Heves Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-14 / 62. szám
Az európaiság már kossuthi álom volt Interjú Katona Tamás történésszel A szó sem szállt el, az írás is megmaradt A szabadságharc irodalmi feldolgozásai A fiatalság volt az 1848-49-es történelmi léptékű változások mozgatórugója. A mai ifjabb nemzedék feladata sem más, mint hogy korszerű európai, polgári országot teremtsen vallja Katona Tamás történész. Az Antall-kormány egykori külügyi, majd miniszterelnökségi államtitkára lapunk számára adott interjújában néhány ’48-as emlék mellett beszél arról is, vajon az 1848-as szabadságharc miért jelent többet sokunknak bármely más ünnepnél, hogy valóban Petőfi csontvázára bukkantak-e Szibériában, de arról is: a 68. évében járó egyetemi tanár mitől érzi magát ma is fiatalnak.- A szerencsés országokban egyszer visznek győzelemre egy harcot, s aztán annak emlékét őrzik, fényesítik napról napra. A szerencsétlen országokban - és mi ezekhez tartozunk - minden nemzedéknek újra és újra ki kell vívnia szabadságát. Azt reméljük, hogy a rendszer- változással ez végérvényesen megtörtént, de a rendszer csiszolása korántsem fejeződött be.- Több mint 150 évvel a ’48-as események után mire taníthat még minket a forradalom és szabadságharc?- A jobbítás szándékára, a meg nem elégedés tenni akarására mindenképpen. Az 1800-as évek közepén, amikor Magyarországnak volt alkotmánya, volt ország- gyűlése, akkor például Ausztriának nem volt. Ahelyett, hogy a magyar fiatalok saját vállukat veregetve megelégedtek volna a helyzettel, többet akartak. így történhetett, hogy az 1847-48-as utolsó rendi országgyűlés megteremtette a korabeli Európa legkorszerűbb demokráciáját. Elvitatha- tatlanul óriási feladat volt a feudális Magyarországot átalakítani az akkori idők egyik legkorszerűbb állami berendezkedésévé.- Mit emelne ki a '48-as célkitűzések közül, amely ma is követendő cél lehet?- Az európaiságot, amelyet már akkor nagyon komolyan vettek. Nemcsak a trónfosztó nyilatkozatban írja le Kossuth, hogy Magyarország tagja akar lenni az európai státuscsaládnak, méghozzá egyenrangú és szomszédaival békében élő társa, hanem ezt mondja Görgey is, aki komáromi kiáltványában így fogalmaz: „Ne higgyétek, hogy ez Magyarország és Ausztria közötti harc csupán. Ez európai ügy. A legszentebb nép jogi küzdelme a bitor zsarnokság ellen. ” Akkor kezdték felismerni, hogy szerencsénk vagy éppen balszerencsénk nagymértékben függ attól: mi történik Európában. Ebben az időben kezdtük megtanulni, hogy a nagypolitikának müyen hatása van Magyarországra.- Görgey szerepéről megoszlik a történészek vélekedése.- Görgey árulásában nem hiszek. Ezt az embert - minden hibájával együtt - Mátyás király és Bethlen óta a legzseniálisabb magyar hadvezérnek tartom. Az Aradi vértanúkról szóló könyvemben, valamint a Görgey-emlék- iratokban igyekeztem mindezt alátámasztani.- Elvitathatatlan, hogy ha van olyan ünnep, amelyet a fiatalok minden körülmények között magukénak éreznek, az március 15-e. Minek tulajdonítható, hogy más ünnep nem eny- nyire népszerű?- Az akkori történelmi idők igen elevenek ma is. A sodró lendületű események ma is lekötik a fiatalokat, annál is inkább, mivel annak akkor ők voltak aktív részesei. Én magam rendszeresen járva az ország közép- és szakiskoláit, szívesen beszélek '48-ról, mert a gyerekek nagyon könnyen adják át magukat a rengeteg tanulsággal teli emlékeknek. Augusztus 20-a túlságosan teoretikus, megfoghatatlan, október 23- ával kapcsolatban pedig a korábbi értékítéletek még ma is éreztetik hatásukat. De ez esetben az is riaszthatja a fiatalokat, hogy az '56-os szervezetek nemegyszer egymás szemét vájják.- Folynak-e ma olyan kutatások, amelyek eredményeként valamelyest másképpen láthatjuk a forradalmat és szabadság- harcot?- Van egy óriási adóssága a magyar történetírásnak, amelyről azonban nem tehet. Annak elleKatona Tamás: „Nem hiszek Görgey árulásában...” nére, hogy csakúgy, mint az '56- os forradalmat, az 1848-49-est is végül az orosz csapatok verték le, a mai napig nem kutathatók az orosz levéltári források. Korábban a szovjet rendszer nem engedett ezekbe bepillantást, ma jobbára pénzkérdés.- Lehet, hogy az ottani kutatások fényt deríthetnének arra is, vajon Petőfi Segesvár mellett, vagy Szibériában nyugszik?- Nem tartom valószínűnek, hogy Petőfi Barguzinban halt volna meg. Legjobb tudomásom szerint a magyar hadifoglyokat az osztrákok kapták meg. Oroszországba a lengyeleket vitték. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, azok jártak jól, akiket az oroszok kaptak meg, mert onnan már két év múlva el lehetett szabadulni. Ezért szinte lehetetlen, hogy Petőfi Szibériába került, azt pedig lélektani képtelenségnek tartom, hogy ha mégis, akkor ne próbált volna üzenni imádott feleségének és gyermekének.- Ön annak idején miért éppen 1848-at választotta fő kutatási területének?- Szemtelenül korán kezdtem el olvasni. Az első nézegetni való könyvek egyike egy ötkötetes mű volt a szabadságharcról. Világéletemben Széchenyi, Kossuth, Deák, Görgey és Bem rajongója voltam, így teljesen természetes volt számomra ennek a kornak a kutatása. Ugyanakkor ez a téma a mindenkori fiataloknak érdekes, tanulságos múlt, amelyet tanítva én is fiatalabbnak érezhetem magam a koromnál. __________ HORVÁTH MAGDOLNA A z 1848-as forradalom és szabadság- harc mindmáig élő példa arra, hogy az igazán sorsfordító történelmi események emléke nem halványul el sohasem. Ezekre az eseményekre nézve nem érvényes az ismert szó- lásmondás: „A szó elszáll, az írás megmarad. ” Mert az 1848-as március történéseiről fennmaradt a szó - a híres 12 pont, Petőfi lángoló költészete, Kossuth számos lebilincselő beszéde -, s örökbecsű a korabeli irodalom: Táncsics a Nép szava Isten szava című könyve, a reformeszméket közvetítő Pesti Hírlap, hogy csak néhányat említsünk. Ezt az irodalmi örökséget az idén tovább gazdagította Mitták Ferenc „Fényesebb a láncnál a kard...” című összeállítása (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.), amely szemelvényeket ad 1848-49. történetéből. „Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldköveket gyalogolni a meglett embernek. ” - írta Petőfi. S a könyv első fejezete egy-egy fontos mozzanat köré csoportosítva, kilenc Petőfi-vers felidézésével eleveníti fel március idusának jeles napját. Milyen szerepet játszanak a személyiségek a történelemben? - ez kutatók állandó vitatémája. A sza- .badságharc krónikája minden kutatásnál pontosabb választ ad erre a kérdésre. Széchenyi István elindította a reformmozgalmat. Bem József Erdély hőse volt. Damjanich János tábornok sok nagy csata győztese volt. Egyik kortársa így jellemezte őt: „Kemény nyakú, vakmerő vezér, kinek lényében valami medveszerű volt, szerette az erőteljes kifejezéseket, csatában szeme villámokat szórt, csak a józan ész szavára hallgatott, és gyűlölte a katonai tudálékosságot, minden katonája a pokolba is elment volna érte. ” Kossuth Lajos a nép ajkán „Kossuth apánk” lett, s ez pontosan jelzi, mit tett ő a forradalomért. Torinói temetésén a gyászszertartás egyik papja mondotta: „Nagy dolog az eszmékben hinni, megvalósítására törekedni, dolgozni, szenvedni érte. Egységet és nagyságot ad az embernek. Akit most siratunk, az utolsók utolsója egy oly hősi kornak, mely hitt az eszmékben. ” Batthyány Lajos és Szemere Bertalan, Dembinszky Henrik és Klapka György - mind-mind történelemformáló személyiségek voltak. 1848 tíz főszereplőjéről szól a könyv második fejezete, hű portrét rajzolva róluk. De nemcsak ők élesztették a forradalom és a szabadságharc tüzét. Ott volt a tűz csiholásánál Andrássy Gyula, Arany János, Deák Ferenc, Eötvös József, Gábor Áron, Mészáros Lázár, Teleki Blanka, Vasvári Pál is. Róluk és még 52 ismert politikusról és katonáról közöl rövidebb-hosszabb életrajzot a könyv harmadik fejezete. Ők voltak azok, akikről Petőfi Sándor így emlékezett: „Tekints reánk, tekints, szabadság, Ismerd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldozunk neked. Vagy kell-e még több, hogy áldásod Nem érdemetlen szálljon ránk? E hűtlen korban mi utósó Egyetlen híveid valánk!” A '48-as évek kutatói nagy haszonnal forgatják Batthyány Lajos reformkori beszédei, levelei és írásai című könyvet (Zala Megyei Levéltár), amely segít képet alkotni magunknak a reformkor politikai közéletéről. A kötet a politikus valamennyi felkutatott, 1839. július 24. és 1848. március 14. közötti érdemi közéleti megnyilatkozását tartalmazza, s mint ilyen, a miniszterelnök első válogatott gyűjteményét alkotja. A kötet feltárja Kossuth és Batthyány, valamint Széchenyi és Batthyány kapcsolatának ellentmondásait, ezek társadalmi és gazdasági kérdésekben egyaránt jelentkeztek. Bár Sedlnitzky akkori rendőrminiszter így nyilatkozott: „Batthyány mentora Kossuth, a gróf teljesen Kossuth befolyása alatt áll.” Ez nem mondott ellent annak, hogy Batthyány természetes közege az arisztokrácia volt, kitartóan szervezte a főrendi ellenzéket. A gyűjtemény 103 dokumentum közreadásával sokat tesz annak érdekében, hogy az első felelős független magyar kormány tragikus sorsú miniszterelnökének nézetrendszere és tevékenysége tisztán álljon az utókor előtt. Ezt segítette a könyvben megfogalmazott értékelés, amely szerint „a reformellenzék élére emelkedett gróf politikai arculata nem igazán egyénített, a rendi ellenzék többsége által is hangoztatott szabadelvű nézeteket vallotta magáénak. Kiváló szervező- készségére támaszkodva összefogni és egységesíteni próbálta az ellenzék egyes szárnyainak időnként eltérő nézeteit, törekvéseit. Nem elvi irányítója, hanem gyakorlati vezetője volt az egységesülő ellenzéknek, született pártvezér. Olyan politikus, aki nem csupán szavai és tettei által vált vezetővé, hanem már születésétől kezdve, alkatánál fogva magában hordozta ezt az adottságot, és csupán megfelelő körülményekre volt szüksége, hogy vezetésre termett személyisége érvényesülhessen.” P.T. Új tárlatok a Hadtörténeti Múzeumban A Budai Várban két holdon elterülő Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2000 tavaszán is számos új látnivalóval, érdekességgel várja a látogatókat. A közgyűjtemény az elmúlt napokban több száz tárggyal bővült - a kanadai, torontói Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumából érkezett ritka, látványos kiállítási anyag. A gyerekek gazdag fantáziavilága elevenedik meg a Hadtörténeti Múzeum márciusban nyíló kiállításán. A Barcsay Gyermekképzőművészeti Alapítvány hirdette meg azt az országos gyermekraj zpályázatot, amelynek témája Magyarország történelmi sorsfordulóinak ábrázolása volt. A pályázatra csaknem kétszáz iskola 1700 pályamunkát küldött be. A különböző technikával készült gyermekrajzok közül több mint kétszázat díjazott a zsűri. Az ifjú alkotók a magyar történelem nevezetes eseményeit és személyiségeit, a magyarság és az itt élő nemzetiségek gazdag néphagyományait ábrázolják képeiken. A díjnyertes munkák katalógus formájában is eljutnak a művészetpártoló közönséghez. A kiállítást Jancsó Miklós Kossuth-dí- jas filmrendező nyitja meg. Sokunk gyermekkori emlékeiben él még a kép a nagyszülők hajdanvolt lakásairól, a falakon ékeskedő képekről. Igazi festménynek láttuk a míves olajnyomatokat, és sokáig bámultuk a Millenniumi hódolatot, a Rákóczi elfogatását és a többit. Gyakran a fő helyen ékes aranykeretben volt egy kép. Karcsú, kicsit ismerős férfi hófehér köpenyben ült egy lovon, és a feltúrt barázdák fölött nézett a messzeségbe. Kérdésünkre, hogy ki ez, azt a választ kaptuk: Petőfi a nagyszebeni csatában. Ha most, felnőtt fejjel március 27-től valaki ellátogat a Hadtörténeti Múzeumba, ismét találkozhat a köpenyes fiatalemberrel. Kiállítják Jan Styka, a lengyelek híres csataképfestője és Vágó Pál, akit a kortársak „az ecset Petőfijének” neveztek, közös alkotását, amelynek címe Erdélyi Panoráma, azaz Bem és Petőfi a nagyszebeni csatában. A mű 120 méter kerületű és 15 méter magas körkép, pontosabban az, ami a körképből megmaradt, és amit a tarnówi múzeum meg tudott menteni az enyészettől. A hányatott sorsú, darabjaiban megmentett kép abban a teremben várja a látogatókat, ahol Vágó másik híres, az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert képe, A magyar huszárság diadalútja látható. Hazatért gyűjtemények címmel májusban nyűik meg a Hadtörténeti Múzeumban az a kiállítás, amelynek anyaga néhány nappal ezelőtt érkezett meg a torontói Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumából. A jegyzékbevétel és a tárgyankénti fotózás után májusban nyíló kiállításon a látogatók megismerkedhetnek az emigrációban összegyűjtött hadi relikviákkal. Mintegy 6,5 mázsa a XX. századi magyar történelmet szemléltető anyag, amelyet az amerikai földrészen élő magyarok gyűjtöttek össze, s most hazakerült. A torontói múzeum alapítói annak idején feltételként szabták, hogy a múzeumi anyag akkor térhessen haza, amikor megbecsülését az itteni politikai rendszer gaA fiatalok érdeklődnek leginkább a szabadságharc hősei iránt rantálja. Az értékes műtárgyakat bői összesen csak négy készült, a Malév ingyen szállította Buda- különféle relikviák, serlegek, pestre, ami azért említésre méltó, A májusban megnyfló tárlat a mert az így megtakarított pénzt gazdag anyagnak csak egy töredé- restaurálásra fordíthatják. két tudja bemutatni, ezért azt foA hazatért műtárgyak között lyamatosan frissítik majd, hogy a van többek között Habsburg Jó- nagyközönség minél többet is- zsef főherceg egyenruhája, a Jász- merhessen meg belőle. Kun Huszárezred zászlaja, amely- _________________________(st?)
