Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-24 / 70. szám
6. oldal - Heves Megyei Hírlap R L A P NI A G A Z 2001. Március 24., szombat A bőröndös lepedőktől a népművészet fellegváráig Fél évszázados a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Szeptemberben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Az idei év két szempontból is fontos a kollektíva életében: részt vesznek a millenniumi eseményekben - ennek részeként berendezik a hevesi házasságkötő termet -, s készülnek fennállásuk fél évszázadának emlékezetessé tételére is. Az elmúlt ötven év eseményeiről, változásairól, a népművészetet érintő kihívásokról beszélgettünk Pataki Miklósné Margóval, a szövetkezet művészeti vezetőjével, Hegedűs Jánosné Évával, alapító taggal és Fülöp Pálné Vérivel, aki csaknem ötven évet dolgozott a népművészet hevesi fellegvárában.- A helyi földműves-szövetkezet szárnyai alatt kezdtünk ötven évvel ezelőtt - emlékezik vissza Hegedűs Jánosné. - A gyökerek azonban régebbre nyúlnak vissza, mert már a negyvenes évek végén, a Hangya Szövetkezetben is voltak kézműveshagyományok. A mag a polgári iskolában alakult, de a munka és a termelés feltételei a Hangyában teremtődtek meg. Az első termet 1951-ben kaptuk meg. Az egykori tűzoltószertárból hordták ki a korpát, hogy helyet adjanak nekünk. Innentől datálódik a szövetkezet léte, de a munka már előbb is megkezdődött. Az asszonyok - többnyire akkor még lányok - törülközőket, vászonlepedőket, abroszokat szőttek. Saját maguk vitték bőröndökben a falusi vásárokra, ahol a piacokon árusították termékeiket. Legtöbbször csak hulladékfonal került Hevesre, amelyet az ipar már nem tudott felhasználni. De előfordult az is, hogy az ínséges időkben papírból szőtték méterekben az előszobafalakat. Ám a lányok, fiatalasszonyok keze nyomán ebből is első osztályú, s - ami lényeges - eladható áruk készültek. Később megjelentek a szádák, a függönyök, s nem sokkal ezután a hevesi termék üzleti forgalomba is került. A lányok többsége azonban - a tévhittel ellentétben - nem odahaza tanulta meg a szövés alapjait. Tompa Bélámé, a későbbi elnök tanfolyamat indított, ahol az érdeklődők megkapták az alapismereteket. Az egykori tanítványok ma is szívesen emlékeznek Teréz nénire, aki szövő-takács mester volt, és Tompáné Juliska néni kérésére kezdte oktatni a lányokat. Amikor a termékek eladhatóvá váltak, a fiatalasszonyok maguk vitték bőröndben a dinnyevásárra és a nagyobb falusi piacokra az árut. így kezdődtek a mintagyűjtések is.- Hevesen a szőttesnek nem voltak hagyományai - kapcsolódik be a beszélgetésbe Patagyújtöttük, elláttuk a készítő nevével, az anyag származási helyével. így születtek az első minták - a gránátalma, a csillagvirág -, amelyeket továbbfejlesztve ma is használunk. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezeket valamiféle muzeális értékmegőrző gyakorlatnak szántuk. Sokkal inkább a megélhetést szolgálta, miután Hevesen nem volt hagyománya a szőttesnek. Később egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk az értékek megőrzésére, de az induláskor létfontosságú volt, hogy mintákhoz jussunk. Szőttesek a legújabbak közül. Versenyképesek külföldön is. ki Miklósné, Margó. - A környéken egyedül Atányban találtunk szőttesmintákat, amelyek viszont néprajzi szempontból is nagyon értékesnek és fontosnak bizonyultak. Ezeket a törülközővégeket beS akkor hogyan született meg a híres hevesi szőttes? Margó erre is megadja a választ:- Az ötven év alatt gyűjtött mintákból, technikákból fejlesztettük ki azt, amit most mindenki hevesi terméknek nevez. A mátrai csíkos fejelminták és az átányi csillagvirágos motívumból született a hevesi szőttes, de mi azért még tudjuk, hogy ezeknek mely vidékeken található a tiszta forrása. Az idők során minden szövőnő, mester hozzátette a saját ötletét, elképzelését. így lett fogalom a hevesi szőttes. A jelenlegi épületet 1957- ben avatták. Az ünnepség az ország akkori népművészeinek seregszemléjévé vált. Jelen volt Ortutay Gyula miniszter is. Az itt dolgozó asszonyok akkor már szoros közösségben éltek: maguk jártak tüzelőért, takarítottak, időnként még főztek is a munkahelyükön, hogy időt spóroljanak meg, s minél többet dolgozhassanak. Ha pedig szövőszéket kellett mozgatni, akkor kiskocsira rakták és arrébb húzták... A kezdeti nehézségek után a szövetkezet gyarapodni kezdett. Átányban megalakult az ebő szövőház, amelyet a Tama menti torontáli szőnyegszövő részlegek követtek, majd jöttek a mátrai bányásztelepeken a feleségek foglalkoztatására alakult üzemek. Onnan erednek a sátorlepedőkre hímzett motívumok, a vőlegényingeken használt minták- Ez egy rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkező vidék volt, ahol az asszonyok együtt éltek ezekkel a technikákkal, mintákkal, szinte keresni sem kellett, mert a háztartásokban ott voltak a gyökerek - mesélik. - így jutottunk el odáig, hogy kilenc részlegünk volt megyeszerte. Hiába ismerték az asszonyok a mintákat, a technikákat, az üzemeket meg kellett szervezni. Egercsehiben például az erdő közepén szerveztek szövőműhelyt.- Fiatalasszonyként engem küldtek ki Csehibe - emlékezik vissza Hegedűs Pálné. - Háromgyerekes anyaként pakolták össze a családomat, s egyik napról a másikra mindenestől áttelepültünk oda. Nyolcvan ember betanításáról, később pedig a munkájukról kellett gondoskodnom. Hevesre már csak akkor jöttem vissza, amikor megerősödött a részleg, s immár maguktól is tudták, hogy mi a teendőjük. Tizennégy évet töltöttem ott. A háziipari termékekre mindig is volt kereslet. Hiába jelent meg a tömegáru, a háziszőttesnek mindig értéke volt. Már csak azért is, mert amióta lehetőség nyílt rá, a készterméket zsűriztették. S hogy versenyben tudjanak maradni, igyekeztek a lakáskultúra aktuális divatjainak is megfelelni, színben is és formában is - veszi át a szót Fülöp Pálné.- Eközben minden évben ott voltunk a szekszárdi seregszemlén - idézi a múltat Veri. - Nem volt olyan év, amikor ne hoztunk volna haza egy- egy díjat. Ez ösztönzően hatott az asszonyokra, akik a következő évi megmérettetésre egyre szebb és jobb szőttessel készültek. Sorra kapták meg a népművészet mestere, illetve a népi iparművész címet. Ekkor a közösség már biztosan állt a lábán. A fénykorban kilencszázan dolgoztak a szövetkezetben. Ám a légkör akkor is eltért a megszokott munkahelyi hangulattól: nagy családként étiek együtt az alkotók, gyakoriak voltak a családi ünnepségek vagy a házasságkötések. A férjek és férfiak is hamarosan megjelentek a szövetkezetben: jöttek az asztalosműhelybe bútort faragni, de arra is akadt példa, hogy az otthoni közös szövést választották, vagy jobb híján adminisztrációs munkát vállaltak. Ahhoz, hogy ez a szellem kialakuljon, olyan irányítók kellettek, mint Tompáné, vagy a jelenlegi vezető, Báder Miklósné. Nem kerteltek, ha egy-egy újonc érkezett, máris küldték valamelyik részlegbe tanulni. így nemcsak a gyakorlati tudásuk gyarapodott, hanem az emberismeretük is. Előbb-utóbb mindenki átlátta a szövetkezet működését, megérezte hangulatát, s magáénak érezte a sikert és a kudarcot egyaránt. A küencvenes évek eleji változások a stabil alapokon és hagyományokon nyugvó szövetkezetét sem hagyták érintetlenül - meséli Hegedűs Pálné. - Megszűntek a nagy cégek, amelyek az értékesítést vállalták, változott a piac, csökkent a dísztárgyakra fordítható összeg. Nem véletlen hát, hogy új stratégiát dolgoztak ki: a már meglévő egységek köré kézművesudvarok telepednének, amelyek a hagyományos falusi kézműipar továbbélését segítenék, de már skanzenszerú- en, az idegenforgalom számára is látogathatóan. A külföldi piacépítés mellett jelenleg a szövetkezet vezetője, Báder Miklósné ebben Alkalmi viselet a bemutatóteremből látja a vidéki egységek fennmaradásának lehetőségét. A szakmai hímév mostanra megalapozott: a kétévente megrendezendő szőttes-konferenciák országos fórummá váltak, a szőttesek minősége ismert és elismert. S hogy a következő ötven évben merre halad majd a kollektíva, azt egyelőre nem tudni. Ám az már bizonyos: szeptember 21- én azért a mindennapi munkából kikapcsolódva egy kicsit megállnak és visszatekintenek a szövetkezet múltjára: honnan jött, s hová tart ez a maroknyi lelkes csapat... SZUROMI RITA A rangos rendezvénysorozat nyitó hangversenyeként az Egri Szimfonikus Zenekar, az Essiingeni Városi Kórusegyesület, az Egri Movendo Kórus, az énekes szólisták - Kolonics Klára, Simon Krisztina, Daróczi Tamás, Rácz István -, valamint az estet vezénylő Szabó Sípos Máté karmester adott közös hangversenyt az egri Gárdonyi Géza Színházban. Örvendetes és mindenképpen méltó gondolat szüleményeként jött létre az I. Egri Tavaszi Fesztivál. A csaknem egy hónap alatt rangos hangversenyek, színi-, gyermekbalett- és kortárs táncművészeti, népzenei előadások és találkozók, igényes hazai, bel- és külföldi együttesek, valamint film- fesztiváli produkcióik részese lehet az érdeklődő publikum. Immár nemcsak a fővárosra szorítkozik a rangos Tavaszi Fesztivál. A vidék több városa - így Eger - is társrendezőként kívánja színesebbé tenni az országos palettát. A hangverseny elején dr. Nagy Imre polgármester és dr. Árva László fesztiválnyitó gondolataival indult az est. A Magyar Turizmus Rt. vezérigazgatója hangsúlyozta: rendkívül fontosnak tartják, hogy oldódjék a Budapest-központúság. Mint kifejtette, az rt. ezért is kíván segíteni a városnak. Eger polgár- mestere hozzátette: a megyeszékhely mindenképpen nyer azzal, hogy megkapta a fesztiválvárosi rangot. Külön üdvözölte az essiingeni testvérváros vezetőjét, valamint a tíz éve tartó kapcsolat alkalmából idelátogató, s az esten fellépő Essüngeni Városi Kórusegyesü- let tagjait, illetve annak vezetőjét, Dag Metzger urat. Az est programválasztása igényességre vall. Elsőként J. Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány, c- moll, op. 80. számú, 1880-ban Az esttel a zenekedvelő publikum nyert Az I. Egri Tavaszi Fesztivál nyitó hangversenye komponált alkotása hangzott el az Egri Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. A karmester a kitűnő Szabó Sipos Máté volt, aki az egész estét emlékezetből vezényelte. 1879. március 11-én a boroszlói egyetem bölcsészkara díszdoktorrá avatta Brahmsot. A megtiszteltetést Brahms 1880 augusztusában írt zenekari művel hálálta meg. Ő adta a nyitány nevét, olykor azonban csak Janicsár-nyitány néven emlegette, érthető hangszerelési effektusai miatt. A nyitány zenéje, szövege észrevehetően közelebb állt a diákokhoz, mint az őket tanító szigorú, tudós professzorokhoz. A brahms-i témák egész sora a jó- kedvűséget, a gondtalanságot jelképezi. A mű végén pompás hang- szerelésben felhangzik a híres diákdal: Gaudeamus Igitur. A zenekar nagyon karakterisztikusan, jókedvvel, remek ritmusban, tisztán, érthetően fogalmazta meg a művet. Az együttes minden alakzatában magával ragadóan muzsikált. Mozart három utolsó nagyszabású szimfóniái között különös helyet foglal el az esten elhangzott úgynevezett „Jupiter" K. 551. számú C-dúr hangnemű szimfóniája. A kompozíció tételei a következők: I. Allegro vivace, U. Andante cantabile, III. Menuetto, Allegretto, IV. Molto allegro. A .Jupiter” elnevezés nem Mozarttól származik, bár kétségtelenül indokolt. Míg a g-moll szimfóniájában a szerző kínzó problémák sorát vetíti a hallgatóság elé, addig ez a szimfónia duzzad az erőtől, a magabiztosságtól. Az első tétel olasz nyitányszerű indulása a vonós részleg éneklő „concertinójával” folytatódik. Ez a kezdet szinte meghatározza az egész tétel hangulatát. A kidolgozási részben a fagottok, oboák humoros vetélkedésének vagyunk fültanúi, amit a zenekar hangszeresei ragyogóan érzékeltettek. A második, a lassú tétel kezdő hangjai, dallamai emlékeztetnek Haydn egyik zongoraszonátájára, illetve Beethoven V. szimfóniájának egyik tételében fellelhető dallamra. A zenekar itt talált igazán magára: gyönyörű, árnyalt vonóshangzások és a fúvósok párbeszédéből valami egészen emelkedett hangulat érződött, s ragadt át a hallgatóságra. A tétel zárásában a vadászkürt hangzásával igazi búcsúhangulatot teremt Mozart. A menüett-tétel skálaszerű lefelé ívelő dallama rendkívül tömör, nagyszerűen alkalmas a kroma- tizáló feldolgozásra. A zárótétel nem mindennapi finálé-megoldás. A fúga beépítése a tételbe valami csodálatos ellenpontozást eredményez. Ez a legmagasabb rendű remek konstrukció, zseniális lelemény, Mozart csodálatos megnyilatkozása. Szeretném a fúvósok mellett a mélyvonósok játékát kiemelni ebben a tételben. Szabó Sipos Máté karnagy rendkívül szuggesztív erővel fogta ösz- sze a szimfóniát megszólaltató zenészeit, az egyes alakzatokat. Hagyta muzsikusait önfeledten zenélni, ugyanakkor szigorú rendet tartott a dinamikai arányok között. A szimfónia megszólaltatása az est kiemelkedő teljesítménye volt. A hangverseny befejező száma Anton Bruckner: Te Deum című alkotása volt. A szerző a késői romantika egyik különös egyénisége. Pályája kezdetén többek között Linzben volt egyházi orgonista. Zeneszerzői tevékenységét szinte kötelezőnek érezte. 1868- ban Bécsbe költözött, ekkor találta meg igazi zeneszerzői énjét. Talán legjelentősebb alkotása a Te Remekeltek a fúvósok a Mozart-tételben Deum. A hatalmas apparátust foglalkoztató alkotás énekes szólistákra, zenekarra, kórusra íródott. Ez alkalommal Kolonics Klára (szoprán), Simon Krisztina (alt), Daróczi Tamás (tenor) és Rácz István (basszus), valamint az Egri Szimfonikus Zenekar, a testvérváros német vendégkórusa, az Essiingeni Városi Kórusegyesület (karigazgató: Jörg Dobmeier), illetve a helybeli Movendo Kamarakórus (karigazgató: Szabóné Vass Márta) működött közre. Vezényelt Szabó Sipos Máté. (Hiányoltuk a hivatalos konferáló személyét. Egy ilyen rangos eseményen ez is szorosan hozzátartozik az esthez. A művek ismertetése, a szereplő együttesek, a szólisták bemutatása nem polgármesteri feladat.) Semmit nem von le Bruckner zeneszerzői kvalitásából, hogy szinte autodidakta módon tanulta meg a zeneszerzés mesterségét. Ez az alkotása talán a legtöbbet játszott műve. Az osztrák mesterre nagy hatással volt Schubert, még inkább Wagner művészete. Azonban Bruckner zenei nagysága és pátosza teljesen más forrásból táplálkozik. Művészetéből hiányzik a teátralitás. Ezzel szemben Bruckner műveit a Természettel és az Istennel kapcsolatot talált ember érzelmei teszik naggyá. Nála szinte nincsen üresjárat. Egyetlen hangjáról sem állíthatjuk, hogy felesleges lenne. Eddigi műveitől eltérően egy dologban különbözik a Te Deum: nagyon egyszerű eszközökkel fogja össze a zenei gondolatait, mindazt, amit az ambroziális himnusz szövege a mesterben keltett. A mondanivaló fő hordozója a kórus, amely gyakran úgynevezett unisono (minden szólam ugyanazt énekli) felrakású, és a régi gregoriánra emlékeztető dallamokat énekel. A kórus éppen ebben a magára maradt acapella (csupán énekes) részekben csillogtatta meg muzikalitását, fényét, erejét, drámaiságát. Kár, hogy elhelyezésük nem a legszerencsésebb volt. Mélyen bent helyezkedtek el a színpadon, talán jobban ki lehetett volna emelni őket a zenekari „hangfüggöny” fölé. Az együttmu- zsikáláskor a zenekar olykor erősebb dinamikai effektusai lefedték a kórus hangzását. Az énekes szólisták közül kétségtelenül Kolonics Klára szopránját kell kiemelnem. Minden fekvésben ura volt hangjának. Átütő ereje, hangjának fénye, muzikalitása mintaszerűen érvényesült. A két férfi szólista közül a basszus szólamot éneklő Rácz István telt, kifejező hangja érdemel említést. Daróczy Tamást már hallottuk Egerben jobb pozícióban énekelni. Magas fekvései nem minden esetben szólaltak meg tisztán, könnyedén. A zenekar megbízhatóan látta el feladatát. Láthatóan, hallhatóan nem jelentett számukra nehézséget a különben igényes zenekari anyag. Végül is igen figyelemre méltó produkció fültanúi lehettünk. Szabó Sipos Máté karnagy megbízhatósága, műismerete, összetartó ereje nagy erőssége volt az estnek. Ezt a rangos fesztivált nyitó hangversenyt reményeink szerint számos további színes rendezvény követi, melyek igazi nyertesei a helybeli és idelátogató vendégek lesznek. SZEPESI GYÖRGY
