Heves Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-02 / 128. szám
8. OLDAL HÍRLAP 2001. Június 2„ szombat ||f£|m M A G A Z N A székelyek nem érzik a hosszú út fáradtságát Székelyek imádkoznak az abasári hősök emlékművénél. A lányok fekete szoknyában, fehér blúzban, piros mellényben, a fiúk a jellegzetes székely harisnyában, fehér ingben, fekete mellényben. A nők öltözékén kicsit több a szín. Nyolcszáz kilométert utaztak Kászonból, hogy itt lehesseDalos avató Két napig katonadaloktól hangos az abasári iskola tornaterme. Az idén száz együttes jött el, de volt olyan esztendő, hogy százötven népdalkor énekelt Abasáron. Az viszont már sok volt, mivel minden formácidek gyakran énekeltek. Kálmán is itt volt katona még 1977-ben, és kórust is vezetett a helyőrségnél. Akkor határozta el, hogy ha lesz egy népdalköre, akkor katonadalokkal is fognak szerepelni. A fesztivál ötlete tíz évvel ezelőtt vetődött fel. Akkor avatták a hősök emlékművét Abasár Székelyek a hősi emlékműnél nek. A határnál kicsit megalázták őket, mert éppen olyan, nem magyar határőrt fogtak ki, aki nem szereti a székelyeket. Pedig hát kollégák lennének, hiszen a kászoniak ősei is határőrök voltak. Magyar határőrök. Ott, ahol ma is élnek. Csak hát időközben a határt hatszáz kilométerrel nyugatabbra tolták a fejük felett. Ók meg ott maradtak. Azt mondják, mindig is az őseik földjét védték, nem lehet azt most sem végleg elhagyni. Barta Gábor polgármesterük azt mondja, hogy nem érzik a hosszú út fáradtságát, hiszen hazajöttek. Elénekelni a nemzet és a székelység himnuszát: Ne hagyd el Erdélyt,/ Erdélyt, Istenem! ónak legalább tíz percet biztosítani kell a fellépésre. Elvégre azért utaztak több száz kilométert, hogy énekeljenek. Mert jönnek az ország legtávolabbi részéről és a felvidéki Losoncról is. És persze a kászoniak. Dér Ferenc, a polgármester rövidre is fogja a megnyitót, mint mondja, az emberek nem beszédeket, hanem dalokat jöttek hallgatni. Kálmán Árpád, a fesztivál főszervezője ilyenkor eligazít, intézkedik, konferál. Maga sem tudja, miként sikerül mindent megcsinálnia. Abasáron hagyománya is van a katonadaloknak, hiszen a település keleti szélén évtizedekig működött a laktanya, és a honvéközpontjában, és a népdalkor természetesen katonadalokkal szerepelt az ünnepségen. Szépen énekeltek, szíveket, lelkeket melengetőén. Tanácsolták is nekik, hogy katonadalokkal gyakrabban kellene szerepelni. Ám az első fesztiválra még öt évet kellett várni. Addigra bezárták a honvédségi laktanyát is, így a katonadalok régi szép emlékeket is felidéztek. Hiszen a helybeliek szerették a katonákat. Az első három fesztiválra még csak a környék népdalköreit hívta meg Kálmán Árpád. A negyedikre már az ország szinte valamennyi népdalkörének küldött invitációt. Akkor jöttek el másfél százan. A fesztivál ám A szervezést már az ősz folyamán elkezdi az amúgy Gyöngyösön történelem-ének szakos tanárként dolgozó abasári népdalkörvezető. Kiküldi a meghívókat, pályázatokat gyárt és szponzorok után szaladgál. Transzban él ilyenkor, mint mondja, három-négy naponként össze is vesznek otthon a családban a fesztivál miatt. Mert hát ilyenkor csak a fesztiválért él. Az idén azt is mondta, hogy belefáradt, nem csinálja tovább. Aztán februárban végül a felesége kezdte el noszogatni, hogy mi lesz már azzal a fesztivállal, talán csak nem gondolta komolyan, hogy abbahagyja? így hát megint mentek a meghívók, és a jelek szerint a dalosok már várták is, mert a száz együttes nyomban visszaigazolt, hogy jönnek. Ez a fesztivál nem verseny, tehát nincs is zsűri. Vannak viszont meghívott szakemberek, akik megnézik, meghallgatják a fellépőket, majd tanácsokat osztogatnak, hogy miként lehetne jobban énekelni. A népdalkörösök, a hagyományőrzők között alig van fiatal. Pontosabban fogalmazva: tizen-, huszonéveseket szinte nem is látni a dalosok között. Kálmán Árpád úgy akarja a fiatalokat is bevonni, hogy az idén gyermek tánccsoportot is felléptetett. Helybelieket és a kászoniakat. Mert táncolni jobban szeretnek az ifjak, mint énekelni. És a táncokat szívesebben eljönnek megnézni. Történelmi rock Jövőre lesz történelmi rock is. A szervezők ezzel szintén elsősorban az ifjakat szeretnék megnyerni a fesztiválnak. Arra majd csak eljönnek, hiszen a rockerek is tudnak jó katonanótákat írni. Persze, a hagyományos dalosok is megmaradnak, hiszen szívesen éneklik a katonatörténelem ismert vagy kevésbé hallott katonanótáit. Hogy mennyiből jön össze egy ilyen kétnapos országos fesztivál? Kálmán Árpád azt mondja, hogy annyit költenek, amennyi van. Általában négy-ötszázezer gyűlik össze a pályázatokból. Az el is fogy. Jó lenne egy kicsit több is, de ha nincs, akkor nincs. Több száz résztvevő, kísérő és néző fordul meg a két nap alatt ilyenkor a fesztiválon. Viszik az abasári bor jó hírnevét is. Az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer majd a bor és a dal fesztiválját együtt rendezik. Végül is a katopénz miatt megutálják a jelenlegi határokon túl élőket. A kászoniak azt mondják, hogy nagyon várják az anyaországi befektetőket. Fában, agyagedényekben, tejben és tejtermékekben jók. Becsületes székely emberek lakják azt a vidéket, érdemes velük üzletet kötni. Helyiséget, munkaerőt és nyersanyagot adnak, csak gépeket kelleni vinni és technológiát. Ha nem kap segítséget a vidék, akkor a fiatalok előbb-utóbb a nyakukba veszik a világot. A háromezer-száz lakos közül mindenki magyar, az általános iskolába 485 tanuló jár. Ők maradtak, és a könnyebb élethez befektetői segítséget várnának. Jövőre ismét dal A vasárnapi zárásra mindenki elfáradt. Mármint a szervezők, hiszen a dalosok váltották egymást, Abasári lányok tánca FOTÓ: T.Z.M. nák dalolás közben ősidők óta nem a vizet isszák. Státustörvény A kászoniakat a státustörvényről kérdem. Mit szólnak hozzá? A polgármester nyomban visz- szakérdez: és az anyaországiak mit szólnak hozzá? Mert hát pluszkiadást jelent Magyarországnak. Ők vizont azt nem akarják, hogy az anyaországiak némi nekik frissülés a színpadra lépés. Fogadkoznak is, hogy egy év múlva ismét eljönnek Abasárra.- Tehát jövőre ismét fesztivál - mondom Kálmán Árpádnak. Ő rábólint: - Az iskolaigazgatóm azt mondta, hogy történelem szakos vagyok, s így nekem ezt erkölcsi kötelesség csinálni. Mit mondjak? Szívemnek, lelkemnek tetszik ez a penzum. TOMPA Z. MIHÁLY Kalandozó angolkisasszonyok Amerikában Eger Ki ne jönne izgalomba arra a hírre: Amerikában tölthet három hetet. Gondolható hát a lányok öröme is, amikor megtudták, hogy tanulmányi eredményeik, magatartásuk, alkalmazkodó képességük alapján őket jelölte ki az utazásra az osztályfőnökük és a tantestület. Luca Enikő, a Sancta Maria Általános Iskola, Zeneiskola, Leánygimnázium és Kollégium igazgatónője elmondta: nem ez volt az első eset, amikor diákjaik a tengerentúlra repülhettek. Dr. Eleanor Kelly, a magyar származású amerikai hölgy jóvoltából remek kapcsolatot építettek ki az ottani egyházi iskolákkal. A magyar gyerekek ezeknél vendégeskedhetnek, szüleiknek a repülőgép költségét kell fizetniük. Amennyiben olyan diákot jelölnének ki érdemei alapján a pedagógusok, akinek családja nem képes fedezni e költségeket, úgy az intézmény igyekszik szponzorokat felkutatni. Volt olyan év, amikor tizenkét diák utazhatott, s volt, amikor csak egy, mert Eleanor Kelly a kecskeméti Angolkisasszonyok Gimnáziumával is ápolja a kapcsolatot. Az idén Egerből hat lány kerekedhetett fel, hogy ismerkedjék az amerikai civilizációval, megtapasztalja életmódjukat, s ellátogasson katolikus közösségekbe. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy személyes, jó kapcsolatokat alakítsanak ki családokkal, s a későbbiekben az iskolától függetlenül is tartsák a barátságot. A diákok több városban is járhattak, s eltölthettek egy hétvégét New Yorkban. Egy hétig iskolába jártak, hogy fogalmuk legyen az amerikaiak oktatási módszereiről. A lakhelyük kollégiumban volt, illetve Staunton városkában családoknál élhettek. * Az idén Berecz Edina, Gömöry Katalin, __ Vincze Bernadett, Pulinka Ágnes, Szekeres Rita, Mészáros Judit csomagolhatott, hogy átrepülje az óceánt. Kalandos utazásukról közösen tartottak a Iá-' nyok röpke élménybeszámolót. New York fényein kívül leginkább az a 15 ezer lelket számláló városka, Front Royal hatott rájuk, ahol a családok többségében 8-10 gyereket nevelnek. Ennek a katolikus közösségnek merőben eltér az életfelfogása az átlag amerikaitól, aki egy, maximum két gyereknél többet nem vállal. Front Royalban nem személygépkocsik, hanem mikrobuszok parkolnak a garázsokban, az számít a család autójának. A gyerekeket egészen pici kortól munkához szoktatják, már az ötéves is feladatot kap, ő viszi ki például a szemetet. Ha felborul a vödör, szalad a lapátért, a söprűért, és összetakarítja. A nagyobbacskák pelenkázzák a csecsemőket, így mentesítve a kisebb terhek alól az anyukát. Több gyerek nem jár iskolába, otthon, az édesanyjuk tanítja meg az alapvető ismeretekre, a távoktató iskola segítségével. végzettek is kimerítenék mind a három segítséget Vágó István milliomos műsorában, még a százezer forintos kérdés előtt. New York óriási hatással volt a lányokra A lányok tapasztalata szerint általános Amerikában, hogy a lexikális tudásuk korántsem akkora, mint a magyaroké. Európáról alig tudnak valamit. Az Eiffel-to- ronyról éppúgy nem hallottak, mint az irodalom kiválóságairól. A lányoknak meggyőződésük, hogy az amerikai elit iskolában Ugyanakkor rendkívül gyakorlatiasak, remekül megállják a helyüket azon a szakterületen, amelyet választottak. Azok a fiatalok is, akik a már jelzett közösségből célozzák meg az egyetemet. Egyébként a felsőoktatási intézmények kifejezetten örülnek az ilyen diáknak, mert tudják, hogy szorgalmasak, önállóak, s minden helyzetben fején találják a szöget, lévén ehhez szoktatták őket babakoruktól. Miután a lányok hosszabb időt töltöttek együtt ezekkel a családokkal, azt is láthatták, hogy ezekben a famíliákban soha senki sem ideges. Megvan az „alapzajuk”, de nincs or- dibálás, őrjöngés, csak mosolygás és szép szó. Együtt mennek mindenhová, nem pasz- szolják le a piciket, viszik őket is a templomba, s ha az etetési idő úgy esik, az anyukák megszoptatják csecsemőjüket a mise alatt. Otthon minden automatizált, mosógép, mosogatógép nélkül nincs lakás, előfőzött mirelit ételekkel van dugig a hűtőszekrény. S bár Amerikában sincs kolbászból a kerítés, ott is meg kell dolgozni a pénzért, az életszínvonal jól érzékelhetően magasabb még a szerényebb körülményü családokban is. Mindezek ellenére a lányok mégsem élnének ott szívesen. Először is a kenyér miatt, ami nálunk sokkal finomabb, mint az amerikaiaké. Ők mindent édesen esznek. A viselkedésük is „édes”. Mosolyognak, de mert rendkívül zárkózottak, nincs igazi barátjuk. •k Az angolkisasszonyok gimnáziumából Németország is célpont volt az idén. Dr. Estók Bertalanné tanárnő 24 tagú osztályát vitte el a német testvériskolába. Ellátogattak Passauba, Gizella királyné sírjához, Regensburgba, Landauba. Ulmban megnézték a világ legnagyobb dómját, s megmászták mind a 746 lépcsőjét. Mesés vidéken barangoltak az ausztriai Traunsteinben és Hallstadtban. Itt bementek a temető kápolnájába, ahol őrzik az elhunytak koponyáját. Ez a szokás ma is létezik, a tizenöt évvel ezelőtt meghalt ember koponyája is a polcon található a sírgödör helyett. Laolában egy csodálatos uszodát kerestek fel, ahol egy 160 méteres csúszdán ereszkedhettek alá a bátrak. Az egyhetes kiránduláson a 9. osztályosok vehettek részt, akik németül tanulnak. Volt, hogy tornateremben laktak és hálózsákokban aludtak, s volt, hogy kollégium várt rájuk. így lehetett méltányos az útiköltség, amelyből egy részt a Pannónia Sacra Alapítvány fedezett a támogatók jóvoltából. NÉGYESSY ZITA
