Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-20 / 271. szám

1999. november 20., szombat S. oldal | Boross Péter a közéleti harcokról: mitől sistereg a magyar levegő? Az exkormányfő szerint eltűntek az észérvek, csak az ütésvágy maradt A napokban Egerben járt dr. Boross Péter, a Magyar Demok­rata Fórum által vezetett koalíciós kormány egykori miniszter- elnöke, a jelenlegi kormányfő politikai tanácsadója. A politikus - aki a helyi MDF vendégeként a jobbközép erők ezredfordu­lós esélyeiről tartott előadást - lapunknak egyebek mellett ar­ról beszélt, hogy annak idején a közéleti támadásokkal szem­ben az ő módszerük nem vált be. A fideszesek viszont már e kor gyermekei, s adott esetben keményen vissza tudnak vágni az ellenfeleknek. A kölcsönös horogütésektől sistereg a levegő, a mai állapotokat „isteni békének” sehogy sem lehet nevezni.-Az Ön véleménye szerint minek tulajdonítható az, hogy ennyire eldurvult a hazai köz­élet? Meg lehet-e egyáltalán mondani, ki a hibás?-Természetesen könnyű minden mondatot pártelfogult­sággal minősíteni. Ha vissza- emlékszem a saját kormányzási időszakunkra, a Demokratikus Charta időszakára, amikor a Charta hasonló agresszivitással támadta a kormányzati oldal­hoz tartozó személyeket - álta­lában személyek kipécézéséről van szó, ez a stílus ma sajnos ugyanezt látom. Annyi különb­ség kétségkívül észrevehető, hogy egy fiatal párt van most a legjelentősebb kormányzati po­zícióban, s néha hasonló stílus­ban tud visszavágni. És ettől sistereg a levegő. Egy bizonyos idő elteltével, a kölcsönös ho­rogütések után már eltűnnek az észérvek a polémiából. Csak az iitésvágy marad. Holott a két oldal közötti viták hevességét jó lenne csökkenteni, s egyfajta árgyilagosabb, békésebb, intel- lektuálisabb légkört teremteni. Bíznunk kell a demokratikus intézmények szilárdságában. Ment szabad kétséget támasz- :ani a bíróságok, a Legfőbb Ügyész vagy a belügyminiszter személye iránt. Egy politikai ndíttatású támadás nem ered- nényezheti azt, hogy megren- iüljön az intézményekbe vetett lit, és ezzel együtt az ország stabilitása. S amennyire fontos i bűnök feltárása, éppen any- íyira fontos rámutatni a rágal- nazásokra, a felületes politikai negnyilatkozásokra.- Elmérgesedettebb-e a ielyzet, mint az MDF-kormány ilatt, az Ön miniszterelnöksége dején volt?-Az igazság az, hogy mi öbbféle okból - korosztálybeli is egyéb okokból - nem tud­unk a Fideszhez hasonló mó­lon válaszolni. De azt tudomá- ;ul kell venni, hogy a fidesze- ;ek már a kor gyermekei. Tehát ulajdonképpen a mi módsze- ünk nem vált be. Azt viszont íem tudom megmondani, hogy :z a mostani módszer jobb-e. Zsák elfogadom, hogy ez a kor nár ilyen stílusú. S így ugye nég pregnánsabban jelenik neg, hogy az a magyar, első- orban balliberális gyakorlat 'agy irány, amely szerint kon- :entrált tűzvezérlés folyik, az nég külön kiváltja az ellenre- ikciókat. Összességében ezzel íem teremtődik egy szerencsés llapot. Úgy hiszem, talán „szo- idulni” kellene. Varga István /lDF-es képviselő egy minapi larlamenti felszólalásában na- yon helyesen intett arra, hogy durvaságot vissza kell szorí- ini a közéletben.- Megítélése szerint milyen a úenlegi kormány és a sajtó apcsolata? Viszonyítsunk itt is z 1990 és 1994 közötti, első választási ciklus tapasztalatai­hoz. Jobb? Rosszabb? Ugyan­olyan?-Létezik egy, a kormányt megértőén kezelő sajtó, s egy, a kormányt ellenségesen kezelő sajtó. A legnagyobb baj az, hogy az újságírók maguk ezt tagadják. Holott az egész értel­miségi kört oly mértékben át­szőtte a politikai elfogultság, hogy ebből adódóan mindig ki­lóg a lóláb. Az iróniából, a gúnyból, a támadó élből. Köl­csönösen, mindkét oldalon ki­lóg. Itt, ebben az országban, e pillanatban az a bizonyos, ese­ményeket mérlegelő újságírás teljesen háttérbe szorult. Ez egy óriási probléma, de hát lehet, hogy itt a demokratikus ka­paszkodó hosszabb ideig tart, mint kilenc év. Később talán sikerül kigyógyulni ebből, s akkor lesz majd mértékadó új­ságírás. A Magyar Nemzet pél­dául mértékadó lap volt 1938- ban, Pethő Sándor alatt. Neki semmiféle pártelkötelezettsége nem volt, de persze nem is élt olyan presszió alatt, amilyen mostanában tapasztalható. A pressziót nem is csak direkt módon értem. Valaki bekerül valamely szerkesztőségbe, és óhatatlanul átfonja az az érzés, hogy neki valahová tartoznia kell. Ez a tisztánlátás képessé­gét már befolyásolja. Az elis­merő szót, ha ok van rá, s a rosszallást ugyanígy mindkét oldal felé kellene adagolni, de ezt most, úgy tűnik, nagyon ne­héz nálunk megoldani. Hozzá kell tennem, nem csupán a saj­tóban van ez így. A tudomá­nyos közéletben például ugyan­így megjelölhető személyek dolgoznak, akik oda, meg akik ide tartoznak. Nyilvánvaló, hogy ez közéleti szempontból nem jó. Butaság azt állítani, hogy politikai közöny van az országban. Az értelmiségi kö­zegben biztosan nincs. Ehelyett állandó vibrálás érezhető. S ha az indulatok elszabadulnak, a jelzők is szükségképpen provo­katívak. Azokra hasonlóan pro­vokatív jelzők érkeznek vála­szul, s kialakul a mai állapot, amit azért isteni békének seho­gyan sem lehet nevezni.- A lapok is idézték azt a nyi­latkozatát, amely a Nap-kelte műsorában hangzott el a mi­nap. A megfigyelési ügy kap­csán arról beszélt, hogy az el­lenzéknek nagyvonalú gesztus­sal el kellene siklania a minisz­terelnök kijelentésének pontat­lanságai felett. Volt „megfigye­lés-féleség”, de lehet, hogy fél­reértés azt mondani, hogy ez a Fidesz-vezetők ellen, közpén­zen, titkosszolgálati eszközök­kel történt. Ön hangsúlyozta azt is: a politikusok nem fogalmaz­nak mindig precízen. Akkor mi­ről is van itt szó?-Erre nehéz röviden vála­szolni, hiszen ezt az ügyet ter­mészetesen mindig felkavarják, megkeverik, fölforrósítják, ki­fut a fazékból, aztán vissza­gyömöszölik... Ugyanakkor roppant egyszerű, amit én mondtam. Ma rengeteg nyilat­kozatra kényszerül egy-egy ve­zető politikus, úgyszólván nap mint nap válaszol váratlan kér­désekre. Kommunikációs vilá­got élünk. Szükségképpen az én nyilatkozataim sem voltak mindig precízek, de az Antall Józseféi sem. Senkié. Horn Gyuláról azért nem beszélek, mert ő meg különösen nem volt pontos. Itt az a helyzet, hogy elhangzott valami a megfigye­lésről, miközben én tudom, és mindenki tudja, hogy az elmúlt négy esztendőben, a Hom- kormány alatt maguk a titkos- szolgálatok, de nem is elsősor­ban azok, hanem az onnan eltá­vozott személyek magánszér- vezetei olyan módszereket en­gedtek meg maguknak, amilye­neket nem lett volna szabad. Dokumentumokat nem lehet elővenni, mert azokat meg­semmisítik. Hovatovább másfél éve húzódik ez az ügy. Beleka­paszkodtak, és nem engedik. Úgy fogalmaztam a televízió­ban, hogy ez a sokirányú táma­dás a Parlamentben és minden más területen nem használ a miniszterelnök idegállapotá­nak. A megfigyeléssel kapcso­latos vizsgálatot le kell zárni. Létezik egy kazetta, amelyik megfigyelésről szól. Most le- . hét, hogy nem államköltségen történt; akkor nem államköltsé­gen. A lényeg az, hogy itt a megelőző négy esztendőben egy olyan folyamat született újjá, amelyet jobb lett volna el­kerülni. S ennek megfelelően hibás személyi döntések is szü­lettek. Az előfordul, hogy egy testőr, megejtvén a hercegkis­asszonyt, bekerül a hercegi csa­ládba. De arra nemigen van példa, hogy amikor egy pártel­nök kormányfővé válik, a sze­mélyi testőrét nevezi ki a titkos- szolgálatok egyik fő vezetőjévé. Márpedig a Hom-időszakban ez történt. És ebből következik minden. Nagyon sajnálom, hogy az MDF-kormány által a titkosszolgálatoknál indított fej­lesztést ez a dolog megszakí­totta. Meg kellett volna nekik mondani: semmi közötök sincs a belpolitikához. Feladatokat kell ellátni. Ne legyen az or­szágban terrorista, ne legyen kém, s a kormány kapjon meg­felelő információkat. Szóval, a megfigyelési ügyet lehet még tovább tépni, támadni a Koszto­lányi nevű vizsgálóbizottsági elnököt, Keleti György exmi- niszter csinálhat egy sasszéval ügyészi vizsgálatot az „ébren tartás” érdekében, de ezt a vizsgálatot a parlamenti bizott­ságnak akkor is le kellene zár­nia, azokkal az adatokkal, ame­lyek most rendelkezésre állnak. Akkor is ezt kell tenni, ha utána az egyik fél azt mondja; na ugye, bizonyítottuk, a másik meg természetesen azt, hogy nem került elő az égvilágon semmiféle bizonyíték. Abba kell hagyni. A miniszterelnök­nek dolgoznia kell. Az ország­nak van egy fiatal és tehetséges kormányfője, aki a nemzetközi kapcsolatait most építi, meg kell mutatnia az arcát. Miféle érdek fűződik ahhoz, hogy itt­hon, mihelyst hátat fordít, már azonnal megjelenik vele szem­ben egy gorombán egyértelmű támadássorozat? Ha szerdán nincs szó a kanadai nyilatkoza­táról, akkor csütörtökön bizto­san következik a papa bányája, s ha azt is megunják, pénteken jön a rege arról, hogy valami Fidesz-szülők gazdagodtak meg a pártszékház eladásából. Aztán hétfőn kezdődik minden elölről. Ez primitív dolog. Cso­dálkozom azon, hogy az ellen­zék rangos politikusai ezt mél­tónak tartják magukhoz. Nyu­galom kellene, nem például atomnyilatkozatok félremagya­rázása, azzal sem segíti senki az országot. Csak zárójelben: nem lehe| tudni, talán az oroszok is csak a magyar belpolitikai hul­lámzás avagy hullámoztatás miatt figyeltek fel erre. Elfo­gultság van, düh, s ilyenkor felmerül az is: esetleg az elvesz­tett hatalom feletti keserűség az oka mindennek ? Rénes Marcell Boross. A fideszesek a kor gyermekei. fotó: Gál Gábor Csoda történt A reggelek küzdelmesek. A gyereket az istennek se lehet kicsa­logatni az ágyból. Húzza az időt, sokadjára rántja magára visz- sza a takarót. Próbálkoztam már mindennel, még a csoda fincsi csörgő csokival is. A reklám szerint ettől rögtön kipattannak az ágyból a leglustább kölykök is, de ez sem segített. A minap azonban csoda történt. Lányom már hajnalban ci- bálja a hajam:- Anya! Ébredj már! Én már felöltöztem! Ma korábban aka­rok óvodába menni! Kábán az órára meredek: fél hat lesz. Kérlelni kezdem: fe­küdjön még vissza, korán van, ilyenkor még zárva van az óvoda, de semmi nem használ. Felkászálódom hát, és készülődni kezdek. Az ilyen ritka al­kalmat elvégre ki kell használni. A gyerek egy évben ha egyszer hozza ezt a formát, s végre egyszer vita nélkül indulhatunk el otthonról. Miközben fogat mosok, azon töprengek: mi lehet az oka en­nek a hirtelen változásnak. Semmi kétség: valami csoda történt. S valóban. Amikor kilépünk az utcára, egyszeriben megvilá­gosodik minden. Leesett az első hó. (barta) Mindenki tett...? Nincs tovább! ~r~ Ttána vagyunk a legendás hőskorszaknak, amikor bárki, M j aki csak hozzáfért - miniszteriális tisztviselőtől a gazda- Vy sági szakemberig, a tűzközelitől egészen a kétes egzisz­tenciákig -, bankot alapított. így aztán, a dolgok természetéből következően a sok gyü­mölcs között sok bizonyult férgesnek. Magyarra lefordítva: ál­talában rosszul járt az állam, az adófizető, azaz mi, továbbá a kisbefektetők, és a dolgok rendje szerint többnyire azok is mi voltunk. Akik pedig a mi pénzünket vitték a vásárra - a bankok és a bankügyek felelősei, a haszonélvezők -, a fehér hollónak számító kivételtől eltekintve kevébé jártak rosszul. Azzal a felkiáltással, hogy ha az ügyfél veszít, akkor csak ő veszít, de ha a bank borul, akkor mindenki veszít. Főként és rendszerint végül mindig az adófizető veszített. A veszteséget pedig elegánsan leírták. Nekünk. Olvashattuk. A pénz, tudható jól, sosem vész el. Legfeljebb átalakul tanu­lópénzzé. Egy olyan féktelen aranyláz-korban, mint a kilencvenes évek, nehezen találtak jó megoldásokat a hazai pénzügyi rendszer működtetésére. Lásd még: több tucat bank, pénzintézet kínálta a szolgáltatást a minimális alatti versenyben, minimális alatti különbségekkel és színvonalon. Tökéletesen igaz meghatározás erre az, hogy az egyik sze­münk sír, a másik meg üveg. Szép kilátásokkal. A hazai bank- rendszer túlhabzásai lassan tán elcsitulnak, véget ér a nagy le­halászás, eljön a nem túl látványos, de nyugodt munka ideje. Itt. A brókercégek között viszont mintegy másfél éve kezdődött bot­ránysorozattal újabb szakaszához érkezett a hazai pénzügyi szolgáltatók krízise. Tiltott útra lépő és tönkrement brókercé­gek, felfüggesztett értékpapírpiaci közreműködők, felszámolt vállalkozások jelzik ezt az utat, és persze a befürdött, pénzükre, kártalanításra váró kisbefektetők. íme: tanulópénz másodszor. Amit nem vesztettek el a réven, a bankban, azt még elveszthetik a vámon, a brókerirodákban. Egyébként, mint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet illeté­kese többször célzott is rá, mindez benne van a tőzsdei élet koc­kázatában. Hát, nem tudom. ~w~ ~YU mindez játékkaszinóban történt volna, azt kérdeném: § § „Mindenki tett? Nincs tovább!" A. A. De most csak haloványan tudok reménykedni abban, hogy ez így tényleg nincs tovább, és a tétek végre tétek marad­nak. Lesz tétje a dolognak mindenki számára. Vagy ismét fellendül a hazai tömegsport, és futhatunk a pén­zünk után. Kovács János HÍR(TELE1¥)KÉK... A kormánypárti Horváth Balázs, az illetékes parlamenti bizott­ság MDF-es tagjának javaslata alapján - miszerint egyetlen személyről, s alkalomról volt szó - le lehetne zárni az ominózus megfigyelési ügyet. Élőbb még górcső alá teszik... * Elnöki segélykérést fogalmazott a világhoz Aszlan Maszhadov, a csecsen. No csak, elapadt a tej...? * A bírójelöltek szokatlannak tartják, hogy az igazságügyi pálya­alkalmassági vizsgálat során a szexuális életüket is tesztelik. Mert nem mindegy, hogy ártatlanok-e még, avagy visszaesők az ágyban... * A lengyelországi Slupca város temetőjében - egy éppen zajló búcsúszertartás közepette - váratlanul megszólalt a szomszéd sírban az előzőleg a tulajdonosával együtt, bekapcsolt állapot­ban elhantolt mobiltelefon. Mennyből az angyal... (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom