Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
A Rókus kései felfedezése A régi-régi temető a barokk kápolnával. FOTÓ: PERL MÁRTON A temetődomb akkor - mint most. Lepusztult csonk, megfeneklett Titanic, bárka az Ararát hegyén, az állatok szétszéledése utáni első pillanatban. Magába süppedt, szelíd elhagyatott- ság. Egykor mégis a csontedző izgalmak grundja, az elhanyagolt magaslat, mint körpanorámás játéktér. Inkább dzsungel. Terra incognita. A felfedezésre váró ismeretlen. A fölrobbant zöld őserdei vegetációja nyáron, ahova expedíciókat meg szafárit illik vezetni. Es a túlcsordult júliusban a süppedő gazban váratlanul felhevült, ferde kövekre találni, szakértőn megpaskolni tenyérrel, mintha kegyetlen törzsek ottfelejtett tanúkövei lennének, amit véres szertartásokhoz alkalmaztak a letűnt korok bennszülöttei. A környéken nevetve sütkérező gyíkok és rovarexpo. Akkoriban ott Stanley és Livingstone nyomában és tanítványaiként járva lehetett előkelőn az Afrikát, a Nílus forrását kutatni. (Egyébként az ő egykori találkozásuk halálosan szórakoztató jelenet: valahol Fe- kete-Afrika még felderítetlen fehérfolt- szívében, rettenetesen messze minden, térkép feltüntette ismert és mérsékelten civilizált emberi településtől, a Livingstone felkutatására kiküldött expedíció újságíró vezetője megszólította a rég keresett felfedezőt, ekképp vezetve be a várva várt ráismerés tényét. Stanley: „Elnézést, Uram, a zavarásért, ha nem csalódom, Miszter Livingstone-hoz van szerencsém.” És meg volt találva. Amikor közel s távol félelmetes százmérföldekre sehol semmi fehéremberi. Mint, aki csak arra járt éppen, és a londoni Keew-Gardenben futottak volna össze, szót váltani a krikettbajnokság állásáról.) Valami ilyesmi volt a nyári Rókus vibráló livingstonizmusa. A tél meg ott azzal a pazar lejtésű meredekkel. Nem is igen kell több. Zavartalan terep, nem úgy, mint a környező, a Leányka vagy a Diófakút utcák forgalomtól felvert, bátorságpróba-pályái. A domb az egészen más. Sajátos készségekkel megnyergelhető. A közmű-munkálatok forgalom-elrekesztésére akkortájt használt műanyag terelőkorlátoknak nem akadt párja. Egy-egy ilyen kölcsönvett darabbal elég korrekt menetteljesítményt lehetett véghezvinni. Viszont gyorsan kopott, s gond volt helyet és fogást találni rajta. És mindeközben a hóból a téli hosszú és visszhangos szürkületben közömbösen türemkedtek elő a lopakodó kövek, árnyékuk, mint a holtak egyre jobban kinyújtott fekete nyelve lógott-lihegett a nyakunkba. De lehettek volna akár jégmezők egymásra torlódó táblái is, roppant nekifeszülő erőkkel - valahonnan az ismeretlen mélyből. Mindeközben nem nagyon törődött senki sem azzal, hogy az egri Szarvas tér szomszédságában, a Makiári útról nyíló Rókus-köz az egykor élt német polgárok temetkezőhelyéhez fut. Akik az 1709-es pestisjárvány után tett fogadalmukhoz híven temetőjükben kápolnát emeltek a védőszentek, Rókus és Rozália tiszteletére. Az egyhajós, 1712-14 között épült barokk temetőkápolnával, a homlokzati kőfülkék elveszett szobraival. S a kápolna mellett lévő 1755-ös kőfeszülettel és a magára hagyott temetővel, a ma már igen kevés, XVIII-XIX. századi megkopott síremlékeivel. S itt vannak még a Grétik, Josefek, Erzsébetek és Jákobok. Példás életűek, korhelyek, kikapósak meg álszentek. Mind együtt. Elmállott, szétesett tagokkal. A párok elválaszthatatlan, sosemvolt közelségben - nincs már szeszély, ami szétmémé őket. Együtt a dombon, kicsit közelebb lopva a távot az éghez. Akkor hát legyen nekik könnyű rész szerint a föld, akár a mi Miszter Livings- tonunk, az expedíciók, a jégtáblák meg a forgalomterelő nejlondeszkák suhanása, és persze az ég, ha épp azt választják... Kovács János A mezőkövesdi plébánia irodájában megszólalt a telefon. Jéger Károly kanonok plébános felveszi a kagylót, és jó ismerősként köszönti a beszélő, mintha csak a szomszéd faluból szólna.- Halló! Szergej?... Igen, hallgatom... Nagyszerű!... Az épületfák szállítását rendezze Tihamér atya!... A gyerekek kaptak ma tízórait? Kérdések, kérések, lelki nyugták, óvatos intések és hasonló válaszok színesítik a párbeszédet a dróton. Mintha csak két tisztelendő beszélné meg közös teendőit a hallókészüléken. Csupán a riporteri kíváncsiskodás kérdése maradt hátra.- Kivel beszélt, kanonok úr?-Tiszaújlak polgármesterével, Kárpátaljáról. Az, bizony, Ukrajna. Mégis milyen közeire hozta ez a telefonbeszélgetés az ukrán polgármestert és a magyar plébánost - két ország határa fölött! Valami áthidalta a nagy távolságot. Úgy beszéltek, mintha látták volna egymás arcát. Annyira lerövidítette a távolságot a közös ügy. Ez az akaratlan lehallgatás mellőzött minden udvariaskodó megközelítést, hogy a történet sűrűjébe hatoljunk. Két himnusz egymás mellett Jéger Károly, az egri karitász igazgatója véletlenül ismerkedett meg a német Szent Jakab Karitász egyházi és világi tagjaival Veisschirchenből, amikor szálláshoz juttatta őket. Ebből az ismeretségből segítő szándékú összefogás született. Jéger atya kezdeményezésére, magyar és német összefogással felújították a tiszaújlaki magyar tannyelvű iskola belső bútorzatát, megkezdték az oktatóeszközök korszerűsítését, a gyerekek belekapcsolódhatnak a tévéiskolába, naponta tízórait kapnak díjmentesen és minden nyáron nyolcnapos táborozásra jönnek hazánkba. Ennyi valósult meg a karitatív segélyezésből, de megoldásra vár a vízvezeték beszerelése, a korszerű mellékhelyiségek, nyílászárók és tetőszerkezet cseréje, ami újabb 50 millió forintba kerül. Ez már meghaladja a karitatív egyesület erejét, ezért közadakozásra számítva, útjára bocsátja a Magyar Szó Kárpátalján Kulturális Alapítványt, 11734107-20113166 számlaszámmal, hogy a határon túli gyermekek is Európában érezzék magukat. Biztató jelek mutatnak erre, hiszen Tiszaújlakon, maga az ukrán polgár- mester mutat példát a nemzetiségi oktatás felkarolásában, aminek figyelemre méltó bizonyítéka, hogy a helyi magyar tannyelvű általános iskola Széchenyi István nevét viseli, és a bejáratnál - a falon - egymás mellett függ díszes keretben az ukrán és a magyar Himnusz szövege, amely többet jelent egyszerű dekorációnál. Ezért fogalmaz így a karitatív szolgálat egyházi vezetője:-A templomok, amelyek a legmélyebb történelmi gyökereket eresztették, mindig vállaltak művelődési, szociális, karitatív szerepet a társadalomban, túllépve a történelmi aktualitás divatját. Egyáltalán nem közömbös számunkra, hogy miként él határainkon túl a magyar kisebbség, amelynek ott a Himnusz nemzeti imádság is. Mert ahol ezt éneklik, onnan - legyen az a világ legtávolabbi zugában is - az anyaországra is tekintenek. Gál Elemér Félelemből - védelem E sküdni mernék rá: bár az egri polgárok zöme megkönnyebbülten fellélegzett, azért vannak jó néhányan, akikben kételyek rejtőznek a rendőrség e heti látványos akciója nyomán. Természetesen legtöbben örülünk annak, hogy az egyes szórakozóhelyek gazdáit és vendégseregét rettegésben tartó húszon- és harmincéves felnőtt gyermekek kisded játszadozásának vége szakadt. Legalábbis egy ideig nyugtunk lehet tőlük. Nem molesztálnak másokat. Különösen nem családjaik fenntartásáért nap mint nap lótó-futó alkalmazottakat, békésen társalgó, s közben poharaz- gató tisztes polgárokat. Átmenetileg senkit sem fenyegethetnek, senkit sem bántalmazhatnak. Még csak pénzt sem követelhetnek „erőszak-szolgáltatásaik” visszafogásáért. Heten közülük ugyanis - végre - már előzetes letartóztatásukat töltik. Hogy elelmélkednek-e a rács mögött tetteik helyénvalóságán, az még az elkövetkező hetek titka. Azon viszont már most érdemes morfondírozni, hogy ezen agresszív társaság zaklatásait elszenvedni kényszerülők vajon miért tűrtek némán heteken-hónapokon át?! S legfőképpen: mi vezette többüket arra, hogy - talán akciófilmekből merítve az ötletet - ellenbandát próbáljanak felbérelni a maguk megvédésére? Kézenfekvőnek tűnik a válasz: félelemből cselekedték! Ám ha jobban belegondolunk, ennek tudatában is kissé furcsa mind a két reakció. A hallgatás, mondani sem kell, általában nem lendíti előre az ügyeket. Az efféléket meg különösen nem. Legfeljebb az elgondolkodtató, hogy miért nem fordultak azonnal segítségért a bűnüldöző hatósághoz. Felettébb szomorú lenne, ha a bizalom hiánya lenne ennek az oka. (Arról már nem is szólva: ha bűntényről szerez tudomást valaki, állampolgári kötelessége volna azt bejelenteni...) S ha már itt tartunk, egészen elképesztő egy másik „szabadcsapat” szervezésének, finanszírozásának a gondolata! Ilyen tervek dédelgetése, pláne valóra váltása könnyen vezethet polgárok városi háborújához. Az is megtörténhet utóbb ugyanis, hogy Kígyó és „harcedzett” csapata - kiszabadulásuk után - újabb ellenbandaként folytatják azt, amit most abbahagyni kényszerültek... (szalay) Névtelen fegyelem A z iskolában eltöltött évek érzelmileg és értelmileg meghatározzák a diákok további életét. A tanulás mellett a legfőbb emlékek a közös osztálykirándulásokról, bulizásokról maradnak meg. Ezért nagyon fontos, hogyan töltik el ezt a néhány évet, hiszen az iskola nem más, mint felnőtté válásuk színtere különböző érzelmi hatásokkal tarkítva. A minap történt osztályfőnöki órán, hogy a tanár rendre utasította diákját: ha már arc- és szájfestéket használ, ne ilyen sötét tónusút válasszon, mert ez nem illik a környezethez, s mellesleg tiltja az iskola házirendje. Az észrevétellel mindenki egyetértett, senki nem vitatta a tanár igazát. A teremben akkor lett harsány hangzavar, amikor az osztályfőnök közölte, hogy egyik kollégája üzenetét továbbította. Természetesen jó néhányan tudni szerettük volna az illető kilétét. Am az osztály élén álló oktató nem fedte fel, hogy ezzel is a kollegialitás íratlan szabályait kövesse és nehogy haragra adjon okot a névtelen ismerős szemében. Félreértés ne essék, az ilyen személyiség becsülendő, semmi kivetnivaló nincs benne. Annál inkább az üzenő egyén értékrendjében. Az olyan diplomás felnőtt, aki diákja előtt nem meri vállalni véleményét, nem méltó a fiatalok bizalmára. Amikor a gimnáziumban a diákságot a közös megbeszéléseken az őszinteségen alapuló parlamentarizmusra buzdítják, furcsának találom, hogy éppen a kezdeményezők nem követik az elvárásokat. Korábban is elhangzottak olyan vélemények, hogy a nebulók és az oktatóik közötti viszonyt közvetlenebbé kellene tenni, a hosszú távú együttműködés érdekében. P róbálom az erkölcs ősidők óta fennálló szabályait bizonygatni, mégis megbarátkozom az üzenet feladójával. Lehet, hogy éppen csak mai világunk fertőzte meg és nehezére esik az őszinte, nyílt magatartás megkövetése. Bár eddig úgy tudtam, a tanár nemcsak tanít, egyben példát is mutat. Lehet, hogy az ismereteim nem helytállóak? Kormos Éva HÍR(TELEN)KÉK... Az egyik kisebb honi párt színeiben - mint laptársunk híréből kiderül - többek között fociedzők is indulnak az idei parlementi választásokon. Ok legalább tűrik a vereséget... * A Fővárosi Bíróságon megkezdődött a vállalkozó Palotás János büntetőügyének tárgyalása Ez az utolsó tánc... * Az APEH-hoz - mint az a közelmúltban kiszivárgott - az elmúlt évben 2884 személy juttatott el önként és suttogva információkat arról, hogy bizonyos adóalanyok milyen mértékű adócsalást követtek el. Kell nekünk ezek után adórendőrség...?! * Várhatóan jelentősen javul a jövőben a közbiztonság a vasútnál, miután egy - tervszerűen vagy esetlegesen kiválasztott - szerelvényhez csatlakoztatható „guruló szolgálati helyet” adtak át a MÁV-nál. Elöl ül a masiniszta, ki az őrsöt, ki az őrsöt huzigálja... (szilvás)
