Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-29 / 123. szám
Megfontolt építkezés helyett kátyúzás Elkövetők, nyúlbúgatók, ejnye-bejnye, prakticizmus, igen és nem között Akik nem átallották az előző rendszerben is - mondjuk vb- titkárként - működni, azok előtt nem ismeretlen a minőségről és a mennyiségről szóló tétel. Véleményem szerint a mai jogalkotásban is felfedezhető ez: a mennyiség bizony a minőség rovására megy. Ezt nem alkotmánybíróként, hanem egyetemi tanárként mondom - jelentette ki a siroki jegyzőklubban dr. Kiss László alkotmánybíró, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára. Mintegy háromórás - és a laikus számára is igen élvezetes - előadásában többek között arról beszélt: a rendszerváltás után megváltozott körülményeknek, illetve követelményrendszernek nehezen felelnek meg az új jogszabályok.-Nehéz úgy eleget tenni a jogállamiság és a piacgazdaság követelményeinek, ha a jogszabályok elkövetői - szándékosan nem megalkotóit mondok - maguk sem tudják egészen pontosan, hogy mi is az a jogállam, mi is az a piacgazdaság, aminek meg akarnak felelni - hangsúlyozta a szakember, persze egyetemi tanárként. - Elég megnézni csak a pénzügyi jogszabályokat: olyan bonyolultak, mintha maguk a közlők sem tudnák, hogy mit akarnak mondani. A „gondolkozzfilozófusként és írj parasztként" elv fordítva működik. Mire formába öntik a gondolatokat, addigra felismerhetetlenné válnak. Jobb esetben. Rosszabb esetben meg nem is értik, miután a nyelvezet olyan, hogy a németes mondatfűzés szenvedő szerkezetestül elbújhat... Épp ezért nagy a „csecsemőhalálozás” a jogszabályok között. Mert a nem áttekinthető, nem érthető, nem kellően átgondolt törvényeket előbb-utóbb módosítani kényszerülnek, majd a módosításokat is módosítják... Úgy is mondhatnám: kátyúzás van, az apró lyukakat javítják, amelyek viszont egy nagy gödörben vannak. De annak befedésére nincs elképzelés. Az önkormányzatok rendeletalkotásáról szólva dr. Kiss László elmondta: az új követelmények jegyében új formák és eszközök is megjelentek, ennek nyomán úgymond a „civiljogi eszközök megtermékenyítik a központi irányítás struktúráját”. Ám ez is számos kérdést vet fel: ki kellene találni, hogy mi a viszonyuk egymáshoz.- Ezt a két dolgot aligha szerencsés összekeverni - világította meg egy szemléletes példával mert az olyan, mintha a lovat a szamárral kereszteznénk, ami eddig rendben is van, ám félő, hogy nem öszvér, hanem cserebogár lesz az eredménye... Azt is elmondta: alkotmány- bírói munkája során számos jellemző problémával találkozik a szervezeti és működési szabályzatokkal kapcsolatban, a hatáskör-átutalások kérdésében.- Az természetes, hogy a testületekbe megválasztott képviselők nem értenek mindenhez - fejtette ki -, ám, tisztelet a kivételnek, főként működésük elején általában úgy vélik, hogy mégis. Ha nem megfelelő a hatáskörök átruházásának helyi szabályozása, akkor komoly problémákat okozhat, ha a legalább elvárható szakmaiság helyett nyúlbúgatók röptetik fantáziájuk fehér galambjait. Nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos képviselő-testületi hatáskörök gyakorlása átruházható bizottságra, polgármesterre, azonban ettől még a testület marad a gazda, amely irányelveket, tanácsokat fogalmazhat meg a gyakorlással kapcsolatban. Ez az egyik része. Ä másik komoly konfliktusforrás, amikor hatósági jogkörökben akar eljárni a testület. Nagyon sok példa van erre, felként az építésügy területén. Tudomásul kell azonban venni, hogy a jegyzői hatáskörök nem adhatók át, mivel egészen más az intézkedés módja, gyökeresen eltérő a jogorvoslat útja. Ugyancsak akadnak problémák az ülésezési rend kapcsán is - tudtuk meg később -, egészen az Alkotmánybíróságig jutott a kérdés: vajon a tartózkodás az „igenhez”, vagy a „nemhez" áll-e közelebb? Mint kiderült, az utóbbihoz.-A zárt ülések kapcsán is számos probléma volt, főként ’90-94 között. Több helyen elharapózott az a gyakorlat, hogy a testület a saját magát érintő kérdésekben (például tiszteletdíjak) zárt ülést rendelt el. Erre született is egy ejnye-bejnye állásfoglalás. Azt sem szabad elfelejteni: a zárt ülésen hozott határozatot ugyanúgy ki kell hirdetni, vagyis csak a vita, a tanácskozás zárt, az eredmény már nyilvános. Ugyancsak foglalkoztat egy gondolat - immáron megint hangsúlyozottan egyetemi tanárként, elméleti emberként -, mégpedig az: a rendbontó képviselőt ugye, nem lehet kizárni a tanácskozásból, nem lehet kivezetni. Viszont kezd testet ölteni egy praktikus - vagy inkább prakticista - demokrácia-felfogás, miszerint a hozzászólásokat két percre korlátozzák a testületek. Érdemes lenne azon elgondolkodni: vajon ez nem jelenti-e a képviselői munka korlátozását... De ez csak egy a számos átgondolandó kérdés közül. Úgy vélem ugyanis: az eltelt kilenc év tapasztalatait nem ártana összegezni, s a szükséges változtatásokat megejteni. Ehhez persze szisztematikusan át kellene nézni a törvényeket. Biztos, hogy eredményes munka lenne, világosabb, átláthatóbb és észszerűbb szabályozást hozna. A helyi rendeletalkotással kapcsolatosan számos elrettentő példa is szóba került: akadt olyan település, melynek képviselő-testülete arra hozott helyi jogszabályt, hogy a tartható kutyák magassága nem haladhatja meg a 30 centimétert, vagy hogy csak a járda melletti lefolyóba vizelhetnek az ebek. Az is elhangzott: nem csupán helyi szinten vannak betarthatatlan, életszerűden, a valós viszonyokat figyelmen kívül hagyó rendelkezések. Hiszen próbálja meg valaki betartatni a „közterületen szeszes ital fogyasztása tilos” regulát. Az Alkotmánybíróságról is szó esett, többek között megtudhattuk: a taláros testület teljesítőképessége határán dolgozik, eddig már mintegy 30 ügyet zártak le, s az év végére elérhetik az ötvenet, ennél többet pedig nem lehet megfelelő alapossággal teljesíteni. Dr. Kiss László azt is kifejtette: nem tartja szerencsésnek, hogy a napi politikába igyekeznek belekeverni az Alkotmány- bíróságot. Itt azonban az újságíró bajban van: nem emlékszik, hogy ezt alkotmánybíróként, tanárként vagy magánemberként mondta-e? De talán nem is ez a fontos. Suha Péter Meg kell győzni a fiatalokat, hogy az álmok megvalósulhatnak Milyen kicsi gömb kering ott az égben Interjú a legutoljára a Holdon járt űrhajóssal A Bolognában megrendezett Futurshow díszvendége volt a 65 éves Eugene Cérnán amerikai űrhajós, aki abban a szerencsében részesült, hogy 8 lehetett - eleddig - az utolsó ember, aki 1972-ben a „sápadt” bolygón járt.- Mire gondolt, mielőtt elhagyta a Holdat?- Megfordultam, és néztem a lábam nyomát a homokban. Feltekintettem, és az égi homályban előttem volt az azúrszínű Föld. Három napot töltöttem fent. Hat kilométert tettem meg a villanymeghajtású Roverrel és gyalog. Szerettem volna megállítani a pillanatot, hogy soha ne felejtsem el.- Hogyan került a Hold-kutatók közé?-Már gyerekkoromban arról álmodtam, hogy szélsebes vadászgépeken repülök. S az álmom megvalósult: pilóta lettem a haditengerészetnél. Az űrrepülésre persze nem gondoltam, de amikor kaptam egy telefont a NASA-tól, és megkérdezték, nem volna-e kedvem űrhajózni, igent mondtam. Nem volt könnyű, de soha nem bántam meg.-Milyen volt az utazás a Holdfelé?- Az Apolló kis űrhajó volt, és a belső körülmények a maiakhoz viszonyítva primitívek. Nem volt könnyű benne élni három napig.- Melyik volt a legszebb emléke a holdjárásról?- A legszebb dolog volt a Földet nézni. Az ember látja, hogy milyen kicsi gömb kering ott az égben, befogja szemével a sarkokat, a kontinenseket.-Ma már Hold- és Marsutazásokról beszélnek. Ón melyiket választaná?- Én a Marsra mennék, mert ez az új cél. A Vörös Planéta kihívás a tudomány számára. De hogy biztonságosan oda lehessen érni, vissza kell térni előbb a Holdra, hogy beérjenek a szükséges tapasztalatok. Erre szolgál az az űrállomás, amely majd a Föld körül kering. Sajnos, ebben én már nem fogok közreműködni.- Megváltozott az élete?-Ilyen csúcs elérése után már kevés tennivalója van az embernek. Kiléptem a NASA- ból, és más üzleti tevékenységbe fogtam. De állandó feladatom elmesélni élményeimet a fiataloknak, felkelteni érdeklődésüket, képzelőerejüket, és meggyőzni őket arról, hogy az álmok megvalósulhatnak. (FEB) Ezredvégi gyermeknap A mikor arról akartam veled beszélgetni, hogy annak idején hogyan játszott a nagymamád, te kajánul a szemembe nevettél, és azt felelted: na, ne etess már, kukoricacsövekkel soha senki nem játszott! Aztán, hogy hozzád kicsit közelebb hozzam az én gyermekkoromat, a házi készítésű babaruhákról és felöltöztethető papírfigurákról meséltem neked. Téged ez persze nem érdekelt. Csak tágra nyílt szemmel csodálkoztál, majd unottan azt tudakoltad: neked soha nem volt számítógéped? Értetlenségeddel nem tudtam és nem is akartam mit kezdeni. Nem a te bűnöd, hogy ilyen lettél. Anyádnak, apádnak egyszerűbb volt a boltok pénztára előtt letudni azt, amit régen úgy neveztek: szeretet, gondoskodás, törődés. Mélyen a pénztárcájukba nyúltak, s máris úgy érezték, megadtak neked mindent, ami csak tőlük telt. Az új játékok fölötti öröm még el sem múlt, te igazán még el sem mondhattad, mit tud az új készüléked, amikor rájöttél, apád, anyád már megint nincs veled, hanem irodáikban ülnek, tucatnyi papír előtt és csörömpölő telefonok között, hogy pénzt keressenek. Nem hibáztatlak hát azért, hogy felnőttként te is követted a példájukat. Nem láttál, éreztél mást, mint az ördögi kör szorítását: pénzt kell keresned, hogy szeretetedet kimutathasd, s mivel ez megakadályoz téged abban, hogy valóban szeress, hát újra pénzhez kell jutnod, hogy szerethess. így hát hogyan is emlékezhetnél a majális-illatú gyereknapokra? Mit is jelenthetne neked a szabadtéri aszfaltrajzverseny, amikor a számítógép pillanatok alatt szebbre és jobbra képes? Mit is érezhetnél, amikor felszállnak a léggömbök, vagy amikor ugróköteles versenyre hívnak ki a többiek? N em a te bűnöd, hogy ilyen vagy, kisgyerek. Ismered még ezt a szót: gyermek? Vagy már megint csak a levegőbe beszéltem neked? (szuromi) Korrupt esztendők Jó kis bulik voltak annak a négy évnek szinte minden napján. Azzal kezdődött, hogy lefizettem a Viktort.- Meg kell szereznem - mondtam neki diszkréten a kocsmaasztal fölött, gondosan megvárva, hogy a pincérnő letegye elénk az ötödik kört. - Tudom, hogy te vagy az én emberem. Azt tanácsolták, forduljak hozzád, szakértő vagy az efféle ügyekben -folytattam, ő hátradőlt a széken, lassan csóválta a fejét. Három héttel később találkoztunk újra. Akkor már vacsorára is meghívtam, aztán kezdtünk inni csak. De hiába kérleltem, folyton a nagypolitikára terelte a szót: mintha érdekelne az valakit is... Főleg ilyenkor, amikor „helyzet” van. Egy hónap múlva segítettem neki költözködni. Chivas Regállói köszöntöttem a névnapján. Elvittem az autómmal a szomszéd megyébe a rokonaihoz. Mindeközben persze hétvégi estéken evés-ivás. (Főleg ivás). Hiába faggattam, a Viktor hallgatott, mint a sír. Úgy éreztem, rövidesen megőrülök. Egyszer még könnyeztem is előtte kínomban. Elfuvaroztam Bécsbe egy ismerőséhez. Elintéztem, hogy kapjon bankhitelt, még kezességet is vállaltam neki. Az önkormányzatnál kijártam az emelt összegű szociális segélyt és a fűtési támogatást a nagymamájának. Az egyik borgőzös éjjelen végre megszánt.- Ha most legyőzöl biliárdban, elmondom - közölte. Csurgóit a veríték a hátamon, de sikerült. Beleadtam apaitanyait. Nagy volt a tét. A parti után a Viktor, a város első számú nőcsábásza a fülemhez hajolt. És mondta, mondta, mondta... Speciális kiképzés a speciális „zsákmány" elejtéséhez. A rá következő héten, szerda este Sárika - nevezzük most csak így - az enyém lett. Azok voltak ám a szép idők. De immár csaknem egy esztendeje semmi sincs. Tömény unalom és tisztesség az élet. A Viktor is megnősült. Nekem meg? No woman, no cry. (rénes) HÍR(TELEN)KÉK... Határozatképtelen volt kedden az Országgyűlés, ezért a soros elnök berekesztette a T. Ház ülését. Orbán-napi meglepetésként... * Vladimir Meciar szlovák államfőjelölt meglehetősen lekicsinylőén beszélt kassai koalíciós ellenfeléről. A Schuster maradjon a kaptafánál...! * Jövőre - mint mostanában szakmai berkekben hírlik - emelik az osztalékadót. Erre se mondhatjuk már többé, hogy - se nem oszt, se nem szoroz... * Sajátos politikai pártot alakított Belgiumban az örök lázadó, Noel Godin, aki kiadta a mozgalmi jelszót: „Világ részegei, egyesüljetek!” A sárga földig... * Németország legnagyobb, ötven éve működő szex(bolt)háló- zata felkerül a tőzsdére. Egy résnyi esély a tőkebefektetőknek... (szilvás) Kiss László:„Nem áttekinthetőek a törvényeink...”
