Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-27 / 226. szám
I 2001. Szeptember 27., csütörtök H O R I Z O H T 7. OLDAL Csőmizéria a Dolgozók utcájában Mint az várható, egy öt települést érintő csatornázási beruházás kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel is járhat az építkezést elszenvedő lakók számára. Az egerszalóki Pekk Cyörgyék azonban úgy látják: a két éve tartó munkálatok az indokoltnál sokkal több problémával jártak együtt. Egerszalók Pekk Györgyék elmondása szerint már eddig is igen sok bosszúságot okoztak a Dolgozó utcai lakóknak a csatornaberuházással kapcsolatos, két éve megkezdett munkálatok, amelynél ráadásul minőségi problémák is felmerültek. Az azonban már több a soknál, hogy - egy augusztus derekán kiküldött tájékoztató szerint - a nevezett útszakaszon újra kell fektetni a csöveket. Mint elpanaszolták, az egyébként várva várt csatornázást a kezdetektől fogva sok probléma kísérte: a sok eső és a magas talajvízszint szinte lehetetlenné tette a munkákat, ráadásul a nyomvonallal is gondok adódtak. Pekkék szerint a falunak csak a Demjén felé eső végén van átemelő, addig viszont szabad lejtéssel kell eljutnia a szennyvíznek. Emiatt viszont a Dolgozó utca egy részén - a roppant magas talajvizßzint dacára - már 5 méter mélyre kellett lefektetni a gerincvezetéknek szánt 300-as átmérőjű csövet. Csakhogy menet közben az is kiderült: az eredeti nyomvonalat nem lehet tartani, s a módosított változatban a Dolgozó utca már csak mint mellékág szerepelt. Ekkorra azonban már lefektették a nagyobb, 300-as csövet, amit tömörítés nélkül „földeltek” vissza, s az ilyenkor szükséges helyreállítások is jobbára elmaradtak, noha - miként elmondták - a házak fala is meg-megrepedezett már egyes helyeken. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a 300-as vezeték túl nagy az ominózus, mintegy 20 házból álló utcácskának, abban egyszerűen megreked a szennyvíz, bűzfelhővel árasztva el a környéket. Pekkék a már említett polgármesteri levélből, illetve az ahhoz mellékelt, a kivitelező Swietelsky Kft. tájékoztatójából értesültek a megoldásról: eszerint a mélyen fekvő 300-as cső fölé fektetnek le egy 200-ast, amelyben már nem rekedhetne meg a szennyvíz. Noha a munkálatok befejezését szeptember 15-re ígérte a kft., eddig még semmi sem történt. Az elhangzottak meglepték mind Tőgyi Gábor polgármestert, mind a Swietelsky Kft. nevében eljáró építésvezetőt, Pesti Gábort. A polgármester szerint ilyen nagyberuházásnál óhatatlanul előfordulnak problémák, ám azokat mindig sikerült orvosplniuk, ezért nem is érti: Pekkék előbb miért nem őt keresték meg panaszukkal. Ráadásul az általuk felpanaszoltak időközben már okafogyottakká váltak, lévén szeptember elejére a beruházó önkormányzatok és a műszaki bonyolító is átvette a beruházást. Ami pedig a „műszaki” észrevételeket illeti: egyedül a Laskó-patak melletti átemelőre volt panasz, hogy zörög, ám ezt már régen megoldották. Az is igaz, hogy büdös volt, csakhogy ezt nem a csatornázási munkálatok miatt érezhették a lakók, hanem amiatt, hogy sok helyütt a régi, „döglött” szennyvizet is az új rendszerbe engedték bele. Miután azonban a derítők kiürültek, a kellemetlen szag is eltűnt. Pesti Gábor szerint a nyomvonalat egy előre nem látható ok miatt kellett módosítani, nevezetesen, hogy a focipályánál egy föld alatti ért kereszteztek, ami miatt ott nem lehetett továbbvezetni a nyomvonalat. Ezért került a főgyűjtő a patak mellé, s ezért lett a Dolgozó utcából mellékág, az A csatornázásról Egerszalók, Egerbakta, Egerszólát, Demjén és Kerecsend eddigi legnagyobb közös beruházása több mint 2 milliárd forintba került. Tőgyi Gábor szerint a lakosok döntő többsége megértéssel fogadta a beruházással járó kellemetlenségeket, s egyre többen kötnek rá a rendszerre, ami nem mindegy a környezetvédelem szempontjából sem, hiszen üdülőfaluról van szó. említett 200-as vezetékre pedig csak akkor lett volna szükség, ha a rendszer nem működik. Csakhogy a Heves Megyei Vízmű Rt. - amely a tervek szerint üzemeltetni fogja a hálózatot - semmilyen rendellenességet nem talált. Mindemellett jövőre, az egyéves garanciális kötelezettségekre tekintettel az rt. és a kft. szakemberei újra tüzetesen átvizsgálják az egész csatornarendszert. A szakember szerint a tömörítés is rendben volt, ha nem így csinálják, a nyomvonal már megsüllyedt volna. Vitatja a házaknál jelentkező repedések eredetét is, mondván: azoknak, ha a csatornázás miatt keletkeztek, előbb a házak kerítéseinek lábazatán kellett volna jelentkezniük. __________kühne gábor L ehet egy dal..., sőt több! Most mind együtt... Az est fináléja tűzijátékkal. Eger A vasárnap esti gálakoncert szervezői kérdőjelet tettek a cím után: „Lehet egy daL..”?, majd frappáns választ adtak rá műsorukkal. Nemcsak egy, de több dal is lehetett, mely elvarázsolta a Gárdonyi Géza Színház nézőterét megtöltő közönséget. Már a közreműködők névsora is sokszínűséget sejtetett az igényes műsorfüzetben, a konferáló Pálfi Zoltán pedig további meglepetéseket ígért, az operett, az opera, a népzene és a musical világába egyaránt csalogatva a nézőt. Almássy Zsóka vezetésével az operettirodalom klasszikusai csendültek föl az est első részében. Kiemelkedtek Zám Andrea és Csutka István kettősei, melyek fergeteges tánccal és remek énektudással kápráztatták el a nagyérdeműt. Az első igazi meglepetés azonban az operarészletek megszólaltatása volt. Szilágyi Olga és Vadász Zsolt kulturált előadása bizonyította, hogy ennek a műfajnak is létjogosultsága van egy ilyen estén. Szilágyi művésznő hangjában egészen új színeket lehetett felfedezni már az operettdarabokban is, ám ez az új hangzás az opera előadásakor teljesedett ki. Kincses Károly esetében pedig sajnálhatjuk, hogy eddig nem hallottuk Egerben operát énekelni, mert ez igazán az ő világa. Az első rész csattanója természetesen a Four Fathers együttes fellépése volt, akik a maguk szertelen humorával keresztmetszetet adtak az eddig elhangzottakból. A második rész felütése azonban minden várakozást felülmúlt. A Gajdos együttes úgy kezdett, mint mindig, a legtisztább népzenével, majd megmaradt a népi hangszerelés, ám a dalokat Presser-Adamis klasszikus darabjából, a Képzelt riportból válogatták. Csoda született ebben a pillanatban. Nem is volt könnyű dolga a musicaleket éneklő művészeknek, de a Hubay Jenő Kamarazenekar jóvoltából - akik egész estén át remekül muzsikáltak - a legismertebb művek népszerű dalai fel tudták venni a versenyt az eddigiekkel, és magas színvonalú előadást eredményeztek. Felejthetetlenül énekelt Sáfár Mónika, hátborzongató volt Hirtling István és Földes Tamás kettőse a La Mancha lovagjából, vagy utóbbi, amikor a Hairből adott elő részletet. Hüse Csaba láthatóan megille- tődve lépett ismét az elé a közönség elé, amelynek szeme láttára és szeretetétől övezve vált igazi énekessé és színésszé. Nem feledkezhetünk meg arról az emberről, aki az egész estét a kezében tartotta, irányította, Kökényessy Zoltán karmesterről. Ritkán látható figyelemmel, empátiával tartotta a kapcsolatot az énekesek, a zenekar és természetesen a közönség között. Az össz-zenei gála fénypontja a finálé volt, melyben az eddig háttérbe húzódott Pálfi Zoltán is dalra fakadt, majd minden fellépő együtt énekelte a koncert címét kölcsönző Zene című számot, a Valahol Európában című Dés-musicalből: Lehet egy dal, ritmus vagy zaj... Legyenek ilyen dalok, legyenek ilyen művészek, legyenek ilyen vállalkozó kedvű emberek, hogy lehessenek ilyen esték, melyek a világ szörnyűségei közepette is bizonyítják az emberi faj létjogosult- ságát ezen a Földön! egres béla 1 , 1 jmpï Bk ® Mm m Æ : ' % ) I Pfckte, M 1 Jk I L g-"V ^"' '3 ■a in In* i
