Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

2001. MÁRCIUS 24., SZOMBAT H í R LAP Heves Megyei Hírlap - 7. oldal M A G A Z N Autóért táncoltak a polgárőrök A honvédelmi miniszter volt a bál fővédnöke A faluban már korábban is mű­ködött polgárőrség, de a kezde­ményezés nem bizonyult hosz- szú életűnek. Két évvel ezelőtt néhány lelkes helybeli - Nyeste Sándorral az élen - úgy gondol­ta: indokolt lenne feléleszteni a hagyományt. Hamar megszer­vezték a törzset, jöttek szép számmal a segíteni akarók is, így jelenleg már huszonötén vannak. Felváltva minden éjsza­ka kint vannak az utcán. Érde­kesség, hogy közülük ketten hölgyek, mégpedig a bátrabb fajtából, ami azt jelenti, hogy férfi beosztott nélkül is nekivág­nak a sötétségnek, nem is ered­ménytelenül. Ebben a községben sem kön­nyű a polgárőrök helyzete. Fel­adat van bőven, pénz alig. A tag­ság a „rendes” munkaidő után, társadalmi munkában teszi a dol­gát, úgy, hogy járőrözés közben a saját üzemanyaguk apad... Mégis szeretik csinálni, mert a tevékeny­ség az eltelt időben immár az élet­formájukká vált. Az önkormányzat százezer fo­rintot ad évente. Ebből, valamint az egyéb támogatásokból szűkö­sen meg lehet élni, de „luxusra” nemigen futja - tudom meg Nyes­te Sándortól, miközben a jóté­konysági bál kezdetére várunk. Arra a rendezvényre, amit ebben az esztendőben tartottak meg Németh Béla képviselői tiszteletdíjával támogatja a polgárőröket először, nem tit­kolva, hogy ha­gyományt kíván­nak teremteni, ily módon is gya­rapítva a kasz- szát. Szerencsé­re az ötlet termé­keny talajra lelt az itteni közös­ségben, amit az is jelez, hogy az érdeklődők jó ré­szét - helyhiány miatt - el kellett utasítani. Nem kapott kosarat viszont - de még meny­nyire, hogy nem!- dr. Szabó János honvédelmi mi­niszter, aki az el­sők között érke­zett meg a kul- túrházba úgy is, mint fővédnök, úgy is, mint dísz­vendég, s úgy is, mint a környék szülötte.- Nem előzmények nélkül vál­laltam a felkérést - válaszolta la­punk kérdésére a tárca első embe­re. - Számos polgárőr-rendezvé­nyen jártam már, a jelenlétemmel is kifejezve azt az óhajt, hogy a rend és a szabadság a következő ezeregyszáz évben is jellemzője legyen a magyarságnak. Mezőtárkányt illetően példásnak tartom a huszonöt ember összefo­gását, áldozatvállalását - mondta. m Szabó János honvédelmi miniszter a parketten is otthonosan mozgott FOTÓ: T. O. Nyeste Sándor, a mezőtárkányi polgárőr­ség lelke Közben egyre sűrűbb sorok­ban érkeztek a bálozók. Kiöl­tözött férfiak, csinos hölgyek töltötték meg a termet, amelynek az egyik végé­ben roskadásig megrakott aszta­lokon helyezték el a tombolára felajánlott tárgyakat. (Ennek be­vétele is a polgárőrséget illette, természetesen.) A nyitótáncot Larca és zenekara muzsikájára maga a miniszter jár­ta el, érdekes módon azonnal felfe­dezve a gyengébbik nem legszem- revalóbb reprezentánsait. Persze, hamar követték a többiek is, így aztán a vacsorára - Kis István és csapata remekművére - mindenki kellőképpen megéhezett. Még gyönyörködtünk néhány percig a Horváth Anikó tanárnő által előa­dott csodaszép melódiákban, az­tán nekiláttunk az ételnek, ami sok volt, finom, és minden, csak nem koleszterinszegény. Egyszer élünk - sóhajtották többen, lebirkózva az utolsó falatokat is. Később még lazább lett a társa­ság. Megismerkedtem a falu elöl­járóinak nagy részével, akik a pol­gármester kivételével kötelessé­güknek érezték, hogy itt legye­nek. Az alpolgármester úr tizen­éveseket megszégyenítő lendület­tel ropta egész éjszaka, a körzeti megbízott nemkülönben, miköz­ben Németh Béla községatya - aki arról is nevezetes, hogy tisztelet­díját mindig a polgárőrségnek ad­ja - inkább nagyokat beszélgetett szomszédaival. Az est fénypontja a tombolahú­zás volt. Talán egy óránál is tovább tartott, mire gazdára lelt a megany- nyi ajándék. Ezt követően elbú­csúztam a házigazdától, Nyeste Sándortól, akiben kiváló közösségi embert ismertem meg. Kérte, hogy feltétlenül írjam meg, milyen re­mek kapcsolatot alakítottak ki a Fü­zesabonyi Rendőrkapitánysággal és a faluban szolgáló közeggel is.- Nélkülük nem létezhetnénk - tette hozzá. ■ __________ fT.O.) I lyenkor, a böjt időszakában szinte már el is feledjük, hogy alig pár héttel ezelőtt javában tartott a báli sze­zon. Pedig ahogy azt az elmúlt években - levetkőzve az átkosból örökölt, a szocialista embertípusra sza­bott prüdériát - megszokhattuk, az idén is egymást érték a dajdajok. Volt, aki csak magáért a táncért tán­colt, mások így tettek eleget protokolláris kötelezett­ségeiknek, és akadtak, akik valamilyen nemes cél ér­dekében gyűltek össze egy kis mulatságra. Mint Mezőtárkányban is, ahol a helyi polgárőrök és szim­patizánsaik rendeztek egy jó kis murit a hamvából feléledt testület megsegítésére. A közrend vigyázói ugyanis egy autót szeretnének vásárolni, szolgálatuk még zökkenőmentesebb ellátása érdekében. hevese: hírlap Mindent a szemnek, majdnem mindent a kéznek Az Egri Est Café által szervezett műsor kizárólag nőknek szólt, csakis az ő szóra­koztatásukra vo­nultak fel az est művészei... Hatalmas ová­ció, sikolyok köze­pette a félhomály­ban három kidol­gozott, kívánatos férfitest körvona­lai kezdtek kiraj­zolódni. Megszó­lalt a zene, s a fiúk fergeteges táncba kezdtek. Lassan lekerült róluk a póló, majd kivil­lantak az izmos combok, s a helyi­ségben egyre for­róbb lett a hangu­lat. Amikor a höl­gyek lelkesedése már a tetőfokára hágott, a tenyérnyi kis tangák is a földre hulltak, s már csak egy ap­ró törülköző takarta a legintimebb testrészeket. A produkció persze nemcsak egyoldalú volt. A kevés­bé szégyellősek meg is érinthették a chippendale-fiúkat, a merészeb­bek krémmel kenegethették dom­borodó muszklijaikat. Az igazán bátrak pedig rövid időre azt is Egy elfelejtett egri térképész c meg latoK, de már sok mindent nem értek Ami a témákat illeti, mint örök standard, a magyar foci ugrott.- Ilyen már nincs. Nézem a mécs­esét és megmagyarázzák, hogy amit látok, az jó. Lehet, hogy tizenhét- szer műtötték a jobb szememet, s meg is vakulok rá, de a bal szemem azért még jó, s állítólag a fejemmel sincs baj... Igaz, hogy sok mindent már nem értek. Az arany-platina ün­nepségre küldött Aranyzsiráf Díjat otthagyta az étteremnek.- Ez a Muszosz vagy Mahasz, aki létrehozta, botrányt botrány­ra halmozott a mostani díjkiosz­tón. Akit odahívtak, nem kapta meg a díjat, akit nem hívtak, az kap, annak küldik... Hogy med­dig megy a maratoni sikerszéria, meddig lehet mindezt csinálni?- Volt egy orvosom, aki azt mondta, Gézukám csak egészség legyen! Meg beteg... (13. oldal) Eger nemcsak a szőlőiről, bo­rairól, gyógyfürdőiről és ba­rokk műemlékeiről híres, ha­nem a régi térképeiről is, ame­lyek a Heves Megyei Levéltár becses kincsei közé tartoz­nak. A nagy értékű dokumen­tumok készítői között volt az egyik legkiemelkedőbb hazai mérnök, Sanory József, aki 215 éve érkezett Egerbe. Mun­kássága napjainkra feledésbe merült, de egyik életrajzírója - a néhai Sugár István - negy­venhárom, Sartory József ne­vével jelölt térképet talált a Heves, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, továbbá az Or­szágos Levéltárban és az Országos Széchényi Könyvtárban. Sartory József korának egyik legkiemelkedőbb térképkészítő mérnöke volt, aki a Baradla-bar- lang mellett községi és birtoktérké­pek egész sorát rajzolta meg. 1787- ben készítette el Eger részletes tér­képét, amelyet a Heves Megyei Le­véltár egyik legszebb lapjaként tar­tanak számon. Ennek létrehozását segítette a II. József császár által el­rendelt 1786. évi kataszteri-felmé­rés. Ez a térképlap 1806-ban ké­szült, díszes kivitelű példányban maradt fenn. (11. oldal) Ha a teljes cikkre kíváncsi, ajánljuk figyelmébe a HEVES MEGYEI HÍRLAP VASÁRNAP REGGELT! Megvásárolható a vasárnap is nyitva tartó újságárusoknál. megtapasztalhatták, milyen is alul lenni... Mielőtt bárki félreértené, le kell szögezni: bár ebben az eset­ben nem volt igaz, hogy semmit a kéznek, ám a chippendalek a hangulatos és eredeti műsoron kívül semmiféle szexuális szol­gáltatást nem vállalnak. (3. oldal) inovenes számunkat (hétfőtől péntekig 8-15 óra között), nem kell fáradnia, lapunkat otthonába visszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom