Heves Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-20 / 271. szám
1999. november 20., szombat S. oldal | Boross Péter a közéleti harcokról: mitől sistereg a magyar levegő? Az exkormányfő szerint eltűntek az észérvek, csak az ütésvágy maradt A napokban Egerben járt dr. Boross Péter, a Magyar Demokrata Fórum által vezetett koalíciós kormány egykori miniszter- elnöke, a jelenlegi kormányfő politikai tanácsadója. A politikus - aki a helyi MDF vendégeként a jobbközép erők ezredfordulós esélyeiről tartott előadást - lapunknak egyebek mellett arról beszélt, hogy annak idején a közéleti támadásokkal szemben az ő módszerük nem vált be. A fideszesek viszont már e kor gyermekei, s adott esetben keményen vissza tudnak vágni az ellenfeleknek. A kölcsönös horogütésektől sistereg a levegő, a mai állapotokat „isteni békének” sehogy sem lehet nevezni.-Az Ön véleménye szerint minek tulajdonítható az, hogy ennyire eldurvult a hazai közélet? Meg lehet-e egyáltalán mondani, ki a hibás?-Természetesen könnyű minden mondatot pártelfogultsággal minősíteni. Ha vissza- emlékszem a saját kormányzási időszakunkra, a Demokratikus Charta időszakára, amikor a Charta hasonló agresszivitással támadta a kormányzati oldalhoz tartozó személyeket - általában személyek kipécézéséről van szó, ez a stílus ma sajnos ugyanezt látom. Annyi különbség kétségkívül észrevehető, hogy egy fiatal párt van most a legjelentősebb kormányzati pozícióban, s néha hasonló stílusban tud visszavágni. És ettől sistereg a levegő. Egy bizonyos idő elteltével, a kölcsönös horogütések után már eltűnnek az észérvek a polémiából. Csak az iitésvágy marad. Holott a két oldal közötti viták hevességét jó lenne csökkenteni, s egyfajta árgyilagosabb, békésebb, intel- lektuálisabb légkört teremteni. Bíznunk kell a demokratikus intézmények szilárdságában. Ment szabad kétséget támasz- :ani a bíróságok, a Legfőbb Ügyész vagy a belügyminiszter személye iránt. Egy politikai ndíttatású támadás nem ered- nényezheti azt, hogy megren- iüljön az intézményekbe vetett lit, és ezzel együtt az ország stabilitása. S amennyire fontos i bűnök feltárása, éppen any- íyira fontos rámutatni a rágal- nazásokra, a felületes politikai negnyilatkozásokra.- Elmérgesedettebb-e a ielyzet, mint az MDF-kormány ilatt, az Ön miniszterelnöksége dején volt?-Az igazság az, hogy mi öbbféle okból - korosztálybeli is egyéb okokból - nem tudunk a Fideszhez hasonló mólon válaszolni. De azt tudomá- ;ul kell venni, hogy a fidesze- ;ek már a kor gyermekei. Tehát ulajdonképpen a mi módsze- ünk nem vált be. Azt viszont íem tudom megmondani, hogy :z a mostani módszer jobb-e. Zsák elfogadom, hogy ez a kor nár ilyen stílusú. S így ugye nég pregnánsabban jelenik neg, hogy az a magyar, első- orban balliberális gyakorlat 'agy irány, amely szerint kon- :entrált tűzvezérlés folyik, az nég külön kiváltja az ellenre- ikciókat. Összességében ezzel íem teremtődik egy szerencsés llapot. Úgy hiszem, talán „szo- idulni” kellene. Varga István /lDF-es képviselő egy minapi larlamenti felszólalásában na- yon helyesen intett arra, hogy durvaságot vissza kell szorí- ini a közéletben.- Megítélése szerint milyen a úenlegi kormány és a sajtó apcsolata? Viszonyítsunk itt is z 1990 és 1994 közötti, első választási ciklus tapasztalataihoz. Jobb? Rosszabb? Ugyanolyan?-Létezik egy, a kormányt megértőén kezelő sajtó, s egy, a kormányt ellenségesen kezelő sajtó. A legnagyobb baj az, hogy az újságírók maguk ezt tagadják. Holott az egész értelmiségi kört oly mértékben átszőtte a politikai elfogultság, hogy ebből adódóan mindig kilóg a lóláb. Az iróniából, a gúnyból, a támadó élből. Kölcsönösen, mindkét oldalon kilóg. Itt, ebben az országban, e pillanatban az a bizonyos, eseményeket mérlegelő újságírás teljesen háttérbe szorult. Ez egy óriási probléma, de hát lehet, hogy itt a demokratikus kapaszkodó hosszabb ideig tart, mint kilenc év. Később talán sikerül kigyógyulni ebből, s akkor lesz majd mértékadó újságírás. A Magyar Nemzet például mértékadó lap volt 1938- ban, Pethő Sándor alatt. Neki semmiféle pártelkötelezettsége nem volt, de persze nem is élt olyan presszió alatt, amilyen mostanában tapasztalható. A pressziót nem is csak direkt módon értem. Valaki bekerül valamely szerkesztőségbe, és óhatatlanul átfonja az az érzés, hogy neki valahová tartoznia kell. Ez a tisztánlátás képességét már befolyásolja. Az elismerő szót, ha ok van rá, s a rosszallást ugyanígy mindkét oldal felé kellene adagolni, de ezt most, úgy tűnik, nagyon nehéz nálunk megoldani. Hozzá kell tennem, nem csupán a sajtóban van ez így. A tudományos közéletben például ugyanígy megjelölhető személyek dolgoznak, akik oda, meg akik ide tartoznak. Nyilvánvaló, hogy ez közéleti szempontból nem jó. Butaság azt állítani, hogy politikai közöny van az országban. Az értelmiségi közegben biztosan nincs. Ehelyett állandó vibrálás érezhető. S ha az indulatok elszabadulnak, a jelzők is szükségképpen provokatívak. Azokra hasonlóan provokatív jelzők érkeznek válaszul, s kialakul a mai állapot, amit azért isteni békének sehogyan sem lehet nevezni.- A lapok is idézték azt a nyilatkozatát, amely a Nap-kelte műsorában hangzott el a minap. A megfigyelési ügy kapcsán arról beszélt, hogy az ellenzéknek nagyvonalú gesztussal el kellene siklania a miniszterelnök kijelentésének pontatlanságai felett. Volt „megfigyelés-féleség”, de lehet, hogy félreértés azt mondani, hogy ez a Fidesz-vezetők ellen, közpénzen, titkosszolgálati eszközökkel történt. Ön hangsúlyozta azt is: a politikusok nem fogalmaznak mindig precízen. Akkor miről is van itt szó?-Erre nehéz röviden válaszolni, hiszen ezt az ügyet természetesen mindig felkavarják, megkeverik, fölforrósítják, kifut a fazékból, aztán visszagyömöszölik... Ugyanakkor roppant egyszerű, amit én mondtam. Ma rengeteg nyilatkozatra kényszerül egy-egy vezető politikus, úgyszólván nap mint nap válaszol váratlan kérdésekre. Kommunikációs világot élünk. Szükségképpen az én nyilatkozataim sem voltak mindig precízek, de az Antall Józseféi sem. Senkié. Horn Gyuláról azért nem beszélek, mert ő meg különösen nem volt pontos. Itt az a helyzet, hogy elhangzott valami a megfigyelésről, miközben én tudom, és mindenki tudja, hogy az elmúlt négy esztendőben, a Hom- kormány alatt maguk a titkos- szolgálatok, de nem is elsősorban azok, hanem az onnan eltávozott személyek magánszér- vezetei olyan módszereket engedtek meg maguknak, amilyeneket nem lett volna szabad. Dokumentumokat nem lehet elővenni, mert azokat megsemmisítik. Hovatovább másfél éve húzódik ez az ügy. Belekapaszkodtak, és nem engedik. Úgy fogalmaztam a televízióban, hogy ez a sokirányú támadás a Parlamentben és minden más területen nem használ a miniszterelnök idegállapotának. A megfigyeléssel kapcsolatos vizsgálatot le kell zárni. Létezik egy kazetta, amelyik megfigyelésről szól. Most le- . hét, hogy nem államköltségen történt; akkor nem államköltségen. A lényeg az, hogy itt a megelőző négy esztendőben egy olyan folyamat született újjá, amelyet jobb lett volna elkerülni. S ennek megfelelően hibás személyi döntések is születtek. Az előfordul, hogy egy testőr, megejtvén a hercegkisasszonyt, bekerül a hercegi családba. De arra nemigen van példa, hogy amikor egy pártelnök kormányfővé válik, a személyi testőrét nevezi ki a titkos- szolgálatok egyik fő vezetőjévé. Márpedig a Hom-időszakban ez történt. És ebből következik minden. Nagyon sajnálom, hogy az MDF-kormány által a titkosszolgálatoknál indított fejlesztést ez a dolog megszakította. Meg kellett volna nekik mondani: semmi közötök sincs a belpolitikához. Feladatokat kell ellátni. Ne legyen az országban terrorista, ne legyen kém, s a kormány kapjon megfelelő információkat. Szóval, a megfigyelési ügyet lehet még tovább tépni, támadni a Kosztolányi nevű vizsgálóbizottsági elnököt, Keleti György exmi- niszter csinálhat egy sasszéval ügyészi vizsgálatot az „ébren tartás” érdekében, de ezt a vizsgálatot a parlamenti bizottságnak akkor is le kellene zárnia, azokkal az adatokkal, amelyek most rendelkezésre állnak. Akkor is ezt kell tenni, ha utána az egyik fél azt mondja; na ugye, bizonyítottuk, a másik meg természetesen azt, hogy nem került elő az égvilágon semmiféle bizonyíték. Abba kell hagyni. A miniszterelnöknek dolgoznia kell. Az országnak van egy fiatal és tehetséges kormányfője, aki a nemzetközi kapcsolatait most építi, meg kell mutatnia az arcát. Miféle érdek fűződik ahhoz, hogy itthon, mihelyst hátat fordít, már azonnal megjelenik vele szemben egy gorombán egyértelmű támadássorozat? Ha szerdán nincs szó a kanadai nyilatkozatáról, akkor csütörtökön biztosan következik a papa bányája, s ha azt is megunják, pénteken jön a rege arról, hogy valami Fidesz-szülők gazdagodtak meg a pártszékház eladásából. Aztán hétfőn kezdődik minden elölről. Ez primitív dolog. Csodálkozom azon, hogy az ellenzék rangos politikusai ezt méltónak tartják magukhoz. Nyugalom kellene, nem például atomnyilatkozatok félremagyarázása, azzal sem segíti senki az országot. Csak zárójelben: nem lehe| tudni, talán az oroszok is csak a magyar belpolitikai hullámzás avagy hullámoztatás miatt figyeltek fel erre. Elfogultság van, düh, s ilyenkor felmerül az is: esetleg az elvesztett hatalom feletti keserűség az oka mindennek ? Rénes Marcell Boross. A fideszesek a kor gyermekei. fotó: Gál Gábor Csoda történt A reggelek küzdelmesek. A gyereket az istennek se lehet kicsalogatni az ágyból. Húzza az időt, sokadjára rántja magára visz- sza a takarót. Próbálkoztam már mindennel, még a csoda fincsi csörgő csokival is. A reklám szerint ettől rögtön kipattannak az ágyból a leglustább kölykök is, de ez sem segített. A minap azonban csoda történt. Lányom már hajnalban ci- bálja a hajam:- Anya! Ébredj már! Én már felöltöztem! Ma korábban akarok óvodába menni! Kábán az órára meredek: fél hat lesz. Kérlelni kezdem: feküdjön még vissza, korán van, ilyenkor még zárva van az óvoda, de semmi nem használ. Felkászálódom hát, és készülődni kezdek. Az ilyen ritka alkalmat elvégre ki kell használni. A gyerek egy évben ha egyszer hozza ezt a formát, s végre egyszer vita nélkül indulhatunk el otthonról. Miközben fogat mosok, azon töprengek: mi lehet az oka ennek a hirtelen változásnak. Semmi kétség: valami csoda történt. S valóban. Amikor kilépünk az utcára, egyszeriben megvilágosodik minden. Leesett az első hó. (barta) Mindenki tett...? Nincs tovább! ~r~ Ttána vagyunk a legendás hőskorszaknak, amikor bárki, M j aki csak hozzáfért - miniszteriális tisztviselőtől a gazda- Vy sági szakemberig, a tűzközelitől egészen a kétes egzisztenciákig -, bankot alapított. így aztán, a dolgok természetéből következően a sok gyümölcs között sok bizonyult férgesnek. Magyarra lefordítva: általában rosszul járt az állam, az adófizető, azaz mi, továbbá a kisbefektetők, és a dolgok rendje szerint többnyire azok is mi voltunk. Akik pedig a mi pénzünket vitték a vásárra - a bankok és a bankügyek felelősei, a haszonélvezők -, a fehér hollónak számító kivételtől eltekintve kevébé jártak rosszul. Azzal a felkiáltással, hogy ha az ügyfél veszít, akkor csak ő veszít, de ha a bank borul, akkor mindenki veszít. Főként és rendszerint végül mindig az adófizető veszített. A veszteséget pedig elegánsan leírták. Nekünk. Olvashattuk. A pénz, tudható jól, sosem vész el. Legfeljebb átalakul tanulópénzzé. Egy olyan féktelen aranyláz-korban, mint a kilencvenes évek, nehezen találtak jó megoldásokat a hazai pénzügyi rendszer működtetésére. Lásd még: több tucat bank, pénzintézet kínálta a szolgáltatást a minimális alatti versenyben, minimális alatti különbségekkel és színvonalon. Tökéletesen igaz meghatározás erre az, hogy az egyik szemünk sír, a másik meg üveg. Szép kilátásokkal. A hazai bank- rendszer túlhabzásai lassan tán elcsitulnak, véget ér a nagy lehalászás, eljön a nem túl látványos, de nyugodt munka ideje. Itt. A brókercégek között viszont mintegy másfél éve kezdődött botránysorozattal újabb szakaszához érkezett a hazai pénzügyi szolgáltatók krízise. Tiltott útra lépő és tönkrement brókercégek, felfüggesztett értékpapírpiaci közreműködők, felszámolt vállalkozások jelzik ezt az utat, és persze a befürdött, pénzükre, kártalanításra váró kisbefektetők. íme: tanulópénz másodszor. Amit nem vesztettek el a réven, a bankban, azt még elveszthetik a vámon, a brókerirodákban. Egyébként, mint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet illetékese többször célzott is rá, mindez benne van a tőzsdei élet kockázatában. Hát, nem tudom. ~w~ ~YU mindez játékkaszinóban történt volna, azt kérdeném: § § „Mindenki tett? Nincs tovább!" A. A. De most csak haloványan tudok reménykedni abban, hogy ez így tényleg nincs tovább, és a tétek végre tétek maradnak. Lesz tétje a dolognak mindenki számára. Vagy ismét fellendül a hazai tömegsport, és futhatunk a pénzünk után. Kovács János HÍR(TELE1¥)KÉK... A kormánypárti Horváth Balázs, az illetékes parlamenti bizottság MDF-es tagjának javaslata alapján - miszerint egyetlen személyről, s alkalomról volt szó - le lehetne zárni az ominózus megfigyelési ügyet. Élőbb még górcső alá teszik... * Elnöki segélykérést fogalmazott a világhoz Aszlan Maszhadov, a csecsen. No csak, elapadt a tej...? * A bírójelöltek szokatlannak tartják, hogy az igazságügyi pályaalkalmassági vizsgálat során a szexuális életüket is tesztelik. Mert nem mindegy, hogy ártatlanok-e még, avagy visszaesők az ágyban... * A lengyelországi Slupca város temetőjében - egy éppen zajló búcsúszertartás közepette - váratlanul megszólalt a szomszéd sírban az előzőleg a tulajdonosával együtt, bekapcsolt állapotban elhantolt mobiltelefon. Mennyből az angyal... (szilvás)
