Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

Vasárnap Reggel 4. szám

A honatya gatyáiá vetkőzne Közelről Kilencedik oldal PrűdAk vagyunk, vagy egészségesen tartózkodóak? Egy ruhátlan, vagy alig eltakart emberi test láttán fólrefordHJuk a fejünket, vagy az esztétikumot keressük? ... S ha netán ml kapnánk felkérést, mi­szerint ruhátlanul mutatkozzunk a nagyközönség előtt, vajon ho­gyan reagálnánk? Erre kerestük a választ összeállításunkban, amelyben Ismert személyiségek fejtik ki véleményüket a témáról. Pásztor Csilla, a Gyöngyösi Városi TV fe lelős szerkesztője:- Mint nőt, hidegen hagynak saját nemem reprezentánsai, sőt férfiaktokat sem né­zegetek. Erre megvannak a megfelelő lapok, amelyek kielégíthetik az er­re fogékonyak igényeit. Ugyanak­kor a Vasárnap Reggelben meg­jelenő, a jó ízlés határait nem sértő képeket szakmailag elfo­gadom. Jómagam azonban két gyermekem megszületése előtt sem pózoltam volna meztele­nül a kamera előtt. Varga Lajosné, a hatvani városháza művelődési Irodavezetője:- A látszat ellenére kon- ; *> zervatív gondolkodású Jf vagyok. Magánügy, f ki mit csinál, de sze­rintem gusztusta­lan, ha valaki min­denki előtt muto­gatja magát. A képzőművészeti M alkotások szé- 3 pen, esztétiku- / san is ábrázol­hatják az em­beri testet, de én akkor sem vállalnék ilyen szerepet, ha történetesen 20 éves lennék... őszi Attila, a Saturnus Rádió műsorvezetője:- Mivel elmúltam már 18 éves, egyáltalán nincs ellenemre a mezte­lenkedés; kivéve, ha show manek mutogatják magukat. Viszont néhány bankvezért szí­vesen megnéznék egy szál ga­tyában... Amennyiben Stal­lone fenekem, Schwarzeneg- ger-mellkasom és Brad Pitt- fejem lenne, továbbá, ha nőt­len volnék és jól megfizetné­nek, aligha mondanék nemet egy ilyen felkérésre. Tótpál Ágnes, a Hatvani Rendőrkapitányság sajtóreferense:- Szerintem egy szép test esz­tétikus, akár művészeti érté­ket is tükrözhet. Amikor azonban az ábrázolás túllő a célon, számomra visszataszí­tó. Hogy vállalnék-e nyilvános vetkőzést? Óvodáskorom óta nem vagyok az a típus, akit érde­mes lenne meztelenül lefotóz­ni... Ha szerénytelen lennék, azt mondanám, nem a külső értéke­imre vagyok büszke... Elek Eszter, a Heves Megyei Hírlap újságírója:- Semmi bajom az eroti­kával, ha megfelelő ke­retbe foglalják. Az nem valószínű, hogy a fényképezőgép előtt le­vetkőznék, de a tenger­parton szívesen meg­szabadulok a melltar­tómtól, ha rajtam kívül mások is megteszik. Bényel Tamásné lőrinci anyakönyvvezető:- Nem vagyok prűd; ami szép, az szép, de nem akárhol és nem akármikor. Ettől függetle­nül, ha fiatalabb volnék, s én len­nék a világszépe, akkor sem vállalnék ru­hátlan szerepeket. Semmi pénzért. Nemcsak azért, mert más neveltetésben részesültem, ha­nem - azt gondolom - ez génkérdés is. Korózs Lajos országgyűlési képviselő:- Csakis fürdőnadrágig. Abban nem találok semmi kivetnivalót, hiszen a választóimmal ta­lálkozom a strandon, a Tisza-parton, és ott sem öltönyben járok. Egy jótékony célú divatbemu­tatón - ha tehetném - inkább egy jól szabott öltönyt viselnék, de ha a fürdőnadrág jutna rám, attól sem zárkóznék el. Utoljára, azt hi­szem, egy KISZ-táborban vetkőztem le. Az csa­patérdek volt, hiszen azok győztek, akik minél több ruhadarabból minél hosszabb csíkot tudtak kötni. Gulyás József, hevesi bűnügyi osztályvezető:- Nagyon konzervatív vagyok, úgy hogy azt hi­szem, semennyire sem vetkőznék le. Ettől füg­getlenül láthattak már az emberek a strandon sortban. A félmeztelenség nem áll távol tőlem, hiszen ha jön az első tavaszi napsütés, akkor szí­vesen kiugróm a ruhámból. Az ízléses aktfotó­kat kártyanaptáron, falinaptáron el tudom fo­gadni. Abban viszont semmi vonzót nem látok, ha a „fotómodell” vaktában vetkőzik, a fotós meg vaktában kattintgat. Bajzáth Henriett, a Megyei Művelődési Központ sajtóreferense:- Akinek szép a teste, az miért ne fotóztathat- ná magát? De csakis az! Én nem botránkozom meg azon, ha egy aktot látok. Én maximum egy- részes fürdőruháig vetkőznék. Igaz, jártam ma­nökenképzőbe, de ott legfeljebb a mozgásunk javult, az emberben rejlő gátlások nem változ­tak. Pokrlvcsák Mónika, az RTL Klub műsorvezetője:- A volt férjem mesterfodrász, így számomra nem idegen a fotózás. Elsősorban a sejtelmes, mindent eltakaró és mégis megmutató képek tet­szenek; a meztelenkedés nem idegen tőlem, szégyellős sem vagyok, hiszen többször előfor­dul, hogy a sminkszobában rám nyitnak, amikor egy szál melltartóban vagyok. Mindezek ellenére nem járulnék hozzá, hogy meztelen fotók jelen­jenek meg rólam. (tari - szuromi) Tojásfehérjével derítik a nedűt Az Ezredforduló Egri Bikavére lesz A legendás hírű egri árnyékszalai „pincevá­rosban”, ahol világhírű nemes italokat érlel­nek, ezekben a hetekben is különleges munkát végeznek. Gondos borászok dédel­getik, simogatják azt a több mint száz hek­toliter vörösbort, amelyből még idén elké­szül az Ezredforduló Egri Bikavére. Az Egervin Borgazdaság Rt. pincészetének egyik ágában - amely a szakér­tők szerint a leg­ideálisabb hely - négy fahordóban érik a nevezetes nedű. Január 22-én, Vince napján dr. Dula Bence hegybíró, Thummerer Vil­mos, Gál Tibor és Molnár Imre ismert szakértők kalauzolták el az újságírókat az említett pinceágba. Ott a nyilvánosság előtt régi, bevált eljárással: tojásfehérjével derítet­ték a bikavért, amely ezáltal válik igazán tükrössé. Mint kitűnt: a hegyközség felhívására az egri bovidék hét településéről, 117 terme­lőtől érkezett bikavér-alapanyag. Vala­mennyi 1997-es évjáratú, amelyek megfele­lő házasításából lesz az ezredforduló meg­különböztetett egri itala. Pünkösdkor kezdik palackozni és au­gusztus 20-án mutatják be az üvegek tar­talmát. December 27-én - Szent János nap­ján - pedig megkezdik a 12 ezer 500 palack nemes ital kiszállítását a megrendelőknek. Máris sokan érdeklődnek iránta, eddig öt­ezer palack talált gazdára. Mentusz Károly A borzasztó maskarákkal, álarcokkal a gonoszt űzték el Farsangtörténelem - tőmondatokban Általában azt tartják, hogy a far­sang az ó- római saturnaliákból fejlődött ki. A saturnaliák ere­detileg ó-latin ünnepségek vol­tak, amelyeket a monda szerint Janus, Latium egykori királya Saturnus tiszteletére rendezett, arra emlékeztetve, hogy a föld­művelés meghonosítása által az embereket a civilizált életre szoktatta. Eleinte az ünnepség csupán egy napig tartott, később egy hétre terjedt ki. Míg a satur­naliák ünnepe tartott, minden hivatalos és magánfoglalkozás szünetelt. Korlátlan szabadság uralkodott mindenhol. A fog­lyokról levették bilincseiket, a rabszolgáknak megengedték uraik, hogy asztalaikhoz ülhes­senek, sőt ki is szolgálták őket. A vagyonosabb polgárok nyílt házat tartottak, asztalaik folyton terítve várták a betérő vendéget. Tiltott vigasság Jóval később a farsang megítélé­sében az egyházi és világi ható­ságok hosszú ideig azon a véle­ményen voltak, hogy a vízke­reszttől hamvazószerdáig tar­tó időszak mindenkor rend­bontással, lármázással, zavar­gással járt, tehát sokáig a rossz, tiltandó szokások közé tartozott. Ám a tilalom nem bi­zonyult tartósnak. Ezeket a vi­dám szokásokat a mai napig vál­tozatlan kedvvel űzik az embe­rek. Démonűzés álarccal Az ünnepkör legfeltűnőbb moz­zanata a jelmezes-álarcos ala­koskodás. A maskara viselése lényegileg vallási eszmékhez kötődik. Szerepe az ijesztés, ré- misztés. Eredetileg az álarcnak rémképet kellett tükröznie, el­fedve a szelídség és a jóakarat vonásait az emberi arcon. Őse­ink borzasztó külsejű masz­kokkal szálltak szembe a go­nosz démonokkal, a rosszin­dulatú szellemekkel. Ezzel az elrettentő szertartással tartották távol maguktól a betegséget, a halált. A király is ördögmaszkban Hazánkban a XV. század óta a királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak. Már Mátyás király idejében a ki­rálynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. Nagy far­sangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarc­ban jelent meg az ünnepsége­ken. A karnevál bölcsője A farsang valódi hazája Olasz­ország. A középkorban a gaz­dag és büszke Velence ülte meg legfényesebben karneválját, amely már december 26-án kez­detét vette. Ebben az időszak­ban a Szent Márk tere a legkü­lönfélébb látványosságoknak, állatviadaloknak, erőmutatvá­nyoknak és az álarcos mulatsá­goknak zsivajgó színhelye volt. Ä gazdag kereskedőváros sem­mihez sem fogható pompával ünnepelt ezekben a napokban. Miután azonban Velence gaz­dagsága és hatalma aláhanyat- lott, a pazar fényt és jókedvet kedvelő Karnevál herceg hűt­len lett a lagúnák városához, és Róma felé fordult. Kiszehajtás A tavaszköszöntő, télűző ün­nepkörhöz tartozott többek kö­zött ez a néhány palóc faluban ma is élő szokás: a kiszehaj­tás. Ennek lényege, hogy egy női ruhába öltöztetett szalma­bábut körülhordtak, majd el­pusztították, vízbe dobták vagy elégették. Ezt a bábut tekintet­ték a halál vagy a tél megsze­mélyesítésének. Rituális busójárás Farsangi álarcos alakoskodást napjainkig is találunk a magyar falvakban. Ezek közül a leglátvá­nyosabb a Mohácson lakó dél­szlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, visel­kedésük rituálisan megszabott. Egyéb helyeken hagyomá­nyos figurának számít a betyár, a cigányasszony, a menyasz- szony és a vőlegény, vagy az öregember, öregasszony pólyás babával. Ilyenkor kerülhet szín­re a tréfás halottasjáték vagy la­kodalom is. Asszonyok farsangja Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsan­golása is. Ilyenkor az asszonyok férfi­ruhát öltve táncoltak, mula­toztak egészen addig, míg az ör­dög személyesen meg nem je­lent a táncolok között, ahonnan egy asszonyt elragadott. A farsang gondolatköre első­sorban a házasság témája kö­rül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Barta Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom