Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-21 / 93. szám
/ A Népújság szabad, de meghalhat Szabad Sajtó Díjat kapott a marosvásárhelyi Népújság. A székelység fővárosában készülő lap a hét hat napján, húszezres példányszámban jelenik meg, hét közben 12, hét végén 16 oldalon. Az egyetlen magyar napilapot többen olvassák, mint a három román nyelven megjelenő újságot összesen. A Népújságról, az erdélyi magyar újságírásról a marosvásárhelyi szerkesztőségben beszélgettünk Makkai János főszerkesztővel és Nagy Miklós Kund főszerkesztő-helyettessel.- Sok vagy kevés ez a húszezres példányszám?- Természetesen minden szerkesztő azt szeretné, hogy nagy példányszámban nyomják az újságját, de hát nekünk a realitások talaján kell élnünk. A keserű valóság pedig az, hogy az olvasóink többsége nehéz anyagi körülmények között él, és bár az újság ára a marosvásárhelyi viszonyokhoz képest nem túl magas (mintegy 25 forint), a lap árának előteremtése sok előfizetőnek okoz gondot. Olvasóink jeletős hányada nyugdíjas, és nekik bizony nagyon keveset visz havonta a postás (általában mintegy 10 ezer forintnak megfelelő összeget). Ilyen körülmények között megtisztelő, hogy ragaszkodnak a Népújsághoz. Egyébként Maros megyében mintegy 250 ezer magyar él (az összlakosság 40 szaléka). De fent vagyunk az Interneten, és a visszajelzések szerint a világ legtávolabbi pontjain is olvasnak bennünket, sokszor hamarabb, mint idehaza. Ma reggel nyolckor már Ausztráliából kaptunk e-mailt: egyik olvasónk reflektált mai cikkünkre.- Az impresszumban az áll, hogy önálló napilap. Nem lett volna jobb a független szót használni?- Ezen mi is gondolkodtunk, de inkább az önálló jelző mellett döntöttünk. Végül is nem vagyunk teljesen függetlenek, hiszen a magyarság ügyeit képviseljük, tehát a magyarság mellett kötelezzük el magunkat. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy a lap a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szócsöve lenne. A Népújságban helyet kap az RMDSZ reformpárti tömörülése is, kritikát is kap a romániai magyar politika. Egyetlen magyar napüapként nem zárkózhatunk el a keméNagy Miklós Kund és Makkai János a Népújság szerkesztőségében sősorban a román lapok kapnak fülest. Ilyen körülmények között csakis a kollégák éberségének köszönhető, hogy általában semmiről sem maradunk le. Ugyanakkor gazdasági szempontból is hátrányban vagyunk, hiszen bár itt is piacgazdaság van, de azért a nagyobb cégek elsősorban a román lapokban hirdetnek. A mul- tinacionálisak is. Hiába messze nekünk van a legnagyobb példányszámunk, a pénzt hozó hirdetések nem minden esetben jutnak el hozzánk is. Igaz, a multiknak általában román az igazgatójuk, és úgy látszik, ők a hirdetésekkel inkább a román kollégákat támogatják. A magyar sajtó itt is szabad, csak éppen lehet, hogy meghal.- Tizenegy év telt el a marosvá- sárhelyi véres március óta. Akkor a környező falvakból beszállított románok a városban élő szélsőséges társaikkal együtt valóságos hajtóva- dászatot rendeztek a magyarok ellen, miközben a rendőrség passzívan figyelte az eseményeket. Most van-e román-magyar ellemét?- A lakosság körében nem nagyon érzékelhető. Persze, a szélsőséges román pártok és civil szervezetek gyakran adnak hangot magyarbarátnak nem nevezhető véleményeiknek az egyik marosvásárhelyi román lapban, de a város polÄ _____«AIT MIKLÓS Klim sem, ezért is tarIRAKKAI JÁNOS tottuk fontosnak beírni az imp- resszumba, hogy a szerkesztőség véleménye nem feltétlenül azonos a szerzők véleményével. Az viszont biztos, hogy mi mindig becsületesen „játszunk”.- Milyen manapság Maros- vásárhelyen magyar napilapot csinálni?- Nehéz. Nehezebb, mint a román kollégáknak. Egyrészt sokkal körülményesebben jutunk bármilyen információhoz, főként amióta nem Fodor Imre, hanem Dórin Florea a polgármester. Gyakran megesik, hogy nekünk „elfelejtenek” szólni, ha történik valami a városban, és a hivatalos közlemények sem mindig jutnak el hozzánk. A szenzációk esetében is elNagyenyeden született 1943-ban. 1965-ben elvégzi a marosvásárhelyi főiskola magyar szakát. 1973-ban a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen francia szakon szerez diplomát. 1968-1985 között a Marosvásárhelyi Rádió riportere, majd rovatvezetője és dramaturgja. 1985-től a marosvásárhelyi megyei újság rovatvezetője, 1990-től a Népújság főszerkesztő-helyettese. 1994-ben Népújság-nívódí- jat kapott. Felesége fogtechnikus, két gyermekük van. Marosvásárhelyen született 1941-ben. 1964-ben elvégzi a bukaresti St. Gheorghiu Akadémia filozófia-szociológia szakát. 1962-től újságíró, 1990-től a Népújság főszerkesztője. 1994-ben a marosvásárhe- lyei Látó irodalmi folyóirattól nívódíjat kap. Felesége franciatanár, három gyermekük van. gárai ma már kevésbé receptívek a provokatív hangokra.- Említették, hogy a nagyobb vállalatok élén románok állnak. Nem furcsa ez, hiszen a város lakóinak fele magyar.- A gazdasági vezetők kilencven százaléka román, és természetesen ez is jelzi, hogy a kiválasztásuknál elsősorban politikai döntés született. Mi úgy érezzük, hogy az RMDSZ-nek ki kell harcolnia a változást ezen a téren is, hiszen a városi közgyűlésben a képviselőknek több mint a fele magyar. Tehát a választáskor született eredményt a gazdasági életnek is tükröznie kellene. Sajnos, ezen a téren a magyarországi befektetők sem tesznek kivételt, hiszen igyekeznek román vezetőket választani. Tudjuk, nincsenek könnyű helyzetben, hiszen itt még a szélsőséges román nacionalisták hajlamosak arra, hogy keményen kritizáljanak mindent, ami külföldi. Nem számít, hogy hány munkahelyet teremt, hogy milyen eredményt tud felmutatni. Ám mindezek mellett egyfajta pozitív diszkriminációt várnánk a magyarországi befektetőktől: legalább ők támogassák jobban a marosvásárhelyi magyarokat.- Apropó, választás! Tíz év után a román jelölt győzött a polgármesteri székért folyó küzdelemben.- A választást az első fordulóban meg lehetett volna nyerni, hiszen akkor Fodor Imrének kétszáz szavazat kellett volna még a győzelemhez. Ráadásul a választások előtt ismét előbukkant az egyébként ismeretlen Magyar Szabaddemokrata Párt, és elvitt kilencszáz szavazatot. Ezekkel a voksokkal Fodor győzhetett volna, hiszen az első fordulóban még több román jelölt volt, s így a szavazatok megoszlottak. Tény viszont az is, hogy az előző ciklusban nem minden magyar volt elégedett Fodorral, s így vélhetően a magyarok közül sokan el sem mentek szavazni.-Mivárhatóa következő választáson?- Nehéz ezt most még megjósolni, de talán az RMDSZ-nek is stratégiát kellene változtatnia. Sok tekintetben Kolozsvárra koncentrálnak, azt a várost igyekeznek erősíteni, holott Marosvásárhely tradicionálisan az erdélyi magyarság egyik legnagyobb centruma, a székelység fővárosa. Itt kellene erősíteni politikai, gazdasági, és nem utolsósorban oktatási szempontból is.- Milyen eséllyel vághatnak neki a mamsvásárhelyi fiatalok az életnek? Mennyire nagy az elvándorlás?- Az esélyek nem túl rózsásak, s így a fiatalok körében jelentős az elvándorlás. Az oktatás színvonala jó, ám hiába végzi valaki jó eredménynyel az egyetemet, ha nem kap munkát. így aztán külföldön próbál szerencsét, és mivel jól felkészült, FOTÓ: T. Z. M. előbb-utóbb sikerrel is jár. Az itthon kínlódók pedig azt látják, hogy külföldön elhelyezkedő kollégájuknak jól megy, miközben ők szó szerint nyomorognak. Ez pedig nem a maradást ösztönzi. Persze, egész Románia roppant nehéz gazdasági helyzetben van, és a románok közül is sokan elmennek. De ha 21 millióból megy el egymillió, az nem tűnik olyan soknak, mint amikor a másfél milliónyi magyar száma csökken kétszázezerrel.- Mikorm várható pozitív változás Erdélyben?- Nagyon nehéz ezt megjósolni, hiszen egyelőre csak váltják egymást a kormányok, mindegyik sokat ígér, de alig teljesít valamit. A gazdaság privatizációja még nem fejeződött be, a hatalmas veszteséggel működő ipari monstrumok nyelik a pénzt. Sok esetben hiába volt a magánosítás, mert amikor az új tulajdonos bejelenti, hogy a gazdaságos üzemeltetés érdekében embereket kell elbocsátani, nyomban kitör a balhé, és megszólalnak a nacionalisták, a külföldi befektetők ellen hangolva a közvéleményt. Ilyen körülmények között roppant nehéz gazdasági fejlődésről beszélni. Ráadásul az állami költségvetésből most jóval kevesebbet juttatnak az erdélyi megyéknek, mivel az ország más részeit a parlament fejletlenebbnek titulálta. Tehát központi pénzekre egy darabig nem nagyon számíthatunk. Sok esetben a helyi önkormányzatok sem elég merészek, valahogy megszokták az átkosból, hogy mindig „fentiről” mondták meg, mit kell csinálni. Pedig gyakran helyi szinten is lenne lehetőség a továbblépésre. Van erre egy példánk is: nemrég hollandok jöttek, és ottani pénzből rendbe tettek egy vidéki iskolát. Elmenőben azt mondták, hogy jövőre újra jönnek, és akkor megcsinálják a kerítést is. Mindezt a polgármester közölte nagyon büszkén. Kiment egy riporter és megnézte: egy tízméteres kerítésről volt szó, melynek a lécei itt-ott kitörtek. Egy ács egy délelőtt helyrehozhatja az egészet. Mindezt megírtuk, és hát persze a település vezetője azóta is haragszik ránk. De hogy visszatérjünk az eredeti kérdésre: mikorra várható változás? Silviu Brucan, az Európa-szerte elismert román politológus valamikor 1990 elején azt nyilatkozta, hogy húsz évnek kell eltelnie a pozitív változásokig, a polgári demokrácia kialakulásáig. Tíz már eltelt, tehát még ugyanennyit várni kellene. És ez roppant nehéz. TOMPA Z. MIHÁLY SIKE SÁNDOR Czinege szennyese Oka lehet annak, hogy bizonyos hírek hallatán rendre Czinege Lajos egykori honvédelmi miniszter neve és a rendszerváltás időszakában a sajtó által kiteregetett szennyese jut eszembe. Emlékeznek? Ő volt az első olyan politikus (igaz, még állampárti), aki bizonyos villaügybe keveredett. A memória ugyan nem mindig őrzi pontosan, hogy lopta-e vagy tőle orozták el, sokkal inkább csak azt, hogy történt körülötte valami... Javaslom, rögzítsük itt egyértelműen: a magas rangú katonát nem azért állította pellengérre a honi sajtó, mert szorgos munkájának gyümölcseként nagy házat építtetett, hanem azért, mert azt feltételezték, hogy a háznak minden egyes téglája (malterostól), minden benne lévő bútordarab meglehetősen gyanús körülmények között került a varsói hadak magyar csapatai vezérének vagy családjának a tulajdonába. Egyszóval lopott holminak tartotta a Földnek ezen a táján szinte mindenki a Czinege-villát - a bútorzatával együtt. Az időközben eltelt egy évtizedben történt ebben az országban egy és más, nem kellene, hogy Czinege rossz emléke fel- idéződjék. Ennek ellenére itt kísért, összekapcsol, mint a szakadék fölötti keskeny híd, mint valami közös nevező, a szerzés szabványosított, finomra csiszolt együtthatója. Az ember homlokán nem is feltétlenül az időközben a kőművesek tudására bízott újabb villák - mint a Horné vagy a Torgyáné - miatt szalad öszsze a ránc. Túljutott már ugyanis a magát egy civil társadalomba képzelő polgár, köztük e jegyzet írója is a „kispályás" lenyúlások fölötti felháborodás értelmébe vetett hiten. Hanem a milliárdos tételek magánkézbe való „átcsoportosítása” azért mégiscsak arcot pirít és szóvá tételt kíván - mondhatnánk -, hiszen szomorú és hosszú a lista, kezdve a székházak ügyével, folytatva a sikerdíjas Tocsik-„sztori” közel egymil- liárd forintjával, Zsurkkal meg a maga vodkagyárával, eljutva egészen bizonyos bányákig, az autópályáig, az imázsközpon- tig, a Happy Endig, az Ezüst Hajóig, Vargáig, Simicskáig, valamint néhány, határon túli „cégtulajdonosig". Mielőtt felületesen csak a szóban forgó összegek nagyságának „inflációkövető" jellegénél ragadnánk le, nem árt, ha a „fejlődéstörténet" sokkal súlyosabb vonatkozásaira is vetünk egy óvatos pillantást. Mert annak is íve van. Az MDF és a Fidesz évekkel ezelőtti székház-ügyének kipattanásakor még tömegek arcára ült ki a kétkedő döbbenet: ez is lehetséges? Tocsikot és társait bíróság elé állították, Baja Ferenc pedig - ■ ha van benne jóérzés - meglehet, éjszakánként izzad egy kicsit. Nem tudjuk meg már, mi történt volna, ha '98-ban a szocialista-szabaddemokrata koalíció hatalmon marad. Meglehet, a pénzlenyúlás finomabb technikáit ők maguk is képesek lettek volna kiérlelni. Marad így számunkra a valóban bekövetkezett történetek értékelésének lehetősége. A tényéké, amelyekhez egy minapi sajtóhír szolgáltatta a legújabb adalékot: 500 millió forintos köztartozás ismeretében vásárolta meg március elején a Defend Security Kft. üzletrészének 60 százalékát az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank. A tartozást a pénzintézet már kifizette. A felhalmozott adósság úgy keletkezett, hogy 1999 végén - a korábban a nemzetbiztonsági hivatal számára Orbán Viktor megfigyelési botrányban tett állítását „igazoló” kazettát vásárló - Földi László cége kétszáz dolgozót csábított át jobb fizetéssel a konkurens Group 4-től, ám az utánuk esedékes köztartozást „elfelejtette” kiegyenlíteni. Az MFB egy hónapja nyújtott segélykeze - ha úgy tetszik - a kazetta megszerzéséért járó adósság megfizetésének is tekinthető. És ez nagy baj. A még nagyobb baj viszont az, hogy ezért a húzásért sem fogja szégyellni magát senki. Mert ennek az új technológiának épp a gátlástalanság elsöprő erejébe vetett mérhetetlen hit az alapja. ________Hír(telen)kék... _____ M egkezdte felkészülését a 2002-es parlamenti választásokra a piros szegfűs ellenzéki párt, amely most keresi miniszterelnök-jelöltjét. A főkertészt... * Autóvezetés közbeni borotválkozásért bírságolt meg egy autóst Portugáliában a rendőrség. Micsoda szőrözés... ! * A magyar bűnüldözők elkezdték tesztelni azokat a csuklón viselhető eszközöket, amelyeket a jövőben kötelezően viselnek majd a házi őrizetben lévő elítéltek. Ha beválik, kerek perec felrakják... * Malajziában - ahol rendkívül népszerűek a szerencsejátékok - lopott sírkövek földöntúli kisugárzásától várják a megjátszott tippek sikerét a babonás próbálkozók. És aztán elmennek szellemes lottót játszani... * A budapesti belváros szívében fényes nappal ellopták Veér Andrásnak, a pszichiátriai intézet igazgatójának az autóját. A tetteseknek csak követniük kellett a veér-nyomokat... * A parkolóból való kiállás közben ittas vezetésen értek, s háromezer márkára büntettek a rendőrök a németországi Mainz városában egy 33 éves férfit, akiről kiderült, hogy teljesen világtalan. A vakszerencsében bízott... ________________________________________________(«mvAsi
