Heves Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

Kulisszák mögött + Csanádi Judit Jászai-díjas díszlettervező épp a Száz év ma­gány egri bemutatóján ünnepel­te 50. születésnapját. A társulat tagjai hatalmas tortával és virág­csokorral köszöntötték a terve­zőt a premier után. + Kovács Patrícia filmszerep­ben. Harmadéves színművésze­ti egyetemistaként kapott felké­rést tavaly Sas Tamás Szerelem­től sújtva című filmjében. Az egyszemélyes kamaramoziban olyan lányt játszik, aki elvesztet­te szüleit és beleszeret nős mos­tohaapjába, aki elcsábítja és hi­tegetéssel próbálja magához láncolni. Kovács Patríciát az egri közönség már láthatta Suhanc szerepében a Valahol Európá­ban musicalben, s idén március­ban Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában. De nagy si­kert aratott Budapesten a Kabaré Sallyjében is. _______________________ + Hatvan cen­timéteresen, 3,95 kilogram­mal január ele­jén megszüle­tett Almássy Zsóka ének­művész és Pálfí. Zoltán színmű­vész második gyermeke, Márton. A mű­vészházaspár fiát nemcsak a szülők, hanem a kistestvér, Ádám is na­gyon várta már. + Művészbejáró. Február 4-én is­mét hangulatos beszélgetésekkel várja a színházbarátokat a mű­sor. A VTV Eger színházi maga­zinjában ezúttal találkozhatnak a King Kong lányai rendezőjével, Bagossy Lászlóval A társulat tag­ja, Kovács Patrícia vall első moziszerepéről: Sas Tamás Sze­relemtől sújtva című játékfilmjé­ről. Megszólaltatjuk Egres Béla és Danyi Tamás színikritikusokat. + Páholy-tagok találkozója. Február 15-én tartja következő Páholy Partiját a színház. Marquez: Száz év magány elő­adása után találkozhatnak is az alkotókkal. A hajnalig tartó mu­latsághoz a talpalávalót a Koktél zenekar szolgáltatja. Ébredés előtt, ébredés után Julian Garner, az Ébredés című dráma angol írója Egerbe érkezett darabjának magyaror­szági ősbemutatójára, melyet Szegvári Meny­hért rendezett a Gárdonyi Géza Színház stú­diószínpadán. Beszélgetésünket még a premier előestéjén kezdtük, s a nagy sikerű be­mutató után folytattuk.- Fontos az egy írónak, hogy darabját több or­szágban is bemutas­sák?- Az első bemutató olyan, mint egy újszü­lött első éve. Ez az el­ső év tele van élmény­nyel, könnyel és öröm­mel. Visszaadhatatlan érzés, amikor a leirt sza­vak élő formát kapnak a színpadon, amikor már nem az író, hanem a darab a fontos. Valóban sok országban műsorra tűzték ezt a legsikere­sebb darabomat. Mindé nütt hatalmas érzel­meket kavart, és ezt nagyon élve zem. Tizen­négy évvel a megírása után még mindig olyan erőt sugároz, mint akkor. Ez az írónak a legfontosabb: ne kopjanak meg szavai az évek során. Az pedig, hogy most Magyarorszá­gon is bemutatják, külön öröm, hiszen közel áll hozzám ez az ország és ez az irodalom.- Mi ez a különleges érdeklődés a norvég em­berek, Norvégia iránt, hiszen a darab ott ját­szódik.- Tizenhat évet éltem ott. Az első feleségem norvég volt, két gyermekem él ott. A felnőttko­rom meghatározó éveit töltöttem Skandináviá­ban. Tinédzserként olvastam egy könyvet Nor­végiáról és Svédországról, és egy belső hang már akkor azt mondta: ez kell neked! Akkoriban - el­lentétben a mai időkkel - még nem volt Skandi­návia felkapott hely, és amikor kiderült, hogy Norvégiába költözöm, a kollégáim a Brit Szín­háznál két dolgot kérdeztek: vagy azt, hogy mi­ért, vagy azt, hogy hová...? Akkoriban a Föld pe­remét jelentette ez a vidék. Ma már tudjuk, klassz hely. Maga a dráma jórészt Norvégia egy elhagyott szigetén játszódik, mégsem hiszem, hogy ezek az emberek kifejezetten norvégok lennének. Bárhol élhetnének a világban. A da­rab nem nagyvárosokba termett, hangjai sokkal inkább felszabadulnak és magasabbra szállnak ilyen kisebb helyeken, mint például Eger.- Szikáron ábrázolja figuráit, óvakodik vé­leményt mondani róluk, „csak" felmutatja őket. Mégis vannak-e kedvenc alakjai?- Ebben a játékban senki sem rossz és senki sem jó. Tömören összefoglalva az a kérdés, bű- nös-e a gyerekgyilkos, vagy sem. Egészen össze­tett dolgokat figyelhetünk meg anélkül, hogy Julian Garner, az Ébredés (Awakening) című darab szerzője bármilyen kinyilatkoztatást tennénk. A történet­nek gyakorlatilag nincs igazi eleje és vége sem, csupán az adott szituáció van, melyben megélik sorsukat a szereplők. Darabomnak immár öt­venkét különböző előadását látva be kell ismernem, az én kedvencem Agnes, mert rengeteg jó energiával van megáldva: kicsit mindig magam­ra ismerek benne. *- Néhány perce ért véget az Ébredés bemutatója, mik az első benyomásai?- Először is, ez egy nagyon „tisztességtelen” kérdés! De komolyra fordítva a szót, csak azt válaszolhatom, hogy kiváló előadást láttam, minden lépé­sét pontosan tudtam követni a darabnak - ez nem minden esetben van így... Bár nem értek magyarul, azt mégis éreztem, hogy egyetlen fals hang sem ke­veredett az elő­adásba. Izgal­mas a külön­böző- színházi tradíciókat megfigyelni a játék ^ folya­mán. Úgy gon­dolom, ez egy minimalista darab, az elő­adás pedig hol minimalista, hol nem az. Tény - és szá­momra a legfontosabb -, hogy a színház misztéri­uma, amit a színészek teremtenek meg, létrejött.- Ha már a színészeknél tartunk, korábban említette, hogy Agnes alakja áll legközelebb a szívéhez. így érezte most is?- Ebben az előadásban is nagyon szeretniva­ló volt. A különböző fölfogások nem igazán tud­ják megváltoztatni az ő jellemét. Az egri elő­adásból számomra az apát játszó Kelemen Csa­ba emelkedett ki, aki egyszerűen remek volt: csak nagy színész képes ezt a különös jelenetét így eljátszani, hasonlóan az Unnt és Johannest alakító Murányi Tündéhez és Nagy Andráshoz, akik magukkal ragadóak voltak. Játékukban minden összefüggésre fény derül, ami a fájda­lomhoz, a megoldhatatlanul nehéz helyzethez vezet, egészen a reményvesztettségig.- Mennyire érezte másnak az egri produkci­ót, mint a korábban látottakat?- Ebben az előadásban és a közönségben is érezni véltem azt a sokat emlegetett kelet-euró­pai érzékenységet, hagyományaink különböző­ségét, de nehezen tudok objektív maradni, hi­szen én ott, abban a kemény norvég tájban lá­tom a szereplőimet, hallom a szél süvítését, ér­zem, ahogyan veri arcomat az eső. Ez rettenete­sen nehéz élet, mégis gyönyörű. Csak szubjekti­ven vagyok képes nézni egy-egy előadást, ezen nem segíthetek: ezt a csomagot mindig hordom a vállamon, bárhol látom is a darabomat. Isme­rem ezt a szigetet, ott voltam...! EGRES BÉLA Theatrumi adomák... A Jászai-díjat elsősorban fiatal szín­művészek első, rangos — bizalmat is kifejező — elismeréseként tartják számon a színházi berkekben, de az élet néha furcsa fintorokra képes. Egy kedves színészünk - neve tiszteletből maradjon homályban — hogy, hogy nem; nyugdíjba vo­nulása után kapta meg. Megható- dottan vette át a Parlament fény- ben-aranyban-bársonyban úszó, megilletődöttségre kötelező pom­pájában, s maliciózusan köszönte meg az éppen aktuális illetékes­nek: Tudja, úgy vagyok én ezzel a díjjal, mint a 92 éves nagyapám a nemi erőszak vádjával! Da azért köszönöm az előlegezett bizalmat! (Vókó János történeteiből) 0 fergeteges víg­játékot, az tud­tatót rejt a szé­dületes tempó, a végigkacagta- s tással együtt mennyi fegyel­met, egymásra figyelést követel a színésztől. A színen egyszerre két lakás, két feleség, egy-egy gyerek - s mindez egy apához kötődik. No meg egy fatális véletlen; a féltestvé­reknek hitt fiatalok az interneten egymásba szeretnek. Az apa tehát mindent megtesz elképesztő szitu­ációk közepette, nehogy az életben is megismerje egymást lánya és fia. Éppen az egyik lakásból tuszkolja kifelé a lányát, hogy össze ne talál­kozzon a másik anyával, akivel vi­szont az apa tudtán kívül már meg­ismerkedett a lány. A „másik anya” viszont késik a végszóról! Az egymást mentő talpraesett színész-párbeszéd:- Menj már, lányom! Elkésel!- Beszorult az ajtó közé a bi­ciklim! (Rémült, anyára váró te­kintetek!)- Hangosabban, hogy anyád is meghallja! (V. J. jeleneteiből el­lesve) * Egyszervolt nyáron, Agríában - még a huzatos várudvaron ­először rendezett Valló Péter a Víg­színház kitűnő fiatal csapatával. Vámos Miklós: Háromszoros vivátl-ja rengeteg munkát igé­nyelt a teljes színházi csapattól, a háttérben és a fényben egyfor­mán. Az esti próbák nemegyszer éjszakába nyúltak - jócskán éjfél után még zengett a rendezői inst­rukció Dobó palotaudvarán, rá­adásul ritka hideg júliusi éjszakák köszöntöttek ránk. Egy ilyen „szibériai-éjjel- egykor” didergett előre jeleneté­ből a színpad szélére Kern And­rás, és vacogva kiszólt a rendező­nek: — P...Pé...Péter! Arról nem volt szó, hogy a karácsonyt is áthelyez­teted júliusra, és éjféli mise helyett is próbálunk! De, ha már... Akkor legalább egy kis misebort... _________________________(JÉZÉ) E mberien groteszk világok mezsgyéin... A Katona Kamra után King Kong lányai Egerbe értek King Kong lányai, a gondozónők: Ónodi Eszter, Pelsőczi Réka és Bozó Andrea Három remekbe szabott fiatal ápolónő napozik, miközben - ek­kor még - számomra nem egé­szen világos és összefüggő dol­gokról beszélgetnek élénk vi­dámsággal a napon. Viszont Ber­ta, Karola és Mari unalmasan mai világunkban tudnak vérpezs- dítőek lenni, egyre torzabb röppe- néseikkel a fény felé. Miközben az árnyékban Természet Anyánk mesteri pusztítást végez Gréti, Ka­pus néni (az egyik kabinet-alakí­tás a remeklő öregek közt!), Szű­rös bácsi, Csésze bácsi, Albert néni, Albert bácsi még emberi­nek is fölfogható megvilágosodá­saiban. A gyönyörű lányok pedig humánusan készségesek, szere­tettel és odaadóan pampucolják - ha úgy adódik a képükbe - a tál­kájukról a mindennapi kenye­rünket. (Addmegnekünkma...) Sőt Gréti hallhatatlan filmsztárrá balzsamozódik, Csésze bácsi ne­mi ingerenciái is kielégülést nyernek fürge, jótékony női ke­zek nyomán. Minden mélysége­sen emberi... Még ha itt-ott bele is lehet halni... Még a szex-tettek embere, a hódítást habzsoló Rolfi (egy kalandor) is - ha 220 volttal találkozik egy villanykörtepár- zásban. Talán közhelynek tűnik: De ez egy komoly játék, és semmikép­pen nem egy helyzetkép a ma­gyarországi szociális otthonok vi­szonyairól; különös - bár el kell ismerjem -, kegyetlen játék.” (Bagossy László, rendező) „Ez egy munkahely, gondos­kodunk egymásról. Ahogy az életben is adódnak abszurd helyzetek. A közönség nevet, pe­dig nem viccelni akartunk!” (Karola szerepében: Bozó And­rea színésznő) „A fiatalabb közönség való­ban gyorsabban fölnevet, de a nevetés gyakran megtörik - megáll a levegő! Másként nevet­nek az idősebbek - náluk na­gyon súlyos, komoly csöndek vannak. ” (Szűrös bácsi szerepé­ben: Mészáros Máté e.h.) Igen. A fölszabadult nevetés után súlyos csönd született meg bennem. És azóta is csak Kong... King Kong lányainak halálba segítő szeretete, vagy az agy- roggyantra aszalódott emberi maradványok víziója az abszur­dabb, groteszkebb? S törvény-, szerű-e a két világ találkozásá­nak 220 voltos konfliktusa? Vagy nincs is konfliktus? Min­den így emberi... Ez vár Rád is... Ezt élem én is... Most még napozunk... Önfeledten... Bagossy László a budapesti Katona Kamra után az egri Stú­diószínpadra rendezte a héten Theresia Walser: King Kong lá­nyai című színművét. Sejtésem szerint itt is sodró lendületű 13 döbbenetképben. De az is lehet, hogy mindezt Önök már másképpen látják - tegnap este óta... ______________________________________(JÉZÉ) S záz év magány Csendes László: A hetvenes évek közepén olvas­tam Marquez Száz év magány re­gényét. Számunkra furcsa, elvont világ ez, amit a szerző mágikus realizmusnak nevez. Az álomvi­lág keveredik a realizmussal és a túlvilággal. Erre rá kell érezni. Pe­dig ez bennünk is megvan, bár a halál tabu, mégis szerves része életünknek. A regény, s így a da­rab is természetesnek tartja. Buendla önjelölt dinasztia-alapí­tó, tudós, örökké lelkes ember. Azt a világot, amit teremtett, az­zal próbálja megmenteni, hogy számára megáll az idő. A regény sok szálon fut. Ezzel szemben a darab csak egy részt ragad ki a re­gényből, tömören fogalmaz. A bemutató után megállított a pia­con egy házaspár, akik látták az ősbemutatót Törőcsik Marival és Garas Dezsővel. Szerintük az eg­ri előadásban több a groteszk, ami a téma komolyságát ellensú­lyozza. Molnár Piroska: Már a megjelenést követően kezembe került a regény, s mint minden nagy mű, azonnal meg­fogott. Ha a színpadi előadás vissza akarná adni azt a teljes­séget, amit a könyv rejt, egy hé tig kellene játszani. A drama tizáció nagyon jó! Részemről hogy Ursula végig színpadon van, fokozott igénybevételt és szünet nélküli figyelmet igé­nyel. Nagyon emberi az elő­adás. Finom líraiság és szimbo­lika húzódik végig az előadá­son. Boldogan játszom. _______ LEJEGYEZTE: PILISY CSENGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom