Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

8. OLDAL HÍRLAP MAGAZIN 2003. Február 1., szombat Pusoma, a Cigány Krisztus (Folytatás a 7. oldaltól)- A darab túlnyomó részben a nyo­mozás, a tárgyalás jegyzőkönyvein alapszik. Elég sokat változtattam helyszíneken, időpontokon, de a történet érdemében semmit. Ám ereded nevén csak Dénes szerepel a többiek mind kitalált alakok; legfel­jebb viselkedésükben hasonlítanak bizonyos létező személyekre. De hát ez majdnem minden irodalmi alko­tás esetében így van. Úgy gondo­lom, minél hitelesebb egy írás, annál többen ismernek rá magukra a ben­ne olvasható figurákban. — Mivel az Interneten olvasható a dráma, bizonyára találkoztál már visszajelzésekkel Miről szól­tak ezek? — Engem is meglepett, hogy a www.tar.hu/pusoma web-helyen tavaly november óta elég nagy volt az érdeklődés. Eddig közel 47.500 lá­togatója volt (megjegyzem, nem pénzt akartam vele keresni, ezért is határoztam el az internetes közrea­dást). A Népszabadságban is megje­lent Izing Antal tolmácsolásában a dráma részletes ismertetése. Hegyi Gyula MSZP-s honatya a Magyar Hírlapban írt róla ekképp: „Felkava­ró és kemény írás, a hazai igazság­szolgáltatás »hátsó udvarának« nyers mindennapjait mutatja be. Gyakorló jogászoknak és jogállami­ságról nyilatkozgató politikusoknak kötelező olvasmányként ajánla­nám...”. A Jogi Fórum internetes új­ság szerkesztője szerint: „... nagyon erőteljesnek, katartiku’snak és már- már brutálisan életszagúnak érez­tem. Ennyire komoly társadalomkri­tikát, pontosabban igazságszolgálta­tási rendszerünkkel szemben meg­fogalmazott kritikát még nem olvas­tam.”. Az összes észrevételt nem tu­dom idézni, de számomra az az iga­zán meglepő, hogy idáig egyetlen el­marasztaló véleményt sem kaptam. Már úgy értem, szemtől szemben nem. — Szóba került-e már a dráma színpadi bemutatása?- A FiberNet cég vezérigazgatója, Feuer András, egykori újságíró, tv-ri­TIZEDIK SZÍN (Részlet a drámából) Pusoma Dénes az egri Törvényházban egy tárgyalási szünetben FOTÓ; PERL MÁRTON porter mondotta: „Úgy hiszem, film­szövegkönyvként több lehetőség volna benne, mint színpadi műként, bár jó rendezés mellett talán egy ki­sebb színpadon is nagy hatású. A na­gyobb közönségelérés, a különböző idősíkokban rejlő lehetőségek, a ze­nehasználat és a dokumentumjelleg erősítése miatt azonban én filmet ja­vasolnék.”. Megkerestek dokumen­(A kihallgatóhelyiség. Kakuk és Nyíri nyomozók, vala­mint az Ügyész. Utóbbi magas, jóképű, szemüve­ges, göndör hajú, sportos fiatalember, öltönyben, nyakkendőben.) ÜGYÉSZ: Szarul áll az ügy, a végén még túljár az eszünkön ez a félnótás roma. A bírónő fel akarja menteni. Kerek perec azt mondta, hacsak nem produkálunk pluszban még valami komolyabb bi­zonyítékot, nem tehet mást. Kevés a szagazono­sítás és az az ütődött csaj, aki még azt sem tudta megmondani, hányadika van... Az a fasz kocsmá- ros meg inkább csak arra volt jó, hogy még job­ban elbizonytalanítsa a bírónőt... Az általa említett lábnyomokat meg persze szintén leszartátok! NYÍRI: Azok, ügyész úr, nem az övé voltak. ÜGYÉSZ: Hát ez az!... És mi van azzal a besúgóval, aki mellé beraktátok? NYÍRI: Az a gyanúnk, az az ürge nem is akart segíteni nekünk, csak egyfolytában etetett bennünket. Dörzsölt gazember! Ezért betettük most egy má­sik emberünkhöz. Ez egy fosós, puhány, beszari, patkány alak. Mindent megtesz, csak hogy ment­se a bőrét... ÜGYÉSZ: Hát ígérjetek neki is füt-fát! De eredmény kell, minél előbb. Jól jönne egy beismerés. De csak törvényesen uraim, csak törvényesen. Ahogy szoktátok. Pusomához, remélem, egy ujjal sem nyúltatok?! NYÍRI: Hát persze, hogy nem nyúltunk! KAKUK: Ügyész úr, ahogy szoktuk... Egy ujjal sem. ÜGYÉSZ: Ahogy szoktátok... Nem nyúltatok hozzá egy ujjal sem, csak ököllel, meg lábbal, ahogy szoktátok... (Elköszönnek, lekezelnek. Az ügyész Kakuk társasá­gában kimegy. Nyíri a távozó ügyész után szól, de úgy, hogy már ne hallja.) NYÍRI: Te okostóbiás! Egy zsarut mutassál, te gigerli, akit azért léptettek elő, mert valakiről kiderítette, hogy tök ártatlan. (A számítógépen írni kezd. Kis idő múlva Kakuk visszajön, maga előtt tereli Péte­ri Józsefet. Leülteti.) KAKUK: Józsikám, foglalj helyet picinyem, jutottál-e valamire? Meséljél nekünk! PÉTERI: Ezzel a bolonddal nem lehet felügyelő úr, tisztelettel, semmit se kezdeni!... NYÍRI: Ugye tudod, mit ígértünk neked? Ha segítesz, kaphatsz pénzt, rengeteget. Sőt, attól sem zárkó­zunk el, hogy esetleg hazamehess a papádhoz és a mamádhoz. Csak hát ennek ára van... A be­ismeréssel mi van, amiben megegyeztünk, hogy megszerzed? KAKUK: De hát mit könyörgünk itt neked? Ki vagy te? Egy koszos, piti bűnöző. Eltaposunk, mint egy férget, amikor akarunk. Vagy, ha óhajtod, be­rakhatunk az elmebeteg buzi gyilkos mellé... Oly­kor dühöng, mint az állat, talán a nyakad is elvág­ja valamelyik éjszaka. Jobb esetben seggbe kúr. Valamit valamiért. PÉTERI: Mi a biztosíték, hogy maguk nem vernek át? Hogy tényleg kapok valamit cserébe? Mert meg­tudtam azért egy-két dolgot. KAKUK: Tán csak nem te akarsz nekünk feltételeket szabni? Te köcsög! (Kakuk mérgében ököllel több­ször gyomorba üti. Péteri összeroskad, sírva fakad.) NYÍRI: (A nyomtatóból papírt tesz ki az asztalra.) Itt a vallomásod a Pusoma-ügyben! ___■ tum filmesek, ám erre sajnos ígére­tem ellenére még nem válaszoltam. Az egyik jogi egyetemről is érdeklőd­tek. Magam viszont még senkit nem kerestem meg a művel, de talán ha­marosan a hónom alá csapom a kéz­iratot és megpróbálom valahol elfo­gadtatni. Egerben esélyem sincs, mert botrány lehet belőle. Megjegy­zem, a korábban írt könyvemet - a Kezdő bűnözők kézikönyvét - sem lehetett itt sehol megvenni, csupán egy könyvesboltban volt belőle né­hány példány... Egyébként Éger- Felnémeten a Béke-telep környéké tudnám elképzelni egy dokumen­tumfilm helyszínének Bár az igazi az lenne, ha az eredeti helyszínen, Ivódon készülne, ahol Dénes, a Ci­gány Krisztus élt és meghalt. — Őszintém szerinted lesz-e ezen ügynek irodalmi kivetítettsége ré­vén lényeges következtetések levo­nására is ösztönző hatása az illeté­kesekkörében?- Őszintén válaszolok (Ha eddig is valamiben nem mondtam volna igazat, vakuljak meg mind a két sze­memre, s anyám vérét lássam teknő- ben!): nagyon remélem, hogy írásom hat majd valamennyire a hazai jogi gondolkodásra Aki régebbről ismer, tudja, én nem csak mostanában val­lók ilyen nézeteket. Ezt gondoltam és mondtam ügyészként is. Legfel­jebb nekem sem sikerült mindig ér­vényesíteni. A darabnak van egy kulcsmondata, amikor az ügyész számon kéri a nyomozókon a Pusoma ügyében elvégzetteket, mondván, kevés a bizonyíték, fenn­áll a veszély, hogy fel fogják menteni. Az egyik zsaru a távozó ügyész után szól, de úgy, hogy az már ne hallhas­sa: „Te okostóbiás! Egy zsarut mu­tassál, te gigerli, akit azért léptettek elő, mert valakiről bebizonyította, hogy tök ártatlan!". SZALAY ZOLTÁN Heves megye Megtört vadászhagyomány avagy: a sós burgonya váratlan alkonya élvezői közé tartoznak —, hogy melyek a vadászok által legin­kább kedvelt vörös-, illetve fehér­borok. S hogy a 16-os mezőnyű Heves megye legjobb hivatásos va­dásza versenyét, a vándorserleg­gel és a jutalmakkal együtt, 2002- ben 251 ponttal Verebélyi György nyerte. A nyári kiskörei vad- és halfőző versenyen „a Domoszló Vadásztársaság a galuskával tálalt vadászpörkölttel megtörte a sós burgonya hagyományát”. Szíttá Tamás, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának élővilág­védelmi szakembere, a termé­szet, de különösen a repülő lé­nyek nagy barátja, szakmai szemmel számol be a december­ben Dél-Hevesen elengedett gyógyult parlagi sas kapcsán a ritka ragadozó madarak védel­méről. A vizslák alkalmassági vizsgá­inak tapasztalataiból kiderül, va­dászkutyának lenni sem mindig könnyű. Bár mint Harangozó Im­re doktor megállapítja: „Az elho- zással nincs baj. Ezt minden vizs­la szenvedélyesen, gyorsan vég­rehajtja. Vad tépését nem tapasz­taltuk.” Ami megnyugtató a jövő­re nézve is. Akárcsak az, hogy a vizsgázott 133 állat közül 80 volt magyar vizsla. A vadászati kultúra rovatban versbe formált vadászhangot szólaltat meg Nagy Gyula és Gyénes István. Nem fahangon, A vadakra télen szörnyű világ jár - gondolná az egyszeri városi ember, a meleg szobából kitekint­ve a zimankóba. Pedig nem. A vad: tőke, befektetés, haszon. Plusz élmény, feszültség, ősi já­ték. Meg kell becsülni. Úgy jár ilyenkor az etetőhelyekre, mint valami erdei szupermarketbe, ön- kiszolgálóba, vagy akár mi a men­zára, egy-egy jobbféle kifőzésbe, étterembe. Téli képpel jelzi ezt az élményt a címlapon (Matyinké Tibor fotó­ja) a Heves Megyei Vadász, az Or­szágos Vadászkamara területi szervezetének féléves híradója is, noha a téli tematikát ez a kép idé­zi csak. A múlt év végi kiadvány (IV. évfolyam 2. szám) döntően még a tavalyi esztendő esemé­nyei közt tallóz, a hideg évszak történései fölött bizonyára ta­vasszal vagy nyár elején borzong- hat vagy forrósodhat föl a szíve annak, aki kezébe veszi a lapot. A Heves Megyei Vadász mind­amellett egy jó lap. Nemcsak a szűkös lehetőségeihez — a zöld fejléc kivételével egyszínnyomá- sos szerény nyomdatechnikájá­hoz — és a hasonló egyesületi in­gyenes periodikákhoz mérve. Változatos, látszik a szerkesztői kéz (Farkas László Márton) mun­kája, törekvése. Úgy szakmai bel­terjes hírmondó és felhívásokat Püspöki teknősbékák Dr. Pálosáé Nagy Rózsa tollából a Parádi vadas- kert dokumentumokkal illusztrált történetébe en­ged betekintést a szerző. Ugyanő jegyzi a Vadas- kertek, fácánosok az egri érsekség területén a XVIII-XIX. században című helytörténeti érteke­zést is arról, hogy gróf Erdődy Gábor egri püs­pök 1708-ban Giovanni Battista Carleone olasz építészt bízta meg a püspöki palota építésével, melyhez a kor divatja szerint kertet és madárhá­zat is terveztetett. Itt egzotikus madarak is helyet kaptak, a kertben a teknősbéka-tenyészet mellett lévő vadaskertben özek, dámvadak és szarvasok tanyáztak. közreadó faliújság, hogy érdekes - a kívülálló számára is. A vadászkamara felhívásai mellett a szerfölött pezsgő és iz­galmas helyi vadászélet fotókkal illusztrált hírei, eredményei és eseményei soroltatnak elő a mér­legkészítés és megörökítés szán­dékával. Megtudható - a címszereplők az élet ízeinek valódi ismerői és nem fűzfás dö cögősen, ha­nem az élmény átéltségével. Pádár Gyula ér­zékeny - bár címadásukban kissé patetikus- ra sikeredett — fotóit idősebb Kalo László, Mátrai András, Pók István és Kenyér László hangulatos és tanulságos el­beszélései kö­vetik. A kitűnő grafikáiról is­mert, vérbeli vadásszá lett Fridél Lajos Téli didergéseim megjelö­léssel nyújt ízelítőt az Erdő mé­lyén, magaslesen című, megje­lentetésre váró kötetéből. S hogy egy krimi izgalmával zárjuk a ki­advány bemutatását: „No, de egy harmadik lövés is esett! Ki tette és miért?” Válasz a Heves Megyei Vadászban. <kji Tudni kell, hogy mi a jó A második kiadás. Háromszáz éttermet teszteltek M a már nagyon kevés em­ber van, aki szereti a jót - mondta az ismert gasztronómiai szakíró egy egri ét­terem asztalánál az olívaolajos, borsos, fokhagymás gomba felett, miközben éppen némi vajat kent a pirítósra. S persze voltak az asz­talon bizonyos finom borok is, ahogy kell. Szeretni viszont csak azt lehet, amiről tudunk. A helyeket, a váro­sokat, a szimpatikus embereket, vagy az éppen a mi ízlésünknek megfelelő ételeket és italokat. Mindent és mindenkit. Anélkül, hogy a hedonizmus vádjával illet­nének bennünket, le kell szögez­nünk: szeretni a jót nem valami bűnös dolog, az örökös megisme­résre és befogadásra irányuló vá­gyunk az élet természetes, élveze­tes és fontos eleme. Megérzéseinkre mindig hallgat­nunk kell, de jó, ha akad egy kala­uz. Bizonyos helyzetekben persze magunkra maradunk, és ekkor egyetlen segítségünk a tapasztalat, ám — szerencsére — más területe­ken, s ilyen a gasztronómia is, ma már nem kell nélkülöznünk a se­gítséget. A világon számos híres ét­termi kalauz (Zagat, Michelin) mutat utat a vendégek számára, de néhány éve hazánkban is megje­lentek az első ilyen jellegű mun­kák. Nemrégiben látott napvilágot a HVG á la carte című étterem- és borkalauz második kiadása (szer­kesztő: Gyimesi Zsuzsa), amely­ben immáron háromszáz hazai vendéglátó-ipari intézmény szere­pel az ország minden részéből. A viszonylag új helyek közül az úgynevezett tipplistán százat ajánlanak az olvasók figyelmébe. A kötetben ezúttal is megtalálható a borkalauz, amely Magyarország minden jelentős borvidékét be­mutatja, sőt — és ez igazi újdon­ság az első kiadáshoz képest — ezúttal egy rövid áttekintést is kö­zölnek a szerzők a fontosabb sör­fajtákról. Ejtsünk szót arról, hogyan, mi­lyen módszerrel vizsgálták a kivá­lasztott helyeket. A minősítést minden esetben független teszte- lők végezték meghatározott szempontok szerint, természete­sen inkognitóban, tehát nem fed­hették fel kilétüket sem munka közben, sem annak befejeztével. A kétéves időszak alatt jó néhány helyszínt többször is meglátogat­tak a pontozók, méghozzá úgy, hogy a minősítők csoportja min­dig más-más összetételű volt. A minősítést tíz szempont alapján folytatták. Ezek a következők: az étterem portája és környezete, a vendég fogadása, a belső tér és hangulat, a berendezés, a dekorá­ció, a teríték, az étlap, az étel-ital választék, -minőség, a kiszolgá­lás, árak, számlaadás, a fizetés módja, a kiegészítő szolgáltatá­sok, valamint alternatív szem­pontok a vendéglő típusától füg­gően. Az alsó régióba a 30-34 pontos helyek kerültek, a középső szint a 35-39 pontos sáv volt, az élme­zőnybe pedig a 40 pontos és afö­lötti éttermek kerültek. Ezt az utóbbi szintet további három ka­tegóriára bontották: 40-44 pont esetében egy, 45-58-nál két, 49-50 pont között három medált érdemeltek ki a-legjóbbak. Heves megyéből négy étterem, három egri és egy gyöngyösi talál­ható az értékelésben. Érdekes, hogy mindhárom egri hely 40 pon­tot, egy medált kapott. A tesztelők a Fehér Szarvas vadásztanya eseté­ben - érthetően - elsősorban az elsőrangú vadválasztékot emelték ki. A Hotel Flóra — mint írják — nem szolgált különösebb megle­petéssel, ám hozta a formát: nyu­godt környezet, udvarias kiszolgá­lás, jó konyha. A Szépasszony- völgy fogadóban a minősítő csapat először is speciális elhelyezkedés­ről (két párhuzamos pincéből álló negyedik tesztelt hely a gyöngyösi Kékes étterem volt, amely a megyé­ben a legjobb (44 pontos) értéke­lést kapta. Itt a „hivatásos” kósto­lók a helyi specialitásokra, így töb­bek között a gyöngyösi töltött ká­posztára figyeltek fel. A már emlí­tett úgynevezett tipplistára pedig a felsőtárkányi Park Hotel Táltos ét­terme került fel. A borkalauzban megyénk a Mátraalja, Eger, Bükkalja címszó alatt szerepel. A HVG á la carte speciális összeállításában részle­A sörök csoportosítása A söröket többféle szempont alapján csoportosítják, amelyek közül legelterjedtebb a gyártásukhoz felhasznált élesztő minősége szerin­ti felosztás. Eszerint megkülönböztetünk alsó és felső erjesztésü söröket, illetve egy speciális kategóriát, a spontán erjedésűeket. A felső erjesztésü söröket viszonylag magasabb hőfokon (10-15 C°) szokás csapolni, míg az alsó erjesztésü, lager söröket alacsonyabb hőmérsékleten (7-10 C°) illik szervírozni. Ez az általános szabály, persze vannak kivételek, például a jégsörök, amelyeket nagyon hi­degen (1 -3 C°) fogyasztanak. Közép-Európában a felső és spon­tán erjedésű sörök csak az utóbbi évtizedben jelentek meg. Az al­só erjesztésü sörök az úgynevezett lágerek, amelyek jelenleg a fo­gyasztás 90 százalékát teszik ki. A többi sörcsalád — az ale-ek, stoutok, a búza- és kolostori sörök — mind a hagyományos, felső erjedésű technológiával készülnek. étterem) számol be, majd a hagyo­mányos konyha fogásait taglalja a tájjellegű vadételek dicséretével. A tes és igen igényes beszámoló ta­lálható. Ebben Szőke Mátyás, a Szőlőskert Szövetkezet, Gál Ti­bor, Thummerer Vilmos, a Pók- Polónyi Pince, Vincze Béla, vala­mint az Egervin Borgazdasági Rt. borai szerepelnek. Újdonság a kötetben található és hiánypótló sörkalauz, amely elő­ször látott napvilágot ilyen jellegű kiadványban. E téren hazánk — a borhoz képest mindenképpen — viszonylag szerényebb hagyomá­nyokkal rendelkezik, ezért sok praktikus tanácsot hasznosítha­tunk az összeállításból. Megismer­hetjük például a főbb sörtípusokat, azok eredetét és alkoholtartalmát. Utóbbiak tanulmányozása során hirtelen világossá válik számunkra, hogy a belga, az angol és az ír sö­rökből adott esetben miért elég­szünk meg két-három korsóval, miközben a hazánkban divatosabb osztrák, német sörök fogyasztása­kor miért gurítunk le a torkunkon 4-5 korsó sört egy este során. De választ kaphatunk arra is, hogy mely ételekhez mely sörök il­lenek. Attól tartok, hogy eddig nem figyeltünk eléggé ezekre az össze­függésekre, és azt sem sejthettük sokan, hogy a stout típusú sörök­höz (ilyen például a Guinness) az osztriga dukál. Bár, ha e finom ten­geri csemegével összefüggő költsé­gekre gondol az ember, úgy is dönthet, hogy inkább nem keveri a dolgokat, és az osztrigára szánt pénzből kér még plusz 2-3 korsót a keserű, fekete csodából. Mert szereti. És tudja, hogy mi a jó. HAVAS ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom