néztem körül, hol lehet a gazdája. Persze nem láttam. Kezdődött a nagy vihar, beengedtem a lépcsőházba, adtam neki inni, enni, de vagy félt, vagy nem volt éhes, szomjas, nem fogadta el. Felhívtam az állateledel-boltban dolgozó ismerősöm, hogy mit csináljak. Javaslatára telefonáltam az állatkórházba. Az ott dolgozó Magdikának (utólag tudtam meg a nevét) elmondtam, hogy mi a helyzet, és nem szívesen tenném ki az utcára, hiszen termete miatt nagyobb veszélyben van, mint a nagyobb testű kutyák. Elmondtam azt is: befogadnám, de van két macskám. Természetesen azt mondta, hogy vigyem le az állatkórházba, majd másnap átkerül a kutyamenhelyre. Visszahívtam az ismerősöm: ő etet egy kutyát már három hónapja (neki is van saját kutyája), de mivel most elutazik két hétre, levisszük a két kutyát az állat kórházba, így is történt. Másnap, kedden délután munka után a szakadó esőben környékünkön kiraktam a lépcsőházak ajtajára egy felhívást a kutyával kapcsolatban, és reménykedtem, hogy a gazdi rátalál a ku- tyusra. Ismerősöm az állatmenhely vezetőjével Szabóné Marika nénivel kedden beszélt, aki megnyugtatta, hogy minden rendben van a két kutyával. Már kezdenek barátkozni a többi kutyával, és az önkéntes segítők sokat foglalkoznak velük, akárcsak a többi kutyával. Örültem, kezdtem megnyugodni, hogy jól cselekedtem. Szerencsére jelentkezett a kiskutya gazdája. De sajnos - ahogy értesültem róla - nem köszönet, hanem „letolás” volt, amit nekem címzett mint ismeretlen megtalálónak: minek vittem be, ők megtalálták volna. Igen, megtalálták: az állatmenhelyen. A menhely felé pedig egy köszönöm se hangzott el. Pedig lenne miért. Hiszen meglett az elkóborolt kutya. Fedél volt a feje felett, ellátták, vigyáztak rá. Jobb lett volna az utcán, kitéve számos veszélynek, ki tudja, hogy meddig? És biztos megtalálták volna? Szerintem nem. Javaslom, gondolkodjon el a gazdi, hiszen nem tőlem, hanem tőle szökött el a kutya! Mind az állatkórházban, mind az állatmenhelyen dolgozók csak köszönetét érdemelnek azért az önzetlen munkáért, amit végeznek! Én köszönöm! V. Ildikó (cím a szerkőben)
