Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnap Reggel 28. szám

Magyarországon évente harmincezer ember hal meg különbö­ző daganatos megbetegedésekben. A Nemzetközi Egészség- ügyi Szervezet adatai szerint a férfiak a világelsők, a nőké pe­dig a harmadik hely. így aztán nem csoda, hogy egyre többen aggódnak, s élénk figyelemmel kísérik azok munkáját, akik ke­resik a vészes kór elleni védekezés újabb lehetőségeit. im révén - felismertem, felfedez­tem azt a védekezőrendszert, amely a szervezetben létezik, és elpusztítja a kórosan burján­zó tumorsejteket. Ide tar­tozik 16 különböző táp­anyag-molekula, s ezek állandóan jelen vannak a keringés­ben. Súlyosabb esetekben előáll az a nítást ehhez igazodva kell kérnem. Tudom, hogy ez türelmet, kitartást követelő procedúra. Ezt azonban tel­jesen természetesnek tartom, mivel a kapkodás aligha célravezető.- Szakberkekben miként fo­gadták meglátásait?- Nem panaszkodhatok, hiszen mind a munkahelyemen, mind a különböző hazai és nemzetközi konferenciákon tartottam minder­ről előadásokat, s nem „köveztek” meg, hanem érdeklődéssel, megér­téssel kísérték mondandómat. Ez arra ösztönzött, hogy higgadtan haladjak tovább, betart­v a- Az utóbbi kifejezést nem hasz­nálnám, mivel mindnyájan segíteni kívánnak a bajba sodródottakon. Azt hiszem, bizonyos vonatkozásban mélyebb összefüggésekre leltem. Az általam érzékelt passzív tumorel­lenes védekező mechanizmus - a név tőlem származik - nem azonos az immunrendszerrel, mégis része annak. A fogalomkör szűkítése a be­avatkozás hatásosságára is utal.- Június elsejétől a gyógyszer- tárakban is kaphatók a Culevit- tabletták. Ezek valamiféle kiska­put jelentenek, hiszen táplálék­kiegészítő minősítéssel engedé­lyezték a forgalomba hozatalt?- Szó sincs erről! Marad a hivata­los út, mégis úgy láttuk, már most is tehetünk valámit. Ez a szerváltozat gyengébb, mint a medicinává mino­w A RAK ELLEN? Közéjük tartozik dr. Kulcsár Gyula biokémikus, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem adjunktusa, aki elég fia­tal ahhoz, hogy nem könnyű küzdel­mének sikerét megélhesse. Vele be­szélgetve az oknyomozó szenvedély mozgatórugóiról faggattam a benső­ből fakadóan szerény tudóst.- Gyerekkorom óta kutató akar­tam lenni. A szegedi JATE-n szerez­tem vegyészdiplomát, s 1979-ben az előbb említett felsőoktatási intéz­mény központi kutatólaboratóriu­mában helyezkedtem el. 1981-től a biokémiaintézetben dolgoztam. Je­lenlegi témámmal 1987-től foglal­kozom.- Hogyan, milyen elképzelé­sektől vezérelve indult el? Válasza kissé meglepő:- A szakirodalmat olvasva - egyébként ez a legolcsóbb megköze­lítés - jutottam el a kérdéskörig, s ebben az igen értékes, gazdag anyagban bukkantam számos hasz­nosítható ötletre. Később - kísérlete­helyzet, hogy mennyiségük egyre kevesebb, s az igen falánk ráksej­tek valamennyit felfalják. Az elle­nük való harc csak akkor válhat ha­tékonnyá, a csatát csak úgy nyerhet­jük meg, ha kívülről „pluszmuníci­ót” juttatunk be a véráramba. Az ál­latoknál - ha időben avatkoztunk be - akkor teljes sikert értünk el. Az is tény, hogy az infúziós megol­dás a legeredményesebb. Ezért úgy határoztam: a gyógyszerré nyilvá­azokat a játékszabályokat, amelyek hosszabb távon mindenképpen a betegek javát szolgálják majd. A Culevit elnevezésű szer 1993-ban hazai, majd nemzetközi szabada­lom lett, s létrejött az Immunal Kft., amely az összes admininisz- tratív és szervezési teendőt ellátja. Az én feladatom kizárólag a szak­mai búvárkodás.- Hipotézise, mennyiben tér el kollégáiétól, riválisaiétól? sítésre szánt, mégis tartalmazza a megfelelő összetevőket. A tapaszta­latok azt igazolták, hogy a megelő­zésben igen jó, hiszen kiiktathatja a kóros állapot kialakulását. Úgy vél­jük: a hagyományos orvosi eljárá­sok kiegészítőjeként is használha­tó lesz majd. Elviselhetőbbé teheti az operáció utáni állapotokat, elke­rülhető esetleg az áttétek létrejötte is. Attól azonban óva intek mindenkit, hogy csodát reméljen, mivel atéren ilyesmi nem létezik. Az eredeti, a majdan legalizálandó ötlet azonban valóban ígéretes. Meggyőződésem - mivel tények bizonyítják -, hogy so­kaknak valódi gyógyírt hozhat. Erről majd határoznak az érin­tettek. A vásárolható változat „tesztelhe­tő”. Csak az a baj, hogy kissé drá­gán. Főként az időskorúak, a kis­nyugdíjasok számára, pedig nekik kellene leginkább. Felírhatnák hozzá az életszínvonal-növelő pirulákat is... Pécsi István A magyar férfiak világelsők a rák okozta halálozásban néző 1999. július 11. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Titokország Komoly és nagyon fontos titkaim vannak, je­lentem alássan, tisztelt titokügyi minisz­térium! Súlyosságukra és közérdekűsé­gükre tekintettel épp ezért kérem, mie­lőbb szíveskedjenek államtitok, de leg­alább szolgálati titok rangjára emelni őket, hogy illetéktelenek semmiképpen se férkőzhessenek hozzájuk. Ezennel azt is bejelentem, hogy a megfigye­lési ügy valamennyi - ez idáig még kó­száló - szálát kiderítettem. A vele kap­csolatos felbecsülhetetlen értékű infor­mációimat és dokumentumaimat ólom­mal bélelt acélládában őrzöm, hogy még a sugárveszélytől is megóvhassuk azo­kat. Mert mit lehet tudni, ugyebár, az el­len mindig éber, sosem alszik... Egy bizo­nyos, hogy aki belemélyed majd az iratok olvasgatásába - persze, csakis hivatalo­san -, annak olyan meglepetésben lesz része, amilyenről talán még álmodni sem mer. Nemhogy kiszivárogtatni, beszélni. Tudatom továbbá, hogy Josip Tot és Kaya Ib­rahim oly sokak által keresett-kutatott szerződéseinek egy-egy példánya is meg­érkezett hozzám a napokban, Új-Zéland- ban használatos postabélyegzővel. A leg­figyelemreméltóbb bennük az a záradék - remélem, ezzel még nem árulok el ál­lam- vagy szolgálati titkot -, amely szerint azokat a bizonyos fantomcégeket sziget- országi bennszülöttek vásárolták meg. Méghozzá oly módon, hogy az eladók még nekik fizettek harminc karton ír whiskyvel és hatezer svédacélfejes nyíl­vesszővel. Az okmányokat - értékükhöz mérten - egyik díszpárnámba varrtam be. Rögzítettem zsebmagnómon azt a telefonhí­vást, amelyben egy szőke női hang arról tájékoztatott, ő pontosan tudja, kiknek állt érdekében a Postabank Értékpapír Rt. banktitok alá eső iratait úgy nyilvá­nosság elé tárni, ahogyan az megtörtént. A felvételt tartalmazó szalagot a ragasz­tós légyirtó egyik dobozában rejtettem el. Ebben az ügyben egyébként még tárgya­lásban vagyok, ugyanis telefonálóm az­óta is zaklat, mondván, volnának még szupertitkos információi, nem is akármi­lyenek, de meg kell, hogy értsem, ingyen neki sem adnak semmit sem a piacon. Bizonyára tudnak nekem ebben segíteni, hiszen gyakorlatuk már van benne. Büntetőjogi felelősségem tudatában közlöm: titkaimat nem osztottam meg még senki­vel. Nem fordultam egyetlen médiumhoz sem, s nem alkalmaztam a kiszivárogta­tás ma annyira divatos taktikáját sem. Egyszersmind arra kérem a leginkább il­letékeseket, hogy dokumentumaimat szí­veskedjenek 2002 tavaszáig titkosítani. Aztán majd meglátjuk... Záradék: legfeljebb, ha a tiszteletdíjamról már döntés született, akkor, de csakis ak­kor, azt tesznek velük, amit jónak látnak. (Mellékelten csatolom vállalkozói szám­lámat, fejrészén azzal a fedőcéggel, amely aggálymentesen részt vehet a kifi­zetés lebonyolításában...) Ki ne emlékezne azokra a legen­dás időkre, amikor a színészek még nem kőfalak között, fix szer­ződéssel és fix fizetéssel játszot­tak, hanem a közönség nagylel­kűségére bízva szerezték meg a napi falatot? Az országon ekhós szekérrel vonuló vándortársu­latok, komédiások emlékét idézi fel a mától Eger utcáin végiggördülő „vándor és alkal­mi” társulat, akik ezentúl a Líce­umban bemutatandó Szent Pé­ter esernyője előtt hangolják mókára a közönséget. Ahogy az egriek már meg­szokhatták, a komédiások a leg­régibb magyar nyelvű darabokat elevenítik fel. Az idén az 1640-es években született négy komé­dia elevenedik fel. A produkció több szempontból is pikáns. Ré­szint a szövegek nem tűrik a ha­gyományos környezetet, részint a látványosság nem a mai értelem­ben vett színházat tükrözi. E da­rabok egyébként kezdetben az egyház megrendelésére szület­tek. Diákok írták okulási szán­dékkal, tehát egyfajta templomi passiójáték alapozta meg a ma­gyar színházi élet kibontakozá­sát. Ám - ahogy ez már a diákokoktól szokás - a szövegek és a jelenetek egyre pikánsabbak zönség. A Dobó téren megtud­hatjuk: miért vizezték fel Márta asz­•• lettek míg végül az egy­házfik úgy döntöttek: sem­mi keresnivalójuk nincs a temp­lomban. így kerültek ki az utcára, szórakoztatva a templomi ájtatos- ságra igyekvő hívőket. Innentől azonban a képzelet elszabadul­hatott: pellengérre állt a gazdag, a kapzsi, az álszent, a ravasz. Határa nem volt a komédiázás- nak. Sem a látványnak. Az utcán kikiáltók adták hírül: jönnek a komédiások. Feltűnő maskarák­ban, kipoentírozott figurák jelen­tek meg, s harsányan hívták fel magukra a figyelmet. S megszüle­tett hazánkban a comédia del’ arte, s megindul a magyar szín­ház fejlődése. Ez a legendás időszak elevene­dik meg mától Eger utcáin. A Ba­zilika előtt a tudós és a katona látványos párharcát láthatja a kö­tanító az örökké kérdező tanít­ványt, majd hogyan áll a tanít­vány és az atya bosszút a tanítón. Végül a Bazilika előtt az is kide­rül: hogyan óvja meg az eszes szolga a gazda lányának szü­zességét... S ahhoz, hogy az élmény teljes legyen, nem kell mást tenni, mint elfelejteni a gépesített világot, s négyszáz évet kell az időben visszafelé utazni. S ekkor bizo­nyára megértjük: a vásári komé­szony Bikavérét a vendégek, s a furfangos asszonyság hogyan itatja meg a csínytevőkkel a vi­zezett bort. Ezután szemtanúi lehetünk annak, hogyan veri el a diák lényege nem más: aki hü­lye, az a leghülyébb, aki vi­szont ravasz, az a legravaszabb. Elvégre az abszurd is most szüle­tik meg. (szuromi) 1 'WsMM M

Next

/
Oldalképek
Tartalom