Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnap Reggel 28. szám
4 ★ RIPORT ★ 1999. július 11. Száztizenhat éve, hogy Csortos Gyula, a harmincas években készült Hyppolit, a lakáj című film főszereplője meglátta a napvilágot. Biztosra vehető, hogy a közeljövőben egyre többen emlegetik a színészkirály nevét, hiszen a napokban megkezdődött a legendás film századvégi változatának forgatása. Lapunk segítségével most olvasóink is belépést nyerhetnek a forgatás forgatagába. Fullasztó meleg és verőfényes napsütés fogad minket, amikor hosszas autókázás után megérkezünk a Rákos-patak partján épült nagy, ámde stílustalan házhoz. A kertben elnagyolt gipszszobor, némileg arrébb divatos kerti bútor, no meg egy hivalkodó medence - a forró napokra. Belépünk a Schneider család, vagyis Koltay Róbert, Pogány Judit és Huszárik Kata otthonába. A ház elengedhetetlen „tartozéka” természetesen Hyppolit, a lakáj, akit Eperjes Károly alakít. Körbenézünk: a kamerának felállított sín mellett a rendező, Kabay Barna éppen a következő jelenetet készíti elő. A sztároknak egyelőre nyomuk sincs. Aztán kiderül: Pogány Judit és Eperjes Károly rövid pihenőt tart. Mindketten elvonultak, csak az utolsó pillanatban jelennek meg a színfalak között. A ház garázsában berendezett büféből kilépve közeledik felénk Szirtes Ági, alias Julcsa. A házvezetőnő. Talpig fehérben, köténnyel a derekán avat be bennünket a titokba: ez a film nem az a film. Bár az alaptörténet azonos, azért sok meglepetés vár a mozilátogatókra. Az eredeti filmben például nem volt berendezett konditerem a tetőtérben, mint ahogyan Schneider Mátyás sem lapozgatott szexújságot suttyomban a kertben. A színésznő azért nevetve hozzáteszi, bár egykoron látta a filmet, a részletekre már'alig-alig emlékszik. Nem így Huszárik Kata, aki nem sokkal a szereplőválogatás előtt puszta kedvtelésből nézte meg a filmet a tévében. Akkor még nem sejtette, hogy hamarosan részese lesz egy hasonló produkciónak. Persze ez a Schneider lány is sokban különbözik a hatvan évvel ezelőtt készült filmben látható ifjú hölgytől. Hogy mást ne mondjunk: miközben kétség- beesetten próbál kitörni az unalmas hétköznapokból, szorgalmasan ismerkedik a XXL század vívmányaival. A számítógép és a mobiltelefon sem áll távol tőle. Időközben mozgolódik a stáb, a medence körül a következő jelenethez szükséges kameramozgásokat és beállításokat próbálják. Ám a nap - most, amikor a fürdőmedencés jelenet következik!!! - el-elbújik, feltámad a szél, vihar készülődik. Pocsék egy forgatókönyv. Mármint a természeté. Sietni kell, a felvételen nem eshet az eső. Űrszereléshez hasonló öltözetben érkezik Schneiderné. A szigorú lakáj ugyanis fogyókúrára fogta - különben is, egy mai nő életéhez már hozzátartozik a sport. Hyppolit elegáns frakkban és idétlen, piros baseballsapkában jön felénk. Közelebbről látszik, hogy a simléderbe még egy ügyes propellert is beszereltek, amely egy, a fejtetőn található kis napelemmel működik. Néhány pillanat, és csattan a csapó. Felvétel indul! Lakáj úr - a fogyókúra ürügyén - a stoppert figyelve, ellentmondást nem tűrő hangon diktálja a tempót Schneidernének, aki számolatla- nul rója a köröket - egyelőre lábon, a medence körül, miközben lánya a medencében úszkál.- Nem bírom tovább - nyögi kifulladva.- Még nyolc kör van hátra - közli Hyppolit.- Azt inkább leúszom - hangzik a válasz, majd Schneiderné nagy csobbanással érkezik a medencébe. A jelenetet néhányszor meg kell ismételni. Pogány Judit min den alkalommal nagy sikoltássá veti magát a vízbe, és a felfröcs- csenő hullámokból a stábnak is jut bőven. Mikor csillapodnak a kedélyek, előkerülnek a lepedőre emlékeztető „fényfogók”, amelyekkel körbeveszik Hyppo- litot, hogy az időközben borúsra vált időben is legyen elegendő fény a közeli felvételekhez. Az égen egyre sötétebbek a felhők, erősödik a szél is. Szünet következik. Mivel a vihar vészesen fenyeget, mi is szedjük a sátorfánkat. Előtte azért még megkóstoljuk a napi menüt: a töltött paprikát és most már cseppet sem csodálkozunk, hogy Schneiderné nehezen viseli a koplalást. Miközben az utolsó felvételek készülnek, mi már úton vagyunk a belváros felé. A Hypjpolit, a lakáj - a harmin- | cas években készült sikerfilm - egy hirtelen meggazdagodott szállítási vállalkozó mindennapjait mutatja be, akinek a felesége : előkelő inast szerződtet. Hyppolit azután felforgatja a család életét: nem engedi hagymát enni : szegény gazdáját, viszont beszervezi az éjszakai életbe. A legendás szereposztásban Csortos ; Gyula (most Eperjes) partnere Kabos Gyula (Koltay Róbert) és Haraszti Mici volt. Az új, századvégi változatot késő ősszel láthatják a filmkedvelők, sőt egy éven belül az RTL Klub képernyőjén is bemutatják. A LEGENDÁS FILM MAI VÁLTOZATÁNAK FORGATÁSÁN SZEREPI HELLA (SZÖVEG) ÉS DIÓSI IMRE (FOTÓ) JÁRT ÖZÖNVÍZSZERŰ ESŐ ZAVARTA MEG A SZABADTÉRI JÁTÉKOK IDEI MEGNYITÓJÁT Az első előadás 1931-ben volt a Dóm téren. Aztán 1939-59 között szünet következett a háborús évek, Illetve politikai okok miatt. De az elmúlt negyven évben megszakítás nélkül működik a szabadtéri színpad. A kezdetektől csaknem száz művet láthatott már a nagyérdemű. A toplistát Az ember tragédiája és a Cigánybáró vezeti, de természetesen dobogós helyen állnak a Szörényi-mű- vek is: az István, a király, a Kiátkozott és az Attila is. DRAMA SZEGEDEN Szörényi Levente nem egy- felvonásosra tervezte Atilla, Isten kardja című történelmi zenedrámáját (A szerző a hagyományőrzés szellemében nem a mai helyesírás szerint írta Attila nevét - a szerk.), az égiek azonban ezúttal közbeszóltak. Eny- nyit engedtek és nem többet a szegedi premier alkalmával. A színészek ugyan elkezdték a második felvonást, de az első szín végén a szakadó eső véget vetett az előadásnak. A jelenlévők nem tágítottak: esernyővel vagy anélkül várták a folytaJelenet az első felvonásból, amikor még színész és néző azt hitte, teljes lesz az előadás tást. De minden hiába: a várva várt előadást nem lehetett folytatni. Az egész Dóm teret - az öltözőkkel együtt - elöntötte a víz, s így esély sem maradt arra, hogy végigizguljuk a mű végkifejletét. Pedig milyen szépen indult minden. Teltház várta az előadás kezdetét, a jegytulajdonosok pontosan tudták: érdemes eljönniük az Atilla megújult változatára. Szörényi csak annyit mondott az előadás kezdete előtt: „Kis feszültség van bennem, olyan, mintha a szerelmemre várnék.” A dallam ugyan nem fülbemászó, inkább feszültségekkel teli: Szörényi a népi motívumokat ezúttal a kemény fémzene gitárhangjaival ötvözi. Vikidál, akárcsak néhány éve Koppányként, most Atillaként is pazar. Nem véletlenül mondta a kismamaszerepre készülő Pápai Erika a szünetben: „Ez egy csodálatos este...” Hát igen. Akkor még nem gondolta senki sem, hogy az est forgatókönyvét nem a szerzők és nem is a rendező jegyzi majd. Török Ferenc Az 1999-es évad pre- mierjét a kétszázas szám jellemezte. Ennyien vettek volna részt az előadás utáni fogadáson, ennyi üveg Villányi Medot-t osztottak volna szét a ViP-vendégek között Atilla, Isten kardja címkével, ennyi szagmintát tudott megkülönböztetni az a gyönyőrűszép németjuhász nyomozó kutya, amely egy órával az előadás előtt végigszimatolta a Dóm teret (hogy minden rendben van-e), ennyi szál virágból készült az a csodálatos vi- rágkosár, amelyet a dráma végén adtak volna át a résztvevő művészeknek és a szerzőknek. De Szeged legjobb virágkötőjének munkáját így csak az öltözőkben csodálhatták a színészek.
