Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-06 / 182. szám

12. OLDAL P F ■ 2 3 2003. Augusztus 6., szerda Adalék a „Balkáni állapotokhoz” Talán nem is reagálnék a Hírlap júl. 23-i számának hasábjain meg­jelent „Balkáni állapotok” című ol­vasói levél alaptalan vádjaira és ha­mis állításaira, ha azok csak sze­mélyemet érintenék, de úgy ér­zem, hogy a leírtak sértik képvise­lőtársaim becsületét is, sértik a be­senyőtelki szülőket, és megbántják mindazokat a segítőkész embere­ket, akik támogatni kívánják a ne­héz helyzetben lévő besenyőtelki sportegyesületet. Mert nem köny- nyű a sportélet sem Besenyőtel­ken, sem máshol. Aki ismeri és egy kicsit is közel áll a futball világá­hoz, az tisztában van ezzel, és azt is tudja, hogy a baj gyökere nem a kluboknál keresendő. De ezt most hagyjuk, mert a mi történetünk nem erről szól. Ez csak egy eltere­lő hadművelet. A baj ott kezdődött, hogy a pa­naszos levélírót a faluban nem vá­lasztották be a képviselő-testület­be. Pedig feleségével megtettek ér­te mindent. Ő maga is ezért vállal­ta el az ifjúsági és serdülőcsapat edzői feladatait, amit korábban csak hellyel-közzel csinált, s ez megtépázta addig is hiányos nép­szerűségét. Sőt az előző sportköri elnökkel sem volt felhőtlen a viszo­nya, nem mondhatnám, hogy „pu­szipajtásként” váltak el egymástól. Megjegyzem, hogy kollégáival sem volt gond nélküli a kapcsola­ta, mindez nem tette stabillá a helyzetét sem az iskolában, sem a településen. Úgy ítélte meg saját te­vékenységét, hogy több elismerést kellene kapnia környezetében. El­végzett jó néhány iskolát, de az újabb és újabb képesítések nem hozták meg az áhított tekintélyt és népszerűséget. Némely cselekede­te gyakran értetlenségbe ütközött, környezete nem úgy reagálta le, mint ahogy szerette volna. Ezért - a kedvét szegő dolgok miatt - és mivel népszerűsége sem érte el azt a szintet, amit szeretett volna, gyakran támadásokkal, problémái jogi orvoslatával keresett megol­dást vélt vagy valós sérelmeire. Megkeseredett emberré vált. Mivel a választásokkal nem sikerült hely­zetét stabilizálni, nem erősíthette meg pozícióját. Tovább növelte problémáit azzal, hogy a választá­sok elvesztése után azonnal le­mondott a serdülő és ifjúsági csa­pat irányításáról, ezzel is tovább erősítve a sportszerető emberek rosszallását. Sorozatos hibás lépé­seivel odáig jutott, hogy most már nem lát megoldást helyzetére, így haragszik mindenkire, minden vá­lasztott és kinevezett emberre, mindenkit le kellene váltani. Talán még a népet is? Mindezeket nem bántó szán­dékkal, hanem a helyzet valós megítélése miatt írtam le, s első­sorban nem a besenyőtelkiek mi­att, hiszen kis falu lévén, itt min­denki ismer mindenkit és minden­ki tud mindent, nem kell az infor­mációért a kocsmába menni, ha­nem azért, mert az újságot megye- szerte olvassák, és településünk megítélése nem közömbös szá­munkra. Tudja meg mindenki, itt mi sokan azon fáradozunk, hogy ez a település tovább gazdagodjon, fejlődjön, és mindenki jól érezze magát benne. Minket azért válasz­tottak meg már több alkalommal is, mert az emberek bíznak ben­nünk, és mi meg is akarunk felelni ennek a bizalomnak. Ettől nem té­ríthetnek el bennünket a vélt vagy valós sérelmeikért gáncsoskodók. A vitát ezzel a magam részéről le­zártnak tekintem, mert nem a sza­vak, hanem a tettek beszélnek. Kalóz András a Besenyőtelki SC törvényesen választott elnöke Szép hely, rossz benyomások Kazincbarcikáról busszal ugyan könnyebb az elju­tás Szilvásváradra, mint vonattal, mégis az utóbbit választottam. Megérkezésem után az erdészeti múzeumot szerettem volna megtekinteni. Sajnos ez nem sikerült, mivel még 10 órakor is zárva volt, pedig már nyitva kellett volna lennie. Ezután gya­logosan visszasétáltam Szilvásváradra, s itt felke­restem az Orbán-házat, a kiállítás anyaga a Bükk élővilágát mutatja be, Herman Ottó és Vásárhelyi Pál munkásságát. A következő látnivaló a klasszi­cista református körtemplom lett volna, de ezt csak kívülről sikerült megtekinteni. Információ nem szerepelt, hogy mi módon lehet bejutni a va­sárnap délelőtti istentisztelet kivételével a temp­lomba. Tovább ballagva a lótenyésztés-történeti kiállítás következett, 12 óta után. Itt sikerült bejut­ni a kiállításra, a lovak azonban máshol voltak, azokat nem lehetett megnézni. A kiállításról a pénztárnál semmiféle írásos információ, képeslap nem áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy ez már néhány éve is probléma volt. Innen visszasé­táltam a szalajkai vonat megállóhelyéhez, ahon­nan éppen elment egy vonat Putnokra. mivel a MÁV-irodán rosszul tájékoztattak az indulás idejé­ről, csak 15 percet tévedtek. Még lenne más észre­vételem is Szilvásváraddal kapcsolatban: á szala­jkai MÁV-állomásnál az illemhely kritikán aluli, mocskos, szemetes, az ajtót nem lehet bezárni, a főutcán lévő huszvárók, melyek fából vannak, szintén koszosak, szemetesek. A Szalajkánál lévő buszmegállóban nincs kint a menetrend, nem le­het tájékozódni. Dr. Makán Ferencné idegenvezető Kazincbarcika (cím a szerkőben) Boldog Annák és a többiek... Veszélyes betonfal Felhívom az illetékesek figyel­mét arra, hogy Egerben a GMSZ és a 6-os iskola között egy mere­dek betonfal áll, amely nincs kö­rülkerítve. Egy gyermek, neve­zetesen az unokám, már balese­tet szenvedett itt június 21-én. A kislány, aki a labdája után né­zett, megszédült és lezuhant, s maradandó sérülést szenvedett, el kellett távolítani az egyik ve­séjét, mert roncsolódott. Ne vár­ják meg, hogy az iskolai szünet idején más gyermek is így jár­jon. Javaslatom: egy lépcsősor kiépítése ezen a helyen! Demeter Ferencné Eger, Mátyás kir. a. Köszönet Köszönetemet szeretném kife­jezni a hatvani Schweitzer kór­ház egész személyzetének, or­vosainak. Jászberényben la­kom, az ottani orvos javasolta a hatvani kórházat, mivel a jász­berényiben szabadságolások miatt csak később tudtak volna megműteni. Hálámat fejezem ki a kórház sebészetét vezető dr. Freili Géza osztályvezető főor­vosnak, aki a műtétet végezte, az osztály főorvosainak, orvosa­inak, nővéreinek és az egész személyzetnek. De nemcsak ne­kik tartozom köszönettel, ha­nem a fenti kórház azon orvosa­inak is, akik a különböző szak- vizsgálatokat elvégezték, mint pl. dr. Ferjentsik, dr. Szabó Zol­tán István, dr. Kobulniczky és a többiek, akiknek köszönhetem a sikeres műtétet. Továbbá kö­szönet illeti a jászberényi orvo­sokat is, akik időben felismerték a betegségemet. Köszönetét mondok a háziorvosomnak, a mentősöknek is. Solymosi Gyula Jászberény, Újerdő 251. Anna-napi vidámság Anna-napi meghíváson vettünk részt első alkalommal Hevesen, az Idősek Otthonában. A műsor­vezető az Annákat egy szép Ju­hász Gyula-verssel köszöntötte, majd szórakoztató műsor követ­kezett. A közreműködők: az ott­honlakók énekkara, a Lajosvárosi Idősek Klubja Eger, az Erdőtelki Gondozási Központ nótaköre, a hevesi asszonykó­rus. A fiatalok is képviseltették magukat Mezőtárkányból, akik cigánytánccal kedveskedtek. Az igazgatónő megköszönte a szín­vonalas műsorokat, a dolgozók munkáját, majd mindenkit tánc­ra invitált. Ez a rendezvény nem lett volna ilyen sikeres, ha a dol­gozók nem vették volna ki a ré­szüket a munkából és a szóra­koztatásból. Köszönjük, hogy széppé, emlékezetessé tették nekünk ezt a délutánt. Máté Ferencné Lajosvárosi Idősek Klubja, Eger A hevesi Idősek és Mozgásfogyaté­kosok Otthonában népes vendég­sereg jelent meg a július 24-én megrendezett hagyományos An- na-bálunkra. Lukács Dezső, az intézetünk mentálhigiénés csoportjának tagja köszöntötte a megjelenteket — köztük az Annákat —, majd el­mondta az előttünk álló délután programját. A lakók nevében Fehémé Ju­hász Mária, a lakóönkormányzat nevében Drábóczi Gyuláné mon­dott köszöntőt Ezek után az inté­zetünk igazgatónője, Farkas Mari­ann üdvözölte a meghívott vendé­geket, az intézet lelkes dolgozóit és a még lelkesebb lakóit. A műsort énekkarunk népdalcsokra nyitotta meg, majd az egri Lajosvárosi Nyugdíjasklub tagjai adtaik színvo­nalas műsort. Még az időseket is mozgásra késztette a Mezőtárkányi Általános Iskola tánccsoportja, akik cigánytáncok­kal szórakoztatták a megjelente­ket. A Hevesi Nyugdíjasklub tagjai a nívós előadásukkal arattak mél­tán nagy sikert a jelenlévők köré­ben. A meghívottak között -volt a Ficsómé Együd Eszter vezette Er­dőtelki Nyugdíjasklub népes tábo­ra. Nem kis érdeklődés volt a „Hangyaboly” foglalkoztató árusí­tással egybekötött termékbemuta­tója iránt. A jó hangulathoz tarto­zik még a finom vacsora, a sörsátor nyújtotta lehetőség, és nem utolsó­sorban a zenét szolgáltató Molnár Kálmán és felesége, akik az esti órákig táncra invitálták műsoruk­kal az intézet lakóit, dolgozóit és az intézet vendégeit. Köszönet a résztvevő dolgozóknak, a „Han­gyaboly” foglalkoztató munkatár­sainak lelkes munkájukért, amivel gazdagabbá tették ezt a hagyo­mányőrző rendezvényünket. Sasvári Lajos lakó Megmentett örökségünk Egercsehinek egy földbirtokos családja volt, amely mára kihalt. Úgy van a köztudatban, hogy Er­délyben még fellelhetők a távoli leszármazottak. A családot ma is emberszerető tulajdonságáról őr­zi az emlékezet. A fiatalon el­hunyt egyik családtagjának épí­tettek egy sírboltot, melyet mára körülölelt az építkező, terjeszke­dő falu. A 100 éves fákkal körül­ölelt kápolna, amelynek két föld alatti terme van, ma talán tulaj­donos nélküli építmény. 1896- ban építették a bejárat fölötti márványtábla szerint az egykor élő csehi emberek. A második vi­lágháborúig a család gondozta. A diktatúra alatt nem volt ajánlatos még felkeresni sem. A rendszer- váltás után azonban felmérték a községekben meglévő lehetséges műemlékeket, és a templom, a kastély után ez a temetkezési hely is megőrzésre javasoltatott a körülötte lévő zöldövezettel együtt. Nagyon elhanyagolt volt a nyáron, mígnem Egercsehi munkáspárti polgármester asszo­nya a közhasznú társasággal rendbe nem tetette a már több mint 100 éves építészeti emléket. Mindazok nevében, akik szeret­nék megőrizni a falu építészeti emlékeit, köszönetét mondok a polgármester asszonynak, hogy ezer baja közepette ilyenre is fut­ja erejéből, figyelméből, gondos­kodásából. Kívánom, hogy ilyen irányú tevékenysége a jövőben se hagyja el. Külön köszönetét kell hogy mondjunk Zsolti és Józsi munkásoknak, akiknek tenni akarása nem ismert lehetetlent. Örülök neki, hogy nem a mi ge­nerációnk alatt megy pusztulás­ba a falu egyik műemléke, az utókor pedig majd belátása sze­rint megőrzi vagy veszni hagyja az elődeink által alkotott műtár­gyakat. Az Egercsehiben pisláko­ló zöldek nevében: B. A. Egercsehi Késői diagnózis „Korszerű diagnosztika” címmel olvastam a városi újság júl. 4-i számában, hogy az egri az ország legkorszerűbb diagnosztikai be­rendezése. Sajnos, a kis unokám, aki egy emelet magasságból esett le, ezt a berendezést csak a bal­esete 5. napján ismerhette meg. A baleseti osztályra fektették be, di­agnózis: enyhe agyrázkódás. A kislánynak másnap már emelke­dett a vérnyomása, fájt a hasa, megcsinálták az ultrahangos vizs­gálatot. Aztán felkeltették, hogy nem találnak nála semmit. A vér­kép esett. Szóltunk, hogy befelé vérzik a gyerek. Ez volt a 4. nap. Az 5. napon hívtak hozzá gyer­mekorvost, aki azonnal CT-t ren­delt el. Máj- és veseroncsolódást állapítottak meg. Sürgősségi men­tő vitte Miskolcra a gyermeksebé­szetre, ahol kivették a jobb vesé­jét, mert már nem lehetett meg­menteni. Ha ezt a vizsgálatot ha­marabb elvégzik, ez nem történ­hetett volna meg. Ezúton is szeret­nék köszönetét mondani dr. Feny­ves Veronikának, az egri gyer­mekosztály orvosának, valamint dr. Kiss Ákos Levente főorvos úr­nak, aki a miskolci gyermeksebé­szeti osztály főorvosa, hogy meg­mentették unokám életét. Demeter Ferencné Eger, Mátyás kir. u. Esedékes tagdíjfizetés A MAPÜSZ felhívása A Magyar Politikai Üldözöttek Szövetsége ezúton tájékoztatja tagságát és a magyar állampolgá­rokat a bennünket ért sérelmekről: a MAPÜSZ 10 szervezet szövetsé­géből álló '56-os szervezet, a há­ború és az '56-os forradalom és szabadságharc élő áldozatait, hoz­zátartozóikat és minden sérelmet szenvedett állampolgárt képvisel. 1998 óta közhasznú szervezet, fő profilja az emberi jogok védelme. Ingyenes jogsegély-szolgálati iro­dát tart fenn Mezőkövesden és Ózd városában. Az első város ön- kormányzata 1991-től ingyen bo­csátja rendelkezésünkre a helyisé­get, de 1997-től anyagilag nem tá­mogat. Ózd városa a helyiségprob­lémánkat a mai napig nem oldotta meg, és anyagilag sem támogat. Pályázatot nyújtottunk be a Parla­menthez és a Miniszterelnöki Hi­vatalhoz, de eredménytelenül. Az általunk támogatott személyek megkapták általunk, amit akartak, velünk már nem törődnek. A jöve­delem 1%-ával csak kevesen támo­gatnak bennünket, viszont szol­gáltatásunkat igénybe veszik. Az önkormányzathoz küldött levele­ink válasz nélkül maradnak. A pol­gármesterek nem hajlandók fo­gadni a MAPÜSZ elnökét. Elérkez­tünk ahhoz az időhöz, hogy nem­zeti ünnepeinken a hála virágait sem tudjuk elhelyezni. Népünk egyre szegényebb, vezetőink kö­zött egyre több a milliomos. Fel­hívjuk tagságunk figyelmét, hogy önként vállalt kötelességüket telje­sítsék, mielőbb rendezzék tagsági díjukat, és egyéb adományokat is szívesen fogadunk. Segítségüket, adományukat a következő címre kérjük: MAPÜSZ, 3600 Ózd, Vas­vár u. 27. 2/2. Tel.: 06-48/479-083. A MAPÜSZ elnöksége Rövid üzenet Cápának A nyugdíj nem eltartási szerződés Sírok és nevetek A Hírlap júl. 26-i számában kül­dött SMS-rovatban a következő­ket közlöd az olvasókkal: „A nyugdíjasoknak ha törik, ha sza­kad, emelni kell a pénzüket min­den évben? Nem kellene egy ka­lap alá venni minden nyugdíjast, mert igenis nagyon sokan olyan szép összegeket kapnak, hogy én örülnék, ha annyi lenne a fizeté­sem. Cápa”. Kedves Cápa! Gondolatmene­ted túlzottan nagy élettapasztala­tot nem bizonyít, így tizen- vagy huszonévesen szűk látóköröd szélesítése érdekében egy hetve­nes üzeni a következőket. Még a világon sem voltál, amikor már a mindenkori társadalom megbe­csült dolgozója volt a föld alatti bányász, akinek nem volt garan­cia a visszatérésre a családjához. A metánrobbanás, vízbetörés, szilikózis, uránsugárzás, szakadó víz, melegség stb. veszélyek mi­att. Aki ezt vállalta, több évtize­den keresztül normában dolgo­zott, tehát érdekelt volt a több ke­reset elérésére, így a nyugdíja is magasabb lett az átlagnyugdíjnál. Mivel a bányásztól többet vontak le, többet is érdemel elve neked ismeretlen. Nem úgy a nyugdíjfo­lyósító intézetnek. Ez tehát nem eltartási szerződés. A nyugdíjasok tudomásul ve­szik, hogy az a fiatal, aki 200-300 ezer forintot keres havonta, való­színűleg többet is tesz a feneket­len kosárba, így sms-t sem küld a Hírlapnak, mint tetted te. Kifogá­solva az egy életen át föld alatti munkát végző vájár 70 ezer Ft kö­rüli nyugdíját. A pénzromlás mi­att a nyugdíjasokat megillető 21% emelés helyett a bányász 10% emelést kapott, a különbözet 11%, amit a 35 ezer Ft alatti kis­nyugdíjasok kaptak, köztük azok is, akik már az első bányajárási napon közölték velem: aldcor jö­vök ide, ha ablak lesz rajta. (Erről részletes információt az országos napilapokban olvashattál volna cikkeimben.) Kedves Cápa! írod, hogy sokan fillérekért robotolnak. Ez valóban szomorú, de azért be kell látnod, hogy erről nem a meggörnyedt, bottal járó nyugdíjasok tehetnek, a kis nyugdíjuk és a te munkád méltó megfizetését ne a bányá­szoktól kérd. Hogy kitől? Csak kapcsold be a tévét, és a címeket megtudhatod, vagy kérésedre címlistát küldök. Nagy Károly nyugdíjas vájártechnikus Gyöngyösoroszi Röviden a történet: júl. 28-án este 7 órakor találtam Egerben, az Északi lakótelepen lévő társasházunk előtt egy kistermetű, barna, nyaká­ban zöld színű bolhairtó nyakör- ves kiskutyát. Miután állatbarát va­gyok, megsimogattam, és aggódva néztem körül, hol lehet a gazdája. Persze nem láttam. Kezdődött a nagy vihar, beengedtem a lépcső­házba, adtam neki inni, enni, de vagy félt, vagy nem volt éhes, szomjas, nem fogadta el. Felhív­tam az állateledel-boltban dolgozó ismerősöm, hogy mit csináljak. Ja­vaslatára telefonáltam az állatkór­házba. Az ott dolgozó Magdikának (utólag tudtam meg a nevét) el­mondtam, hogy mi a helyzet, és nem szívesen tenném ki az utcára, hiszen termete miatt nagyobb ve­szélyben van, mint a nagyobb tes­tű kutyák. Elmondtam azt is: befo­gadnám, de van két macskám. Ter­mészetesen azt mondta, hogy vi­gyem le az állatkórházba, majd másnap átkerül a kutyamenhelyre. Visszahívtam az ismerősöm: ő etet egy kutyát már három hónapja (neki is van saját kutyája), de mi­vel most elutazik két hétre, levis­szük a két kutyát az állat kórházba, így is történt. Másnap, kedden dél­után munka után a szakadó eső­ben környékünkön kiraktam a lép­csőházak ajtajára egy felhívást a kutyával kapcsolatban, és remény­kedtem, hogy a gazdi rátalál a ku- tyusra. Ismerősöm az állatmen­hely vezetőjével Szabóné Marika nénivel kedden beszélt, aki meg­nyugtatta, hogy minden rendben van a két kutyával. Már kezdenek barátkozni a többi kutyával, és az önkéntes segítők sokat foglalkoz­nak velük, akárcsak a többi kutyá­val. Örültem, kezdtem megnyu­godni, hogy jól cselekedtem. Sze­rencsére jelentkezett a kiskutya gazdája. De sajnos - ahogy érte­sültem róla - nem köszönet, ha­nem „letolás” volt, amit nekem címzett mint ismeretlen megtaláló­nak: minek vittem be, ők megtalál­ták volna. Igen, megtalálták: az ál­latmenhelyen. A menhely felé pe­dig egy köszönöm se hangzott el. Pedig lenne miért. Hiszen meglett az elkóborolt kutya. Fedél volt a fe­je felett, ellátták, vigyáztak rá. Jobb lett volna az utcán, kitéve számos veszélynek, ki tudja, hogy med­dig? És biztos megtalálták volna? Szerintem nem. Javaslom, gondol­kodjon el a gazdi, hiszen nem tő­lem, hanem tőle szökött el a kutya! Mind az állatkórházban, mind az állatmenhelyen dolgozók csak kö­szönetét érdemelnek azért az ön­zetlen munkáért, amit végeznek! Én köszönöm! V. Ildikó (cím a szerkőben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom