Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-02 / 128. szám
FESZTBAUM BÉLA A bank egy népszerűtlen műfaj Beszélgetés dr. Felcsuti Péterrel, a Raiffeisen Bank vezérigazgatójával Milyen változások következhetnek be a magyar bankrendszerben az uniós csatlakozásig? Milyen a szakma és a kormányzat viszonya? S mi az oka a bankellenes hangulatnak a lakosság, valamint egyes politikai csoportok körében? Többek között ezekre a kérdésekre próbál meg választ adni dr. Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója, aki nemrégiben köszönt le a Magyar Bankszövetség alelnöki tisztéről, amelyet nyolc éven át töltött be.- Ön a szakmában - szinte egyedülálló módon - több mint tíz éve tölti be egy bank első számú vezetői tisztét. Ez meglehetősen ritka a hazai pénzintézetek között. Minek tuiajdonítja mindezt?- Van még egy kollégám, aki hasonlóan hozzám - az alapítás óta betölti ezt a funkciót. Ez több mindennel magyarázható, egyfelől azzal, hogy a mi tulajdonosunk deklarálta: magyar menedzsmenttel kíván dolgozni, tehát nem osztrák bankot akar Magyarországon létrehozni, hanem olyan pénzintézetet, amelyet be akar integrálni a magyar gazdasági környezetbe. Ez részben szakmai kérdés is, de természetesen kulturális, vezetési kérdés is. A másik ok nyilván az lehetett, hogy a tíz-egynéhány év alatt volt egy viszonylag egyenletesen emelkedő teljesítménye ennek a banknak. A harmadik ok pedig a személyemmel lehet kapcsolatos, azzal, hogy én egy eredendően lojális, hosszú távú játékos vagyok.- Ez a mai korszellemnek megfelel?- Nem feltétlenül. Tizenhét évig a Magyar Nemzeti Bankban dolgoztam, és egy féléves citibank« tartózkodás után rögtön a mostani helyemre kerültem, s ha kitöltőm a 2005-ig szóló szerződésemet, akkor az ugyancsak 17 év lesz. Tehát, visszatérve a kérdésére, úgy gondolom, hogy ez ma nem tekinthető szokásos történetnek Magyarországon se, de máshol se. Egy nagyon felgyorsult világban élünk, ahol nagyon sok minden rövid távúvá válik. Az egyik ilyen a profit maximalizálásának kérdése, gyakran a tulajdonosok a maximális nyereségre törekednek. Ugyanakkor ez a rövid távú szemlélet rendkívüli módon igénybe veszi a szervezetet, de az abban dolgozó embereket is, és rövid idő alatt maximális erőbedobást tételez fel. Ezért aztán hamarabb ki is égnek, ki is fáradnak benne a cégek és a vezetők is. És akkor kell egy újabb lökés, váltás. Ám van egy hosszabb távot megcélzó út, ami ma talán nem annyira tipikus, de bizonyos esetekben ez is igen jól működik.- Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az aniós csatlakozás idejére Magyarországon maximum négyöt univerzális bank marad. Vajon mire alapozza ezt a jóslatát?- A prognózis egyfajta szakmai konszenzust tükröz, ezen a piacon, amely viszonylag kicsi lé- lekszámban és „mélységében” is- hiszen önmagában Hollandia is egy kis lélekszámú piac, és mégis... -, az ügyfelek széles körét lefedő, meghatározó szereppel bíró pénzintézetből nagyon sok nem fér el. Az egész világon zajlik egyfajta koncentráció, ebből Magyarország sem vonhatja ki magát. Ma még több jelölt van erre a szerepre, legalább heten-nyolcan hangoztatják magukról, hogy ilyen ambíciójuk van. Vannak ugyanakkor nagyon jó és erős cégek, amelyek közül sokan csak egy-egy réteget, célcsoportot céloznak meg szolgáltatásaikkal. Például csak a vállalatokat, vagy csak a lakosságot. Nyilvánvaló, hogy mindenki nem lehet sikeres, ezért a következő években a piaci harc további erősödésével kell számolnunk. Ennek legfonDr. Felcsuti Péter. Hosszú távú játékos tosabb eszköze a piaci részesedés növelése lesz. Ehhez nagy fejlesztések szükségesek, és nagy verseny várható. Lesznek, akik ki fognak hullani, de nem azért, mert nincs mögöttük tőke. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a sikeres teljesítmények mitől függnek majd. Az első a pénz, ami ahhoz kell, hogy a szükséges fejlesztéseket végrehajtsák, embereket vegyenek fel, és az esetleges veszteségeket egy darabig finanszírozzák. De hát pénze sok mindenkinek van. Itt van például az ABN Amro Bank, látható, hogy évekig lehet veszteségesen egy bankot működtetni. Tehát a siker nem elsősorban ezen múlik majd. Sokat jelent a név, nem mindegy, hogy a Citibankról, vagy egy kevéssé ismert vidéki takarékszövetkezetről van-e szó. Esetünkben szinte kivétel nélkül nemzetközileg ismert nevekről van szó, így ez sem lesz meghatározó fontosságú. Ami rettenetes módon felértékelődik, az a szervezet és az emberi tényező szerepe: kinek vannak jobb emberei, ki vezet jobban, kinek van rugalmasabb, dinamikusabb, össze- szokottabb csapata. Ezek a „puha” tényezők óriási mértékben felértékelődnek a piacon. És ez az az ok, ami miatt, úgy gondolom, hogy a Raiffeisen-csoport- nak nagyon jók ezen a téren az esélyei. Meg merem kockáztatni, hogy a mienk valószínűleg az egyik leghatékonyabb, legütőképesebb banki szervezetek egyike.- Ön hosszú éveken át volt a Magyar Bankszövetség alelnöke. Ebben a funkciójában nyilván előfordult, hogy a kormányzattal szemben képviselte a szakma érdekeit. Voltak-e közben konfliktusai, s ha igen, milyen jellegű feszültségekkel találkozott a különböző kormányzati ciklusokban?- Konfliktusoknak lennie kell. Senki nem gondolhatja, hogy a kormányzat érdeke harmonizál a mi szakmánk, vagy éppen más üzleti csoportok érdekeivel. Bár FOTÓ: GÁL GÁBOR úgy gondolom, a hatalom jól teszi, ha üzlet- vagy bankbarát politikát folytat, mert a pénzintézetek az egész gazdaságot dinamizálják tevékenységükkel, emellett nagy adófizetők és foglalkoztatók is. Ennek ellenére igaz: a kormányoknak nagyon sok réte- gűek az érdekei. Az elmúlt tíz év alatt egészében véve egy decens, „úri” viszony jellemezte a szektor és a kabinet kapcsolatát, ez alatt azt értem, hogy az soha nem mérgesedett el, néha a viták kimentek a tárgyalószobák falain túl, például a sajtóba, de ezzel nincs semmi baj. Konfliktusok folyamatosan adódtak például a Magyar Nemzeti Bank működése során, és nem mondanám, hogy a felvetéseinket figyelembe vetNÉVJEGY DR. FELCSUTI PÉTER: 52 éves, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végzett Moszkvában, majd a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett doktorátust. 1973-1989 között a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik, és mint devizagazdálkodási főosztályvezető-helyettes vált pozíciót 1989-ben. Ekkor a Citibank Budapest ügyvezető igazgatója rövid ideig, mert még ebben az évben kinevezik az Unicbank Rt. (ma Raiffeisen Bank Rt.) vezérigazgatójává. Azóta egyben az igazgatóság tagja is. 1995-2001 között a Magyar Bankszövetség alelnöke. Két sikeres gyermeke van, fő kikapcsolódása a teniszezés és az olvasás. ték volna, de a helyzet sohasem volt drámai. És ebben a tekintetben nem látok nagy különbségeket az egymást váltó kormányok között. Egyébként is a feszültség a kormányzás sajátosságából, nem pedig a pártszínek eltéréséből adódott. Érdekes elmondani, hogy a különböző kabinetekbe bekerültek, és onnan ki is jöttek olyanok, akik korábban kereskedelmi bankokban dolgoztak, amikor kicsit mások voltak a nézeteik, mint miniszter, vagy akár MNB-elnök korukban.- Mint a gazdasági sajtóban megjelent, az elmúlt évben növekedett a magyarországi bankok jövedelmezősége. Ez egyrészt jó, másrészt viszont az emberekben felmerülhet a gyanú, hogy például a magas kamatmarzsok miatt az ügyfelek fizetik ennek az árát. Érzékel-e valamiféle bankellenes hangulatot Magyarországon, vagy azt, hogy ezt a politikai erők kihasználják retorikájukban?- Nagyon érdekes lenne megnézni, hogy tíz év alatt mennyi volt a bankszektor összesített nyeresége. Ha még le is vonnánk azokat az iszonyatos veszteségeket, amelyeket a rendszerváltáskor elszenvedtek a magyar bankok, és amelyeket a konszolidáció révén pótoltak, nem lennék meglepve, ha ez a nyereség ösz- szességében alacsonyabb lenne, mint az infláció mértéke tíz év alatt. Ez persze nem minden egyes bankra igaz, hiszen vannak folyamatosan nagy nyereséget termelő pénzintézetek, de ha a szektor egészét veszem, a mintegy negyven bankból csak kevesen produkáltak nagy profitot. Az idén valóban egy fellendülő gazdaság jeleit láthatjuk, de sok bank könyvelhetett el óriási veszteséget az elmúlt évek során, például az előbb említett ABN-Amro is ezek közé tartozik. Tehát reálértéken a bankok tekintetében nyilvánvalóan inkább tőkevesztésről van szó. Bankellenes hangulat pedig kétségtelenül van, s nem csupán Magyarországon, de az egész világon. Társadalmi beágyazottságok folytán a bank egy népszerűtlen műfaj. El lehet képzelni: ha valaki berakja a pénzét, akkor kap nyolc százalékot, ha viszont ugyanennyit kér, akkor 14 vagy 20 százalékra kap hitelt. Fel nem foghatja, miért, úgy érzi, hogy becsapták. Ez aztán nem tud népszerű lenni sehol. És ez az egyszerű igazság, ami első ránézésre tényleg felháborító, a politikusok számára alkalmas terep a népszerűség megszerzésére. Nem is véletlen, hogy egyes pártok apellálnak a nem túlságosan iskolázott rétegek érzelmeire, és azt a fáradságot nem nagyon-------------- veszik maguknak,-------------- hogy a dolog mélyére ássanak, üzemgazdasági vagy más szakmai szempontból. Van egy párt, amelyik nagyon következetesen, de igencsak csekély szakmai megalapozottsággal támadja a bankokat, s ez a MIÉP, mint közismert. Aztán tudunk olyan pártról is, amelyik folyamatosan támadta a pénzintézeteket, de csak addig, amíg kormányra nem került. Ha tehát úgy tetszik, van szalonképes bankel- lenesség is, és nem hiszem, hogy ebben nagy különbség lenne a világ és Magyarország között. Maga a népszerűtlenség tehát egy természetes dolog, az viszont, hogy egy ország politikai erői miképpen használják fel mindezt populista propagandájukban, az az adott ország politikai kultúrájával függ össze. H AVAS ANDRÁS Az ünnep |K<« Az idősebb generáció gyakorta nosztalgiá- ÜL ^illr iiii l zik, mereng a múlton, igyekszik a szépre, a jóra emlékezni, miközben eltűnődik a jelenkor napjain. Különbséget tesz és mérlegel például a hajdani, s a mostani ünnepek, ünneplések között, és rendre a régi felé hajlik a szíve. Talán nem is csupán azért, mert a múló idő mindent megszépít. Tény, hogy ezen a téren is nagyot változott a világ. Az ünnepi előkészület lényegesen eltér a 40-50 évvel ezelőtti formától, ennek megfelelően az ünnep napjait is másképpen éli meg a huszonegyedik század elejének embere, szemben szülei gyakorlatával. Egykor egyértelműen az egyházi jeles napok vitték a prímet, melléjük március 15-e, a nemzeti ünnep csatlakozott. A néptömegek erre alakítottak ki gyakorlatot, állítottak maguk elé szinte kötelező mércét. Az egypártrendszer erőszakos beavatkozással eltiporta a hagyományokat, megbélyegezte a vallásos és nemzeti érzésű magyart. Az idegen eszmék értékzavart okoztak az ünnepek tekintetében is. A politikai rendszerváltás következtében ugyan ismét a helyükre kerültek a dolgok, de az okozott károkat nem lehet varázsütésre felszámolni, a gyökerek azonban nem sorvadtak el teljesen a „szárazságban”. Persze, a világ nem a közép-kelet-európai fordulatra várt. Apró bizonyíték a fodrász tapasztalata. Szerinte még tíz évvel ezelőtt is érződött a nagyobb forgalom olyan hagyományosan nagy ünnepek előtt, mint a karácsony vagy a húsvét, de még a szürke hétvégék is élénkebbek voltak az üzletükben. Odajutottunk, hogy a nők hétfőn készíttetnek maguknak frizurát, a munkahelyeken akarnak tetszelegni, nem pedig a hétvégéken otthon, amikor a háztartásban robotolnak. Mostanság a bevásárlóközpontok felé irányul a figyelem, azok igyekeznek megnyerni maguknak a fogyasztói társadalom embereit. Pénzszerzési vágyukban - kétségtelen kényelmet szolgáltatva - minden mástól megkísérlik elvonni a halandót. Ezért (is) mosódhat össze a hétköznap és a vasárnap, ez ellen igyekeznek alkalmazni törvényi szabályozást, mert nem lenne ildomos szélsőségekbe esni. Ebben a sajátos társadalmi fejlődésben a hagyományok feledésbe merülnek, s félő, hogy olyan szokások kerülnek előtérbe, melyek végül nem szolgálják az emberibb életet. Feltehetőleg azért maradt meg leginkább korábbi formájában a karácsonyi ünneplés, mert még enyhébb télen sem kívánatos a szabadban tölteni az időt, nem beszélve arról, hogy dőreség lenne a telken munkálkodni. Már a húsvéti vendégfogadás (például a locsolkodás) is teher a hétköznapi munkában elfáradt asszonynépnek, így minden más tavaszi programra szívesebben szavaz. A társasági élet hidegebb még nyáron is. Mintha idegenek lennének a rokonok is, múltba vesztek a családi disznótorok stb. Egoisták lettünk a tömblakásokban, de már a családi házak előtt (például falun) sem a korábbiak szerint várják az ünnep közeledtét. Külön-külön nem söprik az utcát, sőt rendelkezni kell arról is, hogy nyírják a füvet. Témánk kapcsán Márai Sándor a következőket írja a Füveskönyvben:-„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Nézd a régieket, milyen áhítato- san, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Mindenek- fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolódásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. ” Talán nem csonkolunk teljességben, ha az ünnepnek több erkölcsi értéket adunk, s fékezzük az anyagi vagyonszerzést, észszerűbb gyakorlatot alakítunk ki az ünneplésre az életünk során. Annak végén ugyanis, amikor búcsút intünk az ámyékvi- lágnak, még a dúsgazdagoknak sem fordul(t) kétszer a halottaskocsi... Hír(telen)kék... A személyét érintő várható kampánytámadásokkal kapcsolatban a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter kijelentette: „Nyugodtan vegyék elő a múltamat.” Legyen nyugodt, megteszik...! * Olaszországban komédiaként mutatta be Madách Imre Az ember tragédiája című művét a római Via Monticelli 12 nevű színtársulat. A kritika véleménye: finita la comedia... * Schmuk Andor szocialista politikus a jövő héten a budapesti Atrium Hyatt Szállóban mutatja be Bal-Eseteim című leleplező könyvét. Nem maradtak ki belőle a Bal-Egyenesei sem... * Egy férfi úgy akarta eloltani a párizsi Diadalívnél lévő örökmécsest, hogy nemes egyszerűséggel ráült. Nem győzött kormozni utána... * Az Állami Privaüzációs és Vagyonkezelő Rt. árverésen értékesíti volt honvédségi ingatlanjait. Fogdát vegyenek...! * Az Amerikai Egyesült Államokban bejelentették, hogy feltalálták, s hamarosan bemutatják a fegyvertartóként is funkcionáló melltartót. A mai nő már nem csípőből tüzel... ___________________________________________________________________________________ISZILVÁI)
