Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-27 / 226. szám

I 2001. Szeptember 27., csütörtök H O R I Z O H T 7. OLDAL Csőmizéria a Dolgozók utcájában Mint az várható, egy öt települést érintő csa­tornázási beruházás kisebb-nagyobb kelle­metlenségekkel is járhat az építkezést elszen­vedő lakók számára. Az egerszalóki Pekk Cyörgyék azonban úgy látják: a két éve tartó munkálatok az indokoltnál sokkal több prob­lémával jártak együtt. Egerszalók Pekk Györgyék elmondása szerint már eddig is igen sok bosszúságot okoztak a Dolgozó utcai la­kóknak a csatornaberuházással kapcsolatos, két éve megkezdett munkálatok, amelynél ráadásul minőségi problémák is felmerültek. Az azonban már több a soknál, hogy - egy augusztus derekán kiküldött tájékoztató szerint - a nevezett útszaka­szon újra kell fektetni a csöveket. Mint elpanaszolták, az egyébként várva várt csatornázást a kezdetektől fogva sok probléma kí­sérte: a sok eső és a magas talajvízszint szinte le­hetetlenné tette a munkákat, ráadásul a nyomvo­nallal is gondok adódtak. Pekkék szerint a falu­nak csak a Demjén felé eső végén van átemelő, addig viszont szabad lejtéssel kell eljutnia a szennyvíznek. Emiatt viszont a Dolgozó utca egy részén - a roppant magas talajvizßzint dacára - már 5 méter mélyre kellett lefek­tetni a gerincvezetéknek szánt 300-as átmérőjű csövet. Csak­hogy menet közben az is kide­rült: az eredeti nyomvonalat nem lehet tartani, s a módosított változatban a Dolgozó utca már csak mint mellékág szerepelt. Ekkorra azonban már lefektették a nagyobb, 300-as csövet, amit tömörítés nélkül „földeltek” vis­sza, s az ilyenkor szükséges helyreállítások is job­bára elmaradtak, noha - miként elmondták - a házak fala is meg-megrepedezett már egyes he­lyeken. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a 300-as veze­ték túl nagy az ominózus, mintegy 20 házból álló utcácskának, abban egyszerűen megreked a szennyvíz, bűzfelhővel árasztva el a környéket. Pekkék a már említett polgármesteri levélből, il­letve az ahhoz mellékelt, a kivitelező Swietelsky Kft. tájékoztatójából értesültek a megoldásról: eszerint a mélyen fekvő 300-as cső fölé fektetnek le egy 200-ast, amelyben már nem rekedhetne meg a szennyvíz. Noha a munkálatok befejezését szep­tember 15-re ígérte a kft., eddig még semmi sem történt. Az elhangzottak meglepték mind Tőgyi Gábor polgármestert, mind a Swietelsky Kft. nevében el­járó építésvezetőt, Pesti Gábort. A polgármester szerint ilyen nagyberuházásnál óhatatlanul elő­fordulnak problémák, ám azokat mindig sikerült orvosplniuk, ezért nem is érti: Pekkék előbb mi­ért nem őt keresték meg panaszukkal. Ráadásul az általuk felpanaszoltak időközben már okafogyottakká váltak, lévén szeptember ele­jére a beruházó önkormányzatok és a műszaki bo­nyolító is átvette a beruházást. Ami pedig a „mű­szaki” észrevételeket illeti: egyedül a Laskó-patak melletti átemelőre volt panasz, hogy zörög, ám ezt már régen megoldották. Az is igaz, hogy bü­dös volt, csakhogy ezt nem a csatornázási mun­kálatok miatt érezhették a lakók, hanem amiatt, hogy sok helyütt a régi, „döglött” szennyvizet is az új rendszerbe engedték bele. Miután azonban a derítők kiürültek, a kellemetlen szag is eltűnt. Pesti Gábor szerint a nyomvonalat egy előre nem látható ok miatt kellett módosítani, neveze­tesen, hogy a focipályánál egy föld alatti ért ke­reszteztek, ami miatt ott nem lehetett továbbvezet­ni a nyomvonalat. Ezért került a főgyűjtő a patak mellé, s ezért lett a Dolgozó utcából mellékág, az A csatornázásról Egerszalók, Egerbakta, Egerszólát, Demjén és Kerecsend ed­digi legnagyobb közös beruházása több mint 2 milliárd forintba került. Tőgyi Gábor szerint a lakosok döntő többsége megér­téssel fogadta a beruházással járó kellemetlenségeket, s egyre többen kötnek rá a rendszerre, ami nem mindegy a környezet­védelem szempontjából sem, hiszen üdülőfaluról van szó. említett 200-as vezetékre pedig csak akkor lett volna szükség, ha a rendszer nem működik. Csakhogy a Heves Megyei Vízmű Rt. - amely a ter­vek szerint üzemeltetni fogja a hálózatot - semmi­lyen rendellenességet nem talált. Mindemellett jö­vőre, az egyéves garanciális kötelezettségekre te­kintettel az rt. és a kft. szakemberei újra tüzete­sen átvizsgálják az egész csatornarendszert. A szakember szerint a tömörítés is rendben volt, ha nem így csinálják, a nyomvonal már megsüllyedt volna. Vitatja a házaknál jelentkező repedések ere­detét is, mondván: azoknak, ha a csatornázás miatt keletkeztek, előbb a házak kerítéseinek lábazatán kellett volna jelentkezniük. __________kühne gábor L ehet egy dal..., sőt több! Most mind együtt... Az est fináléja tűzijátékkal. Eger A vasárnap esti gálakoncert szer­vezői kérdőjelet tettek a cím után: „Lehet egy daL..”?, majd frappáns választ adtak rá műsorukkal. Nemcsak egy, de több dal is lehe­tett, mely elvarázsolta a Gárdonyi Géza Színház nézőterét megtöltő közönséget. Már a közreműkö­dők névsora is sokszínűséget sej­tetett az igényes műsorfüzetben, a konferáló Pálfi Zoltán pedig to­vábbi meglepetéseket ígért, az operett, az opera, a népzene és a musical világába egyaránt csalo­gatva a nézőt. Almássy Zsóka ve­zetésével az operettirodalom klasszikusai csendültek föl az est első részében. Kiemelkedtek Zám Andrea és Csutka István kettősei, melyek fergeteges tánccal és re­mek énektudással kápráztatták el a nagyérdeműt. Az első igazi meglepetés azonban az opera­részletek megszólaltatása volt. Szilágyi Olga és Vadász Zsolt kul­turált előadása bizonyította, hogy ennek a műfajnak is létjogosultsá­ga van egy ilyen estén. Szilágyi művésznő hangjában egészen új színeket lehetett felfedezni már az operettdarabokban is, ám ez az új hangzás az opera előadásakor tel­jesedett ki. Kincses Károly eseté­ben pedig sajnálhatjuk, hogy ed­dig nem hallottuk Egerben operát énekelni, mert ez igazán az ő vilá­ga. Az első rész csattanója termé­szetesen a Four Fathers együttes fellépése volt, akik a maguk szer­telen humorával keresztmetszetet adtak az eddig elhangzottakból. A második rész felütése azon­ban minden várakozást felülmúlt. A Gajdos együttes úgy kezdett, mint mindig, a legtisztább népze­nével, majd megmaradt a népi hangszerelés, ám a dalokat Presser-Adamis klasszikus darab­jából, a Képzelt riportból válogat­ták. Csoda született ebben a pilla­natban. Nem is volt könnyű dolga a musicaleket éneklő művészek­nek, de a Hubay Jenő Kamaraze­nekar jóvoltából - akik egész es­tén át remekül muzsikáltak - a legismertebb művek népszerű da­lai fel tudták venni a versenyt az eddigiekkel, és magas színvonalú előadást eredményeztek. Felejthe­tetlenül énekelt Sáfár Mónika, hátborzongató volt Hirtling István és Földes Tamás kettőse a La Mancha lovagjából, vagy utóbbi, amikor a Hairből adott elő részle­tet. Hüse Csaba láthatóan megille- tődve lépett ismét az elé a közön­ség elé, amelynek szeme láttára és szeretetétől övezve vált igazi éne­kessé és színésszé. Nem feledkez­hetünk meg arról az emberről, aki az egész estét a kezében tartotta, irányította, Kökényessy Zoltán kar­mesterről. Ritkán látható figye­lemmel, empátiával tartotta a kap­csolatot az énekesek, a zenekar és természetesen a közönség között. Az össz-zenei gála fénypontja a finálé volt, melyben az eddig hát­térbe húzódott Pálfi Zoltán is dalra fakadt, majd minden fellépő együtt énekelte a koncert címét kölcsönző Zene című számot, a Valahol Euró­pában című Dés-musicalből: Lehet egy dal, ritmus vagy zaj... Legyenek ilyen dalok, legyenek ilyen művészek, legyenek ilyen vállalkozó kedvű emberek, hogy lehessenek ilyen esték, melyek a világ szörnyűségei közepette is bi­zonyítják az emberi faj létjogosult- ságát ezen a Földön! egres béla 1 , 1 jmpï Bk ® Mm m Æ : ' % ) I ­Pfckte, M 1 Jk I L g-"V ^"' '3 ■a in In* i

Next

/
Oldalképek
Tartalom