Heves Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-23 / 224. szám
Dr. Zám Éva: „A főiskola alkalmazkodik a kor kihívásaihoz” A közelmúltban elkészült az Eszterházy Károly Főiskola fejlesztési terve, amely a 2000-2004. közötti időszakra szól. Az elképzelések középtávú megfogalmazását a felsőoktatásban jó egy évtizede zajló folyamatok indokolják. Ismeretes, hogy az egri főiskola a 2000. január 1-jétől életbe lépett felsőoktatási integráció során megtartotta önállóságát, s ez a tény különösen fontossá teszi a pontos tervezést. Dr. Zám Éva főigazgatót a '90-es évek elején indult folyamatról, valamint a közeljövő várható változásairól kérdeztük. „Mi magunk azzal használhatunk, ha piacképes szakirányokban folytatjuk a képzést, hogy minél inkább érdemes legyen az egri főiskolán diplomát szerezni.” fotó, oál gábor- Aki a rendszerváltás idején ismerte az egri főiskola életét, működését, és tíz év elteltével tér vissza ide, igencsak meglepődhet az azóta történt változásokon...- Az intézmény életét érintő jelentősebb változások valóban a kilencvenes évek elejétől datálha- tók. Az első időszakban viszonylag lassú volt ennek az átalakulásnak az üteme, s igazából akkor még csak a hallgatói létszám növekedése volt megfigyelhető. Ennek az extenziv fejlődésnek volt a következménye, hogy a hallgatói létszám rövid idő alatt kétszeresére növekedett. Világviszonylatban is érdekes lehet azonban, hogy a drasztikusnak mondható extenziv létszámemelkedés mellett nagyon mély intenzív fejlődés indult meg hazánkban. Jelenleg 7500 körüli a hallgatói létszámunk, a magyar felsőoktatásban fellelhető minden képzési formában. Folyik az intézményben akkreditált felsőfokú szakképzés, graduális képzés és szakirányú továbbképzés egyaránt, összességében 36 különféle szakon.- Mára eljutottunk oda - fogalmazott a főigazgató -, hogy a növekedés mellett nagyon erőteljes korszerűsítési folyamat indult meg, ami kiterjed a képzések bizonyos mértékű átalakítására, a kutatómunka irányultságainak változására, az intézmény egész szervezetének a felépítésére, működési mechanizmusára, a régión belüli szerepünk módosulására.- Van-e „haszna” a főiskolának az ilyen nagyarányú átalakulásból?- Egyik oldalról nagyon jót tesznek a változások, ha egyszerre, a szervezet minden elemét érintően történnek, másrészről viszont fantasztikusan nagy erőpróbát is jelentenek. Különösen igaz ez akkor, amikor azt is tapasztalnunk kell, hogy hihetetlen gyorsasággal változik maga az intézményi környezet is. Értem ez alatt a munkaerő-piaci igények folyamatos megváltozását, valamint a felsőoktatásnak keretet adó jogi környezet alakulását. Ez utóbbira példaként említhető, hogy a felsőoktatási törvényt az 1993-as elfogadása óta már tizen- hatszor módosították. Az így jelentkező új törvényi elemek szinte mindenre kiterjednek, a finanszírozás kérdéseitől a kinevezések rendjén át a szakváltásokig.- Az intézményi fejlesztési terv négy évre szól. Mennyiben tekinthető ez új koncepciónak?- Azt mondhatom, hogy szerencsére a főiskola nem most kezdi az átalakítási folyamatot. Ez a terv „csupán” azt jelenti, hogy ismételten tervbe foglaltatott az, amit csinálni akarunk. Látni kell: a január első napjától biztossá lett önállóságunk egyúttal azt is jelenti, hogy saját magunknak kell menedzselni azt a folyamatot, amely egy korszerű felsőoktatási intézmény működtetéséhez kell, hogy vezessen.- Tartalmában a tervezett változások mely elemeire helyezhetők a hangsúlyok?- Az átalakulások legdöntőbb elemének mind oktatási, mind kutatatási területen azt tartom, hogy az intézmény képes legyen a munkaerő-piaci igényeknek jobban megfelelő kínálatot nyújtani. Ez a megfelelés azonban nem jön egyik napról a másikra, ez mindenhol nagyon időigényes folyamat. Nem is elsősorban a pénzügyi feltételek miatt, hanem inkább azért, mert amíg egy szakterület jó színvonalon kiépül, az általában 10-15 évet vesz igénybe. A fenti elvnek való megfelelés gyakorlati megvalósítását jó ideje elkezdtük már az új, keresett szakok bevezetésével, a tanárképzés az egész képzésen belüli arányának a csökkentésével. A stratégiai tervben is megfogalmaztuk a csökkentés még erőteljesebb és következetesebb folytatását. Ezzel egy időben célként fogalmazzuk meg az újabb szakok indítását is. Hangsúlyozottan esik szó a tervben arról, hogy az intézmény kutatási témáiban is igyekszik megfelelni a régió igényeinek. Főként az észak-magyarországi térség három megyéjét, Hevest, Borsodat és Nógrádot vizsgáljuk az igények oldaláról. Ez nem jelenti azonban azt, hogy beszűkülnénk erre a területre, amit igazol, hogy vannak kihelyezett képzéseink Veszprémben, a fővárosban és Nyíregyházán is.- A felsőoktatási autonómia mennyiben biztosítja az elképzelések szabad megvalósítását?- Ezen a területen létezik egyfajta kettősség. A főiskola csak azokon a területeken tud rugalmasan alkalmazkodni a környezet diktálta kihívásokhoz, ahol maga dönthet. Nagyon nehéz új szakot indítani például, mert ez engedélyhez kötött. Ugyanakkor a már működő szakokon belüli újabb szakirányok indítása már belső ügy, így egyik évről a másikra is képesek vagyunk új programokat kínálni. Az utóbbi években így jött létre például a területfejlesztési szakirány a földrajz szakon, a marketing és EU, valamint a vállalkozási, vagy a turizmus szakirány a gazdálkodási szakon. De említhetem a hirdetés- és kiadványszervező, szóvivő szakirányokat a kommunikáció szakon, vagy a pedagógián belül indított romapedagógiai szakirányt. Természetesen szigorú akkred- itációs követelményeknek kell megfelelni valamennyi új és régi szakon. A Magyar Akkreditációs Bizottság nyolcévenként ellenőrzi, valamint négyévente köztes akkreditációt tart arra vonatkozóan, hogy a képzés megfelel-e a minőségi követelményeknek. Úgy vélem, nem állunk rosszul ezen a területen sem, mint ahogyan nagyon jó helyen vagyunk a kredit-rendszerű képzés dolgaival is. Ez utóbbi 1992-ben indult, s meglehetősen nagy szabadságot biztosít a hallgatóknak a felvett tárgyak megválasztásában, a követelmények teljesítésének ütemezésében, illetve biztosítja az átjárhatóságot a különféle képzési formák között.- A nem is olyan régmúltban meglehetősen „belterjes” volt az oktatói kar, ma pedig egyre gyakrabban találkozunk más egyetemekről ide érkezett tanárok nevével.- Nyugodt szívvel mondhatom, hogy jelentős mértékben nőtt az intézmény oktatóinak tudományos minősítettsége, és a jövőben még intenzívebb változások várhatók ezen a területen is. Jelenleg az oktatói gárda harminc százaléka tudományosan minősített, és a Phd.-kurzuson résztvevők számából következtethetünk arra, hogy az arány hamarosan elérheti a 40-45 százalékot. Néhány éve még egészen szokatlan volt, hogy egyetemi tanár dolgozzon a főiskolán főállásban. Ez mára már természetessé vált, hiszen az Egerben főállású egyetemi tanárok aránya közelíti az öt százalékot az oktatói karon belül. Még jobb a helyzet, ha az óraadókat és mellékfoglalkozásúakat is nézzük.- A szóba került tartalmi változásokon túl terveznek-e szervezeti változtatásokat is?- Elképzeléseink szerint létre kívánjuk hozni a kari szerkezetet. Ehhez persze meg kell Szereznünk az irányító hatóság támogatását, ami után a kormány döntésével szentesítheti a változást. Gyakorlati szempontból megközelítve a kérdést: már ma is a kari struktúrának megfelelően működünk, igaz, ma még fakultásokról beszélünk. így létezik a természettudományi, bölcsésztudományi, valamint a gazdaság- és társadalomtudományi fakultás. A kari szerveződést az intézmény méretei, szakmai kapcsolatai indokolják elsősorban. A mai viszonyok közepette egy-egy tanszék már szinte semmi új dologba nem tud önállóan belefogni. Sem a szakindítás, sem kutatási teamek kialakítása valamely keresettebb témára nem oldható meg a tanszékek szintjén. A kari struktúrán kívül tervezzük komplett minőségirányítási rendszer létrehozását, nemcsak az oktatás minőségének, hanem az egész szervezet működésének minőségelvű biztosítását. Ezen a területen lényeges követelmény, hogy az intézmény kapcsolatait, belső és külső kommunikációs csatornáit megfelelően fejlessze. Ide értendő a külföldi és hazai felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel való kapcsolat éppúgy, mint a felhasználókkal való kontaktus.- A főiskolával kapcsolatban gyakran visszatérő kérdés az intézmény és közvetlen környezetének, a városnak, a megyének a viszonya.- Az intézményi kapcsolatok fejlesztésének természetesen része az önkormányzatokkal, a helyi társadalom különböző szervezeteivel való együttműködés is. A közvetlen környezetünk talán nem is mindig érzékeli pontosan, hogy mennyi mindent nyújt számára az intézmény. Ha csak azt nézzük, hogy a 7500 hallgató kétharmada albérletben lakik, s augusztusra megtelnek a hirdetési újságok a nekik szóló ajánlatokkal, vagy a turisztikai szezonon kívül a főiskolások adják a vendéglátóhelyek forgalmának jelentősebb részét, már ez is egy jelentős hatásra utal. Az említetteknél azonban sokkal nagyobb a szerepe az intézménynek a szellemi tőke áramlása és megtartása terén. Az a diák, aki például egy fővárosi egyetemre megy továbbtanulni, nagy valószínűséggel nem tér vissza ide dolgozni, aki viszont nálunk végez, könnyebben itt marad. Nem kevésbé jelentős az oktatói kar szerepe a városban, a megyében, nézzük akár a kulturális szférát, akár más szellemi tevékenységet igénylő területeket. Úgy gondolom, hogy mindkét fél részéről akad még tennivaló. Mi magunk azzal használhatunk, ha piacképes szakirányokban folytatjuk a képzést, hogy minél inkább érdemes legyen az egri főiskolán diplomát szerezni. síké Sándor RÉNES MARCELL Olajat a vízre Hátra lehet dőlni. A hírek szerint a kormány megelégedéssel nyugtázta a közlekedési és vízügyi miniszter beszámolóját arról, hogy sikerült megállapodást aláírni a fuvarozók érdekképviseleti szervezeteivel. Borókai Gábor szóvivő a heti kormányülés után elmondta: a kabinet nem tesz javaslatot a jövedéki adó emelésére mindaddig, amíg a kőolaj hordónkénti világpiaci ára huszonöt dollár alá nem csökken. A kormány több forrásból pótolja azt a mintegy húszmilliárd forintos bevételkiesést, amit ez a döntés okoz. A pénzügyminiszter úgy vélekedett, tárcája kezességi céltartalékából négymilliárd, az áfa-növekedésből pedig várhatóan hat-hét milliárd forint csoportosítható át a hiány pótlására. Ez az összeg jövő májusig, júniusig lehet elég, ennek utána a kormány ismét megvizsgálja a helyzetet. Egy ideig tehát béke honol a kies magyar tájakon, egyelőre nem várható újabb taxis (és teherautós-kamionos-trak- torosj blokád, teljes káosz és bénulás, fogalmazhatnánk úgy is, az ország mozgásban marad, töretlenül halad előre, a szebb jövő felé. Ráadásul az üzemanyag sem drágul, legalábbis úgy nem, ahogyan eddig, minden év januártól, az adóemelés okán. Persze, olcsóbb sem lesz, hacsak az olaj világpiaci ára nem esik, de nem is baj, négy liter benzin ezer forint, legalább könnyű kiszámítani az útiköltséget indulás előtt. (Vagy helyett.) Viszont nem egyszerű feladat megmagyarázni azt, hogy mi is történik valójában. Orbán Viktor magyar miniszterelnök interpretációjában például remélhetőleg Nyugat-Európában is rájönnek majd: ahogy nem érdemes tüntetni az árvíz és az időjárás ellen, úgy az olaj világpiaci árát sem lehet demonstrációkkal leszorítani. A kormányfő szerint nem világgazdasági változások állnak az olajárak radikális emelkedése mögött, hanem a termelő és a felhasználó országok közötti szokásos „birkózásról" van szó. A múlt héten pedig, amikor még úgy volt, hogy a 2001-re tervezett infláció mértékével, hat százalékkal nő majd a jövedéki adó, Orbán azt nyilatkozta: ezzel nem növekszik az adóteher, csak az idei szintjét őrzi meg. Ennek az adófajtának a csökkentése egyébként is vagy az ország eladósodásával, vagy a költségvetés kiadási oldalának lefaragásával, azaz kisebb nyugdíj- és béremeléssel járna - mondta. Az érvelést hallgatva a következő kérdés kívánkozik ide: a magyar miniszterelnök tényleg ennyire tájékozatlan-e saját országa és a világ ügyeiben, avagy tudatosan beszél félre? Ugyanis L) Az árvíznek és az időjárásnak nagyjából annyi köze van az üzemanyagárak miatti demonstrációkhoz, mint Alcsútdoboznak a világtörténelemhez. Az Európa-szerte tüntető autósok, fuvarosok nem az olaj világpiaci ára ellen tiltakoztak, nem azt óhajtották leszorítani, hanem kormányukat kívánták rábírni arra, hogy engedjen a mindenütt igen magasan megállapított jövedéki adóból. 2. ) A helyzet az tudniillik, hogy az üzemanyagárak nagyobb részét a különböző adók teszik ki. (Emlékezzünk csak, nemrég egyes hazai benzinkutaknál külön táblákon figyelmeztették erre a közlekedőket. Biztosan orientáció gyanánt, hogy nem feltétlenül a MOL-ra kell haragudni...) Az adók mértékét nem fix összegben, hanem százalékokban állapították meg. Ha tehát az üzemanyag a világpiaci mozgások miatt drágul, arányosan növekszik a befolyt adó összege. Mondhatnánk úgy is: a rendszer olyan, hogy az inflációt az adók automatikusan követik. Magasabb benzinárban több az adó. A költségvetés többletbevételhez jut anélkül, hogy adót emelne. Az Orbán által említett plusz hatszázalékos állítólagos „inflációkövetést” nyugodtan nevezhetnénk extraprofitnak. 3. ) Ha hiányzik majd húszmilliárd forint a büdzsé bevételi oldaláról, esetleg ne költsünk huszonegymilliárdot a fut- ballstadionokra, amelyekbe az új beléptető rendszerek láttán nyilván csak úgy özönlene a nép. Vagy ne költsünk annyit kancelláriára, országimázsra, Torgyánra, közbeszerzés nélküli nagyberuházásokra. A jövedéki adó csökkentése kapcsán eladósodásról beszélni szimpla felelőtlenség. Hír(telen)kék... A parlamenti felszólalásához anyagot gyűjtő Keller Lászlót, az Országgyűlés költségvetési bizottságának MSZP-s alelnökét, illetve Veres Jánost, a testület tagját nem engedték be az Országimázs Központba. Keller még hagyján, de egy Veres végképp nem illik bele a képbe... * A dániai Mors sziget Erslov iskolájának diákjai a mostani tanévtől mobiltelefon segítségével gyakorolhatják az írást és az olvasást. Rossz jegy esetén - sír a telefon... * Egyre erőteljesebben füstölnek a képviselők a Parlament folyosóin. Teszik ezt annak ellenére, hogy korábban ők maguk alkották meg nagy ügybuzgalommal a nem dohányzók védelmét szolgáló törvényt. Bagót sem ér az egész... * Dániában kevesebb adót kell fizetniük azoknak a - masszázs-szalonban dolgozó - nőknek, akiknek nagyobb a mellük. Micsoda pech, hogy nálunk nem kebelbarát az APEH... _____________________________________________________ISZILVÁBI E rőteljes korszerűsítési folyamat indult
