Heves Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-21 / 93. szám
8. oldal - Heves Megyei Hírlap \ HÍRLAP MAGAZIN 2001. Április 21., szombat „Emberi mivoltukból végképpen kivetkőztek” A Legfelsőbb Bíróság különösen kegyetlennek minősítette a gyilkosságot Amit az emlékezet őriz Lassan két és fél éve már, hogy e cikk írója - szokásának megfelelően - újságot vásárolni indult azon a bizonyos szombati reggelen. A Sorompó büfében a megszokott kávéjára várt, amikor hat óra előtt néhány perccel betért egy férfi, és azt kérdezte a pultostól, hogy van-e itt telefon, majd a nemleges választ hallva távozott. Két perccel később futott be a takarítónő. Arról beszélt, hogy a szemközti járdán hatalmas vértócsa van, a „patakban” pedig (úgy látta) fekszik valaki. Kint az utcán, október vége lévén, még sötét volt. A közeli telefonfülke felől ketten közeledtek ahhoz a helyhez, ahol a vértócsa volt, s lent a jó kétméteres mélységű mederben egy ember feküdt. Egyikük- a kocsmában korábban érdeklődő- azt mondta, hogy már hívta a rendőrséget. Mentőt azért nem hívott - tette hozzá -, mert ő még a telefonhívás előtt leereszkedett a mederbe, megnézte a vízben fekvő ember pulzusát. Nem volt neki. A szemle és „ közönsége” Ahogy világosodott, úgy gyűlt a bámészkodó tömeg is, s bizony, nem rejtették véka alá a véleményüket a Sas utca sötétedés utáni, különösen pedig hétvégi biztonságával kapcsolatban. Egy, a környéken jól ismert csöves felismerni vélte az áldozatot, de hozzátette: biztosat csak akkor mondhat, ha megfordítják a tetemet. Az arccal a vízben fekvő test megfordítására azonban még várni kellett. Miközben a nyombiztosítók fényképeztek, filmre vettek, mértek, megpróbálkoztak a szagkövető kutyával is. Az ónémet juhász nem érzékelt követhető nyomot, így szállító autójához, a rendőrségi Lada kombihoz vette az irányt. Fél tízkor négy szolgálatos tűzoltó ereszkedett le a közel két méter mélyen fekvő mederbe. Egy létrát és egy deszkakoporsót - benne áüátszó, cipzáras műanyag zsákkal- vittek magukkal. Megfordították a testet, és beemelték a fatepsibe. A szemlebizottság a halott férfin folytatta a munkáját. Az orvos megállapította a bűncselekmény valószínűségét, a rendőrök átvizsgálták az áldozat ruházatát. Papírjai nem Szemlebizottság a tetthelyen... voltak, zsebéből csak egy gondosan összehajtogatott reklámszatyor került elő. A másik tasakot, benne egy feltehetően vörösborral félig megtöltött kétliteres flakonnal, a patakból emelték ki a tűzoltók. Tíz óra előtt pár perccel a csöves is megszemlélhette az elhaltat. Pár másodpercig nézte az ösz- szevert arcot, majd megcsóválta a fejét. Nem az az ember feküdt előtte, akit korábban felismerni vélt. Tíz órakor már csak néhány civil ruhás rendőr maradt a helyszínen, további nyomok után kutatva. Az emberek is szétszéledtek, a járdát pedig - déli tizenkét órára - fűrészporral szórták fel. Akik arra haladtak el szombaton délután, érdeklődve szemlélték az apró faforgácsokat és a patakmeder letaposott növényzetét. A vád A Heves Megyei Főügyészség által benyújtott vádirat szerint a vádlottak, fk. K. Gábor, fk. V. Zsolt és A. Richard október 30-án este több szórakozóhelyen jócskán fogyasztottak alkoholt, és éjfél után már valamennyien ittasaik voltak. A Sas utcai Monarchia sörözőből hajnali fél kettő körül indultak el egy autóval, amelyből a már zárva lévő Sorompó büfé előtt rakták ki őket. Negyedik társukkal, a „totálkáros” K. D.-vel együtt a szemközti járdára ültek le. Két óra körül érkezett a SPAR felől a súlyosan ittas sértett Sz. J., a fiatalkorú L. L. kíséretében. A vádlottak belekötöttek a két gyalogosba. A roma származású L. elszaladt, a nehezen mozgó Sz.-t azonban a vádlottak utolérték. A III. rendű vádlott, A. Richárd ököllel megütötte az ötvenéves férfit, majd a menekülő 17 éves után futott V. Zsolttal együtt. K. Gábor viszont ott maradt, és bántalmazta a sértettet. Hamarosan visszatért a két másik vádlott is. A földön fekvő embertől pár méterre azon tanakodtak, hogy „adjanak-e még neki”. Végül az első- és másodrendű vádlottak az igen mellett döntöttek. A bántalmazás következtében a sértett az alábbi sérüléseket szenvedte el: hajas fejbőrén re- pesztett sérülések, az arc mindkét oldalán bevérzések, hámfosztás, kötőhártya-bevérzés, testszerte bevérzések, orrcsonttörés, jobb oldali elülső koponyagödör-törés, bordák törése, légmell, vérmell, átszúrt tüdő, traumás agyvize- nyő, sokk-vesék, bal homloklebeny lágyburki bevérzése, agy- kérgi zúzódás. A két fiatalkorú az agonizáló Sz.-t végül a vizesárokba húzta és magára hagyta. A Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban egy olyan ügyben hozott jogerős döntést, amelynek sértettjét e sorok írója - némi iróniával - akár „saját halottjának” is tekinthetné. 1998. október 31-én hajnalban ugyanis ő volt az, aki az elkövetők után feltehetően harmadikként vagy negyedikként láthatta a vízelvezető árokban hason fekvő áldozatot. Az a másik kettő, aki megelőzte vagy 5 perccel, a büntetőeljárásban hivatalosan is a holttest feltalálójaként szerepelt. A nagy visszhangot kiváltó gyilkosság büntetőperében az első fokon eljáró megyei bíróság emberölés bűntettében marasztalt el két fiatalkorú vádlottat, nyolc, illetve hét év börtönt kiszabva rájuk. A Legfelsőbb Bíróság februárban meghozott, a megyei bíróságra a napokban megérkezett ítéletében különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítette az emberölést, és jelentősen súlyosította a büntetési tételeket. ... áldozat az árokban A két ítélet Az első fokon eljáró Heves Megyei Bíróság a vádiratban indítványozott minősítést, a különösen kegyetlen elkövetési módot nem látta megállapíthatónak. Fk. K. Gábort és fk. V. Zsoltot társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt 8, illetve 7 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte a tanács, mindkettőjüFOTÓ; GÁL GÁBOR két eltiltva a közügyek gyakorlásától is öt esztendőre. A harmadrendű vádlottat a bíróság garázdaság bűntettében marasztalta el, amiért ő felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Ez utóbbi ítélet az elsőfokú eljárásban jogerőre emelkedett. Az ügy - fellebbezések folytán - a másik két vádlott esetében a Legfelsőbb Bíróságra került, amely ítéletében megváltoztatta a korábbi döntést, s az emberölés bűntettének értékelt cselekményt társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette, s ennek megfelelően az elsőrendű vádlott büntetését 11 évre, a másodfokúét 10 évre súlyosította. A közügyek gyakorlásától való eltiltást mindkét fiatalkorú esetében 7 esztendőre emelte fel a Legfelsőbb Bíróság. Az LB ítélete szerint a megyei bíróság a büntetőeljárási szabályokat „megfelelően megtartotta. Az ügyet kellően felderítette. A tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, és eleget tett indoklási kötelezettségének is. (...) helytálló annak megállapítása is, hogy a vádlottak nem tagjai valamely skinhead csoportosulásnak. Ugyanakkor külsődleges jegyekkel rokonszenvezve, hajviseletük, ruhadarabjaik, lábbelijük, egész megjelenésük a skinheadek megjelenéséhez hasonló volt.” Az LB nem osztotta azonban a megyei bíróság jogi álláspontját abban, hogy a „vádlottak az életellenes cselekményüket eshetőleges szándékkal valósították meg, és abban sem, hogy az adott esetben a különös kegyetlenség mint minősítő körülmény megállapítása mellőzhető. (...) Amíg a haldokló sértett késsel, illetve léccel való bántalmazására sor nem került, esetleg felmerülhetett volna a kétely a különös kegyetlenséget illetően, bár a bántalmazás addig is egy teljesen kiszolgáltatott, magatehetetlen ember kitartó, módszeres rugdosásá- ban nyilvánult meg. (...) Amikor azonban a haldokló sértettet még léccel is megütötték, majd késsel szurkálva és lábát megvágva kínjait tetézték, már emberi mivoltukból végképpen kivetkőztek.” ________ síké Sándor „ Viszontlátásra Brüsszelben” A francia egészségügy is modernizáció előtt áll Az ember azt hinné, hogy a 2500 milliárd frankból gazdálkodó francia egészségügyi rendszer kitűnően működik, a bőség jellemzi, problémák nélkül. A valóság nem ez: ott is akadnak problémák, és számos esetben ezek szinte megegyeznek a hazai egészségügy gondjaival. Ebben erősített meg többek között az Elisabeth Guigou miniszter-asszonnyal, valamint Gérard Locher szenátusi alelnökkel folytatott konzultáció is - mondja dr. Mánya Kristóf országgyűlési képviselő, aki egy parlamenti delegáció tagjaként járt Franciaországban.- A delegáció hatnapos programja során nagyon sok érdekes, tanulságos területbe bepillanthattunk, mindenről szülte lehetetlen beszámolni. Amit talán öszszeg- zésként a legjellemzőbb momentumként említhetek: a francia nemzetgyűlés, a Munkaügyi és Szolidaritási Minisztérium, az illetékes bizottság vezetőivel, tisztségviselőivel folytatott tárgyalások végén rendre úgy köszöntek el vendéglátóink: viszontlátásra Brüsszelben. Ez azért kétségkívül jóleső érzést keltett bennünk.- Emellett bizonyára konkrét, a csatlakozást érintő kérdések is felvetődtek.- Francia kollégáink több területen is felhívták a figyelmünket azokra a buktatókra, amelyekről ők saját tapasztalatok alapján számolhattak be. Az egyik legfontosabb, hogy a csatlakozó országok lakói nem minden esetben látják a szoá- ális biztonsággal kapcsolatos előnyöket, amelyek a kormányoknak jelentős gazdasági terhet jelentenek. A franciák is nehezen tudnak megfelelni annak az alapelvnek, hogy az unión belül a szolgáltatások szabad áramlása a nyugdíj- és egészségbiztosításokra is érvényes, erre külön Európa Tanács-határozat van érvényben. Vendéglátóink szerint - és ezzel egyet kellett értenünk - Magyarországnak még több lépést kell tennie, hogy a szociális ellátási rendszerünk az elmondottaknak megfelelően EU-konform legyen. Ha reményeink szerint 2003-ban megtörténik a csatlakozásunk, ezen a területen bizonyosan könnyítéseket kell kémünk. A migráció kérdésében határozottan állíthattuk, hogy ez nem jelent majd közegészségügyi veszélyt az uniós országokra. Ugyanígy a Magyarországra irányuló bevándorlás esetleges közegészségügyi, járványügyi vonatkozásait is sikeresen kezeim tudjuk. Ha azonban a migráció tömegessé válik, nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a kérdést sem.- Bevezetőjében említette, hogy több hasonlóság, párhuzam van a két ország egészségügyében, ide értve a problémákat is. Melyek ezek?- Az összevetéshez célszerű figyelembe venni hazánk és Franciaország gazdasági teljesítményének, szociális szférájának eltéréseit. Mindenekelőtt azt, hogy Franciaországban a GDP 10 százalékát költik az egészségügyre, míg mi jó esetben öt százalékot. Összesen 3200 egészségügyi intézmény működik, 80 százalékban állami, önkormányzati fenntartásban. Mindenkire kiterjed az általános társadalombiztosítás, amelyet 80 százalékban járulékokból, 20 százalékban adókból tartanak fenn. Ezen biztosító szolgáltatásait is részben magántársaságokon keresztül veszik igénybe a biztosítottak. Természetesen működik a kiegészítő biztosítások rendszere, melyek kiépítésében mi még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ugyanakkor meglepett, hogy a társadalombiztosítás kasszájáról Franciaországban csak 1996 óta rendelkezik törvény. Az szerencsés megoldásnak tűnik, hogy egy minisztériumhoz tartozik az egészségügy, a szociális és a munkaügy. Itthon is látszik, hogy a különálló tárcák ellenére is egyre inkább interszektoriális szemléletre van szükség. Bár az is tény, hogy a jelenlegi rendszer előnye a határozottabb érdekérvényesítés, a szakmai vélemények hangsúlyosabb megjelenítésének lehetősége.- A fentiekből úgy tűnik: a pénzszűke aligha sorolható a hasonlóságok közé...- A költségvetés számai önmagukért beszélnek: közel kétszer annyit költenek az egészségügyre, mint mi. Igaz, ott a hálapénz ismeretlen fogalom. A franciák egyik legnagyobb gondja, hogy rettenetesen pazarló a rendszer. A beteg szabadon dönt, hogy milyen szinten kezelteti magát, s akár egy egyszerű fejfájással klinikai ellátásra jelentkezik. A kórházi ellátások 70 százaléka indokolatlan. S pontosan abból az okból, mint nálunk: nem sikerült megteremteni az „optimális betegutákat", vagyis a betegek nem az alapellátásban vesznek részt, hanem magasabb szinten kezdik. Ezen a magyar egészségügyi reform éppúgy változtatni szerétne, mint a francia. Ugyancsak hasonlóság van a regionalitás kérdésében. A területi egyenlőtlenségek Franciaországra is jellemzők, s szintén hangsúlyos kérdés, hogy például a nagy értékű eszközbeszerzésekben jobban érvényesüljenek a helyi, régiós érdekek. Óva intettek attól, hogy a központi szabályozást, „kézi vezérlést” erősítsük ebben a kérdésben, hiszen ez a modell náluk már sikertelennek bizonyult. A gyógyszertámogatások szintén komoly gondot jelentenek, ők a kórházakban igyekeznek szigorítani a gyógyszergazdálkodást, nálunk inkább az alapellátásban vetődik ez fel. A betegjogi kérdések szabályozásában most az egészségügyi modernizációs törvény részeként szeretnének előbbre lépni. Nálunk ez a törvénykezési feladat már megoldódott, és az emberi méltósághoz fűződő jog a betegeinket törvényesen megil- letí. A szakemberhiány is megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítja a francia veAz emberi méltósághoz fűződő jog a betegeinket törvényesen megilleti zetést. A 36 órás munkahét bevezetésével mintegy 20 ezer új státusra lenne szükségük, csak az nem látszik, hogy ezt kikkel tölthetnék be.- A csatlakozás után a munkaerő szabad áramlása azt is hozhatja, hogy mondjuk magyar orvosokat alkalmaznak...- Ez valóban szóba került, sőt már most is kínálnak különféle programokat, munkavállalási lehetőséget magyar szakembereknek, a „kétoldalú kapcsolatok” jegyében. Ezzel nincs is különösebb baj, azt viszont nyomatékosítottuk: a magyar munkaerő elszipkázásához itthonról nem remélhetnek intézményes segítséget. Főként, amikor a magyar egészségügy is szakemberhiánnyal küszködik. SUHA PÉTER
