Heves Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-02 / 282. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2000. December 2., szombat Tízéves a magyar önkormányzatiság (II/l.) „Ennyi idő alatt lehetetlen volt a gazdasági alapokat megteremteni abban a mértékben, ahogyan az szükséges lenne” A megyei közgyűlés szeptemberi ülésén kisebb, ám a honi rendszerváltás történetében an­nál nagyobb jelentőséggel bíró jubileumot ünnepelhetett a testület. Miként dr. Vass Géza megyei főjegyző ünnepi köszöntőjében emlékeztetett rá: éppen tíz esztendeje, 1990. szeptem­ber 30-án lépett hatályba a helyi önkormányzatokról alkotott 1990. évi LXV. törvény. Ezzel az aktussal az önkormányzati rendszer felváltotta az addigi tanácsrendszert. Az alábbiakban olyan személyiségeket szólaltattunk meg az önkormányzati érában szerzett tapasztalataik­ról, akik a rendszerváltás idején, illetve az azt követő években aktív szerepet játszottak, il­letve játszanak ma is. Az öt alapelv „Követve hazánk haladó hagyomá­nyod, továbbá az Európai Önkor­mányzati Charta alapkövetelmé­nyeit, elismeri és védi a helyi kö­zösségek önkormányzáshoz való jogait. A helyi önkormányzás lehe­tővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége közvetlenül, illetve a választott helyi önkormányzatok útján önállóan és demokratikusan intézze helyi érdekű közügyéit. Az Ország- gyűlés, támogatva a he­lyi közösségek önszerve­ző önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmoz­dítja a közhatalom de­mokratikus decentrali­zációját. ” Mindezt - mi­ként dr. Vass Géza rá­mutatott - a Magyar Köztársaság Országgyű­lése bocsátotta előre a fentebb említett tör­vény preambu- lumában. Az Ország- gyűlés - tette hozzá - éppen e célok megvaló­sítása érdekében alkot­ta meg a helyi önkor­mányzatokról szóló törvényt.- Mikém az a szep­temberi közgyűlésen mondott ünnepi kö­szöntőmben is elhang­zott, így alkotmány- és közigazgatás-jogi szem­pontból is megvalósul­tak az önkormányzatok jogállami működésének alapjai - jelentette ki a megyei főjegyző. - Ha az el­méleti összevetés oldaláról közelít­jük meg a helyi önkormányzati charta beépítését a magyar jog­rendszerbe, láthatjuk: az Európai Önkormányzati Charta mind az öt alapelvét tartalmazza a magyar önkormányzati törvény. Az egyik ezek közül a hatáskö­rök világos megosztásának alapel­ve. Ez a törvényen, és nem vala­mely felsőbb hatalom jóindulatán alapuló hatáskörmegosztás, amely természetesen magában foglalhatja a hatáskör átruházha­tóságát akár kizárólagos, akár pár­huzamos, akár szubszidiárius cí­men. A másik ilyen alapelv az au­tonómia elve, amely szerint min­den kormányzati szint önálló a törvény által meghatározott jog­hatósága területén. A harmadik a saját eszközök elve, miszerint minden kormányzati szintnek rendelkeznie kell feladatai teljesí­téséhez elegendő pénzügyi esz­közzel. Érdekesség - mutatott rá Vass -, hogy az elmúlt tíz év során éppen ekörül folyt a legnagyobb vita, amely mindig a köztársaság költségvetésének tárgyalásakor iz­zik fel a legjobban. Ez persze ért­hető is, hiszen a tíz esztendő alatt lehetetlen volt megteremteni az önkormányzás gazdasági alapjait abban a mértékben, ahogyan az a charta alapján szükséges lenne. Negyedik alapelv a részvétel el­ve, azaz: az államot alkotó min­den identitásnak részt kell vennie a közösség akaratának kialakítá­sában. A magyar önkormányzati rendszer szervezeti értelemben ezen a területen a legfejlettebb, hiszen minden nemzeti és etnikai kisebbség is alakíthat önkor­mányzatot, míg Nyugaton általá­ban az a jellemző, hogy a telepü­lési önkormányzatokban kapnak mandátumot. Végül az ötödik alapelv a szolidaritás elve, amely­nek kölcsönösnek kell lennie egy­felől az állam részéről, másfelől az önkormányzatoknak az állam irányában - mindezt természete­sen érdekképviseleti szervek út­ján gyakorolva. Szintén érdekes­ség: míg Németországban két ön- kormányzati szövetség van, addig Magyarországon hét.- Summázatként megállapúha- tó - említette dr. Vass Géza -, hogy az Európai Önkormányzati Char­ta minden alapelvét beépítette a magyar jogrendszer a saját önkor­Dr. Vass Géza 1985-től 1990-ig a Heves Megyei Tanács jogtanácso­sa, majd - ma is - a Heves Megyei Önkormányzat fő­jegyzője mányzati jogi rendszerébe. Termé­szetesen lehet és kell is vitatkozni azon, hogy ezek az eredeti rendel­tetésüknek megfelelően, avagy at­tól esetleg valamilyen mértékben eltérően működnek. Egy dolog azonban bizonyosnak tűnik: a magyar önkormányzati rendszer a harmadik önkormányzati ciklus félidejében is sikeresnek mondha­tó. A tanácsi rendszerrel való ösz- szevetésről szólva a megyei fő­jegyző akképp vélekedett, hogy a korábbi gyakorlathoz képest ho­zott minőségileg mást az új szisz­téma, mert megszüntette a taná­csok alá- és fölérendeltségét, a társközségek székhelyközségek­nek való alávetését, hiszen garan­ciálisán is kimondatott: az önkor­mányzatok egyenjogúak és egyen­rangúak. A nagyságrendi különb­ségek és eltérő feladataik miatt ugyanakkor más-más kötelezett­ségeik vannak, de ez nem jelent­het alárendeltséget. S talán az egyik legfontosabb - tette hozzá -, hogy az állampolgári közérzet szempontjából is felvetődik az azonos életminőség biztosításá­nak kérdése tanyán, falun és váro­son. Azaz: a gáz-, a víz-, a szenny­víz- és más közműprogramok biz­tosítékot jelentsenek az esély- egyenlőség, az anyagi javak elér­hetősége terén. Magyarán, hogy ne a települések nagysága szerint differenciált életminőség határoz­za meg előre a születendő polgár sorsát. E téren természetesen még nagyon sok a tennivaló, hiszen ez nemcsak az infrastruktúra, ha­nem az oktatás és az élet más te­rületein is alapvető követelmény.- Ami pedig az önkormányzati­ság fejlődési lehetőségeit illeti: a gyakorlati tapasztalatok és az el­méleti következtetések remélhető­leg a rendszer továbbcsiszolódása felé irányítják a pohtikát, arra, hogy ez a fejlődés racionális irányt vegyen - állapította meg a főjegy­ző. - Hogy konkrét példával éljek: pazarlónak tűnik az országosan létező több mint 3200 polgármes­teri hivatal, amelyeken belül csu­pán mintegy 200 körjegyzőség lé­tezik. A településeknek az önkor­mányzáshoz való alanyi joga ugyanis nem jelenti automatiku­san azt, hogy mindez csak függet­len polgármesteri hivatallal, füg­getlen polgármesterrel és jegyzővel oldható meg. Tény viszont az is, hogy túl közeli még a székhelyköz­pont és a társközség közti aláren­deltség emlékezete ahhoz, hogy több szomszédos település éssze­rűen gondolkodva körjegyzőséget hozzon létre. Bízom azonban ben­ne, hogy mindezek ellenére belát­ható időn belül jelentősen megnö­vekszik ezek száma. Dr. Vass Géza ugyanakkor hoz­zátette: a területi önkormányzás­sal összefüggésben a legnagyobb sikernek azt érzi, hogy az 1000 éves megyerendszert nem törölték el, hiszen 10 éve voltak üyen irá­nyú törekvések is. Szerinte a letűnt rendszernek is be kellett látni, hogy a múltat végképp eltörölni nem lehet. Az EU által szorgalma­zott regionális rendszer kialakítá­sához is szerves fejlődésre van szükség, amely a gazdasági kohé­zió megvalósulásával és a regioná­lis identitás kialakulásával 10-15 éven belül ismertetheü fel, hogy a megyékre, vagy a náluknál na­gyobb területi önkormányzatokra van-e szükség regionális szinten. Változtatásra érett- Normálisan gondolkodva termé­szetesen nem lehet azt mondani, hogy nincs szükség önigazgatás­ra, hiszen a helyi településeken is biztosítani kell az autonóm szer­vezetek számára a mozgásteret - bocsátotta előre Kontra Gyula, Heves polgármestere. Mint mondotta, rendkívül ér­dekes volt a tanácsi érából az ön­kormányzatiságba történő „átve­zetés”, lévén ez utóbbi alapjait már a tanácsi rendszerben lerak­ták. Elég csak például az 1988- ban bevezetett normatív finanszí­Egy önkormányzati bástya: az egri városháza Kontra Gyula 1982-től 1990-ig Hevesen tanácselnök, majd 1990-94 januárjáig városi képviselő, az akkor tartott időközi választások óta polgármester rozásra gondolni. Azt megelőző­en ugyanis a megyei tanács terv­osztálya döntött a finanszírozás­ról, s ezt hagyhatta jóvá a színjá­tékra „kényszerített” városi ta­nács, amelyre így csak látszólagos szerep hárult. Kontra szerint igazi, minőségi változást az önkormányzati tör­vény '89-es megjelenése sem ho­zott: a tanácselnök és a polgár­mester jogköre, illetve mozgástere sem változott a gyakorlatban. Sőt, a tanácselnök még „erősebb” is le­hetett a polgármesternél, hiszen ez utóbbi sokkal inkább függhet a képviselőktől, ami - s erre nem egy példát lehetne említeni - akár komoly feszültségforrás is lehet a településen. Mindezek miatt Kontra Gyula úgy véli, hogy az idevágó jogszabályt - éppen a ket­tős legitimitás megszüntetése ér­dekében - már módosítani kellett volna. Mégpedig oly módon, hogy vagy a település összlakos­sága döntsön a képviselői helyek­ről, vagy pedig - olasz mintára - a lakosság a választási programok alapján döntse el, ki legyen a pol­gármester és az általa megjelölt testületi tag. Ezzel eldőlne az is, hogy milyen lesz az eleve kisebb­ségbe kerülő ellenzék összetétele. Heves polgármestere szerint a finanszírozás oldaláról is meg­érett a változtatás, hiszen a jelen­legi rendszer immár az autonó­mia rovására megy, s éppen az ön­kormányzatiság gátjává vált. Ugyanis - nagyon leegyszerűsítve - van a normatíva és vannak a sa­ját bevételek. Ez utóbbiak Heves esetében annyira alacsonyak, hogy a kötelező önkormányzaü feladatok finanszírozá­sához szükséges, a nor­matíván felüli kiegészí­téseket sem fedezik. - Például - tette hozzá magyarázatként - egy általános iskolás most 180 ezer forintba „ke­rül”, de a normatíva csak 104 ezer forint, amit így 76 ezerrel a vá­rosnak kell kiegészíte­nie. Hozzátartozik az is, hogy Heves idei költ­ségvetése 1,8 milliárd forint, ám ebből mind­össze 25 miihó forint volt a képviselő-testület „szabad mozgástere”. Kontra Gyula meglátása szerint a tanácsi rend­szerben is csupán for­mális volt a döntés, most viszont a finanszí­rozási problémák miatt lehet ugyanezt kijelen­teni. Míg 1992-ben a helyben keletkezett sze­mélyi jövedelemadó több mint 50 százalékát osztotta vissza az állam, addig most ez alig 15 százalék. Ezek után - jegyezte meg - aligha lehet csodálkozni azon, hogy a mintegy 3200 magyarországi ön- kormányzat majd' fele „önhikis” lett.- Az önkormányzatiság tíz esz­tendeje alatt jogilag senki, egy po­litikai erő sem kérdőjelezte meg az önkormányzati autonómiát, de az alapjául szolgáló finanszírozó­si rendszer sürgős reformra szorul. Ennek hiánya ugyanis nagyon ér­zékenyen érinti az önkormányza­tokat. Most a jogalkotókon a sor, annál is inkább, mert a jelenlegi rendszert rftég csak EU-konform- nak sem lehet nevezni - összegez­te az elmúlt évtized tapasztalatait a hevesi polgármester, aki szerint mindegy, ki van hatalmon, az ön­kormányzatiság, az önkormány­zati autonómia mindig ellensúlyt fog jelenteni a központi centralizá­ciós törekvésekkel szemben. „ Gazdaságtalannak ” tűnhet- A '90-es évek eleje nálunk is a nagyberuházások időszaka volt: kiépült a gázvezeték- rendszer, a telefonháló­zat, s mindez az akkori kormányzat hathatós tá­mogatásával történt. Ha­talmas fejlődésen ment át a falu ezen időszak alatt, különösen, ha a ta­nácsi rendszerre is visz- szatekintünk. Minderről már Forgó János, Mátraballa polgármeste­re beszélt. Mint mondot­ta, az önkormányzati­sággal lényegesen na­gyobb önállóságot is ka­pott a település, másfelől viszont az eltelt időszak tapasztalatai azt is mu­tatják, hogy az állam egyre nagyobb mérték­ben kényszeríti a telepü­léseket a saját bevételek növelésére azzal, hogy a feladatokat úgymond le­osztja, ám az azokhoz szükséges anyagi fedeze­tet csak részben biztosít­ja­Márpedig ez - muta­tott rá a polgármester - egy olyan apró község életében, mint az alig 950 lelket számláló, s mindössze 50 milliós éves költség- vetéssel bíró Mátraballa, bizony komoly nehézségeket okoz, hi­szen a saját bevételi forrás lehető­ségei finoman fogalmazva is erő­sen korlátozottak. - Azok a falvak- tette hozzá Forgó -, ahol nincse­nek nagyobb vállalkozások, na­gyon nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi évek folyamán, s a kilátá­sok sem kedvezőek. Mindezek mellett Mátraballa még szerencsésnek is mondhatja magát, ugyanis keveset kell hely­ben költeniük szociális támogatá­sokra, ám ennek ellenére immár két éve forráshiánnyal küszködik a falu. 1997-ben a „gázpénzek- ből”, azaz a Tigáz-részvények ér­tékesítéséből befolyt pénzek még fedezték az útépítéseket, ám e for­rás elapadtával nincs remény az újabb fejlesztésekre, lévén a köz­FOTÓ: PILISY ELEMÉR ség igencsak szűkös költségveté­se azt nem teszi lehetővé. - Az ön- kormányzati rendszer jó lenne, de ami az anyagi oldalát illeti, ott bi­zony elengedték a kezünket - je­gyezte meg némi iróniával a pol­gármester, aki szerint azonban így lehetővé válf, hogy a település maga döntsön olyan kérdésekben is, mint a helyi iskola sorsa, hogy meg akarják-e tartani, avagy be­zárják. Márpedig - fűzte hozzá - a megtartóerő miatt ez nagyon is lé­nyeges kérdés egy ilyen kis falu­ban. Mindez igaz úgy is, hogy a 104 ezres normatívával szemben Mátraballa minden nehézségek ellenére 230 ezer forintot költ egy alsó tagozatos gyermekre. Szerin­te itt a megoldást az iskolák 100 Forgó János Az 1993 júniusában tartott időközi választások óta Mátraballa polgármestere, azt megelőzően a mátraderecskei sportcsarnok igazgatója volt százalékos állami finanszírozása jelentené, ami eredményeként - ha kivennék ezt az önkormányza­ti feladatok közül - a falu sem len­ne forráshiányos.- Sajnos, azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok finan­szírozásának oldalán valami na­gyon nem stimmel - húzta meg a mérleget Forgó János. - A forrás- hiányos települések az önerő hiá­nyában már eleve kizárattak a kü­lönböző pályázati lehetőségekből, másfelől viszont az önkormány­zati gazdálkodás átfogó ellenőrzé­se sincs megoldva. Az önkor­mányzatiság fontos, de hozzátar­tozik az is, hogy - éppen a túl sok települési önkormányzat miatt - a rendszer „gazdaságtalannak” tűnhet, ráadásul a finanszírozása sem megoldott. (A második részt a jövő szom­bati számunkban közöljük.) KÜHNE GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom