Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

§> Tudatosan korlátozott Parlament Wekler Ferenc: „Nem az számít, hogy ki mennyit ül benn a teremben” Az újjáéledt Tiszánál, Poroszlón járt Wekler Ferenc szabad demokrata hon­atya, az Országgyűlés alelnöke. A politikus lapunknak adott interjújában egyebek mellett arról beszélt: a Tisztelt Ház tekintélye egyre kisebb, a há­romhetes ülésezés miatt rendelkezésre álló kevés időt konfrontativ vitákkal töltik a képviselők. Wekler. Egyre negatívabb tapasztalatok, fotó: pilist elemér- Sokat hallani arról, hogy elveszí­tette jelentőségét a Parlament, a kormány igyekszik háttérbe szorí­tani a törvényhozó testületet. Ön­nek mi a véleménye?- A megállapítás sommás, de részben egyet kell értenem vele. Annyit korrigálnék, hogy az Or­szággyűlés tekintélye egyre inkább csökken, és ennek konkrét okai vannak. Az Orbán-kormány Áder János házelnök segítségével tuda­tosan törekszik arra, hogy a Parla­ment ellenőrző szerepét és a nyil­vánosság előtt való megjelenésé­nek lehetőségeit korlátozza. Nem szeretnék, ha a Parlament a nyilvá­nosság előtt kérné számon a kor­mány egyes intézkedéseit. Azzal, hogy a háromhetes ülésezési ren­det folyamatosan fenntartják, ke­vesebb mód nyílik a kérdezésre, rövidebb a kérdésekre, interpellá­ciókra szánt idő. Másrészt az éj­szakába nyúló ülésezések ko­molytalanná teszik a parlamenti vitákat. A képviselők többsége nem vesz részt ezeken a vitákon, mert tudják, hogy puszta formali­tás az egész. A nyilvánosság ellen­őrző szerepe a Parlamenttel szem­ben szintén csökken, mert éjszaka legfeljebb a notórius rádióhallga­tók követik nyomon a történteket. Én ezt nagyon károsnak tartom, s ezt nem most mondom először. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az Országgyűlés te­kintélye egyre kisebb, minden sze­mélyes tapasztalat azt igazolja, hogy az emberek komolytalannak hiszik a Tisztelt Házat. A politikai közélet állandó konfrontációktól hangos, azt a kevés időt ugyanis, amit lehetővé tesz a parlamenti többség, az éles kérdések felveté­sével töltjük. Ez azt a benyomást kelti az emberekben, hogy azok az összeférhetetlen képviselők állan­dóan veszekednek egymással. Ha többet üléseznénk, több idő jutna arra, hogy a témákat végigvigyük, s akkor valószínűleg nemcsak a negatív hírek jutnának nyilvános­ságra.- Van arra esély, hogy még eb­ben a ciklusban megegyezés szü­lessen az ülésezési rendről?- Most már semmilyen esélyt nem látok. Korábban azt gondol­tam, hogy a koalíció kisebb pártjai rádöbbennek, ez nekik sem elő­nyös. A kisgazdapártnak és az MDF-nek ez a háromhetes ülése­zési rend ugyanolyan káros, mint az ellenzéki pártoknak, mert ők - a Fidesszel szemben - kevés minisz­terrel rendelkeznek, akik ebben a minőségükben meg tudnának je­lenni a médiában. Csalódnom kel­lett. Nem lesz konszenzus abban, hogy milyen legyen az ülésezési rend, s ez ezt a választási cik­lust végig fogja kísérni.- Nemrég lá­tott napvilágot egy statisztika a parlamenti kép­viselők kétéves tevékenységéről, hozzászólásai­ról. A szabad de­mokraták előke­lő helyen állnak az összesítés­ben, Bauer Ta­más például az első a maga csaknem negy­venórás felszóla­lási idejével, de a többiek sem panaszkodhat­nak. Ez egyfajta tudatos ellenzé­ki magatartás, vagy csak abból fakad, hogy ke­vesen vannak a frakcióban?- Mind a ket­tő igaz. Az ellen­zéknek sokkal többet kell ah­hoz szerepelnie, hogy a vélemé­nye átjöjjön a sajtón. Ez nem új dolog, a média a konfrontativ, a közvélemény figyelmét felkeltő hí­reket kedveli. Normál, egyszerű parlamenti eseményekről sajnos nagyon ritkán tudósít. Bauer Ta­más egyébként külön ügy, ő lelkiis­meretes honatya, őt nem zavarja, ha üres teremnek beszél, a vélemé­nyét akkor is elmondja. Nem min­denki képes erre, nem mindenki tudja ilyen nagy türelemmel és fel- készültséggel képviselni a nézeteit. De igaz az is, hogy egy kis frakció­ban mindenkinek több üggyel is kell foglalkoznia. Az elmúlt ciklus­ban ugyanez volt jellemző a Fi- deszre vagy Torgyán Józsefre.- Fontos-e az, hogy egy képvise­lő mennyi időt tölt benn a Parla­mentben, a plenáris üléseken?- Ez érdekes kérdés, és lehet, hogy a válaszon sokan meg fog­nak botránkozni. Azt gondolom, nem az a lényeges, hogy ki meny­nyit van benn a Parlamentben, hanem hogy az idejét milyen aktí­van tölti el. Ha valaki ott ül hu­szonnégy órán keresztül, és újsá­got olvas, az igazából nem sokat számít. A lényeg az, hogy vannak- e olyan ötletei, javaslatai, amelye­kért képes dolgozni, amelyeket keresztül tud vinni, el tud fogad­tatni a többséggel. Hogy milyen hatékonyan érvel a saját vagy a pártja álláspontja mellett. Az ugyanakkor természetesen elen­gedhetetlen, hogy fontos, esetek­ben, elsősorban szavazásokkor a képviselők legyenek az üléste­remben.- Közismert, hogy Ön a rend­szerváltás óta politizál. Ország- gyűlési alelnökként gazdagodott-e új tapasztalatokkal?- Meg kell mondanom őszin­tén, hogy a tapasztalataim egyre negatívabbak. Azt hittem az első négy év, 1990-1994 után, hogy annál rosszabb Parlament már nem lesz. Ma is emlékszem, ka­tasztrofális volt, amikor az utolsó egy-két órában is éles, személyes­kedő vita zajlott. Sajnos, a hangu­lat ma is csak katasztrofálisnak minősíthető. 1990 és 1994 között a személyeskedések ellenére épí­tő viták folytak, ahol a képviselők akartak valamit, és tudtuk, hogy ki mit akar. Most a kis többséggel rendelkező kormánykoalíció egy­szerűen ledarálja a Parlament egészét. Arra törekszik, hogy a kormány szerepe erősödjön, a Parlamenté pedig gyengüljön. Nagyon lehangoló az, amikor éj­félkor, hajnal egykor fenn az elnö­ki pulpituson többen ülünk, mint ahány képviselő van lenn az egész teremben. Elhangoznak a napirend utáni felszólalások, s a kormány politikusai közül soha senki nincsen benn. Már arra sem érdemesítik a képviselőket, hogy a felvetéseikre egyáltalán reagál­janak. Fogják magukat, és haza­mennek. ____ RÉNES MARCELL ___________BARTA KATALIN N yugdíj-keringő Minap nyugdíjas kolléganőm hívott fel a szerkesztőségben. Arra kért, írjuk meg: már megint bolondnak nézik az embereket, amikor a 12 százalékos gázáremelést kom­mentálva arra hivatkoznak a szakértők, hogy ez éves szinten csupán hatszázalékosnak tekinthető, mivel csupán a nyár közepétől esedékes a drágulás. Mivel évek óta nem találkoztam volt munkatársammal, megkérdeztem, hogy s mint telnek a hétköznapjai.- Ahogy egy magyar nyugdíjasé. Negyven, munkával eltöltött esztendő után olcsó csirke far-hátra vadászom a piacon, telente a lakásban csak egy szobát fűtök, új ruhát, cipőt évek óta nem veszek. Köszönöm, egyébként jól vagyok - válaszolta keserűen. Aztán elmesélte, hogy fogtömésre indult, amikor a ren­delőben kiderült, hogy nagyobb a baj: új hidat kell készíteni, ami legalább öt fogpótlást jelent. Mindezt potom hatvanezer forintért vállalták. Ismerősöm több álmatlan éjszaka után, mindent mérlegelve rászánta magát az utóbbi idők legnagyobb beruházására. Igaz, a vésztartalékot fel kellett áldoznia, de bátor ember lévén, nem hátrált meg. Igyekezett a dolgok pozitív oldalát nézni: nevezetesen a csontos csirke far-hátat kön­nyebben fogja ezután megrágni. Ez a történet azért is jutott eszembe, mert olvastam, hogy elkészült a Szociális és Családügyi Minisztériumban az a tervc­somag, amely a nyugdíjrendszer átláthatóbbá tételét, a befizetett járulékok igazságosabb elosztását kívánja lehetővé tenni. Csupán egy mondat a cikkből: „Szakértők szerint az igazságosabb rendszer átalakítására akár éveket kell várni, megfelelő kormányzati szándék híján. ” Nem akarok kekeckedni, de a szakértők nem véletlenül fogalmaztak úgy, ahogy. Bár ha a realitásokkal is számolunk, mármint a két év múlva esedékes parlamenti választásokkal, lehet, hogy felpörög a kormányzati szándék. Elvégre senki számára nem lehet közömbös, kire szavaz a több millió magyar nyugdíjas. TARI OTTÓ Dömping A klasszikus uborkaszezon a múlté. Az aszály ennek is jól odatett; immár nyár de­rekán is primőrnek minősül a szezonális termény. A kifejezés maholnap tényleg csak a sajtóbeli - áthallással: közéleti - viszonyokat jellemzi. Követ­keznek a nihil hónapjai, amikor az illetékes urak helyett legfel­jebb az üzenetrögzítőjükkel cseveghet az ember. Nem úgy van az! - vélhetik a fontos személyiségek, akik né­mi tanzániai szafari, kanári-szigeteki légyott, mediterrán ten­geri lábáztatás előtt még szeretnének rádobni egy lapáttal. Be­bizonyítani, hogy számukra mindennél fontosabb a nép, amelynek a cirkuszra köztudottan éppúgy szüksége van, mint a kenyérre. A millennium a Jóisten ajándéka. Ennek a jegyében most minden időszerű: lehet fát ültetni, egész ligeteket telepíteni, rég leszerelt közkifolyókat újra csapra verni, díjakat és kitüntetése­ket alapítani. Lehet micisapkát hímezni az ezeréves államiság tiszteletére, lehet zászlót átadni és átvenni, járdát építeni, ze­nét szerezni, giccset pingálni. Előre lehet hozni a fcdmapot - millenniumi falunap -, expót átnevezni - millenniumi expó -, középületi fundamentumot lerakni. Esténként millenniumi hakni szórakoztatja az arra érdemeseket, millenniumi humo­rista humorizál a millenniumon, ebből az emberből nem vélet­lenül lett milliomos, bólogat elismerően a millenniumi alattva­ló, miközben térdét csapkodja a röhögéstől. Igaz bizony, nem­csak kenyéren él az ember. Aztán eltelik a millenniumi két hét, és ismét eljön az üze­netrögzítős csevelyek ideje. A millenniumi kánikula szeptem­berig tart. Ekkor elkezdődik a millenniumi tanév. Hír(telen)kék... I Miután Mádl Ferenc felesküdött köztársasági elnökké, kénytelen volt lemondani a szülőfaluja, Bánd mellett működő herendi porcelángyár igazgatótanácsi vezetői posztjáról. Falubelijei azt üzenték neki: sohase bánd, hogy vége... * Ismét működik a tiszai cianid- és nehézfém-szennyeződést okozó ro­mániai aranykitermelő üzem, az Esmeralda. Uramisten! Inkább a mexikói szappanopera... * Miután építésre serkentették őket, ám az ígért szakminisztériumi tá­mogatást nem kapták meg, négy Duna menti település lakossága úgy érzi, átverték őket a leendő közműcsatornával. Megint egy panama... * A százegy esztendős Szonja Koniasvili nyerte a grúz fővárosban, Tbi­lisziben a kilencven éven felülieknek rendezett szépségversenyt. Miss Múmika... * A skóciai Iverness városában néhány találékony informatikus- immár világméretűvé terebélyesedő - alibiszolgálatot hozott létre a nem ép­pen olcsó tarifát megfizető hűtlen férjek és asszonyok számára. Mit csinál a pásztorórára vágyó skót? Sóhajt és ágyba dől... __________________________________________________________________________________(SZILVAS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom