Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-10 / 238. szám

„Visszautasítjuk, hogy az önkormányzatok a kormány meghosszabbított kezei legyenek” Beszélgetés Kiss Péterrel, az MSZP ügyvezető alelnökével- Alelnök úr! Az elmúlt hetek- hónapok gyakran visszatérő témája a Parlamentben, de más fórumokon is, hogy a je­lenlegi ellenzéki pártok és az érdekvédelmi szervezetek ugyancsak hiányolják az ál­lampolgárokat érintő legfonto­sabb kérdésekben - adózás, társadalombiztosítási kötele­zettségek, munkabérek terén - a társadalmi párbeszédet, az érdekegyeztetést. Miként képes ezen a helyzeten változtatni a szocialista párt?-Kétségtelen tény, hogy az új kormány felállása óta eltelt időben az érdekegyeztetés fó­rumai nem működtek, újak pe­dig nincsenek. Az Érdekegyez­tető Tanács például mindössze egyetlenegy ismerkedő ülést tartott, a közszférába tartozóké pedig még össze sem ült. A tár­sadalmi párbeszéd lényege nem más, mint lehetőség arra, hogy a polgárok saját ügyeik intézé­sébe kellő súllyal beleszólhas­sanak. Akkor van igazán ér­telme, amikor még félkész el­képzelések, gondolatok kerül­nek terítékre. A meghozott dön­tések széles körű megvitatásá­nak már nincs jelentősége. Úgy tűnik, a Fidesz vezette kor­mánykoalíció a túlzott határo­zottság látszatával, a hangerő­vel, a szokatlan hangnem al­kalmazásával igyekszik pótolni a társadalmi párbeszéd hiá­nyát. Szívesen és sokszor han­goztatott szlogenjeik mögött nincsenek megfelelő garanciáik a különböző problémák megol­dására. Tartósan ez demokrati­kus államberendezkedés mellett nem mehet sokáig. Nem arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogyan nyomják le a munka- vállalók és munkaadók torkán a bérekkel, a közterhekkel, a költségvetéssel kapcsolatos el­határozásaikat, hanem be kel­lene vonni az állampolgárokat is e döntések előkészítésébe, hiszen ezek mindannyiunkat érintő témakörök. Az erről szóló vitanapon például Gógl Árpád egészségügyi miniszter a naptárját is elővéve sorolta, ki mindenkivel beszélt már. Vol­tak közöttük tiszti főorvosok, a saját beosztottjai, csak épp azok nem szerepeltek a listán, akik­kel valóban le kellett volna folytatni a párbeszédet...-A napjainkban zajló viták sarkalatos pontja a nyugdíj- emelés. Mi ezen a téren a szo­cialisták álláspontja?-Az e témában megtartott parlamenti vitában a kormány­erők azt hangsúlyozták, hogy az általuk tervezett emelés mel­lett is a nyugdíjasok 2-3 száza­lékkal többet fordíthatnak az alapvető élelmiszerek megvá­sárlására. Valójában a tény az, hogy 20 helyett csak 14 száza­lékkal kívánják növelni átlago­san a nyugellátást, s azt is dif­ferenciáltan. Szóvirágok mögé próbálják elrejteni azt, hogy 50 milliárd forintot akarnak meg­spórolni ezen a rétegen. A szo­cialista párt álláspontja ebben egyértelmű és világos: csak törvényszegéssel lehetséges en­nek a kivitelezése! Naponta kap­juk a nyugdíjas és más érdek- védelmi szervezetek tiltakozó leveleit emiatt. Úgy tartjuk, a gazdasági növekedés ma lehe­tővé teszi az elmaradások visz- szapótlását épp azok körében, akik az országban a legtöbbet áldoztak egész életükben a fej­lődésért. Az adó- és más köz­terhek ilyesféle átcsoportosí­tása, ami a jelenlegi kormány szándéka, azzal jár együtt, hogy a szegények fizetnek majd töb­bet, s a gazdagok kevesebbet! Ez a fajta átrendeződés semmi­képpen se jó irányba mutat. Ezért is van igen nagy tétje a jövő vasárnapi önkormányzati választásoknak.- Ha már a helyhatósági vá­lasztásoknál tartunk: az MSZP szempontjából végtére is siker­telen országgyűlési képviselői választások után most mire he­lyezik a hangsúlyt az eredmé­nyes szereplés érdekében?-A szocialisták véleménye az: az önkormányzatok az igazi letéteményesei annak, hogy a kormányzati hatalom kellő fi­gyelmet fordítson az emberekre az ország minden pontján. A szocialista párt a fiatalok, a nyugdíjasok, a rosszabb sorsba kényszerült polgárok érdekeit tartja elsősorban szem előtt. Ez pedig azt kívánja, hogy a már említett átrendeződés megfé­kezhető legyen. A helyi képvi­selő-testületek, közgyűlések önállósága, szerepe különös­képpen fontos abban, hogy megfelelő visszajelzéseket ad­janak az országos politikának, ha a kormány nem jó úton jár, nem a lakosság érdekeit tekinti elsődlegesnek. Úgy gondoljuk, a kormány nem kapott felha­talmazást arra, hogy csakis a sa­ját embereit ültesse a gazdasági szervek, intézmények, médiu­mok élére. Arra pedig főleg nem, hogy belenyúljon az ál­lampolgárok intim szférájába. Orbán Viktor miniszterelnök­nek azt a kijelentését pedig visszautasítjuk, hogy az önkor­mányzatok a kormány meg­hosszabbított kezei legyenek! Ez szerintünk a demokrácia megcsúfolása. Az iméntiek mi­att is nagyon lényeges, hogy olyan politikusok kapjanak le­hetőséget a választóktól - pél­dául Heves megyében Sós Ta­más, vagy Egerben dr. Nagy Imre -, akik helybeliek, jól is­merik a térségükben, a váro­sukban élők gondjait-örömeit, s képesek is tenni, hogy még jobban élhessenek ott az embe­rek. Szalay Zoltán Arcok-sorsok a megyeszékhelyről A tanítás kifogyhatatlan erőforrás Ködöböcz Gábor, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főis­kola Irodalom Tanszékének adjunktusa. Amolyan klasszikus elveket valló tanár, akihez bármelyik hallgató fordulhat taná­csért. Ő az, aki felpezsdíti a tanszék életét, író-olvasó találko­zókat szervez, összefogja a diákújságot, mindezzel buzdítva az irodalom, s az anyanyelv szeretetére. Elővettem egy régi balla­gási képet, melyen a sok virág és a diákok között ott van ő is, fiatal, akkor még láthatóan gondtalan arccal...- Ez nyolc évvel ezelőtt végzett magyar-történelem szakos tár­saság! Azért különösen kedve­sek nekem, mert együtt kezdtük a főiskolát 1986-ban - magya­rázza. - Ők voltak az első cso­portom, akiknek a pályafutását végigkísérhettem a magam sze­rény módján, patronáló tanár­ként. Sok közös emlékünk van, szívesen emlékszem vissza a szakmai viták mellett a „nem hivatalos” beszélgetéseinkre is. Emberileg is sokat kaptam tő­lük. Azóta is évente egy-két al­kalommal találkozunk.- Ma is nagyon jó a kapcso­lata a diákokkal. Mindig észre­veszi, ha valakinek gondok rán­colják a homlokát.- Szerintem a jó tanárember­nek az a fő jellemzője, hogy fo­lyamatosan tanul, s a nevelés kölcsönös. Ha az embernek van néhány év előnye, az még nem valami nagy dolog. Az a lé­nyeg, hogy lélekben is megma­radjon ifjúnak, mindig tudjon építkezni. A tanárnak az a dolga, hogy a diákjaiért éljen. Ezért mindennap tartok foga­dóórát, ahol a hallgatók megke­reshetnek, de szívesen beszé­lem meg a problémákat az is­kola falain kívül is. Fontosnak tartom a bizalmat, a szeretetet. Talán ezért számíthatok én is rájuk. Amíg látom a szemükben a csillogást, az igaz szó utáni vágyat, addig érdemes tanítani. Ez számomra olyan, mint egy kifogyhatatlan erőforrás.- Tizenkét esztendővel ez­előtt került ide, az egri főisko­lára. Azóta bizony nagyon sok minden megváltozott. Útjára indította az Irodalmi Kávéhá­zat, valamint három évvel ez­előtt az iskola újságját, a Líce­umi Palettát. — A rendszerváltással intéz­ményünk gondolkodásmódja is megváltozott. Elindult a kredit­rendszer, ami véleményem sze­rint rossz irányban változtatott az emberi kapcsolatokon. Az addig létező csoportok, tanul­mányi közösségek felbomlot­tak: ma már klasszikus csopor­tok nem léteznek, a diák ma­gára hagyva, önmaga szervezi meg órarendjét. Az Irodalmi Kávéház remek alkalmat nyújt arra, hogy a magyar szakosok közelebb kerüljenek és élő kap­csolatot létesítsenek a kortárs magyar irodalom legjavával. Az elmúlt években országosan jegyzett költők: Parti Nagy La­jos, Rakovszky Zsuzsa vagy Ku- korélly Endre voltak vendége­ink. É találkozásoknak mara­dandó élményt ad a személyes varázs is. A Paletta igyekszik nevének megfelelni, minél szí­nesebb képet adva a főiskolai életről úgy, hogy eközben le­gyen felismerhető arculat is. Eddig két egymást követő évben is sikerült elnyernünk a Diákúj­ságírók Országos Egyesületé­nek „Az év diákújságja" kitün­tető címét. Bizonyos értékek mentén kialakult egy szerkesz­tői csapat, amely alkotómű­helyként, baráti körként olajo­zottan, eredményesen tud mű­ködni. Mindez, s a diákjaimmal kialakult jó viszony sokszor el­felejteti velem a pálya megbe­csültségének hiányát és mos­toha anyagi elismertségét. Ha az ember meg tudja őrizni belső, szellemi önállóságát, függetlenségét az anyagi dol­goktól, megőrizve humorát, ön­iróniáját, akkor nagy baj nem érheti. Remélem, mindez kitart addig, amíg itt vagyok ezen a sokszor áldott és elátkozott pe­dagóguspályán. Pilisy Csenge Az álmok valósága V arázslatosan ellentmondásos világban élsz, ugye, tudod, barátom. Néha elérhető, de legtöbbször elérhetetlen cso­dákba röpítő álmaidért kisgyermek módjára rajongsz, puszta fi­zikai létedért megmagyarázhatatlan szenvedélyességgel ra­gaszkodsz. Elnézően mosolyogsz azokon, akik saját jellemüket, egyéniségüket akár mások ellenében is formálják, miközben azt szeretnék, hogy éppen azok vezessék rá őket arra, mi a helyes, s mi az, ami óvatosan kerülendő, S ott járhat mindjárt az agyadban a karriervágy. Mindaddig elfogadható, mígnem valakik az áldozataivá nem válnak. Ám az érvényesülési túlburjánzás igazi elszenvedője rendre előbb-utóbb maga a mindenáron előbbre jutni óhajtó. Beszűkül a látásmódja, elveszti a rokonait, a barátait, a szerel­meit. Sivárság költözik a leikébe, az otthonába, bárhová, ahová csak eljutni szeretne. S végül magára marad. A kiemelkedés le­hetősége már a kezdetektől magában hordozza, s idővel a vég­kifejletig fokozza az elsüllyedés megváltoztathatatlanságát. S ilyenkor teszed fel a kérdést önmagadnak: vajon megéri-e? Amikor úgy véled, a hivatásod mindennél szentebb, s köze­gével, olykor fojtogató, olykor kellemesen lebegtető miliőjével megelőzi a magánéletedet, a' legkomolyabban gondolod. Hi­szed, hogy nem álmodozol, hiszen a sorsod - küldetés! Akár ölni is képes lennél, ha valaki keresztezni szándékozná az uta­dat. Boldog vagy, ha úgy érezheted, sikerült tenned másokért (s némiképp magadért is), örülsz, ha csöppnyi elismerés is jut mindezért. Nagy büszkeséggel tölt el, ha gyermekkori álmod­nak akár csak picinyke része így valósággá teljesül. S álmodsz tovább. Magaslatokban szárnyalsz, olyan régiói­ban képzeletednek, ahonnan - meglehet - nincs is visszatérés. Vagy ha igen, akár meg is sebezhet majd a hirtelen földet érés. Azután végre rájössz - rá kell jönnöd -, ha tökéletes életet szeretnél magadnak, meg kell lelned lelked belső harmóniáját is. Tudnod, merned kell bízni a társadban, megadni számára azt a szabadságot, amit egymás iránti szeretetetek és bizalmatok szavatol. S akkor válhat igazán valóságossá álomvilágod, ami­kor bár mélységes aggodalommal, de már-már szentimentálisán túláradó boldogsággal figyeled: vajon a gyermekednek hogyan válnak valóra, egyáltalán teljesülhetnek-e az álmai. A zt sose hidd - még ha próbálod is őt befolyásolni -, hogy beleszólhatsz az elképzeléseibe. Azt viszont sose feledd, barátom, elmaradhatatlan kötelmed, hogy - saját tapasztalásai­don okulva - olyan való világot teremts a számára, amely felnő a legszebb álmok varázslatos magasságáig. (szalay) • • Öngyilkos-hullám F ellélegezhetünk. Végre utolértük a világ egyik legfejlettebb országát. Japánt! Még mielőtt bárki is rossz tréfának vélné eme kijelentést, máris le kell szögezni: nem a GDP alakulásá­ban, nem is az iparosodottság mértékében. Egyszerűen csak az öngyilkossági statisztikában. Egy kis különbség mégiscsak van: amíg a harcművészetek hazájában a kompromittált, gazdasági vagy politikai okok miatt kérdőre vont vezetők követnek el tucatszám öngyilkosságot, ad­dig nálunk ez a kilátástalan, perifériára sodródott réteget érinti. Elgondolni is rossz, mi lenne, ha nálunk is utánoznák ezt a példát, s azok követnék el eme szörnyű önkezű véget, akiknek az erkölcsi, politikai, gazdasági tisztaságát megkérdőjelezték. Eélő, egy szép napon nem „ elfoglaltság miatt” kongana üresen a parlamenti terem, magas állami hivatalok vezetőit nyilatkoza­tuk megtételében nem külföldi utak és egyéb fontos tárgyalások akadályoznák... Minő szerencse, hogy elsőszámú vezetőink, hivatalnokaink nem ilyen barbár gondolkodásúak. Értik, tudják, gyakorolják a kiskapuik keresését, s japán kollégáikkal ellentétben nem me­nekülnek a halálba. Gondolnak a kisemberekre is, akikért van­nak, akikért megválasztották őket. Legyenek csak ők öngyilko­sok, ha elszakadt a cérna, ha már végképp kilátástalannak érzik az életet, ha a nélkülözésbe már beleuntak, ha nem látnak ma­guk előtt perspektívát. Tflvégre - a magyar gyakorlat szerint - mi vagyunk a nagyo- £1/ kért, nem pedig ők miértünk. Akkor kevesek hibáiért is ne­künk kell vállalni a következményeket. Nemde? (szuromi) HÍR(TELEN)KÉK... Magyarország arról híresült el, hogy javában zajlik a „pártkato­nák őrségváltása”. Főként a magaslati pontokon... * A volt kancellár, Helmuth Kohl távozását leginkább a német karikaturisták és a parodisták sajnálják, mert 16 évig Birne (Tökfej) volt a legkedveltebb figurájuk. Most kereshetnek egy Dinnyét...! * A magas költségek miatt sok kisiskola nem tartható fenn a jö­vőben, de lebontani sem érdemes. Be kell kenni az oldalukat szalonnával... * A szokásos őszi milánói divatbemutató egyik manökenjét de­réktól fölfelé csupán a testére pingált verssorok öltöztették. Kit érdekeltek ezek után a verslábak...! * A holland kisváros, Cuiemborg elöljárósága - hogy visszafogja az autósok száguldozását - az utak mentén hét juhot tart, ame­lyek bármikor ott téblábolhatnak az aszfalton. Birkatürelemmel... (szilvás) Kiss Péter: „A szegények fizetnek majd többet, a gazdagok pedig kevesebbet” FOTÓ: PERLMÁRTOt'

Next

/
Oldalképek
Tartalom