Heves Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-10 / 59. szám

Polgármester: Hevesi László Alpolgármester: Marosi István A képviselő-testület tagjai: Békési Zoltán, Hargitai János, Herczeg Mátyás, Lovasi Ferenc, Molnár tászlóné, Zloch Tibor A faluvezetés gyakorlatilag tíz éve, a rendszervál­tás óta szol­gálja Nagy- tályát. Hevesi László polgármes­ter - aki főállásban a me­gyeszékhely egyik nagy múltú gimnáziumában ta­nít - az eredmények záloga­ként jegyzi meg:- A képviselő-testületen belül kialakult egy bizalmi légkör, számomra pedig sok segítséget nyújt az alpolgár­mester és az önkormányzat két bizottságának elnöke. Német ősöktől A falu első okleveles említése 1261-ben történt, Thala nogh alakban. Talán sokaknak megle­pő, hogy a 150 évig elnéptelene­dett községben Mária Terézia ide­jében hatvan német ajkú család betelepítésével indult újra az élet.- A mai hatvan éven felülieket gyermekkorukban még másként hívták. Nagytályán a második vi­lágháború utáni névmagyarosítá- si hullám előtt számos Aichom (Aradi), Baumann (Baranyi), Schnelleberger, Mattch, Henninger, Knúli nevű, germán ősöket idéző család élt. A déd- nagyanyámnak - idézi Hevesi László -, még emlékszem, voltné- met imádságos könyve... ______■ A datok, címek Lakosság lélekszáma: 881 fő Lakóházak száma: 322 (14 utcában és 2 téren állnak). Önkormányzat, polgár- mesteri hivatal címe: Kossuth L. u. 34. Telefon/fax: 557-100 • Általános Iskola, Petőfi u. 23. Tel: 36/357-171. • Orvosi rendelő: Ságvári téri.Tel.: 36/357-769.* Óvoda, Pető- fiú.24.Tel.:36/357-168. • Postahiva­tal, Kossuth u. 32. Tel: 36/ 357-550 Saját kezünkben a sorsunk Az új évezredre való átlépés al­kalmat adott a múlt felidézésé­re, a közelmúlt és a jelen érté­kelésére és a jövő lehetőségei­nek számbavételére. A Nagytályán élők büszkék arra, hogy itt élnek, és tenni akar­nak a községért. Bármilyen kö­zösségi ügy (járda, iskola, or­vosi rendelő építése, a falu szépítése, a polgárőr­ségben való részvétel) megmozdítja a lakosokat, és sokan vállalnak munkát. A rendszerváltással újra saját kezébe vehette Nagytálya saját sorsának irányítását, s ezzel a he­lyiek régi vágya teljesült. A már több mint 10 éve változatlan összetételben működő képviselő-testü­let tagjai, a polgármester és a hivatal dolgozói él­vezik a falu bizalmát A falu jól élt az elmúlt idő­szak lehetőségeivel, és kiépült a teljes infrastruk­túra, jól működnek az intézmények. Gondot je­lent az elöregedés, sajnos, az elmúlt évtizedben sok fiatal elhagyta Nagytályát. Az elmúlt két évben szépen fejlődő kapcsolat alakult ki az Erdélyben, Hargita megyében levő Orotva községgel, A Nagytályához hasonló lélek­számú települést teljesen magyarok lakják. Rövid idő alatt is sok-sok személyes családi és intézmé­nyi kapcsolat szövődött a két falu lakosai között. A jelen eredményei megalapozzák Nagy-tálya jövőjét. Legfőbb célunk, hogy mindenki otthoná­nak tekintse a falut, és tegyen érte. A fiatalok megtartása és Nagytályán való letelepítése fontos feladat. A megteremtett értékeket szeretnénk megtartani. Az intézményeinket folyamatosan fej­leszteni szeretnénk. A TELEPÜLÉS 2001. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉNEK SZERKEZETE Bevétel: 59 943 000 R Kiadás: 59 943 000 R Intézményi bevétel 2 508 000 Ft Igazgatás, település rendezés 15 200 000 Ft Millenniumi ajándék A millenium jegyében tavaly a búcsú idején - október 8-án - lát­ták vendégül dr. Szabó János honvédelmi minisztert, aki a tele­pülésre elhozta a kormány em­lékzászlaját. Ekkor szentelték fel a falu lobogóját is. A szimbólum rendszer egy 1772-es pecsét tradí­cióját viseli. Fő motívuma egy szarvas, ami arra utal, hogy ko­rábban ezen a területen működött a püspökségi vadaskert. Az erdélyi testvértelepülés, Orotva ajándékát kis küldöttség élén Puskás Elemér hozta. A fara­gott székelykapu szép díszítő ele­me a polgármesteri hivatalnak. Nélkülük nincs szüreti felvonulás A művészeti nevelés kereté­ben az óvoda 1999-től a népi hagyományőrzésre is nagy hangsúlyt fektet. Ennek si­kerességéről a falu lakóit minden évben meggyőzik a gyerekek. Az intézmény vezetője, Balajti Istvánné nem titkolja, hogy az „irányváltás” a múlt értékeinek megőrzése felé a község idős lakó­iban merült fel. Ezt a gondolatot felkarolva került be nevelési prog­ramjukba a hagyományőrzés.- A gyerekekhez közel álló ver­sek, énekek köré csoportosítottuk az indulást. Azóta csoportjaink műsora, tánca nélkül el sem kép­zelhető Nagytályán a szüreti felvo­nulás. Minden utcába befordul­nak az óvodásokkal a feldíszített lovaskocsik. A népszokások közül kedvek még a lucázás, a farsangot is megünnepeljük. A téli regölés, a kiszebaba készítés és égetés sem maradhat el. Amit még gyarapíta­ni szeretnénk, az a régi népviselet­hez hű, kékfestő ruházat. Az óvodások - most 42-en van­nak - az Idősek napján azokat is külön köszöntik, akik különösen meghatottak az általuk megélt szokások viszaidézésén. A gyere­kek sokat barangolnak a termé­szetben, a közeli Öreg hegy a ked­vencük. Szívesen látott vendégek a szalmadísz-, vagy éppen a seprű­készítőnél. Bizonylat az utókornak Az ötletet egy korábbi elöljárósági gyakorlat felelevenítése adta. Az 1900-as évek elejétől a második világháborúig a község jegyzője min­den év legjelentősebb eseményeit leírta. Ab­ban például az utcák ki­építése is nyomon kö­vethető. Az önkormányzat 2000-ben új „fejezetet” nyitott. Az aranybetűs Krónika immár színes képekkel illusztrálva örökíti meg a jelenlegi 320 ingatlan zömét. A családoknak a kérdőívre adott válaszaiból pedig szép, kézzel írt hűségbi­zonylat állt össze Nagytálya ezredfordu­lós állapotáról, múltra és jelenre vonatkozó A polgármesteri hivatalban vigyázzák az újkori Krónikát, adatokkal. Még a telepü- amely fotókat és írásos családi vonatkozásokat tartalmaz, lésről elszármazottakat is felöleli. A Kossuth út 6. szám gyonukat, ezért édesapámat ku- alatt élő, mára nyugdíjas- Kovács Iáknak nyilvánították. Osztály- család nevében a feleség - szüle- idegenként kezelték a családot - tett Hargitai Mária - például ek- éveken keresztül. Vagyonúnkat él­képp emlékezik: „Őseim Mária vették. Újra kellett kezdeni az éle- Terézia idejéből lettek betelepítve, tét, mely nagyon keserves volt...” Szorgalommal gyarapították va- ___________________________1 Dániától egészen Japánig Hírvivők a sport világában Borza József és Horváth Kitti. Ha nem is számítanak tős­gyökeres helybelinek, de azért büszke lehet rájuk, teljesít­ményükre a falu polgársága. Igazából be sem kell mutatni őket, hiszen eredményeik önmagukért beszélnek. Nagytályán telepe­dett le a távol-keleti küzdősport egyik messze földön is­mert alakja, Borza József. A karatézó alapokat a nagy tisz­teletnek örvendő mestertől, Furkó Kálmántól leste el. A kyokushinkai szakágban verseny­zőként állhatott Eu- rópa-bajnoki dobo­gón. Mára 5 dános mester, aki oktat és sportdiplomáciai te­vékenysége is elis­merésre méltó. Ta­valy a Japánban rendezett világbajnokságon a sportág világszervezete ismét új­raválasztotta az európai kontinens irányítójává. A sportolók idei me­gyebálján pedig a legjobb sport­Diákolimpiára készül Horváth Kitti szervező díját ér­demelte ki. Pedagógus édesanyjával ér­kezett a község­be Horváth Kitti. A sokoldalú, mindamellett ki­tűnően tanuló hetedik osztályos lány a határain­kon túl is híres makiári kötélugró szakosztály ver­senyzője. Után­pótlás kora elle­nére tavaly tagja volt annak a csa­patnak, amely megnyerte Dánia bajnokságát. Kovácsné Farkas Zsu­zsa tanítványa most a hónap végi egri országos diákolimpia egyik aranyérem-várományosa. Összeállításunk az önkormányzat, Madarász András, Huber József és a DOMINÁK ÍOOO Kft. támogatásával készült. Utóbbiak vállalkozásait a március 23-án megjelenő Grátiszban mutatjuk be. 4 1 Cséplőgépét is csodálták Herczeg Mátyás finom kézi munkájával remek dolgokat farag- Némethonból annak idején mesteremberek telepedtek meg itt, nem csoda, hogy régebben nem akadt olyan ház, ahol ne lett volna gyalupad. A gazdasági szerszámokat mindenki maga hozta rendbe - halljuk a már-már történelmi távlatokba nyúló visz- szapillantást Herczeg Mátyástól. A műhely fűrészporos leple a mesternél igencsak árulkodó: ő manapság is gyakran veszi kézbe imádott foglalatosságának anya­gát, a fát. A 62 éves férfi fa- és csontfaragott remekeit számos ki­állításon mutatták be. A kötődé­se aligha véletlen, hiszen tőle tudjuk, hogy ősei ácsok voltak, az édesapja barátja pedig kerék­gyártó.- Engem a jó öreg sose tiltott, ha hozzányúltam a famegmun­káló eszközeihez. Még akkor sem kaptam ki, ha netán probléma lett a szerszámmal... A szeretetteljes emlékidézés annak is adózik, hogy ő már gye­rekként lehetőséget kapott a fel­nőttek munkás hétköznapi életét kitöltő tárgyak kicsinyített másá­nak elkészítésére.- A fél falu apraja náluk szeretett lenni, mert akkor még nem volt annyi játék. Én viszont túl a fakar­don képes voltam kis kocsit csinál­ni, a makett cséplőgépem pedig még a búzaszemet is kiverte... Az ősz halántékú, jó kedélyű házigazda egyszer sem hivalkodik az immár ötvenéves faragótudo­mányával. Csupán csendben so­rolja, hogy a falusi élet általa meg­mintázott tárgyai - tányérok, mángorlók, sulykolok, díszdobo­zok, sótartók, virágkarók, gyertya­tartók, tükrös eszközök - önálló bemutatón szerepeltek Budafo­kon, Újpesten, Egerben. A fejlett művészi ízlés és kezének több év­tizedes gyakorlottsága találkozik esztétikai élményt nyújtóan a csontfaragványain is. Sőt a nejlon- zacskók világában képes finom il­lesztéssel háncsból készíteni mára elfeledett tarsolyféleségeket. Amire valójában büszke, az a következő:- A különböző vásárokon nem­csak dísz- és használati tárgyakat árulok, de a fafaragáshoz nélkülöz­hetetlen kéziszerszámokból is vi­szek kínálni valót. Ha hiszi, ha nem, utóbbiért már a megérkezé­sem előtt sorban állnak... Herczeg Mátyás elmaradhatat­lan résztvevője a fafaragók orszá­gosan híres nyári, vásárosnaményi táborának. Ott egy remekét min­denki a helyi kiállítóhelynek adja, ahol az eltelt hosszú évek alatt ne­ki is őrzik számos alkotását. Amikor a megmunkálandó anyagok nehézségéről kérdezzük, nem titkolja:- Ha a fa szála nem úgy akarja, akkor lehet gond, de ez ritkán for­dul elő. Visszaragaszta- ni nem szokásom. Az én kedvencem az ame­rikai diófa. Ebből an­nak idején a mai Tisza- tó árterén nagyon sok volt, s amikor azokat kivágták, bizony, töb­ben összefogva hoztuk ki a leendő mederből a megmenthető törzseket. Manapság is szeretem a jól faragható gyümölcs­fákat. Legyen az szilva- , alma-, vagy éppen körtefa, vadkörtefa. A faluban ismernek és olykor ha kivágnak va­lahol ilyet, nekem szok­ták felajánlani. Más technikát igényel, de Herczeg úr a keményebb szaru­val, aganccsal és csontféleségek­kel is megbirkózik. Együtt Orotvával Az erdélyi testvértelepülés, Orotva Hargita megyében talál­ható. Tavaly a nagytályaiak tu­catnál is népesebb küldöttsége feledhetetlen napokat töltött ná­luk vendégként. A szoros baráti viszony ápolá­sának újabb bizonyítéka: a két település idén közösen jelentke­zett egy európai uniós pályázat­ra. Az „Ifjúság 2000-2006” nevet viselő program révén - ameny- nyiben elnyerik a támogatást - a fiatalok cserelátogatásához jut­hatnak forráshoz. A kölcsönös vendégjárásnak azonban tartal­mi elemeket is hordoznia kell, amely a hagyományőrzéstől egé­szen az ifjúságpolitikai célkitűzé­sek megvalósulásáig terjedhet. A közeljövőben a pályázat részleteinek megbeszélésére, a közös program kidolgozására delegáció érkezik Orotváról Pus­kás Elemér tanácsos vezetésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom