Heves Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

6. oldal - Heves Megyei Hírlap HÍRLAP MAGAZIN 2000. Június 24., szombat ■■■ Július 1-jétől hat alkalommal lát­hatja az egri közönség Szörényi-Bródy: István, a király cí­mű rockoperáját. A millenniumi év­re ismét elővett és a szabad téren bemutatott darab rendezője Beke Sándor direktor. Az idei nyári játé­kok kétszeresen is lehetőséget ad múltbeli kalandozásra és a jövőbe tekintésre. A Királydombról a Líceumba: államalapításunk rockoperája A Királydombon 1983. augusztus 20- Aztán teltek az évek, pontosan tizenhét án sok minden egy csalásra meg- augusztus 20-a maradt mögöttünk. Az a ge- változott. Megszületett az első ma- neráeió, amely az István, a királyon felnőtt, gyár rockopera. Az Európa keleti tömbjé- írna már inkább a konzervatív családapák és ben élők végié hallhattak, láthattak vala- családanyák táborát gyarapítja. Lemez ját- mit saját nemzeti múltjukból. Új irány szóikat gyermekeik használják ha egyálta született a hazai könnyűzenében. Rock Ián felbukkan még néha-néha egy-egy bake- énekesek orientálódtak a színpad felé, szí- litlemez a CD-k táborában. Szörényi-Bródy nészek a rock felé. Elmosódtak a műfaji 1 tiszteletben álló zeneszerzővé lépett elő határok. És felnőtt egy generáció, amely- rockzenészből, ahogy Vikidéi is többet forog nek az István, a király alapmű lett. a színházművészet világában, mint a rocké­A Királydombon 1983. augusztusában ban. A szolid arcú Pelsőczy Lászlóról, aki egy sok minden megváltozott. Ám a tömegeket csapásra ismertté vált a film bemutatásakor, érintő áttörés Koltay Gábor filmjének be- keveset hallunk, ahogy a feledés homályába mutatója után, illetve a kétkorongos bake- merült a szépséges Gizella alakítója, Sára litlemez kiadása után történt. A fiatalok Bernadett is. Koppány lázadó, kemény rockon keresztül A ztán elérkezett a millennium, megszólaló szellemét éltették. A kissé kon- Zi amelyre évek óta készült az ország, zervatívabbak István keresztényi szeretetét JL AA bakelitlemez előkerült, Király­dicsérték, Asztrik apát mindenek fölé emel-? domb szelleme kilépett a múltból, s egy kedő istenhitével együtt. A romantikusokra csapásra a Líceum szabadtéri teraszán Gizella asszonyj mivolta és Réka apaszere- Koppány beleüvöltött a békés éjszakába: tő szíve hatott. Nem volt senki, aki hallotta, Rabok legyünk vagy szabadok? S az Ist- látta e darabot, hogy ne találta volna meg a ván, a király éppen olyan elevenen és min- neki leginkább tetszőt és illőt. Mert amit Ki- denen áttörőn újraéledt, mint ahogyan ezt rálydombon láttunk, ki volt találva. egy korszakváltó rockoperától elvártuk. István ra, de nagyon örültem annak, hogy rám esett a választás. S na­gyon jó volt visszajönni ide, ahol mindig öröm tapasztalni, hogy mennyire szeretik a színházat. Koppány I stván szerepében régi-új arc tűnik fel az Agria Nyári Játé­kok bemutatóján. A Kecske­métre elszerződött Hőse Csaba alakítja a főszerepet, akire az egri­ek még nagyon is jól emlékeznek a Mária evangéliumában, vala­mint a József és a színes, széles­vásznú álomkabátban nyújtott fe­ledhetetlen alakítása miatt. — Magam is meglepődtem, mekkora felelősség ma Magyaror­szágon Istvánt alakítani. Varga Miklós annak idején nagyon ma­gasra tette a mércét. Harmadrészt pedig felelősség magammal szem­íren is, mert ez a darab minden színész életében fontos mérföld­kő. Jól kell tudni egyensúlyozni a keménykezű király, a romantikus fiatalember és az anyja által ural­kodóvá formálódó jellem között. Azt is nagyon izgalmas feladat megformálni, hogy a békére vágyó fiatalember miként sodródik bele Koppánnyal a harcba, s válik eközben uralkodóvá... Eleinte ne­héz volt elszakadni Királydomb szellemétől. De rá kellett jönni, hogy ez nem Királydomb, és én nem vagyok Varga Miklós. Innen­től vált nagyon izgalmassá a sze­repformálás. Nem vágytam István­FOTÓ: PILISY ELEMÉR elszakadjak a ki rálydombi beírni tatótól. Amit a ke zönség itt láthal az nem feldolgc zás, hanem mag a Királydomt Másrészrő Vikidáltól tanulni nem szégyen. Az ő ereje, lendülete vitte sikerre ezt a darabot, nem szégyen meglátni benne a Vikidál-hatást. Sarolt K oppány egyik alakítója Baráth Attila és Földes Ta­más mellett Kalapács Jó­zsef, akit szintén a rockzene vilá­gából ismer az egri közönség. Pá­lyafutása több szempontból is ha­sonlít Vikidáléhoz, miután a ke­ményebb műfajtól indult, s mos­tanra rendszeres szereplője a ma­gyar rockoperáknak.- Koppány öntörvényű ember, s így nem volt nehéz saját vonásaimat keresni ebben a szerepben. Valahol a rock világa is az öntörvényű embe­rek világa. De ha csak a lázadást, a temperamentumot nézzük, máris könnyű volt önmagamat megtalálni ebben a szerepben... Ez a világ nem újdonság. Az Attila, az Isten kardjá­nak két változatában is, az István, a király egy korábbi feldolgozásában, a Kiátkozottban és a Macskákban is játszottam. A színpad talán annyi­ban hoz mindig újdonságot az éle­temben, hogy az öntörvényűségből lentebb kell adni, mert léteznek ren­dezői utasítások. Nem célom, hogy Asztrik S arolt alakítója Saárossy Kin­ga és a Kőszívű ember fiai­ban megismert Jónás Gabri­ella. A két anya-alkat közül Saárossy Kinga karakteres szerep­formálásáról vallott.- Nem erőszakos anyatigrist, perszónát látok ebben a szerep­ben, hanem azt a tudatos anyát, aki erősíti fiában az uralkodási vágyat. Nem kívül, hanem belül erőszakos. S főképp nem lágyul­hat el egy pillanatra sem. Ezt a nehézséget akarom megragad­ni... István fiatal, tapasztalatlan férfi, s az anyja mint egy karó áll mellette. Valójában minden férfi ilyen. Mellettük kell állni, de úgy kell érezniük, hogy övék a dön­tés, az ő akaratuk érvényesül. Ez apátot. Tizenhét éve még hallgatni is álom volt. S most ez az álom itt van a színpadon... Nem könnyű szerep. Éppen abban vannak a ne­hézségei, hogy Asztrik nem énekel slágereket, de rendkívül nehéz a zenei anyag. Ráadásul rövid része­ket énekel, s ezekkel kell belépni a történet sodrásába. A feladat ugyanakkor nagyon megtisztelő. S tényleg csak meghatottan tudok beszélni arról, hogy most itt ez az álom számomra megvalósult. Réka A sztrik apát megformálója Réti Árpád. Az ősbemuta­tón ez volt az a szerep, amely az egyházi zenét, a vallás szerepét talán először hozta meg­fogható közelségbe a felnövő nemzedékhez.- Amikor az ősbemutató a Ki­rálydombon ment, én még Erdély­ben éltem. Viszonylag korán meg­érkezett hozzánk a hanganyag. Ak­kor még nem hallgathattuk nyíltan, így a lányommal a takaró alá búj­va hallgattuk. Csodás volt. Most szinte meghatottan vettem tudo­másul, hogy én alakítom Asztrik­R éka szerepére alkati adottsá­gai, eddigi szerepei szinte pre­desztinálták Kascsák Dórát.- Meghallgatás után nagyon el­keseredtem, mert úgy éreztem, ez nem sikerült. Amikor megtudtam, hogy Aux Éva mellett én leszek Ré­ka másik alakítója, szinte lehullot­tak a csillagok az égről... Semmifé­le emlékem nincs Királydombról. Annyira kicsi voltam, hogy ez nem mond nekem semmit. Később megnéztem a filmet, de azt nagyon hamar eldöntöttem, hogy olyan be­mutató még egyszer úgysem lesz, így nem éreztem arra kényszert, hogy Sebestyén Mártát utánozni próbáljam. Igaz, nagyon szeretem azt, amit Sebestyén Márta csinál. De belőle csak egy van. Ha most én őt próbálnám utánozni, akkor az becsapás lenne. Alaposan megle­pődtem, amikor saját magamon éreztem, hogy a színpadon belül a rockopera egy teljesen más világ. Ekkor ijedtem meg Réka szerepé­től. Most viszont már nagyon tet­szik. Imádom ezt a szerepet. Gizella G izellának, István feleségé­nek szerepében mutatkozik be Dimanopulu Afrodité, aki egyéves szünet után - mivel egy kis­fiúnak adott életet - most tér vissza a színpadra.- Az első kőszínházi bemutató­ban, a Nemzetiben a három feleség közül az egyiket játszottam. Egyéb­ként is nagyon szeretem a rock­operát, ez nekem mindig a nyarat, a könnyedséget jelenti. Ezzel a nyári szereppel talán még a szín­ház világába is könnyebb vissza­térni... Gizella társa volt Istvánnak. Ezt a vonalat szeretném erősíteni. Ugyanakkor látni kell, hogy egy szorongó asszony ő. A Bajoror­szágtól való távolság, az esküvő előtti félelmek, a hatalom, az ural­kodás ismeretlen érzése, a politi­kai elvárások mind-mind alakítják és szorongóvá teszik Gizella jelle­mét. A szerepformálás azonban nagy lehetőségeket rejt. A rendező Beke Sándor nem szívesen be­szél most koncepcióról, rendezői meglátásáról. A bemutató előtt egy héttel már szinte teljességé­ben összeálló kép, a tömegjelene­tek, az egyéni alakítások magu­kért szólnak. Csupán a díszlet ad­ta hangulatra utal:- Izgalmas kérdés volt az ál­lamalapítás korának Magyaror­szágát megvalósítani. Szóba sem kerülhettek települések, ezért az­tán a természeti környezetet ad­tuk vissza, ahol a történet teljes egészében játszódik. SZUROMI RITA Dr. Lőkös István fotó: pilisy elemér A horvát akadémia levelező tagja Zágrábban, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Házában vehette át dr. Lőkös István, a horvát irodalom legnagyobb hazánkban élő szakértője azt az okmányt, amellyel a horvát aka­démia levelező tagjai közé választották. Az Egerben élő irodalomtörténész fel­vétele a puszta tényeken túl azért is megtiszteltetés, mert jelenleg Magyar- országról csupán hárman büszkélked­hetnek azzal, hogy Horvátország aka­démikusai közé tartoznak: Hadrovics László, az orosz-magyar szótár szerző­je, a magyarországi szlavisztika tudósa, Bdrdossy György geológus, az MTA ren­des tagja, és Nyomdrkay István, a Szláv Intézet igazgatója. A HAZU-ban meg­tartott ünnepségen jelen volt a horvát országgyűlés elnöke, a köztársasági el­nök képviselője és az Alkotmánybíró­ság elnöke.- A horvát akadémián létezik egy választó testület - meséli az előzmé­nyeket dr. Lőkös István -, s ez május 18-án, titkos szavazással döntött az új tagok felvételéről. Az akadémiára há­romévenként vesznek fel rendes és le­velező tagokat. Az előbbiek horvát ku­tatók, tudósok lehetnek, míg a levele­ző tagok között Európában élő, s tudo­mányos munkásságot folytató szakem­berek kapnak helyet. Az idén német, szlovéniai, amerikai, japán, francia és osztrák állampolgárokkal bővült az akadémia levelező tagjainak a névso­ra. Május 19-én rövid táviratban közöl­ték velem a döntést, majd a júniusi ün­nepség előtt másfél héttel az akadémia elnökétől is megkaptam a hivatalos ér­tesítést.- Negyven éve foglalkozik a horvát irodalommal. Ennek egyenes következ­ménye lett az akadémiai tagság?- Az utóbbi tíz évben nagyon gyak­ran tartózkodtam Horvátországban és dolgoztam odakint. Könyvbemutató­kat, rádiós és televíziós felvételeket tar­tottunk, több konferencián is részt vet­tem. Meglepett, hogy mennyire felké­szültek és jól informáltak voltak az én, horvát nyelvterületen végzett munkás­ságomról. Valószínű, hogy az elmúlt tíz évben végzett tudományos munkássá­gom esett latba.- Milyen kötelezettséget jelent a hor­vát akadémia levelező tagjának lenni?- Bizonyítani kell, hogy méltó vagyok erre. Két és fél éve nyertem el itthon a Széchenyi-ösztöndíjat, amely négy évre szól. A horvát regény és nemzettudat be­mutatásával foglalkozom. Most vagyunk az idő felénél. A hátralevő időben nagyon szeretném befejezni a Bevezetés a Kroatisztikába című szlavisztika segéd­könyvemet, ami rendkívül nagy vállalko­zás. Ebben kívánom bemutatni a letele­pedés, az államiság, a mitológia, az építé­szet, a művelődéstörténet teljes kereszt- metszetét. Ha befejezem, akkor részem­ről ez egy gesztus lesz azért, hogy az aka­démia levelező tagjává választottak. __________________________________________l-ROMI) Jelenet az egyik próbán: Torda - Horváth Ferenc és Koppány asszonyai szinte hétköznapi élethelyzet. Ta­lán ezért sem zavart, hogy a ki­rálydombi bemutatóról nincs semmilyen emlékem. Sarolt sze­repét az előbb említett egyszerű élethelyzeten keresztül lehet meg­fogni, s az ember így önmaga tud maradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom