Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-09 / 7. szám

Egy döntés, s ami mögötte rejlik Hetvenkilenc szülő írta alá azt a levelet, amelyben azt kérték a közgyűlés tagjaitól: hadd maradjon meg óvodavezetőként Csapó Ervinné. Hihetnénk, legalább ennyien kívánták azt, hogy jöjjön helyette másvalaki. De nem. A Deák Ferenc utcai óvo­dába mindössze 85 kisgyerek jár. így ez sem ad magyarázatot arra, miért szavaztak a képviselők 20:5 arányban ellene. EGER - A testület döntése után Csapó Ervinné, Zsuzsa arca semmit sem árult el. Nem sírt, mint például a szülői mun­kaközösség egyik tagja. Méltó­sággal vette tudomásul, hogy hét év elteltével a továbbiakban nem tartanak igényt munká­jára. De jó néhány napnak kel­lett eltelnie, hogy higgadtan be­szélhessen a történtekről. Elmesélte: ’91-ben reformé- letmód-programot írt az óvoda számára. Azon fáradozott, hogy óvodásai megismerhessék az egészséges táplálkozást, lét­elemükké váljon a mozgás. Fo­gadják el azt, aki különbözik tő­lük, aki sérült. Programjának lényege a test, a lélek és a szel­lem harmóniája volt. Ehhez kollégákat is talált, s később megnyerték a szülőket is. Közösen jártak túrázni a csa­ládokkal.-Lefeküdtünk a fűbe, hall­gattuk a szelet, néztük a felhő­ket, s élveztük a kicsikkel, hogy a természet részei vagyunk - elevenítette fel emlékeit. Néhány napos táborozásra vitték a gyerekeket. Nyáron úszni tanulhattak, télen síelni mentek a hegyekbe. A költségek nagy részét abból az alapít­ványból fedezték, amelyre pá­lyázataival 800 ezer forintot nyert az óvodavezető.- Kitűnő volt a kapcsolatunk a gyerekekkel és a szülőkkel is - mondta Csapó Ervinné. - De a hét év során két táborra sza­kadt a kollektíva. Ettől függet­lenül senkit sem küldtem el, mert azzal megtagadtam volna azt, amiben hiszek. A szemé­lyiség fejleszthető a toleranciá­ban, a másság elfogadásában.-Bármily jól is hangzik, amit az óvodai programról el­mondott, mégis voltak, akiknek ez nem tetszett. Tudtommal né­hány szülő' más intézménybe vitte át a gyerekét.-Az elmúlt két évben két gyereket írattak át máshová.- Mi volt az indok?- Erről a szülőket kellene megkérdezni. (Az egyik anyukát - akit megnevezett Csapó Ervinné - felhívtam telefonon. Csak any- nyit árult el, kérve nevük mellő- zését: a gyereknek is része volt abban, hogy ezt a megoldást választották - a szerk.) * Az óvodavezető nem titkolta, hogy voltak, akik az alapít­vánnyal kapcsolatban vádolták. Megkérdeztem Társy Józsefet, a polgármesteri hivatal műve­Vajon nem hiány zik-e majd nekik Zsuzsa néni? lődési irodá­jának vezető­jét, milyen jellegű hibá­kat találtak ezen a téren.- Az ala­pítvány a ’90- es évek elején alakult, az el­sők között, így nem csoda, hogy tartalmazott néhány alaki hibát - fe­lelte. - ízlés­telen volt a vezető óvónő ellenlábasai­tól, hogy ezt próbálták meg felhozni ellene. Annál is inkább, mert Csapó Ervinné volt az, aki több százezer fo­rintot hozott pályázataival az alapítvány számlájára, az óvoda javára.-A szakmai felkészültségé­vel lehetett inkább baj?- Kitűnő szakembernek tar­tom őt, újító kedvével sincs gond. A program, amit elindí­tott, fellendítette az óvodát. In­kább úgy hiszem, nem volt erőskezű vezető. A kollektíva két táborra szakadt. Nehéz egy női közösséget irányítani, ahol előfordul a szakmai és a nem Csapó Ervinné: „Ellenkezett a hitemmel, hogy valakit is kirúgjak fotó: perl Márton szakmai féltékenység egyaránt. Az óvónők közalkalmazotti stá­tusban dolgoznak, és nem lehet egy kisebb közösséget elmozdí­tani a rend kedvéért. A belső vi­szályok miatt láttam veszélyez­tetve az óvoda működését. Ta­lán az új vezető kinevezésével esély kínálkozik a nyugodt munkavégzésre. Az elfogadás előtt álló nevelési koncepció­hoz alkalmazkodnia kell az új vezetőnek. * Flaskay Miklós, az oktatási bi­zottság elnöke: - Korábban volt egy sikertelen pályázat, amikor a közgyűlés sem neki, sem a többieknek nem adott abszolút többséget. Négy pályázó közül ketten újra megpróbálták. Az összes pályázót alapvetően al­kalmasnak találta a bizottság. Többen hezitáltak a döntés előtt. A kijött arány nem érték­ítélet. A 9:0 sem jelentette volna azt, hogy ő a rosszabb. * FOTÓ: ÖTVÖS IMRE Hiszem, hogy riportommal nem sértem a pályázatot nyert új óvodavezetőt, akinek szakér­telméhez nem férhet kétség. Csupán arra voltam kíváncsi: mivel érdemelte ki Csapó Er­vinné a közgyűlés döntését? A döntés háttere érdekelt. De a miértre most sem tudom egé­szen pontosan a választ­Négyessy Zita Egy Kis Viselkedéstan Munkahelyi illem A különböző munkahelyeken köztudomásúan igen sok ember él és dolgozik - leginkább egymásra utalva. Rendkívül fontos, hogy a kö­zösen dolgozók a kulturált együttélés szabályait megtanul­ják és betartsák. A viselkedési normák ismerete nélkülözhetet­len. Udvariasság Ez képezheti természetesen mindenkor a kommunikáció alapjait. Aki képes ezeket a já­tékszabályokat betartani, már meglehetősen sokat tett azért, hogy a közösség befogadja. Figyelmesség Sokszor apróságokon múlik mások szimpátiájának elnye­rése. Engedélyt kérni, hogy rá­gyújthassunk, vagy becsukjuk az ablakot. Kellő figyelmes­séggel mind szorosabb kontak­tust építhetünk ki környeze­tünkkel. Tisztelet Már belépéskor ügyeljünk a köszönés helyes módozataira. A kellő respekt nemcsak a fő­nököknek, hanem minden em­bernek kijár. Nagyvonalúság Alapvetően fontos, hogy azo­nos munkahelyen az idősek és a fiatalok kölcsönösen becsüljék egymást. Becsületesség V élemény ny i 1 váltásainkban mindig ragaszkodjunk az ob­jektív tényékhez. Pontosság Nem lehet mások idejével visz- szaélni. Barátságosság Ez tekinthető talán a legjobb befektetésnek egy munkahe­lyen. A barátságos ember előtt ugyanis minden ajtó azonnal megnyílik. A kedvesség tulaj­donképpen az a csodafegyver, amellyel mindig és mindenhol győzelmet lehet aratni. No per­sze, a modortalanságnak is megvan a maga forgatókönyve. Nem illik:- Rágyújtani társaságban anélkül, hogy erre engedélyt kérnénk.-Kéretlenül kétértelmű vic­ceket mesélni.- Annyi parfümöt locsolni magunkra, hogy bűzlik tőle a ház.-Piszkos tányért mások orra alá tolni.- Vendégek jelenlétében tv-t nézni.- Meghívásokat elfelejteni, vagy éppen hívatlanul toppanni be valahová.- Oda nem illő öltözetben tün­tetni egy összejövetelen.- Vacsoravendégeknek egyet­len árva pizzát feltálalni.- A neveletlenség átléphet ve­lünk országhatárokat is. Nem illik külföldön:- Angol vendéglátóinkat viha­rosan ölelgetni.- Olasz partnereinktől foly- ton-folyvást a maffia után ér­deklődni.-A spanyolokat a bikaviada­lok hiábavalóságáról győz­ködni.- A török mecsetekbe mini­szoknyában belépni.- Izraelben szombatra parti­vendégeket invitálni. Ferenczy Europress Ecce homo? A napokban az utcán sétáltam, és egy vakot láttam a fehér botjával tapogatózni, amint az út másik oldalára igyekezett. És ekkor... ekkor egy fájdalmas emlék tört elő bennem. Esős őszi idő volt. Újra és újra összefutottam valakivel, akit első látásra meggyűlöltem. Volt valami visszataszító a külsejé­ben, aminek az okára soká jöttem rá: a sokdioptriás szemüveg tette arcát bagolyszerűvé és külsejét visszataszítóvá. Először a villamoson találkoztunk, amikor két kanyar közt az ölembe hullott. Rosszkedvem volt, így a „közeledése” tovább rontotta a hangulatomat, és megutáltam őt. A mentegetőzése hasonlított a béka nyálazásához - az én szememben -, holott szerencsétlen csak az udvariasság törvényeinek tett eleget. Máskor az utcán várakoztam, amikor nekem jött. Bocsánat­kérése most sem tudott kiengesztelni. Később újabb összeütkö­zés, bocsánatkérés - és fokozódó ellenszenv a személye iránt. És ekkor következett el az az emlékezetes esős nap. Az utcán fázódtam a társaimat várva, amikor ismét nekem jött. A látása ekkor már nagyon rossz lehetett, hiszen megkért, hogy kísérjem át a másik oldalra. De az iránta érzett ellenszenvem olyan nagy volt, hogy nemet mondtam. És ekkor elindult egyedül, botor­kálva. Hirtelen fékcsikorgást hallottam, amelyet a mai napig sem tudok elfelejteni. Ugyanis a fékcsikorgáson sikoly csapott át, egy embertársam halálsikolya. A kocsira néztem, amely alól két kar segélykérőén nyúlt ki. Tudtam, éreztem, hogy ez a se­gélykérés nekem szól, nekem, aki utáltam őt, aki undorodtam tőle, aki nem segítettem neki. A szívem a halántékomban lükte­tett. Gyilkos vagyok! Igen, gyilkos, mert nem segítettem az embertársamnak, aki most haláltusájában engem néz. A szem­üvege valahol távolabb hever, de ő mégis lát - és engem lát! Engem, aki nem segítettem neki, aki utáltam őt, aki undorodtam tőle. Egyre üvegesedő szemét le nem veszi rólam, s én hallom a fékcsikorgást, a sikolyt, s látom őt, amint két karja segélyké­rőén kinyúl a kocsi alól. Nézem őt, a vakot, a bénát, a nyomoré­kot, és forog velem a világ: én tettem, mert külsőre ítéltem, s mert nem segítettem neki, a majdnem vak embernek, aki velem együtt viseli az Ember nevet. Forog velem a világ, szédülök, s már csak tenyérnyi kép marad tisztán: egy ember arca, aki vád­lón néz, nem szól, csak néz. Már nem hallom a körülöttünk to­longó tömeget, a mentő szirénázását, csak fékcsikorgást hallok, és egy sikolyt, amely nekem szól, s amely felettem mond ítéle­tet. Végre beborít a puha szárnyú fekete felleg... A kórházban tértem magamhoz. Itt tudtam meg, hogy akit halottnak hittem, életben marad. Életöröm járta át testemet, lel- kemet. Már mindenkit szerettem, de legfőképpen ezt a bagoly­szerű embert, aki él! Él! A napokban az utcán sétáltam, és egy vakot láttam a fehér botjával tapogatózni, amint az út másik oldalára igyekezett. Karon fogtam őt, és boldog voltam, hogy segíthettem neki. Csúnya, bagolyszerű volt az arca - de én mégis szépnek láttam. Mert bár a színek harmóniáját nem érzékelhette, mégis ő volt az ember, akit az élet már fiatalon megviselt, de legyőzni nem tu­dott soha. És... Ő adta vissza bennem az emberség hitét... Báthory Attila Különlegesek vagyunk? Életstílus-kutatást végeztek hazánkban. A reprezentatív felmé­rés számos tanulságos megállapítást tartalmaz. Hitték volna például, hogy a magyar férfit a partnerválasztásban például el­sősorban az motiválja, mennyire intelligens választottja? A szomszédos országokban a teremtés koronái ezzel szemben az érzékiséget és a jó megjelenést tartják perdöntőnek. A magyar férfiak álma viszont az okos, humorérzékkel meg­áldott nő. Ugyanitt olvasom, hogy a magyar nők csupán két százaléka tartja magát divatkövetőnek, és hidegen hagyják ókét a híres divatkreátorok márkás ruhái. Valami homályos összefüggésfélét sejtek e két megállapítás között. Talán úgy is fogalmazhatnánk: mivel a magyar nők je­lentős része turkálókból kénytelen öltözni, így vonzerejük aligha nyilvánulhat meg a megjelenésükben. Embereinknek így nincs más választásuk. Be kell érjék a magyar nők okosságával. Nem rossz választás ez, uraim! Elvégre az IQ olcsóbb kategó­ria, mint egy vadonatúj ruhaköltemény. (b. k.) HÍR(TELEI\)KÉK... A Legfelsőbb Bíróság nyilvántartása szerint hazánkban jelenleg 182 bejegyzett párt működik. Istenem, kis ország vagyunk...! * Ha szeretőt tart, három év munkatáborra ítélhetik a hűtlen férjet az egyre szigorodó erkölcsű Kínában. Kan Csik-csuk... * Hogy megrendítsék a demonstrálok egységét, a vasútnál mun­kába álltak a sztrájktörők. Es a vagonfeltörők... * Egy mexikói kutatócég olyan miniatűr áramforrást fejlesztett ki mobiltelefonok számára, amely alkohollal - például égetett szeszes itallal - működik. Hívás előtt egy-két konyak, ettől leszünk dumálékonyak...! * A franciaországi Saint-Martin-La-Plane állatkertjének most született gorillacsemetéjét az új európai pénz után Éurónak ne­vezték el. Az Eurobankotpedig - majomháznak... ? (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom