Heves Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-24 / 300. szám

6. oldal Ünnepi Magazin 1999. december 24., péntek Közös ünnep az egri tiszti kaszinóban O, azok a boldog békeidők... Szecessziós karácsonyok és ódivatú hangulatok a századfordulón A polgári nyugalom és jólét soha el nem veszthe­tő érzése ült az egrieken akkor, amikor a naptár 1800-ról 1900-ra váltott. Ferenc József császár hivatalai jól igazgattak. A gépezet olajozottan működött. Távol a császárváros zajától az egri­ek megszokott életüket élték. A romos vár és az egekbe magasodó Minaret tövében az egriek boldogok voltak. Senki nem hitte, hogy lesz ez még másként. A cselédek szorgosan vezették a háztartást, a társadalom elitje jótékonykodott. Ám a kívülállónak úgy tűnt: egy mozdulatlan mesekönyvbe lapoz bele. A polgári Eger szeces­sziós békéje öröknek tűnt. Akkor, ott még senki sem tudhatta: ez a század két világháborút és több, öröknek hitt mégis törékeny rendszert hoz magával. Csupán száz év választ el ben­nünket az akkori Egertől. Az Eg­ri Újság lapjain tallózva mégis úgy tűnik, óriásit változott min­den. Vagy mégsem? A polgári vi­lág képe a múlté. Történelem. Ám ha figyelmesen olvasunk, ez a múlt sokszor visszaköszön. Pél­dául így: K: 1900: A századforduló ün­nepe „1900. deczember 1-én a ma­gyarok Nagyasszonya, Erzsébet ki­rályné emlékére építendő Örök- imádás templom javára fényes mű­vészi estély rendeztetett Egerben, a Kaszinó dísztermében, melyet ez alkalomból Eger város elite-csalá- dai között az első gyanánt sze­replők a szorongásig megtöltöt­tek úgy, hogy egy talpalatnyi hely sem maradt. De nem csak a fény­árban úszó terem rangban és szépségben elöljáró asszonyai és lányai tették érdekessé és kedves­sé az estélyt. Oroszlánrész jutott ebből azoknak a tündérszép lá­nyoknak és asszonyoknak, akik vagyont érő ruhákban, kegyeletés jótékonysággal álltak színpadra. ” Ugyancsak ebben az időben ülésezett a korcsolyázók egri egy­lete is. S hogy a tanuló ifjúságnak még nagyobb lendületet és teret adjanak a pályán, úgy döntöttek, a főgimnáziumi ifjak közül har­mincnak, a főreáliskolások közül huszonötnek adnak szabadjegyet a pályára. Zajlott az élet az iskolákban is. Az angolkisasszonyok intézeté­ben Vörösmarty Mihályra emlé­keztek. Werner Adolf dr. főgimná­ziumi tanár lelkes beszédet inté­zett a növendékekhez, az intézet énekkara pedig a Himnuszt és a Szózatot énekelte. Az egyszerű, de hatásos ünnepség mély benyo­mást tett az ifjú lányok lelkületé- re. Közben pedig leesett az első hó. Finom fehér pelyhei azonban nem borultak rá még a földre, oly finomak voltak, hogy alighogy le­értek, máris elolvadtak. A mai nap reggelén bemutatkozott tél apó is, az ő havas szakállával. Tél apó beköszöntének a fa- és szén­kereskedők örülnek a legjobban. Máris nagy hangon beszélnek az emberrel. Reméljük, fehés kará­csonyt hoz a Jézuska. Nem volt ilyen vidám a század- forduló tele a gyöngyösi Nagy csa­ládnak. János nevű pénzügyőrük lezuhant a patakhídról és a se­kély mederben annyira összetör­te magát, hogy sérüléseibe bele­halt. Szintén foghatta a fejét az, aki az Élőképek esti főpróbáján elcse­rélte prémgallérját. Az Egri Új­ság azonban gondoskodott az eset megoldásáról, a szerencsét­lenül jártakat felszólítja: mind­ketten vigyék be az elcserélt tár­gyat a rendőrségre, ott majd meg­kapják cserébe a sajátjukat. Nem feledkeztek meg azokról sem, akiket éppen a betegség döntött ágynak. Köhögés, beteg­ség ellen a Réthy-féle pemetefű cu­korka ajánlott, mely minden bán- talmat pár nap alatt megszüntet és a gyomrot sem bántja. A hite­lességre azonban nem árt vigyáz­ni, mert többféle készítmény is forgalomban van. Nem volt szerencsés tél ez a kutyáknak sem. No nem a kutya­hideg miatt, ami ezúttal elma­radt, hanem mert a város terüle­tén egy veszett, gyanús kutya kóbo­rolt, ezért Gaál Béla r. kapitány 40 napos zárlatot rendelt el az összes kutyára, mely a város terü­letén belül tartózkodott. Tisza Nánán pedig megürese­dett a községi orvosi állás. Ezért pályázatot nyitottak az új or­vos részére, 1200 korona évi fizetéssel és 60 korona ha- lottkémlelési díjjal. Az állás­hoz 4 szobás szolgálati la­kás járt. Egyetlen szépséghi­bája volt a dolognak: a leendő doktornak el kellett látni a dinnyésháti, hatházi és rák­háti betegeket is. S még egy hír Dél-Hevesről. Filloxeria- zár alá helyezték Nagy Rhéde, Vámos-Györk, Heves, Atány, Erk, Boczonád szőlő­területeit, melyet a földműve­lésügyi magyar királyi mi­niszter foglalt rendeletbe. A kaszás is meglátogatta megyénket 1900 decembe­rében. Gyászolták Mahay Félixet Puszta-Vezekényen, aki megyebizottsági tag ként 84 éves korában hunyt el. Krenedics Imre hatvani prépost-plébános, aki szin­tén tagja volt a megyebizottság­nak sem érte meg az 1901-es esz­tendőt. A polgárokat ez azonban ke­véssé érdekelte. Éltek és vásárol­tak, vagyis készültek az ünnepre. Klein Ármin a Dobó utczában Singer varrógépet hirdetett az asszonyoknak, Bacsó Ferenc fő­városi állami tisztviselő örök naptárt kínált a vásárlóknak, Heckenast Gusztáv szolidabb gyártmányú pianínókkal csalo­gatta a pénzesebbeket, míg Landesman Adolf karácsonyi díszmű és játékáru kereskedésé­be várta a polgárokat. A hazai ipar pártolása épp úgy megtalálható a korabeli újságok­ban, mint a divatos bécsi és pári­zsi termékek hirdetése. Wein Kár­oly és Társai Késmárki damaszt árukkal jelentkeztek a piacon, míg Prédán József pálczákkal, os­torokkal, czipőkkel, alpakka és ezüst étkészlettel csalogatta a vá­sárló egrieket. k: 1901: A fejlődés éve Deczember 12-én tudhatták meg az egriek, hogy a vármegye közgyűlése 2000 koronát szava- tott meg a felállítandó Dobó szo­borra. Az ülésen kisebb közde­rültség is kerekedett, ugyanis az a javaslat is elhangzott, sorsolják ki a millenniumra készült képet 5000 koronáért, mely olyan szé­pen sikeredett, hogy most, még a kistermet is sajnálják vele elékte- leníteni... A javaslat lekerült a na­pirendről, hiszen a polgárok lel­kesedését nem akarták elvenni. A közigazgatás államosítását sürgetik Demjénben. Bódy Béla Hirdetés Hoffmann boltjából káli segédjegyző ugyanis megvesz­tegetésről tett jelentést a demjéni választásokon. A tudósító epé­sen jegyzi meg: ideje lenne álla­mosítani a közigazgatásban is. Nem aratott egyöntetű tet­szést Gyöngyösön a vil- lamvilágítás bevezetése sem. László János és társai megfelleb­bezték a döntést, azzal az indok­kal, hogy a villamvilágítási histó­ria még a jövő kérdése. Ringelhann Rafaelnek pedig azért kellett a bíróságra járnia, mert megfellebbezte a külföldről behozott borok ellenőrzését. Nem volt hiány a szokásos de­cemberi társasági összejövete­lekből sem. Az izraelita nőegylet harmadik tea-estélyét tartotta de­cember 14-én, szombaton. E harmadik estélyen már műked­velő hölgyek is szerepelnek, ne­vezetesen Czigler Edit czirrtbal- mozik és Krausz Etel egy víg mo­nológot ad elő. Schwarcz Elemér pedig szavalni fog. A kereskedő iparoskor közgyűlésén pedig arról határozott: farsangi tánczvigalmát csak az ünne­pek után, január 11-én tartja meg. Halottjuk is volt az egriek­nek. Vasárnap délelőtt temet­ték Papi Kozma Károly egri székesegyházi kanonokot, székesegyházi főesperest, aki csaknem egész vagyonát a szegényeknek adta. Még templomot is építtetett Borsod-Mezőkeresztesen. Az 1824-ben született Kozma atyát a szabadságharc évében szentelték pappá, majd Eger­ből, a foglár intézetből elszó- litották. Csak 1853-ban ke­rült ismét Egerbe, s innentől kezdve bírta az egriek szerete- tét és tiszteletét. Temetésén az Egri Dalkör remek gyász­dalt énekelt... Nem csak az egyház gyá­szolt. Két hír rendőrségi hír is megdöbbentést keltett kará­csony előtt. Atány egyik kútjá- ban Csontos János testére talál­tak, erősen összevert állapot­ban. A szerencsétlen férfi látha­tóan erőszakos halállal múlt ki. Egerben Kovács Ferenc verősza- lai földmíves egyetlen gyermeke is meghalt ez időtájt. Lovasdit játszottak az udvaron a gyerekek és a kisfiút megfojtotta a nyaká­ra tekert kötél. Mire társai észre­vették, a Feri gyerek már kiszen­vedett. Jobban jártak a csányi ve­rekedők. Igaz, egy orrot tönkre­zúztak, egy szemet pedig kiver­tek, de a nyalka legények közül mind életben maradt. A többséget azonban már le­kötötte a karácsonyi készülődés. A magyar királyi posta és távírda igazgatóság felhívást tett közzé, melyben jelzi, hogy a nagy forga­lomra való tekintettel mindenki a postai előírásoknak megfelelő­en adja fel küldeményét. A na­gyobb tárgyakat faládába vagy vesszőkosárba csomagolva, a ki­sebbeket pedig erős csomagoló­papírba. Amennyiben a jelzett településen nem található posta, úgy a legközelebb eső hivatal cí­mét kell feltüntetni. Arra is gon­dosan kell vigyázni, hogy a cím­zett megjelölése pontos legyen, mert ugye nem mindegy, hogy if­jabb, idősebb vagy éppen az öz­vegy kapja meg a küldeményt.... Az ünnepekre olvasnivalóként a Nagy Képes Világtörténetet ajánl­ják, amely 12 kötetben 192 koro­na, de a Révai testvérek arról is gondoskodtak, hogy már havi három korona részletért is haza­vihető legyen. k: 1902: Öngyilkosok, múló béke Kemény fagyok köszöntöttek a városra 1902 decemberében. A polgárok azt beszélik, hogy már három ember is megfagyott a kemény hidegben. Pedig - mond­ja megdorgálva a tudósító - Ju­hász János kocsist szívszélhűdés érte, s tudni vélték azt is, hogy egy novaji tejszállító gyerek épp úgy a fagy áldozatává vált, mint egy katona. A hírek persze ha­misak, de azt senki sem cáfolja, hogy az irgalmas rend elmebeteg osztályán egy 38 éves férfi leszed­te lábáról a kötelet és azzal fojtot­ta meg magát. Egy uradalmi cse­léd az istállóban akasztotta fel magát. Hasonló halálnemet és helyszínt választott Ugra kisbí- rója, Szladek István is. Bár en­FOTÓ: PILISY ELEMÉR MAGÁNGYÜj^EMÉNYÉBŐL nek külön története1': van. De­cember elején ellopták az ugrai községházán tartott páncélszek­rényt, benne 17 ezer koronával. A páncélszekrény úgy tűnt el, hogy a kisbíró a közelben aludt. A pénzt a csendőrök megtalál­ták, de az osztozkodáskor jelen volt a kisbíró felesége is. Mind­hármukat letartóztatták, a hír hallatára a kisbíró pedig fel­akasztotta magát. Egerben egy Boros Erzsébet nevű cselédlény munkaadói tá­vollétében álkulccsal bejutott a lakásba és összeszedte a ház­ban található összes értéket. Még egy pulykát is megsütött, s egy üveg bort is magához vett, így távozott Debreczen irányába. Abasáron Petrovics Erzsiké nem élte meg az ünnepeket. A kislányt szülei magára hagyták, s valószínűleg közel játszhatott a kályhához, mert egy kipattanó szikra méggyújtotta ruháját. Még mielőtt a segítséget tudott volna hívni, megégett. Hatvan­ban egy vonatkísérő a síneken gyalogolt hazafelé, de nem vette észre, hogy jön a vonat. A moz­dony halálra gázolta a szeren­csétlen férfit. A többséget azonban nem az apró betűs véres hírek izgatták. Sokkal több érdekességet rejtett Kemény Lipót nagyáruháza, ahol a tetemesen bővített üzletben karácsonyi vásár készült. Női blúzok, jouponok, berliner che- nillia, klót kötények, szőrme bo­ák és karmantyúk nagy választé­ka várta az egrieket. Persze csak azokat, akiknek volt pénzük. Ők megkaphatták a Schicht szap­pant szarvas vagy kulcs jeggyel, vásárolhattak Havanna rumot és balzsamot. A szegényebbeknek pedig maradt egy ima a kará­csonyfa alatt. Ugye, nem is változott olyan so­kat a világ? Szuromi Rita A £ Hk z öre8 eiT|ber már ~jL JRL.hajnal óta ott ült az ágya szélén. Amióta nem lá­tott olyan jól, a használatban elvékonyult borotvakés helyett inkább eldobható műanyag holmikat használt. A lavórban még ott úsztak az apró sötét borostadarával meghintett tej­színű borotvakrém foltjai. Az öreg füle melletti dohánypác színű, összerándult barna bő­rön végigfutó halvány vörös vo­nal arra utalt, hogy a lavór alá csúszott és víztócsában ázó, be­száradt fehér timsó hasábnak is volt valami értelme aznap. Foj­tó Pitralon-szag ült a szűk ko­nyában. A macska lassú körök­ben keringett a lába körül, né­ha lehajolt, végigsimította a hullámzóan ruganyos testet, az­tán leült a kályha mellé, ami­nek résnyire nyitott ajtaján ke­resztül is jól lehetett látni a pa­rázsló fahasábokat. Az öreg megette a kikészített kenyeret, a főzőkolbász héját és a mor­zsát lassan az asztal széle felé terelgetve egy újságpapírra szórta. Kiöltözött és kimosako­dott, várta a fiát és a menyét. Egy hónapja azt mondta a fia, hogy ha kedve van, eljöhet velük a nagybevásárlásra, ami­kor úgyis annyi holmit kell ci­pelni, legalább jól jön a segítő kéz. Dudálást hallott az ablak alól. A fia kint állt a kapu előtt, intett neki. Mire leért a ház elé, a férfi már az ablakról törölgette a rávert szürke sa­rat. A menye kiszállt és előre­engedte, az első ülésen na­gyobb a hely. Nem vetette le a télikabátját, pedig a kocsiban meleg volt, a gyorsan bepárá­sodó ablakok miatt meg is kel­lett állniuk és letörölni a há- lyogos szélvédőt. A fia és a menye beszéltek, a főnöküket szidták és a pénztelenséget emlegették. Az öreg ember nem sokat értett a dologból, de azt érezte, hogy itt ül mel­lette karnyújtásnyira ez a rit­kuló hajú középkorú férfi, a fia, akit szeret, és akit sok-sok évvel ezelőtt gyermekként ugyanígy vitt először moziba. Mellette ült és az úton folyton azt kérdezte, hogy ugye nem lesz túl rémes, de azért ugye lehet majd izgulni és vesznek perecet is, meg málnás szódát, ami úgy csiklandozza a torkot, mintha hangyák szaladgálná­nak az ember torkában. A film korhatáros volt, mint minden jó film abban az időben, de egyáltalán nem rémes, és a jegyszedő ismerte és előre kö­szönt neki. Á, elhozta a fiát is, ezt nyugodtan ajánlhatom, bátran megnézheti - mondta kedvesen akkor az a kövér nő. A film nem volt rémes, de le­hetett izgulni és az előadás alatt végig fogta a fia kezét, aki néha rámosolygott és ő bátorí­tóan megszorította az apró uj- jakat. És a fia kipirulva jött ki a moziból és csillogott a sze­me és megköhögtette a hirte­len lehajtott málnaízű szóda. Aztán azon a délutánon még elsétáltak egy papírkereskedés­be, ahol trafikholmikat is árul­tak, hosszas tanakodás után választottak kifestőt, meg szí­nes ceruzákat és kiültek egy padra, amire félig árnyék bo­rult azon a napos délutánon, és a fia lassan, nagy gonddal szinezni kezdte a kitöltetlen, halott képeket, ő pedig azt érezte, hogy vannak olyan dél­utánok az életben, mint ami­lyen a mostani, amiknek van értelme. Késő este értek haza, a levegő még akkor is langyos volt, régóta várták őket boldog aggodalommal. A fia már nem volt éhes, az úton hazafelé is el-el bóbiskolt, pedig beszélt hozzá. Lefekvés előtt oda­nyomta hozzá a szappanillatú meleg arcát és azt kérdezte, akkor aztán, ha lesz időd megint elmegyünk. Persze, mondta ő, akkor aztán, ha lesz időm, megint elmegyünk. Erre gondolt, míg emellett a lassan kopaszodó, középkorú férfi mellett ült a kocsiban, aki a fia. o jj irtelen kezdett -JL. fázni a lába, pe­dig a kocsiban párolgott a fojtó meleg. Körülnézett. A szobá­ban már félhomály volt. A kály­hából az összeroskadt hamu alól szivárgott valami langyos fény. A macska az ajtó előtt állt és várakozóan nézett rá. Oda­ment a tükörhöz, az utcáról be­sütő kék lámpafényben látta a borosta halovány és megfelleb­bezhetetlen árnyékát. Végigsi­mított kezével az álián, aztán megnedvesítette a bőrét. A bo­rotva hang nélkül szántotta az arcát. Kovács János Akkor aztán

Next

/
Oldalképek
Tartalom