Heves Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

2001. Október 22., hétfő H í R LAP 11. OLDAL MAGAZIN Egy optimista decentralista Brüsszelből Hans Beck a határok megszüntetésének intelligens módjáról Hans Beck. Aggódik a televízió és a rádió kuratóriumai körül kialakult helyzet miatt. FOTÓ: GÁL GÁBOR T Ta az ember eredményesen I—! akarja képviselni a régiókat A JiBrüsszelben, úgy szoros kap­csolatot kell velük tartania. Hans Beck, a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletének vezetője, a korábbi budapesti EU-nagykövet e filozófia szellemében kereste fel a közelmúltban térségünket, hogy Miskolcon, Egerben és Salgótarján­ban tájékozódjon a helyi állapotok­ról, s egyben informálja az EU-t érintő folyamatokról, elképzelések­ről, a csatlakozással összefüggő el­várásokról régiónk vezető politiku­sait és szakembereit. Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Vass Géza megyei főjegyző egy kötetlen munkavacsorán tárgyalt a neves EU-diplomatával. Hans Beck az észak-magyaror­szági régióról szólva lapunknak ki­Nem vagyok fantaszta, pontosan tudom, hogy az ország előtt álló feladatok egy részét csak központi irányítás mellett lehet megoldani. Ám a kellő fejlődés érdekében az EU-s pénzek egy jelentős részét a régiókhoz kell eljuttatni. Minderről Hans Beck, a Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletének veze­tője beszélt egy közelmúltbeli egri látogatása során. fejtette: az egyébként hátrányos helyzetű térség kilátásait illetően korántsem pesszimista. Az itteni polgármesterekkel, különböző ve­zetőkkel folytatott megbeszélések tapasztalatai ugyanis azt mutatják számára, hogy kialakulóban van egy északi tengely, amely mentén megvalósuló befektetések jelentős gazdasági növekedést eredményez­nek, ráadásul az itteni képzett mun­kaerő is komoly forrást biztosít a be­ruházóknak. Tovább javítja a hely­zetet a fejlődő közlekedési infrast­ruktúra, valamint az oktatásban és a turizmusban rejlő lehetőségek. Ez utóbbi kapcsán Hans Beck akképp vélekedett, hogy a „nyugati” ven­dég számára a gasztronómia és a vendéglátás komoly élményt kínál­hat, főként az e téren pár éve ta­pasztalható szemléletváltás óta. A képviselet-vezető külön kitért a határon átnyúló kapcsolatokra, jelesül a kassaira, mondván: időn­ként történelmi távlatokban is kell gondolkodni. Jó példa lehet erre aNyugat-Dunántúl és Burgenland közötti együttműködés is. Ezen tö­rekvések a Trianon előtti gazdasá­gi egység megvalósítását célozzák, azaz végső soron Trianon békés át­hidalását segítik elő. Ha ugyanis - tette hozzá - Magyarország és Szlo­vákia is EU-tag lesz, e térség gazda­ságát tekintve visszaállnak a Tria­non előtti állapotok. Mindez az EU Az országjelentésről esetében sem lenne egyedülálló: Elzász esete is ezt példázza, ahol is a német-francia határ gyakorlatilag teljesen eltűnt. Ezeket a folyamato­kat pedig az euró megjelenése csak erősíteni fogja, a térségek még job­ban összenőnek. Hans Beck sze­rint valójában ezen álláspont szor­galmazása szolgálná a határon túli magyarság érdekeit is, hiszen ez a folyamat a határok megszüntetésé­nek intelligens módja, amely a gaz­daságnak is hasznára válik. A saját magát decentralistának valló szakember rámutatott: a csat­lakozást követően hazánk jelentős EU-s pénzekhez jut majd hozzá, amelyeket regionális szinten kell szétosztani. - Nem vagyok fantasz­ta - fűzte hozzá -, pontosan tu­dom, hogy az ország előtt álló fel­adatok egy részét csak központi irá­nyítás mellett lehet megoldani. Ha azonban Magyarország évi 1,5 mil­liárd eurót kap, abból a fejlődés ér­dekében legalább 500 milliót a régi­ókhoz keü eljuttatni. A térségünkben tett körútja so­rán külön figyelmet szentelt a dele­gáció az egerszalóki hőforrásnak. Az ebben rejlő lehetőségekről szólva Hans Beck kijelentette: az ország természeti adottságai révén komoly erőforrásokkal rendelkezik a termálturizmus terén. Úgy vélte, az EU strukturális alapjaiból a fej­lesztésekhez szükséges pénzek­A Magyarországról készült, s az Európa Parlament által elfogadott jelentés legfontosabb megállapítá­sai*:- Magyarország - a társult országok közül egye­dül - 2000 júniusában az EU-val kötött társulási egyezmények második szakaszába lépett- Az ország stabil intézményeivel képes a de­mokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszte­letben tartásának biztosítására- Az Országgyűlés jogharmonizációs programjá­nak végrehajtása a tervezett ütemben háad- A közigazgatás-fejlesztési program teljesítése - 1999 és 2002 között 17 ezer köztisztviselő képzésé­vel - kielégítő- Riasztó mértékű a korrupció- A makroökonómiai stabilitás, a megfelelő in­tézményi keret megléte lehetővé teszi a tartós gaz­dasági növekedést, továbbá azt, hogy az ország rö­vid távon megbirkózzon az EU versenykihívásaival- A magas, 10 százalékos infláció Magyarország makroökonómiai teljesítményének egyik sarkalatos gyenge pontja- Annak ellenére, hogy a magyar kormány meg­kezdte középtávú programjának megvalósítását, a roma lakosság helyzete továbbra is különleges fi­gyelmet igényel- Elismerésre méltó a parlamenti politikai pártok egyetértése az ország európai uniós tagságát illetően- Túlterheltek a börtönök- A jelentés szorgalmazza, hogy Magyarország a magyar származású külföldi állampolgárok számá­ra különleges feltételeket és előjogokat tartalmazó rendelkezéseit hozza összhangba az acquis com- munautaire-rel (közösségi vívmányokkal - A szerk.), és vegye figyelembe a szomszédos orszá­gok szempontjait- A jelentés tudomásul veszi a szomszédos or­szágokban elő magyarokról szóló törvény elfogadá­sát, ugyanakkor a román és szlovák kormány kife­jezésre juttatott aggodalmát is, és felszólítja a bi­zottságot: vizsgálja meg, hogy az ilyen típusú törvé­nyek mennyire vannak összhangban az acquis-val, továbbá a tagországok közötti jószomszédság és együttműködés követelményeivel- Felszólítja az ellenzéki pártokat, hogy megfele­lőképpen képviseltessék magukat a közszolgálati médiumok kuratóriumaiban- Kéri a magyar kormányt, hogy módosítsa a Büntető törvénykönyvet (199. cikkely), és szüntes­se meg a homoszexuálisok diszkriminációját- Szorgalmazza a szociális párbeszédet, a szoci­ális egyeztetést- Tudomásul veszi a kétéves költségvetést- Felhívja a figyelmet a nagy regionális különbsé­gekre, és sürgeti a társadalmi és gazdasági kohéziót az országon belül- Úgy véli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az EU strukturális alapjainak fogadására való felké­szülésben- Figyelmezteti a kormányt: hozza létre a Közös Mezőgazdasági Politika alkalmazásához szükséges adminisztratív struktúrákat- Szorgalmazza a közlekedési jogharmonizációt Az előterjesztés elkészítéséhez a Pénzügyi Ellen­őrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Jogi és Belső Piaci Bizottság, a Területfejlesztési, Közlekedési és Turisztikai Bizottság, továbbá a Nő­politikái és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentése szolgáltatták az adatokat. * Forrás: A Magyarországi Régiók Brüsszeli Kép­viselet, Hírlevél III. évfolyam 24. szám hez is hozzájuthatunk. Ehhez azonban projectekre van szükség, az EU-s pénzek ugyanis csak konkrét programokhoz adhatók. A munkavacsorán szóba került az országjelentés is, melynek kapcsán Hans Beck - az anyagban foglalt kedvező megállapítások mellett ­aggodalmának adott hangot a tele­vízió és a rádió kuratóriumai körül kialakult helyzet miatt. KÜHHE GÁBOR Nánási István már 25 évesen is köz- tiszteletnek örvendett a dolgozók körében, így 1956-ban a tiszavasvári gyár nemzetőrparancsnokává vá­lasztották. A forradalom alatt elle­nezte és meggátolta az erőszakosko­dást a gyár területén, mivel abban bízott, hogy Magyarországon valódi alkotmányos rend lesz, és a bűnösö­ket bíróság számoltatja majd el. A forradalom leverése után elhurcol­ták, megkínozták, majd internálták. Évtizedeken át minden lépését fi­gyelték. Azt mondja, nehéz élete volt, de soha nem bánta meg, hogy kiállt a forradalom mellett. Negyvenöt éve Nánási István a Tiszavasvári Vegyészeti Gyárban dolgo­zott. Hiába végezte jó eredménnyel a kö­zépiskolát, főiskolára, egyetemre nem vették fel. Technikumban próbált tovább tanulni, úgy tűnt, fel is veszik, ám ké­sőbb értesítést kapott, hogy nincs számá­ra hely. Ugyanis rossz volt a káderlapja. Édesapja 1944-ben Tiszavasvári főjegy­zője volt. Ez elegendőnek bizonyult ah­hoz, hogy a szovjet csapatokkal megjele­nő KGB elvigye.- Október elején egyik este megjelentek a lakásunkon az oroszok egyenruháját vi­selő, de magyarul beszélő tisztek, és elvit­ték apámat. Két és fél év múltán láthat­tuk újra - meséli. ­Csak hónapokkal az elhurcolása után tudta meg a család, hogy apámat előbb egy tanyára vitték, ott napokig kemény veréssel vallatták. Hetek múlva a nyíregy­házi népbíróság börtönbüntetéssel sújtot­ta. Főjegyzői tevékenysége miatt a nép el­lenségének kiáltották ki, holott ő mindig is igyekezett segíteni a rászorulókon... Le­gyengültem betegen érkezett haza. Csak a helyi téeszben tudott elhelyezkedni, ahonnan 1961-ben 600 forintos nyugdíj­jal küldték el. A nemzetőrparancsnok Nánási István világéletében nehezen tűrte az igazságtalanságot, és mivel a szájára sem tett lakatot, gyakran meg­gyűlt a baja a hatalommal. Előbb egy útjavító vállalatnál dolgozott, majd ka­tona lett. Ott felvették a tisztiiskolába, de szókimondása miatt többször meg­büntették, és végül nem is engedték, hogy elvégezze. Leszerelés után került a tiszavasvári vegyi üzembe. A gyár­ban 1956. október 25-én munkásgyű­lést tartottak. Akkor a megalakuló A forradalmat leverték, de nem törték meg az ' 56-osokat munkástanács alelnökévé, majd két nap múlva a gyár nemzetőrparancsno­kává nevezték ki. A 320 dolgozó közül 309 szavazott rá. A gyár csatlakozott a Borsod megyei munkástanács, vala­mint az országos munkástanács sztrájkfelhívásához, és több 24, vala­mint 48 órás sztrájkot is szerveztek. De a gyáron belül a munkástanács nem engedett erőszakoskodást. No­vember 12-én a termelés végül mind a három műszakban beindult. Novemberben vitték el a forradalmi munkástanács elnökét, dr. Alföldi Zol­tánt. Nyíregyházára hurcolták a karha- talmisták. Amikor megtudta, hogy hol tartják fogva, nemzetőrparancsnokként három embert küldött érte: ha nem enge­dik szabadon, az egész gyár újra sztráj­kolni kezd. Az ÁVO végül úgy döntött, el­engedi dr. Alföldit. Nánási István szerint a tiszavasvári gyárban különösebb dolgok 1957 márci­usáig nem történtek. Március 4-én éjsza­kai műszakra készülődött, amikor két karhatálmista bekopogott hozzájuk, hogy az őrsparancsnok beszélni akar vele. Am amint megérkeztek a parancsnokságra, beszélgetés helyett bilincsbe verték. Akkor már begyűjtötték a községi forradalmi ta­nács tagjait is. Egy ponyvás autóval a tiszalöki járási rendőrkapitányságra vit­ték őket, és közölték velük, hogy le van­nak tartóztatva. Két nap múltán Nyíregyházára, a Sós­tó úti ÁVO-s pincébe kerültek át. Március 14-én a kistarcsai internálótáborba szállí­tották át valamennyiüket. Itt már több százan voltak.- Semmilyen vádat nem fogalmaztak meg ellenem, így nem is tudhattam, hogy miért hurcoltak el és miért tartanak fogva - mondja. Kistarcsán 40 nap múltán kaptak csak lehetőséget arra, hogy értesíthessék csa­ládjukat. Egy-egy nyílt levelezőlapot kap­tak, amelyre csak az őrzőik által diktált mondatokat volt szabad írniuk. Később hónaponként tíz perc látoga­tási időt engedélyeztek a családtagok­nak, de akkor is csak úgy beszélgethet­tek, hogy egy drótkerítés választotta el őket. Az is megesett, hogy a túl közel merészkedő családtagot az őrök bán­talmazták.- Többször is kihallgattak - meséli Nánási István. - Rám akarták bizonyí­tani, hogy én verettem le a gyár hom­lokzatáról a vörös csillagot. De hát azt az akkori igazgató vetette le, amikor ki­tört Budapesten a forradalom. Később ezt az embert a munkások leváltották, mert alkalmatlan volt a gyárvezetésre. Kőműves volt a szakmája, a kommu­nista hatalom emelte pozícióba, de hát nem érthetett a gyárigazgatáshoz. Ezért küldték el. Toloncolási jeggyel Hat hónap múltán szabadult Kistarcsáról. Továbbra sem mondták meg, hogy miért tartották fogva. Csu­pán annyit közöltek vele, hogy vigyáz­zon, mert könnyen visszakerülhet. A szabadulási papírján csak annyi állt, hogy az ellene felhozott vádakat nem sikerült bebizonyítani. A pénzét még elhurcolásakor elvették, vasúti jegyet nem kapott. Az állomáson kellett je­lentkeznie az egyik irodában, ahol úgy­nevezett toloncolási jegyet nyomtak a kezébe. - Mindez része volt a megaláz­tatásnak - mondja. Tiszavasváriban már az állomáson várták a hatalom emberei, hogy ellen­őrizzék, valóban hazamegy. Másnap a nyíregyházi rendőrségen kellett jelent­keznie. Közölték vele, hogy két évre az ország minden nyilvános helyéről ki van tiltva, és három hónapon belül Tiszavasváriból is el kell költöznie. Addig is rendszeresen kellett jelentkeznie a rendőrségen és az ügyészségen. Ott taná­csolták neki, hogy menjen bányásznak, máshová úgysem veszik fel a forradalom­ban való részvétele miatt. Meglobogtatott káderlap Nánási István az ecsédi külszíni bá­nyában helyezkedett el. Gépkezelő volt, Nánási István. Tisztább politikát akar. fotó: t. z. m. majd kotrómester. - Főgépésznek is meg akartak tenni, többször is próbálkoztak, de valaki mindig meglobogtatta a káder­lapomat, hogy ötvenhatos vagyok. Állan­dóan éreztették velem, hogy forradalmi múltamat nem felejtik el - mondja. Tizenhárom éve 6300 forinttal ment nyugdíjba. Még a rendszerváltozás előtt belépett az MDF-be, melynek dr. Bara­nyai Miklós után a helyi elnöke lett. A rendszerváltozás után több elisme­résben is részesült. Megkapta a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét, a Hazáért Érdemkeresztet, az ' 56-os Emlékérmet, a Politikai Foglyok Érdemkeresztjét, majd miután Für Lajos honvédelmi miniszter­ként tisztté léptette elő, a Honvédelemért kitüntetés III. fokozatát is. Jelenleg a Pofosz megyei elnöke. Tisztulást szorgalmaznak Egykori politikai fogolyként is több­ször megfogalmazta álláspontját, mely szerint szükséges a hazai köz- és politi­kai élet további tisztítása. A Pofosz el sze­retné érni, hogy ne kerülhessenek vezető helyzetbe azok a pártfunkcionáriusok, akik a rendszerváltozás előtt fontos pozí­ciókat töltöttek be, megakadályozták az eszmék szabad áramlását, és ezzel gátol­ták a nemzet felemelkedését.- Vannak országok, ahol jogszabály tiltja meg az egykori pártfunkcionárius­oknak a további politikai és közéleti sze­replést. Ehhez hasonló törvény bevezeté­sét szorgalmazzuk Magyarországon is - mondja Nánási István. Azt is sérelmezi, hogy az egykori sor- tüzek vezénylői még nem nyerték el mél­tó büntetésüket.- Ezeket a szörnyű tetteket sohasem szabad elfelejteni, nem évülhetnek el. Legalább annyit vámék, hogy kiálljon va­laki az egykori hatalmi emberek közül, és azt mondja: bocsánat, tévedtünk, elné­zést kérünk, ne haragudjatok ránk. Nánási István a hatvani városközpon­tot is szeretné „megtisztítani” a Kossuth téri, hatalmas feketemárvány oszlopból álló szovjet hősi emlékműtől, amelyet a háború befejezte után alig néhány hó­nappal emeltek. Kilenc éve szorgalmaz­za a lebontását és elköltöztetését a váro­si temetőbe. Kérésével eddig háromszor fordult a város képviselő-testületéhez, ám mindannyiszor elutasító választ ka­pott. Legutóbb indítványát a művelődési bi­zottság előbb jóváhagyta, majd pénzhi­ányra hivatkozva másította meg dönté­sét. A Honvédelmi Minisztérium nyilván­tartása szerint 67 vörös csillagos katona nyugszik az emlékmű alatt. Az exhumá­lás, az újratemetés és az átépítés több százezerbe kerülne. Nánási István viszont úgy véli, az em­lékmű lebontása révén nyert márvány el­adásából fedezni lehetne az egész proce­dúra költségeit.- A városi temetőben megfelelő környe­zetben kaphatnának végső nyughelyei a szovjet katonák - közli. - A főtéri emlék­mű az 1956-os forradalmat leverő hadigé­pezet szimbóluma. Úgy érzem, feleslege­sen emlékeztet naponta az elnyomás több mint negyven évére. _________ TOMPA Z. MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom