Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-09 / 133. szám

8. OLDAL H í R L A P 2001. Június 9., szombat M A G A Z „A jog nem az igazságot szolgálja” Rendhagyó beszélgetés a Kezdő bűnözők kézikönyve című rendhagyó kötet szerzőjével FOTÓ: GÁL GÁBOR- Kit tisztelhetünk voltaképp az író személyében: a kezdő bűnözőt, vagy a tapasztalt jogászt, netán azt az embert, aki közérthetően, szóra­koztatóan kíván jogi ismeretterjesz­tést végezni!- Tulajdonképpen mindhármat - feleli dr. Magyar Elemér. - „Kezdő bű­nöző” talán azért lehetek, mert már wham büntetve. Egyszer államtitok- sértésért, amit újságíróskodó idősza­komban róttak a terhemre, s csak azért nem akarok bővebben szólni róla, mert akkor megint elkövetném. S egyszer gondatlan közokirat-hami­sítás miatt egy olyan szerződés okán, amelynél megtévesztettek, kiderült, hogy az egyik fél már nem él. Na­gyobb gondossággal kellett volna el­járnom. Mindkétszer pénzbüntetést kaptam. Amúgy életemben wham már ügyész, ügyvéd, tanú, sértett és vádlott is, egyedül bíróként nem dol­goztam. Nyugodtan mondhatom, hosszú évtizedek alatt kellő tapaszta­latot szereztem. Ami az ismeretter­jesztést illeti, ügyészként oktattam rendőröket, és elég régen a TIT felké­résére állampolgároknak tartottam előadásokat jogi témákról.- Az ember első ránézésre azt gondolná, a most megjelent, eléggé rendhagyó könyvecske útmutatás az egyik oldalon állótól a sokáig büntetőjogásztól a másik oldalon állóknak, azaz a bűnözőknek...- Bennem nem ez munkált a könyv megírásakor. Nem az a lé­nyeg, hogy kiknek, hanem hogy mi­ről szól a kötet. Az egyetemi éveimet is beleszámítva csaknem 40 éve fog­lalkozom a joggal. Fokozatosan vál­tam olyan cinikus emberré, aki látja, hogy a jog nem az igazságot szolgál­büntetojog - a kisembereket kapja d, akiknek nincs módjuk arra, hogy ki­bújhassanak a felelősségre wnás alól Azokat, akik nem tudják megfi­zetni a drága ügyvédeket, hogy iá­mentsék őket, ha valamilyen jogsza­bályt megszegtek. A kisembereket le­het csőbe húzni, rajtuk, velük lehet példát statuálni. Félreértés ne essék, nem a bűnözők pártjára akarok áll­ni! De a gyakorlatban láttam, meny­nyi igazságtalanság fordult elő és for- dulelőmaisaz eljárások során. Em­lítek egy esetet ügyész koromból: ketten követtek el egy súlyos bűn­tényt. Az egyik tettes visszaeső volt. A vádhatóság képviselője kérdezte a társtól, tudta-e, hogy a másik vissza­eső elkövető. Az őszintén válaszolt, hogy igen. így az ő cselekményét is ugyanolyan súlyosan ítélték meg, mint visszaeső társáét. Ha meg tu­dott volna fizetni egy ügyvédet, az azonnal kiokosította volna, hogy ilyesmit semmiképpen se állítson... Igazából természetesen nem a bűnö­zők kioktatása a célom a könyvben, hanem alapvető jogi ismeretek nyúj­tása egy kicsit más formában, mint azt az emberek megszokhatták Va­lójában azt szeretném érzékeltetni, hogy létezik ez a világ is. Sokan misztikusnak tartják azt a szót, hogy bűnöző, holott nagyon sok esetben olyan szerencsétlen flótásokról van szó, akiknek valamilyen oknál fogva vakvágányra jutott az életük. Ha rá­nézel jó néhányukra, menten azt kérded: ez lenne a társadalom ellen­sége?-Kiknek ajánlja tehát a szerzőé sajátos megfogalmazású és stílusú kötetet!- Azoknak, akiknek - mint az ol­vasható is az elején - „a pénzmosás­ról a nadrágban felejtett ezres, a kerí­tésről a kertjük széle, és nem egy stri- ríjut az eszükbe”.- Mivel a leírtak között szerepel számos olyan momentum is, ami a hatósági emberek visszaéléseire, nemtörődömségére, hanyagságára, hibáim utal, a szerző egykönnyen szembetalálhatja magát a zord kri­tikával: a saját fészkébepiszkét...- Erre én azt mondom, nem ül­tem egy-fészekben sem, én sosem osztottam a brancs-szellemet. Ami­kor elolvasta a könyvet, anyukám óvón felkiáltott: „úristen, mit szól­nak ehhez a rendőrök, az ügyvé­legalább tízezer ügyet feldolgoztam. Ennek alapján mondhatom, a gya­núsítottak csaknem fele hivatkozik arra, hogy az eljárás nyomozati sza­kában vagy megverték vagy fenye­gették, s e panaszmennyiségnek mintegy a 40 százaléka megalapo­zott is volt. Az ügyvédek esetében leginkább az felháborító számomra, amikor a tiszteh védő úr az ügyfelä nyitott pénztárcának tekinti, ahon­nan ömlik hozzá a lóvé, miközben az illetőt becsapja, s egyáltalán nem nyújt neki jogi segítséget. A legrosz- szabb az - mert erre is tudnék konk­rét neveket mondani -, amikor az ügyvéd a rendőrrel játszik össze vé­dence kárára Az ügyészekre az a megjegyzésem: „Vésd észbe, kedves olvasó, a legrosszabb indulatú ügyészből van a legtöbb. Az ügyész­ségen már nem szokás pofozkodni, ők inkább alattomosak, mint erő­szakosak.”.-Húz-e határt a kézikönyv a kis A szerző csak bíró nem volt licet bovi (amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek) ősi jogelv nyomán az ökrök széles táborából valakinek sikerül a Jupiterek közé - a Parlamentbe vagy valamely mi­nisztériumi bársonyszékbe - beke­rülni, ahol már nem a gaztettek el­követőit teszik hűvösre, hanem azt, aki feljelenti őket. Köztudott talán az is: sok esetben a jogszabályokba szándékosan helyeznek el kiskapu­kat. Mire a kisemberek is észreve­szik ezeket, addigra előttük már be­záródnak, hiszen alkotóik - miután a kiskapuk révén már jól megszed­ték magukat - zajos kampányba kezdenek a megszüntetésükért. Lásd: olajszőkítés, privatizációs trükkök, vagy off-short cégek, ame­lyekkel törvényesen lehet adót csal­ni, avagy a piramisjátékok.- Ahogy kihallgatáson szokták, visszatérek egyik kiinduló kérdé­sünkre: akkor ez a kötet ad tippe­ket azoknak, akik bűnözésre ad­nák a fejüket, vagy sem!- Eme megint csak egy, a könyv­ben is szereplő gondolattal válaszo­lok: „Egyébként is, nyájas olvasó, nem hiszem, hogy nekem kéne meg­mondanom azt, hogyan tegye el láb alól az anyósát. Van, aki a mérget kedveli, a nyütabb, őszintébb típus viszont a baltát vagy a vasvillát. ”. Ha még ezek után is lennének kétségei a leendő olvasónak dr. Ma­gyar Elemér könyvével kapcsolat­ban - amelynek borítóját, ábráit, raj­zait a szerző fia, Magyar Ádám ké­szítette -, akkor figyelmébe ajánlom dr. Szikinger István előszavának né­hány, talán meglepő mondatát: „Ne olvassák el ezt a lényveti Felháborí­tó, hogy ilyesmi egyáltalán megje­lenhet demokratikus jogállamunk­ban. Én spéciéi teljes mértékben el­határolom magam tőle. Minél több­ször olvasom, annál inkább. Dr. Ma­gyar Elemér a bűnözést népszerűsí­ti, a gonosztevőknek ad tanácsokat. Pfuj!”... „Mivel azonban dr. Magyar Elemér műve sajátos módon mégis­csak eligazítást ad a bűn és a bűnül­dözés útvesztőjében, csekély mér­tékben (mindössze két betű elha­gyásával) módosítanám a javasla­tom: olvassák el ezt a könyvet! Kez­dők és haladók, civilek és rendőrök, egyszóval mindenki. Csak egyre vi­gyázzanak: nem keü miraient szó szerint venni!”. SZALAY ZOLTÁN Szeretné megtudni, miként cselekedjen, ha már nem lát más módot, s bűnös útra óhajt lép­ni? S ha így tesz, eligazodni kíván a büntető jogszabályok labirintusában? Nos, nem kell egyebet tennie, mint kézbe venni az idei könyvhét előtt megjelent Kezdő bűnözők kéziköny­ve című könyvecskét. A sok-sok humorral, helyenként maró gúnnyal átszőtt, izgalmas és ér­dekes olvasmányélményt ígérő kötetről szerzőjével, dr. Magyar Elemérrel beszélgettünk. ja! Valójában a jog - különösen a dek!”. Széttártam a karjaimat, s azt válaszoltam: vál­lalom. Én ugyan­is azt írtam meg, amitláttam, orrút tapasztaltam, amit igaznak tar­tok. Olyan ez, mint a vidámpar­ki tükör, amely­ben hol nagyobb­nak látszol, hol meg kisebbnek, de azért te látszol benne.- Tényleg ol­vashatók a kötet­ben jócskán a ha- tóságoknak oda­vetett fricskák­ból. Mint például, hogy a rendőri munka két fő támasza a besúgás és a kényszervallatás...- Persze, azt is leírtam, hogy a sa­ját reprezentatív felmérésemről van szó. A már említett évtizedek alatt NEVJE6Y Dr. Magyar Elemér 1943: Szegeden született. 1967: diploma a JATE jogtu­dományi karán. 1967-78: fogalmazó, majd ügyész az Egri Városi Ügyész­ségen. 1978-87: a Heves Megyei Fő­ügyészségen ügyész, majd csoportvezető ügyész. 1987-92: az ügyészségtől ön­kényes kilépése után tsz-jog- tanácsos. 1992-től: egyéni ügyvéd. és a nagy gazem­berek, mint ta­nácsadásra szo­rulók között!- Ez abból ér­zékelhető legjob­ban, amikor azt fejtegetem, hogy az ehtélteket a közügyektől való eltiltás nevű mel­lékbüntetés hozza a legkevésbé láz­ba Ok ugyanis a társadalomnak többnyire azon ré­széhez tartoznak, akiknek egyéb­ként se szokásuk a közügyekben részt venni Ezt meg­hagyják a náluk nagyobb gazembe­reknek Úgy érzem, ez a könyv kulcsmondata. A büntetések elke­rülésére is van tippem: a legjobb módszer, ha a quod licet lövi, non Többnapos történelemóra Erdélyben ismerkedtek a múlttal a markazi iskolások Szekrényes József, Márkáz polgármestere az elmúlt évben Erdélyben járt. Ottani tapasztalatai alapján fogalmazódott meg benne a gondolat: jó lenne, ha nem mindennapi élményeit a falujabeli gyerekek is megismer­hetnék. Már akkor eltökélte, hogy amennyiben sikerül támogatókat sze­reznie, elviszi az iskolásokat a történelmi Magyarország ezen fertályába. Nos, terve már az idén pünkösdkor valóra vált. Az idegenvezető és a polgármester a segesvári Petőfi-emlékműnél- Úgy véltem, meg kell ismerni­ük a Székelyföldet, a múltat - indokolta elképzeléseit a köz­ségvezető. - Az lenne az igazi, ha ezen a vidéken lehetne megtartani az irodalom- és történelemórákat, ha másért nem, az emlékezet ébren tartása végett. Szponzorszerző akciója eredményes­nek bizonyult. „Sokan együtt gondolkod­tak velünk” - újságolta örömmel a pol­gármester, s ennek köszönhetően szá­mos markazi és a település közelében ténykedő gazdasági szervezet segített, így aztán a péntek kora hajnali indulás­kor 35 diák vághatott neki - kedvező fel­tételekkel - az éjszakának, Ártánd felé véve az irányt. S hogy a keret teljes le­gyen, a gyöngyösi Frankó Tourist két jár­művén velük tartott néhány zarándok is. A határ átlépését követően a javarészt hetedikesekből és nyolcadikosokból álló társaság egyik ámulatból a másikba esett. Nemcsak a múlt „kézzelfogható” emlékei, az épületek, templomok, műal­kotások ragadták meg őket, hanem a táj szépsége és nem utolsósorban a szaksze­rű idegenvezetés is, amely - hála Piros Szilárd profi közreműködésének - gaz­dag ismeretekkel járult hozzá csillapítha­tatlan tudásszomjuk kielégítéséhez. Szinte minden fához, minden sziklához kötött valamilyen emléket a história, és a fiatalok mindezt most azonosíthatták a mérhetetlenül hasznos információk jó­voltából. A péntek esti zeteváraljai érke­zésig megismerkedhettek Nagyváraddal, a Királyhágóval, Kolozsvár nevezetessé­geivel, a Székelyföld megannyi érdekes­ségével, hogy aztán az Udvarhely mellet­ti kis faluban fáradtan hajtsák álomra a fejüket. Előtte azonban Mátyás Gábor plébános úr finom vacsorával traktálta őket a plébánián, tudván, hogy a vándor legfőbb vágya a terített asztal és a megve­tett ágy. Utóbbiakról az ottani családok gondoskodtak, hogy a vendégek semmi­ben sem szenvedjenek hiányt. S a fogad­tatásról valóban mindenki elégedetten nyilatkozott. Sajnos, a másnapi időjárásról már nem beszélhettek felsőfokban, hiszen az utazás egyik legfontosabb programjára beborult az ég, s több hullámban zuhog­ni kezdett az eső. Hideg idő köszöntött Csíksomlyóra ezen a szombat délelőttön; mintha Isten siratta volna a székelységet - jegyezte meg valaki. Mindezek ellenére becslések szerint mintegy félmillió em­ber látogatott el a hagyományos pünkös­di búcsúra. A világ valamennyi részéről érkeztek a római katolikus magyarok, akiket a mostoha körülmények sem za­vartak. Hiába zúdult le a jég, a tömeg mozdulatlanul hallgatta a Kis-Somlyó- és a Nagy-Somlyó-hegy közötti nyeregben celebrált szentmisét, majd énekelte a Himnuszt. Az emberáradatban többen felfedezték Dávid Ibolya miniszter asz- szonyt és Habsburg Ottót is. Másnap, vasárnap ismét megannyi él­mény várt a társaságra. Eddig csak hallo­másból ismert helyszínek - a Békás-szo­ros, a Gyilkos-tó, az egykori, ezeréves ál­lamhatár és Mádéfalva - a maguk valósá­gában tárultak fel előttük. Farkaslakán, Tamási Áron emlékművénél elénekelték az Isten, áldd meg a magyart, megcsodál­ták Orbán Balázs sírját Szejkén, majd új­ból Zeteváralja következett. Hétfőn kis kitérő Segesvár, Fehéregyhá­za felé. Petőfi emléke megelevenedett a dombok közötti csata leírása nyomán, a múzeumban és a költő szobránál. Aztán a már ismert útvonal Kolozsvár, Várad fe­lé, haza. A buszban még mindig emelkedett volt a hangulat, amikor a lányokat és a fiúkat a benyomásaikról faggattam. A hetedik osztályos Hegedűs Lacinak pél­dául a székely kapuk ragadták meg leg­inkább a tetszését, na meg a Békás-szo­ros és a Gyilkos-tó vadregényessége. A nyolcadikos Szeri Katalin hasonlókép­pen vélekedett. Szerinte félelmetes volt, Csoportkép Kolozsváron, a híres Mátyás-szobornál. amikor átmentek a szoroson, és elhatá­rozta, hogy mindenképpen visszatér még ide. Külön is megemlítette az em­berek kedvességét, vendégszeretetét, ami nagy hatással volt rá. Hegedűs Sári - aki arról is nevezetes, hogy az iskola egyik legjobb tanulója - kedvenc tantárgyai közé tartozik a törté­nelem. Azt mondja, a hatalmas hegyek némüeg emlékeztették a Mátrára. Ami­kor a helybeliek megtudták, hogy Ma­gyarországról érkezett, még nagyobb szeretettel bántak vele. Medve Zsuzsa még csak ötödik osztá­lyos, ám már gyakorlott világutazónak számít, hiszen egy rajzpályázat eredmé­nyeként a sydneyi olimpiára is eljutha­tott. Erdélyről szólva mégis úgy nyilatkozott, hogy „király” volt minden. Műértő lévén kü­lönösen a templomok fafaragá­sai „fogták meg”; el is határoz­ta, hogy ezentúl elolvas min­den, a Székelyfölddel és Er­déllyel kapcsolatos könyvet. A gyerekekkel tartott a 80 esztendős Potoczki Józsefié is, aki unokájával együtt először járt ezen a vidéken. Nagyon szép - válaszolta érdeklődé­semre, könnyeivel küszködve. Szekrényes József polgár- mester úr nem bánta meg, hogy létrejött a túra. De még mennyire hogy nem! - jelen­tette ki, s közben bizonyára arra gondolt, bárcsak a kö­vetkező generációknak is megadatna az utazás lehető­sége. Feltehetően erre ösz­tönzi majd a többi iskolást - a most itthon maradókat - az a rajzpályázat is, amelyen az Erdélyben járt társaik a ceru­za segítségével örökítik meg alig néhány napig tartó, ám egy egész életre szóló élmé- fot6:T.o. nyeiket. ______________it.o.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom