Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. január 16., szombat Nyolcvan éve történt: a wilsoni béke Megkezdődtek az I. világháborút lezáró tárgyalások A három nagy - Lloyd George, Clemenceau, Wilson - tárgyalni indul Az első világháborút lezáró békekonferencia elválaszthatatlanul összefonódik Wod- row Wilsonnak. az Egyesült Államok elnökének nevével. A wilsoni elvek voltak azok, amelyek alapján Németország - véget vetve a négyéves véres őrületnek - letette a fegyvert, s ezért az európai közvélemény a „béke angyalát” tisztelte személyében. Méltán fogadta óriási lelkesedés az Európába látogató „béketeremtőt”. Ez a lelkesedés azonban nem volt jellemző a béketárgyalásokon résztvevő politikusokra. Ők, de egyes amerikai források szerint az Egyesült Államokat képviselő politikusok és diplomaták egy része is erős fenntartásokkal tekintett az elnökkel folytatandó tárgyalások elé. Mi lehetett az alapja e magatartásnak? Az elv A wilsoni pontok, ha nem is tételesen, de általában jól ismertek mindenki előtt. Ä nemzeti önrendelkezést, a nemzeti kisebbségek autonómiáját, a szabad hajózást, a gyarmati kérdés demokratikus megoldását, a titkos diplomácia megszüntetését és a Nemzetek Szövetségének létrehozását tartalmazó elveket „egyedülálló ékesszólással” hirdette meg a Kongresszus 1918. január 8-i együttes ülésén, s pontjait egy Németországnak címzett felhívással zárta. „Nem irigyeljük - mondotta - sem a műveltsége vagy békés vállalkozásai által kivívott kiemelkedő helyzetét, sem elért teljesítményeit, amelyekkel fényesen beírta nevét a történelem könyvébe. Nem kívánjuk sérelmét, vagy bármi módon akadályozni törvényes hatalmában és befolyásában. Nem áll szándékunkban küzdeni vele sem fegyverrel, sem ellenséges kereskedelmi egyezményekkel, amennyiben hajlandó velünk és a világ más békeszerető nemzeteivel az igazság, a törvény és a tisztesség alapján társulni. Mindössze azt kívánjuk, hogy fogadja el az őt megillető egyenlő helyét a világ népeinek sorában.’’ Ezek az elvek a bosszúért lihegő francia, és a tengerek szabadságát nem szenvedhető brit politikusok számára nem voltak igazán szimpatikusak, s az is idegesíthette őket, hogy mi lesz a háború alatt kötött titkos szerződések sorsa és visszhangja, ha a diplomáciát nyilvánossá teszik. Ugyanakkor a wilsoni elvek is ellentmondásosak voltak, hiszen az utolsó hat pontban szereplő olasz határkiigazítás és a tengeri kijárattal rendelkező önálló Lengyelország nehezen volt összeegyeztethető az önrendelkezés elvével, s ez megbontotta a wilsoni rendszer „erkölcsi szimmetriáját”. A szövetséges vezetők hallani sem akartak a 14 pontról, és semmiképpen nem akarták, hogy a közvélemény által istenített Wilson Európába jöjjön, de ezt nem sikerült elérniük. Szerencséjükre az elkövetkező küzdelmekhez az amerikai elnök saját maga gyártott fegyvereket önmaga ellen. A megtagadott elnök 1918. október 25-én Wilson levélben fordult az amerikai polgárokhoz: „Közelednek a kongresszusi választások... Ha he- lyeslitek vezérségemet. és az a kívánságotok, hogy továbbra is tántoríthatatlanul szószólótok legyek itthon és külföldön, nyomatékosan kérlek titeket, hogy demokrata párti többséget küldjétek a szenátusba és a képviselőházba... Republikánus kongresszus megosztaná a vezérséget. Ezenfelül, ha republikánus többség kerülne be a kongresszus bármelyik házába, ezt a körülményt az óceán túlsó partján minden bizonnyal úgy értelmeznék, mint vezérségem megtagadását.” Ez a levél Wilson egyik legnagyobb politikai baklövése volt. Nemcsak azért, mert megbélyegzett mindenkit, aki nem volt a demokrata párt tagja - bár tucatjával voltak Wilson politikáját támogató republikánus politikusok a kongresszusban, s lojális republikánusok ezrei dolgoztak irányítása alatt -, hanem azért is, mert az amerikaiak számára természetes, hogy az amerikai elnökök megválasztásuk után kiválnak pártjukból, és a pártok fölé emelkednek. Éppen ezért nem jelent bizalmatlanságot, ha a kongresszusi választásokon az a párt, amelyikhez az elnök tartozott, kisebbségbe kerül. De ha az elnök azonosítja magát pártjával, s pártpolitikusként lép fel, akkor ez alkalmat ad arra is, hogy a választók az elnök politikájáról mondjanak véleményt. így az 1918-as kongresszusi választások a bizalmi szavazás jellegét öltötték, s az elnök pártja, a demokrata párt mind a szenátusi, mind a képviselőházi választásokon megbukott. Ellenfelei egymillióval több szavazatot kaptak. Theodore Roosevelt, volt amerikai elnök szavaival: „Szövetségeseinknek és ellenségeinknek egyaránt tudomásul kell venniük, hogy Wilsonnak immár semmi néven nevezhető joga nincs arra, hogy az amerikai nép nevében beszéljen. Ve- zérségét éppen most a leghatározottabban tagadta meg az amerikai nép... Wilson és 14 pontja még az árnyékát is elvesztette annak, hogy az amerikai nép akaratát fejezze ki.” Ilyen előzmények után, bár a hétköznapi európaiak szemében népszerűsége nem csökkent, megtépázott presztízzsel érkezett a békekonferenciára. Európa Wilson lábai előtt 1918. december 13-án érkezett Franciaországba demokrata párti küldöttség élén, hiszen a nagy békemű megalkotásáért járó babérkoszorúból egyetlen levél sem hullhatott republikánus fejre. Fogadtatása szinte leírhatatlan. Ízelítő az európai kortársak tudósításaiból: „az európai népek között valóságos wilsoni mítosz kezdett kialakulni. amely második Messiásaként ábrázolta az elnököt, aki meg fogja gyógyítani a világ összes sebeit, és segítő kezet nyújt a leggyöngébbnek is..." .... az európai parasztok, kereskedők és munkások nagy tömege úgy várta Wilson Európ ába érkezését, mint ahogyan a középkorban várták Krisztus eljövetelét...” „...amikor az elnök elhagyta Washingtont, olyan tekintélye és erkölcsi befolyása volt az egész világon, ami páratlan a történelemben. Az ellenséges népek bíztak benne, hogy megvalósítja ígéreteit, a szövetséges népek pedig nemcsak a győztest, hanem szinte prófétát láttak benne.” ,,Mindenütt óriási tömegek fogadták, szinte vallásos áhítattal. Halandó embert még nem vártak nagyobb lelkesedéssel. Ragyogó ékesszólással hirdetett békecéljai a világon mindenütt reményt ébresztettek a tömegekben. Egy pillanatig Wilson elérte az egész világ szellemi és lelki vezetésének olyan magaslatát, ami addig ismeretlen volt a történelemben.” A konferencia A lelkes éljenzés és a virágeső után megkezdődtek a tárgyalások. Milyennek látták Wilsont a tárgyalópartnerek? Clemenceau: „Wilsonnal beszélni! Hogyan is lehetne olyasvalakivel beszélni, aki azt képzeli magáról, hogy kétezer év óta ő az első ember, aki valamit is tud arról, hogy mit jelentenek a szavak: békét a világnak. Úgy beszélt, mint Jézus Krisztus, és úgy politizált, mint egy angol.” Lloyd George: „Eleinte valóban azt kellett hinnem, hogy az elnök valami misszionáriusnak képzeli magát, akinek az a feladata, hogy megszabadítsa a szerencsétlen pogány Európát az ősi bálványimádástól. Örökösen szentimentális közhelyeket ismételgetett. Persze hogy türelmetlenek voltunk az elcsépelt mondatoktól nyüzsgő gyerekes kioktatáspk alatt.” Churchill: „Éberen féltékeny volt mindenkire, aki kétségbe látszott vonni korlátlan hatalmát, vagy netán ellenkezni merészelt vele. Egy szikrányit sem kockáztatott volna a hatalomból. Arcát visszataszítóvá rútí- totta a gyűlölet, ha csak a nevét említették előtte két vagy három kiemelkedő republikánusnak, aki őt vagy programját bírálta.” S még egyszer Lloyd George: „Az egyik pillanatban úgy látszott, nemes, erős jellemmel állunk szemben, a következő pillanatban oly csúf foltokat fedeztünk fel jellemében és tetteiben, hogy elveszítettük iránta minden bizalmunkat és megbecsülésünket.” Hogy milyen volt felkészültsége, arról az olasz miniszterelnök, Nitti a következőket mondta: „Wilson nem ismerté az európai kérdéseket, ezért lassan oda jutott, hogy észrevétlenül elfogadta a határozatok egész sorozatát, amelyek megtagadták a 14 pontot. Már első döntései meggyőztek arról, hogy fogalma sincs az európai kérdésekről. Alig tudott valamit Európáról.” Egy brit békedelegátus szerint: „Wilson annyira nem ismerte Európa történetét, diplomáciáját és közgazdaságát, hogy gyakran még a rendelkezésére bocsátott felvilágosítást sem volt képes felfogni és megérteni.” Clemenceau: „Wilson végül maga is belebonyolódott saját művébe, nem ismerte eléggé a lába előtt fekvő szétdarabolt Európát.” A történelmi hűség kedvéért azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy történelmi ismereteikkel a partnerek sem nagyon dicsekedhettek. Mindezekből csak egy következhetett, a wilsoni pontokból nem valósult meg semmi, azaz valami mégis, a Népszövetség. Wilson álma, amiért hajlandó volt mindent feláldozni. Egy nemzetközi szervezet, amely őrködni fog a világbékén. A többi feledésbe merült. Wilson mégis úgy értékelte a békét, hogy: „a békeszerződés valósággá teszi a nemzetközi jogot, megszünteti a hódítást, elveti az annexió politikáját, elismeri a nemzetiség elidegeníthetetlen jogát, a kisebbségi jogot. Mindezek alapján a békeszerződés az új rend kimagasló okmánya. Jogot ad a mélységes megelégedésre." Voltak, akik felhívták az elnök figyelmét tévedésére. Smuts tábornok brit békedelegátus levelében ezt írta: „Szörnyű csalódás lesz, ha a népek rájönnek, hogy nem wilsoni békét kötöttünk... Ez a béke pedig nagyobb szerencsétlenség lesz, mint a háború”. Herbert Hoover amerikai delegátus, később a Wilsonnak készített memorandumában előadta: „Én úgy látom, hogy a békeszerződés az alábbi célokat szolgálja: egy nemzedék életére el akar venni Németországtól minden gazdasági felesleget. Meg vagyok győződve arról, hogy a követelések túlmennek a gazdasági feleslegen, és veszélyeztetik Németországban a demokrácia megszilárdulását. A jelenlegi német kormányzat az egyetlen lehetőség, ha megbukik, a mi politikánk bukott meg.” Talán ezért mondta egy amerikai történész, hogy Wilson ezzel a békével segített megírni a Mein Kampf néhány fejezetét. Kratochwill Józsej (Cikkünk folytatása a jövő heti Magazinban) A Beatles együttes albuma lett a listavezető A Revolver megelőzte a tinikedvenc Oasist is Csaknem három évtizeddel azután, hogy a Beatles fizikailag megszűnt létezni, súlya a pop világában nagyobb, mint bármikor - derül ki egy, Londoban készült felmérésből. A 200 ezer megkérdezettnek a valaha piacra került ezer legjobb album listáját kellett összeállítania a Virgin kiadó kérésére. Az első három helyre Beatles-lemezek kerültek, s az első ötből is négyet a négyek neve fémjelez. Minden idők legjobb albumának a szavazók a Revolvert nyilvánították, a második helyre a Bors őrmester került, a harmadikra a White Album, s az ötödikre az Abbey Road. A könyv formájában megjelenő ezres lista főszerkesztője, aki csapatával három évet dolgozott a minden eddiginél átfogóbb popfelmérésen, kijelentette: érdekesnek tartja, hogy a Beatles minden korosztályban a legnépszerűbb. A megkérdezettek mindegyikének húszas albumlistát kellett beküldenie, s „12 évesektől érkeztek olyan listák, amelyeken a Beatles megelőzte az Oasist... A tizenéves korosztály által beküldött listák mindegyikén szerepelt legalább egy Beatles-album”. A nagy nosztalgianevek közül az első tíz helyre felkerült még a Pink Floyd a Dark Side of the Moon-nal (8.), valamint a Beach Boys Pet Sounds (6.) című alkotásával. Rövid idő alatt most derül ki másodszor avatott forrásból, hogy a Beatles befolyását a feloszlás óta lepergett évtizedek sem kezdték ki. A popszakma legnagyobb brit szaklapja, a Mojo tett közzé ötezer interjúra alapozott felmérést arról, hogy több mint negyedszázaddal az utolsó fellépés és lemez után még mindig a Beatles a legnépszerűbb zenekar a britek körében. Kertész Róbert Megrendezik a magyar szentek ereklyéinek első kiállítását Kincsek a raktárak félhomályából A nazarénus iskola legszebb művei - Kínai porcelánok és habán kerámiák Új, reprezentatív kiállítóhellyel bővül a kereszténység 2000. és a magyar államiság 1000. évfordulójára az esztergomi Keresztény Múzeum. A Bazilika melletti volt szeminárium, majd szovjet laktanya restaurálás előtt álló emeleti részén mód nyílik számos, ma a raktárak mélyén megbúvó érték, ritkaságszámba menő páratlan műtárgy bemutatására. Cséfalvay Pál kanonok, művészettörténész, a múzeum igazgatója nagy várakozással tekint a régvárt terjeszkedés elé, és már kész a terve is: néhány egyedi értéket, a XIX-XX. századi képzőművészeti, valamint az iparművészeti gyűjteményt szeretné már az új helyen a közönség elé tárni. A látogatók várhatóan nem kisebb szenzációval szembesülhetnek majd, mint Dürer fametszetsorozatának, a Nagy Passiónak, a Kis Passiónak, a Mária életének lapjaival, az Apokalipszissal. Köztük a Jelenések Könyve alapján készített A halál lovasa című munkájával, és rézkarcaival, az Adám és Évával.- Ma nemcsak páratlan értékük és a helyhiány miatt őrizzük nagy gonddal a fiókok mélyén ezeket a remekeket - mondja az igazgató. - A fényt és így a nyilvánosságot nem nagyon szeretik, besárgul a papírjuk, ezért nem ígérhetem 2000 utánra sem, hogy állandóan láthatók lesznek. A múzeum erősségei az úgynevezett nazarénus iskola művei, amelyek ugyancsak a raktárak mélyén rejtőznek. A XIX. század kedvenc és népszerű festészeti irányzatának legszebb római, német és magyar alkotásai ugyancsak közönség elé kívánkoznak. Bizonyos, hogy az Esztergomban őrzött népi kerámiák gazdagságban, szépségben és változatosságban Magyarországon az elsők közé tartoznak, ha nem éppen az elsők. Szenzációszámba mennek, a szintén raktárakban őrzött, és még a „beavatottak” előtt sem igen ismert kínai porcelánok, zsolnai és habán kerámiák. Az igazgató büszke a múzeum szelencegyűjteményére is, és az olyan egyedi tárgyakra, mint a XVIII. században valószínűleg Augsburgban készült míves monstranciára. A finoman munkált, fénylő arannyal bevont ezüst szentségtartóról évtizedenként egyszer kerül le a fehér védő lepel: utoljára Budapesten, a magyar egyház legszebb kincseit felvonultató kiállításon volt látható. Újabb kori különlegesség Salvador Dali szokatlan vonalú feszületé, kisplasztikája, amely a közelmúltban csere révén került a múzeum birtokába. A jeles évfordulók tiszteletére a nagy országos kiállítások egyikét a Keresztény Múzeum rendezi meg 2000-ben. Esztergomban gyűjtik majd össze és állítják ki a magyar szentek tárgyi és képzőművészeti emlékeit. A bemutatón ott lesz „saját” kincsük is, Szent Margit első hiteles ábrázolása, az 1500-as években készült színes fametszet, rajta az Árpád-házi koronával. Deregán Gábor (Ferenczy Europress)
