Heves Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-20 / 92. szám

10. OLDAL 2002. Április 20., szombat N osztalgikus, boldog bé­keidők! Amikor a fővá­rosi kávéházak, cuk­rászdák asszonyi fecse­géstől voltak hangosak, amikor az urak a vadászat vagy lóver­seny szenvedélyétől átitatva diskuráltak, s amikor megszü­lettek a várost felbolydító plety­kák szerelemről, csalárdságról, féltésről és féltékenységről, iz­galmasnak ígérkező válóperek­ről... Ebben a békebeli hangulat­ban született Annie és Sándor szerelme, Eisemann Mihály, Ha­lász Imre és Békeffi István zenés vígjátéka, az Egy csók, és más semmi, amelyet a közönség most a Gárdonyi Géza Színház társulatának elő­adásában, Pécsi Ildikó ren­dezésében láthat. A jól ismert slágerekre épülő, ízig-vérig századelő-han­gulatot teremtő, jellegzetesen pes­ti légkörű történet a magyar zenés vígjáték-irodalom örök klassziku­sa. Egy kávéházban három hölgy [Ivády Erika, Poczik And­rea és Varga Lívia) pletykálja el az esetet, amely megesett, s amelynek elszenvedője a há­zassága másfél éve alatt is ártatlannak megmaradt Annie (Vásári Mónika), aki válni készül. A kí­nos eset jogi megöl dására régi ismerő sét, dr. Sáfrányt (Blaskó Balázs) kéri fel. Ám nem csak Annie szen­ved a saját házasságá­tól. Boldog­talan Péter (Podlovics Lajos) is, aki a szobalány nyal, Tecával (Zám And­rea) folytatott szerelmi légyottja „gyümölcsé­nek” próbál valamikép­pen apát szerezni. S nem boldog a vérmes Robicsekné asszonyság (Fekete Györgyi) sem, akit férje (Vókó Já­nos) újra in flagranti ért, s most válni készül. Dr. Sáfrány praxisa virágzik. A válóperek nem csak a konyhára hoznak szépen, hanem az ügyvéd is élhet elfojtott szenvedélyének: a boldogtalan párok elválasztásá­nak. Elválni azonban nem js olyan egyszerű: a szép Zöldhelyiné szereti az urát. Annie megismeri az igazi szerelmet férje ügyvédjének, Sándornak az olda­lán (Bregyán Péter), Tecáék pedig a telefonkönyvből találnak apát a gyermeknek: Schön Tónit (Pécsi Ildikó), a különc vegyészmérnö­köt, aki eddig csak diplomát szült, és különös nevével ellentétben — nő. Minden adott tehát a fergete­ges vígjátékhoz, amelyben olyan közismert és generációkon át Igazi békebeli románc: Egy csók, és más semmi... Népszerű zenés vígjáték a Gárdonyi Géza Színházban Pécsi Ildikó kiváló és érdemes művész rendezésében ialolt sláge- ■ rek csendülnek fel, mint a címadó dal, az Egy csók, és más semmi vagy a Hallod-^ Rozika te, avagy az Egy kis édes félhomályban. Mi más kel­lene még a sikerhez? A Pécsi Ildikó kiváló és érdemes művész rendezésé­ben látható darab alapjai az ismert dallamokon és a broadwayi hangulatot idéző táncokon nyugszanak. A kore­ográfus Papp Csaba eredeti, lát­ványos, revü- és show-elemekkel színesített táncokat dolgozott ki, amelyek a kor valamennyi diva­tos mozdulatából és táncából merítenek. A korrepetitor, Marik Erzsébet is alapos munkát vég­zett: a színészek biztos énektu­dásukkal adnak lendületet a da­rabnak, amely prózai részeiben kissé elnyújtott, barokkosán hömpölygő. Tulajdonítható ez talán annak a tőlünk már távol álló, idegennek ható, protokollá­ris viselkedési normáknak, ame­lyek merevnek, szertartásosnak hatnak egy ma bemutatott vígjá­ték keretei között. A zenés vígjáték kellemes meg­lepetése volt Blaskó Balázs játéka. A minden hájjal megkent ügyvéd, a nők nagy tisztelője és hivatásá­nak cézára nem kívánja túlhang­súlyozni jellemének fonákságait. Az alakítás ezáltal válik nagyon élvezhetővé, hiszen a poénok éppúgy „ülnek”, ahogy a visel­kedés is szavak nélkül, önma­gáért beszél. Annie alakítójá­ban, Vásári Mónikában egy újfajta énekes-táncos- komikus egyéniséget ismerhe­tett meg az egri közönség. Az ed­dig légiesen könnyed primadon­nákhoz szokott nézők egy ízig- vérig rátermett színésznőt lát­hattak, aki ügyesen egyensú­lyoz a prózájában ártatlan nő és a dalaiban kibontakozni készü­lő szenvedélyes asszony szere­pe között. Partnerét, Bregyán Pétert továbbra is a visszafo­gottság jellemzi. A szívtipró és csábító szerepe nem az ő vilá­ga. A mélyebb érzésű alakítá­sokban otthonosabban moz­gó színésztől kissé idegen ez a figura. A közönségnek most sem oko­zott csalódást Zám Andrea és Podlovics Lajos kettőse, akik újfent tanúbi­zonyságot tet­tek arról, hogy milyen Ivády Erika, Lisztóczky Péter, Fekete Györgyi, Poczik Andrea, Fogarassy Péter, Vókó János és Blaskó Balázs pesek a helyzetko­mikumo­kat ki­használni, kamatoz­tatva kivá­ló ének- és tánctudá­sukat, va­lóban fer- g e t e g e s Pécsi Ildikó hangulatot varázsolva a színpa­don. Igazi örömjátékot láthatunk Fekete Györgyitől és Vókó János­tól, akik egyenletes teljesítményt nyújtanak a színpadon, és sze­repformálásukban cseppet sem érződik a századforduló távol­ságtartó világa. A darabban önmagá­ban is izgalmas színészi teljesítményt nyújt Pécsi Il­dikó és Kelemen Csaba. Pé­csi Ildikó, alias Schön Tóni, igazi mély emberi érzelmeket jelenít meg a színpa­don. Megjelené­se pálfordulót jelent, hiszen felgyorsulnak az esemé­nyek, a slá­gerek és a táncjelene­tek mellett előtérbe ke­rül a hu­mor, a ko­mikum, amelyet majd a bírósá­gi jelenetben Kelemen Csa­ba, azaz Kulhanek bí­ró „szólója” tetéz be, egy- fotó: gál gábor séges, nagy kabarévá érlelve a produkciót. E jelenetben a szerzőknek ta­lán egy olyan tu­datalatti szándé­kát érezte meg, miszerint a bíró­ságon összejött emberi sorsokat mint egy nagy karmester ve­zényli egységbe. A közönség a könnyed szóra­kozás mellett egy meglehető­sen nehéz műfajt láthat a színpa­don. A századelő távoli világában ma is előforduló, élhető és érezhe­tő emberi érzé­sek, konfliktu­sok gyökerez­nek. A humor és a jól ismert sláge­rek biztos sikert jelentenek. A sze- Zám Andrea és Podlovics Lajos replők biztos tánc- és énektudása mellett a szí­nészmesterség prózai oldala sem elhanyagolható. (E darabban ta­lán ennek kell még idővel „ösz- szeémie”.) Ha e három együtt van, s a rendező, mint jó szakács, az arányokat szem előtt tartva mindezt összeturmixolja, akkor biztos lesz a vendégek sikere. Né­hány előadás után, a közönség lelkes biztatásával, a színészek felszabadultabb játékával egész estés élményt kaphatnak a nézők. SZUROMI RITA Meghitt kapcsolat Moliére-rel nézőként, majd előadóként Színpadon játszhatta a szerző anyanyelvén legkedvesebb drámaírójának darabját Három héten át egyebet sem tett az Egerben élő Patkós Attila, mint lelkendezett. Ez persze csaknem harminc évvel ezelőtt történt, ami­kor 1973-ban megadatott neki a le­hetőség, hogy részt vehessen Pá­rizsban a hagyományos Moliére- napokon. Szinte reggeltől estig színdarabokat nézhetett, eredeti francia nyelven és környezetben. Akkor még csak a nyelv muzsiká­ját élvezte, s elsősorban arra volt kíváncsi, hogyan adják elő a kivá­ló drámaíró hazájában ezeket a színpadi műveket. Utóbbi pedig azért izgatta őt különösképpen, mert az idő tájt ő maga is szívesen játszott darabokban, gyakran sze­repelt Budapesten az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Egyetemi Színpadán. Később azután — talán éppen a párizsi élmény hatására - beirat­kozott a Tudományos Ismeretter­jesztő Társasághoz, s alapfokú francia nyelvórákat vett. Ezt köve­tően Novotnyné dr. Vágási Margit­nál, az Eszterházy Károly Főiskola Francia Tanszékének tanszékve­zető docensénél tanulta tovább Molière szép hangzású anyanyelv­ét. Régi vágya volt, hogy végül olyan tanárhoz kerülhessen, aki született francia. így amikor - im­már három esztendeje - Egerben is megalakult a Francia Kulturális In­tézet helyi tagozata, a Le Club de Français d' Eger, természetesen azonnal csatlakozott a társaság­hoz. Ezáltal a Megyei Művelődési Központban hetente alkalma nyí­lik arra, hogy franciául cseveghes­sen. De ez még semmi! A legna­gyobb boldogság számára csak ez­tán következett. Ugyanis most le­hetőséget kapott arra, hogy ő ma­ga rendezzen és játsszon - termé­szetesen franciául - Moliére-t. A Nők iskolája című darab egy epi­zódját tanulták meg Sarah Taylerrel, s a Gárdonyi Géza Szín­házból kölcsönkapott kosztüm­ben állhatták színpadra. Beszédjü­ket, helyes kiejtésüket az intézet igazgatója, Maxence Dutat és fele­sége, Barbara Dutat tökéletesítet­te. Először az egri Művészetek Há­zában tartott, diákoknak meghir­detett francia előadói versenyen léptek fel, majd Pécs következett. A március utolsó napjaiban meg­rendezett Frankofon-héten ők - továbbá hozzájuk társulva, har­madikként Szűcs Levente, az Egri Dohánygyár óvodapedagógusa, aki Cyrano orrmonológját adta elő — képviselték megyeszékhelyün­ket. Az már önmagában is csodála­tos volt Patkós Attila számára, hogy csaknem három évtized után nem mint néző, hanem mint színész kerülhetett igen meghitt kapcsolatba Moliére-rel. Az is boldoggá tette őt, hogy egy ősbe­mutatót - Magyarországon ugyanis franciául még nem ját­szották ezt a darabot - vihetett a közönség elé. Élményét az tetőz­te be, hogy Pécsett valósággal a Frankofon-hét résztvevői körül forgott a világ.------------------!----------------BLy Sarah Tayler és Patkós Attila a Nők iskolájában a pécsi színpadon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom