Heves Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-27 / 226. szám

8. OLDAL P F 2 3 2001. Szeptember 27., csütörtök Faragatlan fuvarosok Hűtőszekrényt akartunk vásárolni, s miután kellőképpen áttanulmá­nyoztuk a hetente érkező prospek­tusokat, sőt személyesen is utána­jártunk, az egri Bajcsy-Zsilinszky utcai új áruházat választottuk. Kedvező ajánlata mellett szólt a ré­gi hűtőszekrény cseréje és ingye­nes hazaszállítása. Az áruház személyzete nagyon kedves és segítőkész volt, megkér­deztük azt is, nem okoz-e gondot, ha a cserehűtő két utcával odább van? (Az egyik háztól látni a mási­kat.) Azt mondták, hogy ez nem probléma, de azért a szállítók ked­vességét honoráljuk már egy 500 Ft-tal. Este 8-kor megjelent két fa­ragatlan fuvaros, és csak hosszas rábeszélésemre hozták a járdától lifttel fel az első emeletre az árut (mivel én csak egy gyönge nő va­gyok). Ezután elmentek a csereké­szülékért, hangosan méltatlankod­va, hogy más ilyenkor már otthon ül a tv előtt, ők pedig dolgoznak. Háromezer forintot követeltek a fu­varért, vagy pedig küátásba helyez­ték az eredeti állapot visszaállítását (elviszik az új hűtőt is). Természe­tesen fizettünk. Felháborítónak tartom ezt a viselkedést! Ők ezért a munkáért megkapták a fizetést az áruháztól. Kiszolgáltatva és meg­alázva éreztem magam. (név és cím a szerk.-ben) A vétlenek bűnhődnek Ez év augusztus 15-én, 11-12 óra közötti időben a TESCO Áruház parkolójában - beállás közben - egy ismeretlen, sunyi gépkocsi- vezető kárt tett az autómban. Nem jelentősei, a jobb oldali hát­só lökhárítót megsértette, és a hátsó ajtóban kb. 20 cm benyo- módást okozott. írásban kértem a Hungária Biz­tosítót, vizsgálják meg a gépkocsi­mat, és a kárt részben méltányos­ságból térítsék meg. A biztosító írásban válaszolt: a kárt nem téríti meg, nem is nézte meg a kocsit. „Sajnálattal nem tudnak kártérí­tést nyújtani, hivatkozással a 170/2000. Korm. rendelet 10. pa­ragrafus (3) bekezdésére, mivel a károkozó ismeretlen.” Véleményem szerint nagyon egyoldalú ez a rendelet, mert csak a biztosítókat védi és szolgálja, de kiszolgáltatottá teszi a kárt szenve­dett, vétlen tulajdonost. Évenként ez sok ezer tulajdonost érint, s a biztosítókat felmenti a kártérítés alól. Mintha a bűnös a vétlen ve­zető lenne? ! ! 40 éve vezetek, közel félmillió forintot fizettem a biztosí­tónak kötelezően. Vétlenségem el­lenére, nem fizet a biztosító. Sajnos, a bónus-malus rend­szer bevezetése ösztönzi és érde­keltté teszi a garázda, sunyi gép­kocsivezetőket abban, hogy isme­retlenül eltűnjenek, mert őket is negatívan érinti a rendszer. Erre a kormány is jó vevő volt, csak a biztosítók érdekét szolgálta ren­deletével. Egyoldalúan a vétlen tu­lajdonosra hárítják az ismeretlen kártevő okozta kárt. Ha tisztessé­gesen járnának el, legalább fele-fe­le arányban kellene a kárt viselni. (Betörésnél, lopásnál fordított a helyzet, akkor fizet a biztosító, amikor a tettes ismeretlen, ha megvan, nem.) . ­A 170/2000. Korm. rendelettel a biztosítók átverték a kormányt, legalábbis félrevezették a vétlen kárára. Sok tízmilliót megspórol­tak ezzel a biztosítóknak. Most folyik a 2002. évi kötele­ző biztosítás áremelése, harca a PM-mel. Feltétlenül figyelembe kellene venni, hogy a kormány a vétlenek terhére sok százmilliót takarított meg a biztosítóknak - rendeletével. Évente sok ezer kárt szenvedet­tet és azok érdekeit is figyelembe kell venni, és kifizetni azt a kárt is, amit a vétleneknek okoznak a cserbenhagyók. Választ és intéz­kedést várunk. (Cím és név a szerk-ben) Lélekgondozók A Csányi Idősek Otthonában már évek óta fontosnak tartják, hogy a lakóknak ne csak az ápolásával, gondozásával törődjenek, hanem a lelkűk is ápolt, nyugodt legyen. A vallás gyakorlásához biztosí­tottak a feltételek. A legutóbbi alka­lommal az úrvacsorát is maguk­hoz vehették a résztvevők. Ezen al­kalmakon Táti István lelkész Úr mellett lelkes segítők is részt vesz­nek, Boros Tiborné és Kollát Gábomé Margitkák, Bornemissza Jánosné és az Ecsédi Piroska. Rendszeresek a nőnapi, férfina­pi ünnepségek, a szalonnasütések, Ki mit tud vetélkedők. Mindehhez a technikai háttér is biztosított. Az idén kialakításra ke­rült egy két helyiségből álló foglal­koztató. A kivitelezés költségét a Békés Naplemente Alapítvány fi­nanszírozta. A tárgyi feltételek mellett a sze­mélyi feltételek is adottak. Két fog­lalkoztató nővér és egy diplomás szociális munkás látja el a mentál­higiénés feladatokat. A múlt héten megalakult a Férfi­ak klubja Jó Fiúk” elnevezéssel. A klub tagjai kérték felvételüket a Nyugdíjasok Választási Egyesüle­tébe. Fontos feltétele a lelki gondo­zásnak, hogy az intézet vezetése segítő partner e munkában. Garan­cia erre az igazgató asszony sze­mélye. Juhász Árpád. Csány Az állatok világnapja előtt Nem volt rajta semmi különös, egyszerű fekete ci­ca volt. Olyan, amilyen százával szaladozik az ut­cán. Egyvalakinek mégis ez a cica volt a mindene. Egy kisfiúnak ő volt a legjobb barátja. Vele kelt, vele játszott, és esténként együtt tértek nyugovó­ra. Neki mondta el a bánatát, a cica pedig dorom­bolásával vigasztalta kis gazdáját. Olykor-olykor játszott a nagy kutyákkal, akik békésen tűrték, hogy hintázzon loboncos farkukon. Máskor boga­raiba, legyekre vadászott, de minden este vissza­tért, hogy a kisfiú ölében térjen nyugovóra. Sza­vak nélkül is megértették egymást. Igazabb barát volt, mrnt bárki, soha nem hazudott, szeretetéért csak szeretetet kért cserébe. Aztán egy este nem jött haza. A kisfiú keserve­sen siratta, sokáig várta az ajtóban, és egyre azon gondolkodott: mi történhetett kis barátjával. Másnap megtudtuk, miért nem jött haza a kis- cica. A kisfiú testvére talált rá a már megmereve­dett kis testre. Oldalán a rászáradt vér. Meglőtték. Ki tudja, meddig szenvedett az állat, amíg haza­vonszolta magát, hogy még egyszer érezhesse a kéz melegét, amely a biztonságot jelentette szá­mára. Sajnos, már nem ért el odáig. A kiscica a fiamé volt. Most nem tudom, ho­gyan mondjam el neki, ne várja vissza barátját, mert soha többé nem fog visszajönni, ne várja, mert egy lelketlen gazember céltáblának nézte, mert valaki dicsőségnek érezte, hogy egy ártatlan kis állatra lövöldözhet. Mert valaki nem gondolta végig: nemcsak egy állatnak okoz mérhetetlen szenvedést, de esetleg egy kisgyermeknek is. Egy kisgyermeknek, aki eddig feltétel nélkül bízott a felnőttekben, hiszen azok erősek és bölcsek, mindenre találnak megoldást, minden fájdalom­ra tudnak gyógyírt. Most ennek a kisgyereknek azzal kell szembesülnie, hogy a felnőttek gono­szak is lehetnek, fájdalmat okoznak szándéko­san, és nem tisztelik az életet. Sem az emberét, sem az állatét. Nem mérik fel, hogy az állat ugyanúgy tud szenvedni, mint egy ember, van­nak érzései, és hatalmas szeretet lapul csöppnyi szívükben. Szeretetükért szinte semmit sem kér­nek, csak gondoskodást, simogatást, az otthon melegét. Ha tudnám, ki tette, megkérném a lég­puskás embert, jöjjön és mondja a fiam szemébe: igen, én öltem meg a barátodat. Én tettem, mert ezzel be tudtam bizonyítani: én erősebb vagyok, mint a macskád. Én tettem, mert lőni akartam, Gyilkolni. Embert nem ölhetek büntetlenül, de egy kiscica életét senki nem kéri számon rajtam, legfeljebb te nem alszol éjszakákon át, te várod vissza hiába a barátodat. Sajnos, nem tudom megkérni, mert nem isme­rem a puskás embert. így nekem kell ma a fiam­mal közölni a hírt. Nekem kell hallgatnom szív­szorító zokogását, nekem kell tehetetlenül mellet­te ülnöm, mert nem fogom tudni megvigasztalni. Október 4. az állatok világnapja. Kérek min­denkit, aki a cikkemet elolvasásra méltatta: mie­lőtt belerúg egy állatba, mielőtt utcára teszi meg­unt kedvencét, mielőtt meghúzza a ravaszt, gon­doljon a fiamra és a legjobb barátjára. Gondoljon arra, az állat is érző lény. Az állat érző lény. Az állatok világnapja alkalmából kívánom: egyetlen állat se kerüljön utcára, egyetlen élőlény se kerüljön puskavégre, és egyetlenegy gyereknek se kelljen könnyeket hullatnia a barbár emberek miatt. Kiscicánktól Zelk Zoltán szavaival búcsúzom: „...Kiket, mint téged, nem felejthetek: zöld rémülettel lobbanó szemek, ezernyi kín, ezernyi vinnyogás - kis, kóbor lélek, nékem megbocsáss!” Kertésztié Kormos Noémi Eger A vita tovább folytatódik Válasz egy képviselői levélre Augusztus hónapban a Hírlap ha­sábján olvashattuk Barcs Aladár (Gyöngyös 7. sz. választókörzeté­nek képviselője) féloldalas sikertör­ténetét. A cikk apropójául az álta­lam leírt néhány gondolat szolgált, amiben kifejezésre juttattam a ke­rület polgárainak panaszait. A köz­lési csatorna megválasztására az vezetett, hogy a képviselő urat mind ez idáig nehezen lehetett el­érni. (Egészen az újságcikk megje­lenéséig). A jelen írást ezzel szem­ben az tette szükségessé, hogy a tá­jékoztatás hitelessége ne sérüljön olyan súlyosan, ahogy ez a képvi­selő úr írása óta fennáll. Az eltelt néhány hét elég időnek bizonyult arra, hogy számos lakos­sá megvitassam azokat a „megva­lósult intézkedéseket”, amikről ol­vashattunk az újság mellett egy az­óta kiosztogatott röplapon is. Elő­ször is: a Püspöki út 3-as út felé eső részének aszfaltozása, ami 4,5 mil­lió forintba került, fölösleges pénz­kidobást jelent. Az út jelentős ré­szén ezután sem problémamentes a gépjárműforgalom. A váódi probléma azonban a Püspöki út esetében - ugyanúgy, mint a Deák út esetében is - az átmenő áruszál- lító forgáom. A két útra ráterelték a váostól északra fekvő térségből a 3-as út felé igyekvő forgalmat, me­lyek szerkezete nem bírja el hosz- szú távon ezt a megterhelést. A zaj­ról és a szmogról nem is beszélve, melyek pedig a házakban tesznek hónapról hónapra óriási kárt. Több épület sajnos már megrepedezett. Barcs úr megoldásként elérte, hogy 40 km/óráa csökkenjen a maxi­mális sebesség, ami minden lakos, de azt hiszem, minden olyan em­ber számára, aki váaha látott teher­autót közlekedni, világos, hogy semmit sem jelent. A zaj, a szmog és a tehergépkocsik súlya nem lesz kisebb, ha 50 helyett 40 km/óra se­bességgel közlekednek. A Kertész és a Püspöki út szennyvíz-csatornázásáról szólva, ami valóban folyik, illetve a befeje­zéséhez közeledik, érdemes annyit megemlíteni, hogy a szükséges pénzösszegeket az önkormányzat­nak nem sikerült megteremtenie, így jelentős anyagi terhet (150 ezer Ft/ház) jelent az ott lakók számára, amit önerőből kénytelenek a csalá- dok finanszírozni. A Kertész-úton közben történt földút hengerelt zúzáékká történő befedése több kárt okozott, mint amennyi haszna lett volna. A víz az­óta hetekig megmarad a homorúra sikeredett, félig szurkos, félig má széthordott kavicsos rondaságon. A kocsitulajdonosok nincsenek elra­gadtatva a váosrendezéstől. Az pe­dig, hogy ez lakossági kérésre tör­tént volna, abszurd ötlet Barcs kép­viselő úr tollából. Ki az, aki azt kér­né az önkormányzatától, hogy ka­vicsos zúzalékot szórjanak a háza elé, és öntsék le félig, minden sza­bályos forma nélkül egy kis szurok­kal is? Továbbra is fenntartom, hogy az aszfaltozás lett volna a megoldás. Hangsúlyozom, egy majd 40 ezer lakosú fejlődő nagyvá­ros szívében a vita még mindig egy földútról szól. A patak partjának rendbetétele továbbra sem szerepel az önkormányzat napirendjén, pe­dig a felsővárosi rész szabályozása után félő, hogy a problémák a 7. körzetben súlyozottan fognak je­lentkezni a tavaszi árhullám idején. A sor még folytatható, és folyta­tódni is fog. Ahogy Barcs úr ígérte, több beruházásra készül még az önkormányzat a kerületben. A la­kosok és én magam is várom a még hátralévő egy év munkálatát, és sokak nevében fejezem ki azt a re­ményt, hogy táán végre felnövünk az önkormányzatiság európai szintjére, és elfelejtjük a Tanú című filmből megismert „savanyú naran­csot”. Merjünk egy édesebb gyü­mölcsért is dolgozni! Nagy Ervin (cím a szerkőben) Udvariasabban! Mint 60 éves nyugdíjas, sokat megfordulok Hevesen az SZTK- ban. Hazamenőleg, mivel a leg­közelebb esik, és eddig csupa jót tapasztátam, mindig meglátoga­tom az áruház áatti ABC-t. Min­denki kedves, közvetlen, készsé­ges. A pénztáraknál is kedves, kö­zépkorú hölgyek ültek idág - de nagy meglepetésemre má két al­kalommal is a délelőtti órákban fiatá lányok ültek a helyükön. Kevés a nyugdíjam, de mindig 1000-1500 Ft körüli összegben vásáolok. Legutóbb az egyik fia­tá fekete hajú hölgynél 500 Ft-tá fizettem, a többit pedig kértem, 20-asokból, 50-esekből, 100- asokból számolná ki, mivel nem látok. A fiatal hölgy elhúzta a szá­ját, igen arrogánsán viselkedett, végül egy huh! felkiátássá nyug­tázta, hogy megszabadult tőlem. Egy másik alkalommal egy ugyancsak fiatáabb hölgy ült a pénztában, és hangosan oda­szólt ugyancsak fiatá kolléganő­jének, nézd má meg, hány óra van, mert rá sem kívánok nézni az óráa, olyan lassan telik az idő. Továbbra is szeretnék ide járni, de inkább elfogadnám a közép­korú, udvarias asszonyokat, akik még azt is megkérdezik, hogy mást kér-e még? Az egyik fiatá hölgytől kértem, lenne kedves ideadni egy nagyobb reklámtás­kát, és kérnék még egy tábla cso­kit, mire fennhéjázva azt felelte, én nem hagyhatom el a pénztá­rat. Maradok vevő, de kérném, hogy ne járassák le ezt a kedvelt boltot üyen megjegyzésekkel. Szabó János Boconád Kereskedelmi dilettantizmus Csáádomban háom generáció (nagyszülő, szüleim és jóma­gam) az élelmiszer-kereskede­lemben dolgoztunk vezetőként és a szakma művelőjeként egy­aránt. Épp ezért nem tudok szó nélkül elmenni az Andomaktáya, Rákóczi út 275. sz. áatt levő Stop ABC-ben törté­nő, kereskedői címszó áatt foly­tatott dilettáns üzemeltetés mel­lett. Csak egy pá dolgot említe­nék meg: mióta új üzemeltetője van a boltnak, a váaszték lecsök­kent, a szakosított táolás hiá­nyos. A munkaruha hasznáata úgy látszik, nem kötelező, de ami a legfájóbb, az a vevőkkel váó bánásmód, a minősíthetetlen hangnem. Sajnos, számos vásár­ló inkább a távolságot váasztja, és idősen, betegen is inkább a tá­volabbi üzletbe megy, hogy meg­kímélje magát a mindennapos megááztatástól. Sajnáatos, hogy ebben az eset­ben elfelejtette az illető azt a régi igazságot, hogy nem a vevő van az üzletért, hanem éppen fordítva. Munkácsyné Andomaktálya, Rákóczi út 255. Osztálytalálkozó - meghitt hangulatban Köszönet a szervezőknek Visszaéltek a nevemmel Hatvanéves korukban találkoz­tak osztáytársákkal a besenyő­telki általános iskola 1955-ben végzett tanulói. A mai, egyre el­idegenedő világban dicsérendő és követendő példaként egyre több emberben kerekedik felül az a jó érzés, hogy emlékezze­nek és találkozzanak a hajdan volt iskola falai között az évtize­dekkel ezelőtti iskolás társakkal és az őket életre nevelő tanítók­kal. így történt ez a közelmúlt­ban Szabó Kálmánné Veres Mó­nika 1955-ben végzett iskolás társaival is. Megkereste még az év elején Bölkény Istvánné Sza­bó Ágota, most füzesabonyi la­kos, mit szólna hozzá, ha talál­koznának a nyáron. Egyetértett vele és felajánlotta segítségét, s ő lett a főszervező. így aztán el­kezdődött az adatgyűjtés Erdélyiné Turcsányi Anna tanár­nő segítségével. Ezt követte az idegenbe elszármazottak felku­tatása, ugyanis arra törekedtek, hogy lehetőleg senki ne marad­jon ki a névsorból. A szervezés során 43 fő jelentkezett, ezenkí­vül 4 tanár, akik közül jelen volt a Rubóczky és a Bóta család, hi­ányoztak Túrócziék, és Bocskai Ilona, a volt osztályfőnök. Két fő­zőnő is részt vett, és a kántor úr, aki az istentiszteleten a temp­lomban orgonáit. A program a templomban istentisztelettel kezdődött. A misét Szabó János pap, az osztálytárs mondta, or­gonán a kántor úr kísért. A mise befejezéseként orgonakísérettel elénekelték a Himnuszt. Az osz­tályfőnöki óra következett a nap­köziben, ahol jelentés hangzott el a jelenlévő és a hiányzó osz­tálytársakról. Néma felállással emlékeztek meg az időközben elhalálozottakról. A volt osztály­társak közül nyolcán nincsenek már az élők sorában. Végül a va­csora kezdődött el, majd az eltelt 46 év történéseiről váltottak szót egymással az osztálytársak. A ta­lálkozó jól sikerült, szép volt és meghitt, mely jóleső érzéssel töl­tötte el Szabó Kálmánné Veres Mónikát, hogy a fáradozása nem volt hiábavaló. Külön köszönet illeti Püspökiné Szabó Évát, vala­mint családját, akik tevékenyen részt vettek a rendezvény lebo­nyolításában. A rendezvény be­fejezéseként énekeltek és táncol­tak, majd újabb találkozás remé­nyében búcsúztak az osztálytár­sak egymástól. Pólyák Pál Besenyőtelek Úgy érezzük, megérdemelt nyu­godt nyugdíjasnapokat tölthe­tünk el hétvégi házunkban 40 éves, munkában eltöltött idő után. Ezért kora tavasztól késő őszig ott is tartózkodunk úgy, hogy változó időkben azért haza­jövünk kötelezettségeinket elvé­gezni. Ez év szeptember 23-án is hazalátogattunk, s levelesládánk­ból egy olyan levelet vehettem ki, amely levél visszajött egy EMI- TÜV Bayer-nek Budapestre cím­zett valakitől. A levélen a legna­gyobb meglepetésemre feladó­ként az én nevem szerepel egy kis hibával és egy eltévesztett la­káscímmel. A levél alá meglehe­tősen szép írással az én nevem van odaírva. A levél szövegéből ítélve vannak olyan szavak, ame­lyeket én nem használok. Né­hány óra elteltével az egyik szom­széd szólt, hogy megjelent a He­ves Megyei Hírlapban az a válasz egy Korepta György nevű egyén­től, aki az állítólag énáltalam a szerkesztőségbe elküldött (meg­jelent szept. 7-én, Balesetveszé­lyes helyzet címmel) levelemre válaszolt. Tisztelt Szerkesztőség! Én sem a budapesti céghez, sem Önök­höz nem írtam levelet. Valaki a nevemmel visszaél. A Polgári Törvény előírja: „... a személyek­hez fűződő jogokat mindenki kö­teles tiszteletben tartani. E jogok törvény védelme alatt állnak, és ez a védelem jogi személyekre is vonatkozik.” A törvény szerint: „ha valakiről napilap, folyóirat, rádió vagy televízió valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetve valós tényeket hamis színben tüntet fel, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közleményben mely tény­állás valótlan...”. Ez a közlemény a helyreigazítás, amelyet tisztelet­tel kérek, miután még az előírt 30 nap nem múlt el. Szeretném, ha helyreigazításu­kat jól látható helyen tennék meg, hadd lássa Eger város népe, hogy nem minden, faluról betele­pült ember kulturált. Talán a rendszerváltozás lehet a hibás, hogy egy bizonyos könyv felmu­tatása már nem biztosít megélhe­tést, s ennek hiányában megnő­het az irigység, a rosszakarat, vagy akiben még ott él az a múlt­ból visszamaradt tulajdonság, hogy mások becsületének lejára­tásával próbál kielégülést találni. Remélem, a levél írója nem tudja letagadni viselkedésével törvényt sértő tettét, mert hiszen az ember szeme - mint a lélek tükre - előbb-utóbb úgyis elárulja a bűnöst. Toronyi Lénárd nyugd. bányamérnök, 3300 Eger, Vallon u. 7. IX/29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom