Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-24 / 146. szám
§> Tudatosan korlátozott Parlament Wekler Ferenc: „Nem az számít, hogy ki mennyit ül benn a teremben” Az újjáéledt Tiszánál, Poroszlón járt Wekler Ferenc szabad demokrata honatya, az Országgyűlés alelnöke. A politikus lapunknak adott interjújában egyebek mellett arról beszélt: a Tisztelt Ház tekintélye egyre kisebb, a háromhetes ülésezés miatt rendelkezésre álló kevés időt konfrontativ vitákkal töltik a képviselők. Wekler. Egyre negatívabb tapasztalatok, fotó: pilist elemér- Sokat hallani arról, hogy elveszítette jelentőségét a Parlament, a kormány igyekszik háttérbe szorítani a törvényhozó testületet. Önnek mi a véleménye?- A megállapítás sommás, de részben egyet kell értenem vele. Annyit korrigálnék, hogy az Országgyűlés tekintélye egyre inkább csökken, és ennek konkrét okai vannak. Az Orbán-kormány Áder János házelnök segítségével tudatosan törekszik arra, hogy a Parlament ellenőrző szerepét és a nyilvánosság előtt való megjelenésének lehetőségeit korlátozza. Nem szeretnék, ha a Parlament a nyilvánosság előtt kérné számon a kormány egyes intézkedéseit. Azzal, hogy a háromhetes ülésezési rendet folyamatosan fenntartják, kevesebb mód nyílik a kérdezésre, rövidebb a kérdésekre, interpellációkra szánt idő. Másrészt az éjszakába nyúló ülésezések komolytalanná teszik a parlamenti vitákat. A képviselők többsége nem vesz részt ezeken a vitákon, mert tudják, hogy puszta formalitás az egész. A nyilvánosság ellenőrző szerepe a Parlamenttel szemben szintén csökken, mert éjszaka legfeljebb a notórius rádióhallgatók követik nyomon a történteket. Én ezt nagyon károsnak tartom, s ezt nem most mondom először. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy az Országgyűlés tekintélye egyre kisebb, minden személyes tapasztalat azt igazolja, hogy az emberek komolytalannak hiszik a Tisztelt Házat. A politikai közélet állandó konfrontációktól hangos, azt a kevés időt ugyanis, amit lehetővé tesz a parlamenti többség, az éles kérdések felvetésével töltjük. Ez azt a benyomást kelti az emberekben, hogy azok az összeférhetetlen képviselők állandóan veszekednek egymással. Ha többet üléseznénk, több idő jutna arra, hogy a témákat végigvigyük, s akkor valószínűleg nemcsak a negatív hírek jutnának nyilvánosságra.- Van arra esély, hogy még ebben a ciklusban megegyezés szülessen az ülésezési rendről?- Most már semmilyen esélyt nem látok. Korábban azt gondoltam, hogy a koalíció kisebb pártjai rádöbbennek, ez nekik sem előnyös. A kisgazdapártnak és az MDF-nek ez a háromhetes ülésezési rend ugyanolyan káros, mint az ellenzéki pártoknak, mert ők - a Fidesszel szemben - kevés miniszterrel rendelkeznek, akik ebben a minőségükben meg tudnának jelenni a médiában. Csalódnom kellett. Nem lesz konszenzus abban, hogy milyen legyen az ülésezési rend, s ez ezt a választási ciklust végig fogja kísérni.- Nemrég látott napvilágot egy statisztika a parlamenti képviselők kétéves tevékenységéről, hozzászólásairól. A szabad demokraták előkelő helyen állnak az összesítésben, Bauer Tamás például az első a maga csaknem negyvenórás felszólalási idejével, de a többiek sem panaszkodhatnak. Ez egyfajta tudatos ellenzéki magatartás, vagy csak abból fakad, hogy kevesen vannak a frakcióban?- Mind a kettő igaz. Az ellenzéknek sokkal többet kell ahhoz szerepelnie, hogy a véleménye átjöjjön a sajtón. Ez nem új dolog, a média a konfrontativ, a közvélemény figyelmét felkeltő híreket kedveli. Normál, egyszerű parlamenti eseményekről sajnos nagyon ritkán tudósít. Bauer Tamás egyébként külön ügy, ő lelkiismeretes honatya, őt nem zavarja, ha üres teremnek beszél, a véleményét akkor is elmondja. Nem mindenki képes erre, nem mindenki tudja ilyen nagy türelemmel és fel- készültséggel képviselni a nézeteit. De igaz az is, hogy egy kis frakcióban mindenkinek több üggyel is kell foglalkoznia. Az elmúlt ciklusban ugyanez volt jellemző a Fi- deszre vagy Torgyán Józsefre.- Fontos-e az, hogy egy képviselő mennyi időt tölt benn a Parlamentben, a plenáris üléseken?- Ez érdekes kérdés, és lehet, hogy a válaszon sokan meg fognak botránkozni. Azt gondolom, nem az a lényeges, hogy ki menynyit van benn a Parlamentben, hanem hogy az idejét milyen aktívan tölti el. Ha valaki ott ül huszonnégy órán keresztül, és újságot olvas, az igazából nem sokat számít. A lényeg az, hogy vannak- e olyan ötletei, javaslatai, amelyekért képes dolgozni, amelyeket keresztül tud vinni, el tud fogadtatni a többséggel. Hogy milyen hatékonyan érvel a saját vagy a pártja álláspontja mellett. Az ugyanakkor természetesen elengedhetetlen, hogy fontos, esetekben, elsősorban szavazásokkor a képviselők legyenek az ülésteremben.- Közismert, hogy Ön a rendszerváltás óta politizál. Ország- gyűlési alelnökként gazdagodott-e új tapasztalatokkal?- Meg kell mondanom őszintén, hogy a tapasztalataim egyre negatívabbak. Azt hittem az első négy év, 1990-1994 után, hogy annál rosszabb Parlament már nem lesz. Ma is emlékszem, katasztrofális volt, amikor az utolsó egy-két órában is éles, személyeskedő vita zajlott. Sajnos, a hangulat ma is csak katasztrofálisnak minősíthető. 1990 és 1994 között a személyeskedések ellenére építő viták folytak, ahol a képviselők akartak valamit, és tudtuk, hogy ki mit akar. Most a kis többséggel rendelkező kormánykoalíció egyszerűen ledarálja a Parlament egészét. Arra törekszik, hogy a kormány szerepe erősödjön, a Parlamenté pedig gyengüljön. Nagyon lehangoló az, amikor éjfélkor, hajnal egykor fenn az elnöki pulpituson többen ülünk, mint ahány képviselő van lenn az egész teremben. Elhangoznak a napirend utáni felszólalások, s a kormány politikusai közül soha senki nincsen benn. Már arra sem érdemesítik a képviselőket, hogy a felvetéseikre egyáltalán reagáljanak. Fogják magukat, és hazamennek. ____ RÉNES MARCELL ___________BARTA KATALIN N yugdíj-keringő Minap nyugdíjas kolléganőm hívott fel a szerkesztőségben. Arra kért, írjuk meg: már megint bolondnak nézik az embereket, amikor a 12 százalékos gázáremelést kommentálva arra hivatkoznak a szakértők, hogy ez éves szinten csupán hatszázalékosnak tekinthető, mivel csupán a nyár közepétől esedékes a drágulás. Mivel évek óta nem találkoztam volt munkatársammal, megkérdeztem, hogy s mint telnek a hétköznapjai.- Ahogy egy magyar nyugdíjasé. Negyven, munkával eltöltött esztendő után olcsó csirke far-hátra vadászom a piacon, telente a lakásban csak egy szobát fűtök, új ruhát, cipőt évek óta nem veszek. Köszönöm, egyébként jól vagyok - válaszolta keserűen. Aztán elmesélte, hogy fogtömésre indult, amikor a rendelőben kiderült, hogy nagyobb a baj: új hidat kell készíteni, ami legalább öt fogpótlást jelent. Mindezt potom hatvanezer forintért vállalták. Ismerősöm több álmatlan éjszaka után, mindent mérlegelve rászánta magát az utóbbi idők legnagyobb beruházására. Igaz, a vésztartalékot fel kellett áldoznia, de bátor ember lévén, nem hátrált meg. Igyekezett a dolgok pozitív oldalát nézni: nevezetesen a csontos csirke far-hátat könnyebben fogja ezután megrágni. Ez a történet azért is jutott eszembe, mert olvastam, hogy elkészült a Szociális és Családügyi Minisztériumban az a tervcsomag, amely a nyugdíjrendszer átláthatóbbá tételét, a befizetett járulékok igazságosabb elosztását kívánja lehetővé tenni. Csupán egy mondat a cikkből: „Szakértők szerint az igazságosabb rendszer átalakítására akár éveket kell várni, megfelelő kormányzati szándék híján. ” Nem akarok kekeckedni, de a szakértők nem véletlenül fogalmaztak úgy, ahogy. Bár ha a realitásokkal is számolunk, mármint a két év múlva esedékes parlamenti választásokkal, lehet, hogy felpörög a kormányzati szándék. Elvégre senki számára nem lehet közömbös, kire szavaz a több millió magyar nyugdíjas. TARI OTTÓ Dömping A klasszikus uborkaszezon a múlté. Az aszály ennek is jól odatett; immár nyár derekán is primőrnek minősül a szezonális termény. A kifejezés maholnap tényleg csak a sajtóbeli - áthallással: közéleti - viszonyokat jellemzi. Következnek a nihil hónapjai, amikor az illetékes urak helyett legfeljebb az üzenetrögzítőjükkel cseveghet az ember. Nem úgy van az! - vélhetik a fontos személyiségek, akik némi tanzániai szafari, kanári-szigeteki légyott, mediterrán tengeri lábáztatás előtt még szeretnének rádobni egy lapáttal. Bebizonyítani, hogy számukra mindennél fontosabb a nép, amelynek a cirkuszra köztudottan éppúgy szüksége van, mint a kenyérre. A millennium a Jóisten ajándéka. Ennek a jegyében most minden időszerű: lehet fát ültetni, egész ligeteket telepíteni, rég leszerelt közkifolyókat újra csapra verni, díjakat és kitüntetéseket alapítani. Lehet micisapkát hímezni az ezeréves államiság tiszteletére, lehet zászlót átadni és átvenni, járdát építeni, zenét szerezni, giccset pingálni. Előre lehet hozni a fcdmapot - millenniumi falunap -, expót átnevezni - millenniumi expó -, középületi fundamentumot lerakni. Esténként millenniumi hakni szórakoztatja az arra érdemeseket, millenniumi humorista humorizál a millenniumon, ebből az emberből nem véletlenül lett milliomos, bólogat elismerően a millenniumi alattvaló, miközben térdét csapkodja a röhögéstől. Igaz bizony, nemcsak kenyéren él az ember. Aztán eltelik a millenniumi két hét, és ismét eljön az üzenetrögzítős csevelyek ideje. A millenniumi kánikula szeptemberig tart. Ekkor elkezdődik a millenniumi tanév. Hír(telen)kék... I Miután Mádl Ferenc felesküdött köztársasági elnökké, kénytelen volt lemondani a szülőfaluja, Bánd mellett működő herendi porcelángyár igazgatótanácsi vezetői posztjáról. Falubelijei azt üzenték neki: sohase bánd, hogy vége... * Ismét működik a tiszai cianid- és nehézfém-szennyeződést okozó romániai aranykitermelő üzem, az Esmeralda. Uramisten! Inkább a mexikói szappanopera... * Miután építésre serkentették őket, ám az ígért szakminisztériumi támogatást nem kapták meg, négy Duna menti település lakossága úgy érzi, átverték őket a leendő közműcsatornával. Megint egy panama... * A százegy esztendős Szonja Koniasvili nyerte a grúz fővárosban, Tbilisziben a kilencven éven felülieknek rendezett szépségversenyt. Miss Múmika... * A skóciai Iverness városában néhány találékony informatikus- immár világméretűvé terebélyesedő - alibiszolgálatot hozott létre a nem éppen olcsó tarifát megfizető hűtlen férjek és asszonyok számára. Mit csinál a pásztorórára vágyó skót? Sóhajt és ágyba dől... __________________________________________________________________________________(SZILVAS)
