Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-20 / 92. szám

M 2 002. ÁPRILIS 20., SZOMBAT „Boldog vagyok, hogy ennyi (öt) nagyszerű gyerek anyja lehetek” Akadnak helyzetek, amikor a tekintély - már csak a ki­fejezés eredeti szándékának megfelelően is - pozitív üzenetet sugároz. Amikor nem kierőszakolt, parancsba foglalt, netán törvényekben rögzített, hanem szerzett, kivívott, úgymond „megillető” állapotról beszélhe­tünk, amit napjainkban csak kevesen, egyre keve­sebben mondhatnak el magukról. Ha pedig az utóbbi fajta tekintély szeretettel is párosul, némi emelkedettséggel akár mítoszról is beszélhetünk. Vámosgyörkön ennek közismert a szinonimája: B. Pintér Mária. Marcsi. Egy népművelő kettős portréja H a valamelyest kétféle lesz az alábbi arckép, higgyük azt, hogy így kell lennie. Mert van ugye az alany, aki némiképp szub­jektiven látja önmagát, s lön más­felől a tollnok, aki nem is titkoltan elfogult beszélgetőtársával kap­csolatosan. Fura, két kockából ál­ló mozaik ez, amelynek kompo­nenseiből remélhetően mégis iz­galmas színorgia keveredik. Kezdjük talán vele. Mária ..Mit szeretek...? Elsősorban az őszinte beszédet szemtől szembe! Abból ért az ember. Ezzel becsül­jük meg leginkább a másikat, no­ha ez a mai napig nem nyerő. Ta­lán néha nehezünkre esik hallani az igaz szót, de majd megbékü- lünk, hiszen ezzel lehet valamit kezdeni, a hátairól jövővel viszont nem. Persze, nem állítom, hogy időnként nincs szükség diploma­tikus hallgatásra... Szeretem a gyerekeimet, remé­lem, jól és kritikusan. Pár órányi neheztelésüket ki lehet bírni, in­kább, mint a szemrehányást ké­sőbb, hogy ezt is elnézted, azt is megengedted, ezt sem vetted észre - egyszóval miattam kapott vala­mi gellert, kis jellemhibát vagy torz elképzelést. Szeretem a zenét. Megnyugtat. ” Marcsi Talán három-négy esztendeje találkoztunk először. Ő keresett meg azzal, hogy lesz Vámosgyörkön egy rendezvény, volna-e kedvem írni róla? Volna, mondtam igent azonnal, és most már azt is elárulhatom: a hangja fogott meg. Persze, fölösleges és hiábavaló igyekezet lenne így, pa­píron keresztül, akár csak megkö­zelítőleg is érzékeltetni az orgá­numát. Hiábavaló és lehetetlen. Hallani kell. Őt magát pedig - ha betartjuk a stilisztika szabályait, miszerint közelről a távoli felé, vagy fordít­va mutassuk a képet, kezdjük ta­lán a kézzelfoghatóbbal - látni. Vizuálisan egy igazi jelenség; jobb szó nincs rá, mint az, hogy szép. Meg nem mondom, első ta­lálkozásunk alkalmával milyen ruha volt rajta (legfeljebb a be­nyomásaimról számolhatnék be, megerősítve a későbbi nexusok tapasztalataival), csak azt tu­dom, hogy nincs az a frusztrált, korábbi élményei nyomán begubózó hajdan volt teremtés koronája, aki ne érezné újra férfi­nak magát a jelenlétében. Vagy a rosszabbik esetben ne törne ki rajta ismét a kisebbrendűségi komplexus, ami a megközelíthe- tetlennek hitt személy jelenlét­ében úgyszólván általánosnak mondható. Merthogy Marcsi igazi nő, méghozzá a szó Ingrid Bergman-i értelmében. Acélmagnólia - jellemezte ko­rábban egy ismerője. Mária „Szeretnék többet színházba, hangversenyekre járni, és vissza­találni a versekhez. Az olvasás­ban is van restanciám. Szeretnék már kevesebbet a politikára figyel­ni és kevesebb híradót nézni. Ez azt jelentené, hogy rendben men­nek a dolgok. A Dunán vannak jó nosztalgia-filmek, segítenek job­ban megérteni gyerekkorom emó­cióit. Fontos számomra az emberi kapcsolatok minden formája, bár a férjemnek kiszolgáltatott vagyok, hiszen szüleim már nin­csenek. Ő a szerelmem és a bará­tom is, és a barátomhoz mennék, ha megbántott a szerelmem. Nyi­tott vagyok minden emberi prob­lémára, ha segíteni, meghallgat­ni kell. A családom szerint túlzot­tan is. Miért hiszem, hogy meg tudok oldani mindent? - kérde­zik. Én nem gondolom ezt, csak megpróbálok segíteni. Talán ezért vállaltam a községben kép­viselőséget is. A nehézségek tet­tekre sarkallnak. Biztosan öntelt vagyok, hiszen mindig ki akarom próbálni, képes vagyok-e megoldani valamit. Csak azért is! Mint például a falunapok esetében, amikor az első évben önkormányzati támogatás nélkül bonyolítottam le a rendezvényt. ” Marcsi Ami persze, vélhetően a siker nyomán, azóta önkormányzati eseménnyé vált - teszi hozzá a krónikás. A Vámosgyörki Vigasságok időközben etalonná avanzsált. Egy kistelepülés évről évre meg- ____________ m utatja, miként ____________ l ehet a korláto­zott lehetőségek ellenére is olyasmivel elő­rukkolni, ami nem szokvá­nyos, tömegével vonzza a falu apraját-nagyját, mindenki szá­mára megfelelő szórakozást nyújt, s ami a legfontosabb, erősí­ti a közösségi szellemet.- Vámosgyörkön ez igazi kihí­vást jelent: nincs népviselet, busó­járás és egyéb helyi folklór, ame­lyekhez kötni lehetne a programo­kat. A vasút miatt jelentős volt az elvándorlás. Fel kellett rázni az it­teniek identitástudatát - mondja Marcsi, s fel is szólított minden­kit: porolják le a padlást, kutassák fel a régi idők hagyatékát, létesít­senek múzeumot. És lön. És lön nyugdíjasklub, ami azóta is mű­ködik, próbálkoztak ifjúsági klub­bal (ez nem sikerült igazán, Mar­csi szerint a fiatalokat egyenként meg lehet szólítani, de együtt tar­tani nehéz. A diszkó, főleg a mű­velődési házakban, erre aligha al­kalmas.), kézműves szakkörrel, aktivity-vel. Legelső jótékonysági báljuk bevételéből kondi termet rendeztek be, a másodikból zon­gorát vásároltak. E hangszer ala­pozta meg a zeneiskolát. De van a községben tánccso­port, gyógymasszázs, asszonytor­na, meg még ki tudja, mi minden. Pezseg az élet a kultúrházban. Mária „Megrögzött idealista vagyok. A sok csalódás és kudarc ellenére hiszek az emberekben, a szeretet- ben, a szerelemben, a barátság­ban. Pedig olyan sokszor igaztala- nul bántottak. Nagy-nagy hibám, hogy nem tudok a múlttól elszakadni, túl­lépni rajta. Pedig a múlton való rágódás sok energiát vesz el, s konfliktust hoz a jelenben. Szeretem a tavaszt, az új illato­kat, a friss levegőt, a jókedvre de­rítő napsugarat. Jót tesz az ember­nek a fényterápia, nem gondo­lod...? ...A pályámat Hevesen kezd­tem. Vonzott a népművelés, ám a család, a tanulás mellett ezt a fel­adatot igen nehéz egész ember­ként végezni, ezért könyvtáros let­tem. Itt is megpróbáltam a moz­galmas dolgokat keresni: vetélke­dőket, olvasótáborokat, író-olvasó találkozókat szerveztem. Később egykori tanárom, Barcsik János az iskolába hívott, szabad kezet adott, s segítő támogatásának kö­szönhetően velem kezdődött a függetlenített iskolakönyvtár. Hat­száz diák, tényleg ki kellett bonta­kozni, de szerencsére mind part­nerek voltak, ahogy a kollégák is. Ezeket az éveket rengeteg vidám­NEVJEGY Dr. Birnbaumné Pintér Mária 47 éves népművelő-könyvtáros felsőfokú közművelődési szakember (alapfokú újságírói képzettséggel rendelkezik, jelenleg is tanul) 1987-ben megkapta a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést férje állatorvos, öt fiúgyermekük van ság, közös program, móka jelle­mezte. Felhőtlen ülők voltak. Le­het, hogy a fiatalságunk is tette? Nem tudom. ” Marcsi Ha alkothat, sziporkázik. Ter­mészetesen ezt is a maga módján. Lételeme a szervezés, szinte azt gondolná az ember, ezt tartja az egész sava-borsának, s maga az előadás már csak prémium. Az előkészítés megkoronázása, vagy ha úgy tetszik, kötelező taps a premier végén. Persze, mindez nem fedi a valóságot. A hónapo­kig tartó folyamat igazából azzal ér véget, amikor Marcsi hátra­megy, a könyvek közé, s lerúgja a magas sarkú cipőt. így tette ezt minden egyes vi­gasság, vetélkedő - A férfi, aki tet­szik nekünk, A nő, aki tetszik ne­künk, a Házaspárbaj -, vagy leg­utóbb, a szépségverseny után is. Az alkotó pihen. Percekig tart ez az állapot. Fiatalabbként akadtak olyan problémáim, amiket munkával akartam orvosolni. ■ Most pedig nyugalmat biztosít a családi hát­tér. Kell is a tolerancia a szerette­im részéről, de azért remélem, si­kerül megtalálni az egyensúlyt a feleség, az anya és a dolgozó nő feladatai, kötelességei között - vallja. Aztán a népművelés ne­hézségeiről beszél sajnálkozva, amely, mint szakma, napjainkban jóformán nem is létezik, noha a presztízse a mai napig él. Hát hogyne, szóba kerül a finanszíro­zás - illetve annak elégtelensége - is, mint minden bajok forrása, meg az átalakuló művelődési, szórakozási szokások, a fiatalok helyzete, a képzés, s minden, ami ezekkel kapcsolatos, vagyis már megint a munkánál tartunk.- A munkámnál csak a gyere­keim fontosabbak - jelenti ki, fel sem tett kérdésemre válaszolva. - Boldog vagyok, hogy ennyi nagy­szerű gyerek anyja (ehetek. Megalapozott empátiával he­lyeselek. Mária „Igyekszem egészségesen élni, de ez nem mindig sikerül. Ha te­hetem, kerékpárral közlekedek, viszonylag rendszeresen torná­zom és úszók. Az étkezésben ne­kem kell alkalmazkodnom a férfi többségű családhoz, ezért van mit leadnom... Egyébként szíve­sen főzök, hiszen hálás közönség­nek tehetem. Tizennégy éve nem dohányzom, nem kávézom,' s in­ni is csak jeles alkalmakkor szok­tam. A tokaji aszúra nem mon­dok nemet, főleg, ha 1988-as év­járatú. Öltözködés? Kényelmes, spor­tos, vagy visszafogottan elegáns. Színeim a kék, a szürke, bizonyos zöldek, a fekete és a fehér. Mi tetszik a férfiakban? Itt in­kább múlt időt kéne használ­nom... Egyenes jellem, okos és tiszta tekintet, megnyerő mosoly gyönyörű fogsorral, megbízható, gyöngéd kéz és éles elme. Harmó­nia a megjelenésben, öltözködés és saját maga között. (Hajói meg­gondolom, az összes fiam ilyen.) Szóval, az okos férfi, akinek jelle­me és stílusa van, az a nyerő. Iga­zi társként olyan legyen, akire ak­kor is fel tudjak nézni, ha felszáll a lila köd. A mostani ilyen - ki­sebb hibákkal. Szeretem a munkámat, tehát szerencsés vagyok. Bár korábban voltak más irányú álmaim, mint például az újságírás felsőfokon, s belekóstoltam a televíziózásba is, végül mindkettőről lemond­tam. így kicsivel több időm ma­rad a családra. Csak a szüleim hiányoznak nagyon. Igaz, las­san én is készülhetek a nagyma- maszerepre... ” tari ottó SIKE SÁNDOR Arafat mosdóvize A szelektív emlékezetre - látszólagos irracio­nalitása ellenére - nagyon is ésszerű magyarázat van: az emberi természet olyan, hogy tudat alatt (és tudatosan egyaránt) igyek­szik kiküszöbölni a múlt azon emlékeit, amelyek számára kelle­metlenek. Az említett fékek minden bizonnyal hatnak a kollek­tív visszaemlékezésre is, azzal a különbséggel, hogy ami negatí­vumként megélt „élménye” volt egy népnek, esetenként éppen hogy felerősödött emlékképek formájában köszönhet vissza Magam még emlékszem azokra az időkre, amikor honunkban hivatalból volt kötelező szimpátiával viseltetni a Palesztin Felsza- badítási Mozgalom és annak - akkor még - egészen fiatalos veze­tője, Jasszer Arafat iránt. Ezt a hozzáállást várta el az emberektől ugyanis a hatalom birtokosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Kicsit belekavart persze ebbe a „szeretetbe" a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet, amikor is az ellenlábas fél sportolóinak le- gyilkolásával vétette észre magát a müncheni ohmpián. A pártállami berendezkedés elleni tiltakozásnak sokféle formá­ja bontakozott ki Magyarországon az 1980-as évekre. Ezek sorá­ban megtalálhatók az olyan nagy „projektek”, mint a dunai víz­lépcső ügye, vagy a tiltás ellenére megtartott ünnepeink. Kisebb je­lentőségű ugyan, de ebbe a sorba tartozott az a csendes szimpátia is, amely az arab világgal szemben álló állam iránt megnyilvá­nult. Hiszen ha a központi hatalom szeret valakü, akkor az ellene felsorakozók szükségszerűen a nem szeretettek oldalára állnak. A világ persze változik. Ma már bizonyos körökben ismét Arafat lett a kedvezményezett. Pedig a helyzet jóval bonyolultabb annál, hogy visszatérjünk az egyik oldalon a gonosz elnyomó, a másik oldalon pedig a tiszta igazságot képviselő népvezér képle­tének elfogadásához. A Közel-Keletről érkező háborús hírek kap­csán óhatatlanul kérdések vetődnek fel a gondolkodó emberben, s ha kicsit is korrekt választ kívánna adni - legalább önmagá­nak -, akkor legalább azt meg kell fogalmaznia: a helyzet a vég­telenségig bonyolult. Ami a pillanatnyi állapotokat illeti: az USA külügyminisztere azért ment a térségbe, hogy segítsen megállítani egy folyamat­ban lévő, az eddigieknél sokkal súlyosabb tragédiával fenyegető fegyveres konfliktust. Az, hogy a jelek szerint nem sok sikerrel járt, eléggé lehangoló. Valójában azonban a küldetésnek ez a kudarca kódolva volt a megelőző évtizedek egész történelmében. Most mindkét fél a másikat teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Jasszer Arafat méltányolhatóan hivatkozik arra, hogy Izrael továbbra is elszigeteli őt a külvilágtól, s ezzel a lépésével veszé­lyezteti a közel-keleti békét és stabilitást. A palesztin vezető eb­ből a szempontból joggal kérte Colin Powellt és az Egyesült Álla­mokat, hogy segítsen megszüntetni az irodái köré vont izraeli ostromgyűrűt. Szó se róla, nem egy szokvány állapot az, ami tör­tént: Arafat még arra az időre sem hagyhatta el irodáját, hogy amerikai vendégét a gépkocsijához kísérje. Izraeli katonák lestek az ablakokban, és hallgatták, mit mórul Arafat, miközben Colin Powell kíséretével elhajtat az ostromlott területről. Izrael ezzel szemben Arafatm ma már hovatovább úgy tekint, mint egy terroristavezérre. Jól mutatja ezt Ariel Sáron vélekedé­se, aki azt mondta, hogy tragikus hiba lenne megszüntetni Arafat elszigetelését. El is szigetelik ezért rendesen. Mert mi más mondható arra a hírre, ami arról szól, hogy Powell szerdai láto­gatása előtt Izrael megnyitotta a zár alá vont irodaegyüttes vízve­zetékét, hogy Arafat és kísérete megmosakodhasson. Hiba lenne azonban részünkről, ha az egész palesztin-izraeli tragédiát a jelenben készült pillanatfelvétel alapján ítélnénk meg, s különösen hiba lenne, ha kiosztanánk az igaz, nem igaz szerepeket. Ebben a lassan fél évszázados szembenállásban mindkét fél megszenvedte a nemzetközi hatalmak felsorakozá- sát, majd közömbösségét, illetve saját érdek szerinti ját­szadozását. Hír(telen)kék... Guinness-rekordot döntöttek a gyulai pálinkafesztiválon, ahol a jelt adó ágyú dörrenésére egyszerre 6860-an koccintottak egy-egy fél de­ci kisüstivel. Belőtték magukat... * Az ausztráliai Brisbane-ben megkezdte működését az első olyan házasságközvetítő iroda, amely kizárólag csak ikrek számára keres ikerpárokat. „Anyós csak egy van" jeligével... * Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdem­érem középkeresztjét adományozta Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok ökölvívónak. Az argentin Chacon-kereszt mellé... * A New Scientist című tudományos lap szerint az amerikai hadse­reg kifejlesztette az elpusztíthatatlan zsebszendvicset, amely a leg- extrémebb körülmények között is fogyasztható uzsonna marad. Fel sem veheti a versenyt a csécsi szalonnával... * A Budapest GP női tenisztornán a 2. helyen kiemelt Mandula Pet­ra meccset vesztett a világranglista 175. helyén álló szlovák Lubomira Kurhajcivával szemben. Nem véletlen, hogy Petra keserű Mandula-ízt érzett.... * A Floridában élő magyar származású orvos, dr. Jozef L. Kiss szerint ma már nem kell műtét ahhoz, hogy a görbe hímtagot kiegyenesítsék. Gyakrabban kell nyomás alá helyezni... ____ ___ (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom