Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
6. oldal Hírlap Magazin Sipos Anna versei Lavina Szürkületté fakul a szakadó hó s jég nyelvére fagynak a szavak cipőnk nyomán halott mondatok ... mert némaságod zúduló lavina. Reggelek Szótlanságom folyója a feloldozásnak : megszenteli reggeleimet s a kitárt ablakon újra és újra behívhatom a fényt ................ T iltsátok meg nekünk az öröklét varázslatát s az el- és elszakadást : őrültségeinket....... H a visszafénylene Ha visszafénylene hűtlenségemből a Tehozzád hűségem ha visszatalálna e nagy kitérő után édesvágyakozásom nem simúlna e csöndhöz s nem ölelné magához e rideg csillogást ezt a kifehéredett álmok sosemébredését ezt a hosszú halált. Pap János Régi matyó lakodalmasok (Juhász Gyula verszenéjére, a mezőkövesdi rezesbanda elfeledett ritmusára) Brummog a bőgő Jaj be furcsa hang... Bömböl a banda A kertek alatt Márvány menyasszony Édes mint a méz Vőlegény arcon Villan pengeél Ott dörömböl már Rég a rácsokon sok picsorgó száj Nem kívánt rokon Jönnek szennyesek * Hivatalnokok Zajra figyelő Vad parancsnokok Vesz a tálból mind Csurgatva majszol ritmusra érint Fehér menyasszonyt Mire pitymallik Már a dér fénylik Kéjben fuldokol Kollektív koncon * A matyó tájnyelvben azok a leske- lödök, akik nem ünnepi ruhájukba átöltözve jönnek el. 1998. január 17., szombat A nemzetközi hírű ifjú énekes Pászthy Júlia partnereként az egri pódiumon Egy magyar tenorista Amerikából Miként a nemzetközi hírű tenorista, Carelli Gábor mondta: a tehetség önmagában nagy ajándék, de okosan kell bánni a fátummal. Ha kezünkbe vesszük sorsunk irányítását, ha a kellő pillanatban élünk a felkínált lehetőséggel - sokra vihetjük. Carelli tanítványa, az ígéretesen tehetséges művész, Magonyi Zsolt igyekezett megfogadni a mester szavait. New Yorkból tért haza, hogy a múlt év utolsó hónapjában több hazai városban - így Egerben is - találkozzon a honi közönséggel. Nálunk - a városhoz való kötődését mindig is büszkén vállaló és honoráló operaénekesnő - Pászthy Júlia partnereként tűnt fel az emlékezetes ajándékkoncerten; Leoncavallo, Verdi és Erkel népszerű áriáival. Már-már elcsendesedett a koncert közönsége, de még volt időnk a fellépése előtt szót váltani.-Milyen pillanatban döntött úgy, hogy New Yorkban folytatja tanulmányait?-Az az igazság, hogy Magyarországon nem sokkal kecsegtetik a pályakezdőt. Az énekeseknek is nagyon nehéz az indulás, ha nincs meg a megfelelő egzisztenciális háttér.-Tehát már eldöntötte, hogy énekes lesz, amikor találkozott Carelli- vel?-Hogyne, gyerekkoromtól énekeltem. Az iskoláimat idehaza végeztem. Én is, mint pályatársaim közül oly sokan, a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdtem. Aztán egyházzenei kórusban folytattam László Margit és Gábor Artemisz tanítványaként. Az utóbbi a bécsi akadémia professzor- nője. Igazi örömmuzsikálás volt ez, amely felszabadított.-Miként ismerkedett meg Carelli Gáborral?- Már Budapesten tanultam a Zene- akadémián. O akkor itt éppen egy mesterkurzust vezetett. Innen az ismeretség, s a meghívás. Követtem őt választott hazájába, az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a New York-i Metropolitan világhírű tenoristája volt, s most nemzetközileg elismert énektanár. Ennek idestova már tizenegy éve.- Mi az, amit elsősorban köszönhet neki?-Tőle tanultam a klasszikus, bel canto énekiskolát.- S milyen módszerrel?- Klasszikus módon, hangképzésPászthy Júlia partnere: Magonyi Zsolt sei, s bizony kemény napi munkával. a hazai és mondjuk az amerikai kö- A müsorválasztásban is kap taná- zönséget megkülönbözteti? csókát tőle? - Az amerikaiak jobban elvárják a- Hogyne. A Tanár úr óriási előnye, szereplés show jellegét, a látványt, a hogy nemcsak kitűnő oktató, hanem fényűzést. A hazai publikum mélyeb- barát is. Azt hiszem, nagyon harmoni- ben átéli, amit a színpadon lát és hall. kus a viszonyunk. -Művész Úr! Köszönjük a beszél- Az elmúlt évben többször koncer- getést. Sok sikert a további pályáján! tezett itthon és külföldön is. Mi az, ami (jámbor) C £ 4 G <3 'Ö t G V fl 'fl l T t <-* < í c H H __________________Csak Ül(T>ünk, Mint a Moziban__________________ M ese egy mai Casanováról Négyszer néztem vetítés közben az órámat, ami a biztos unalom jele. Ettől függetlenül a Gyűjtő nem rossz film. Csak éppen nem több, mint egy jó szombat esti alkotás, amin - ha néhány év múlva megnézzük egy televíziós csatornán - jókat izgulhatunk a fotelban ülve. A kezdés nagyon csalogató. Egy őrült gondolatait halljuk, s innentől biztos pszicho-horrorra számíthatunk. Ám a folytatás inkább krimi, szokásos amerikai zsarutörténet, amelyben a fekete-szuperagyú hekusnak meg kell oldania a talányt, s úgy, hogy a végén minden happy end legyen. Ebben a történetben egy dolog igazán figyelemre méltó. Ez pedig Cross törvényszéki pszichológusnak (Morgan Freeman) a játéka. A hazai közönség körében kevésbé ismert színész ezúttal nem egy tolakodó, minden helyzeten úrrá levő zsarut alakít, aki olyan nagy arc, hogy egy pillanatig sem engedi, hogy a néző elfeledkezzen: ő kapta az egyik főszerepet. Alakítása visszafogott, nem tolakszik, nem fontoskodik. Ebből a diszkrét játékból következik, hogy Freeman mindig ott és akkor szólal meg vagy lép be a cselekmény sodrába, amikor arra szükség van. Ez a magatartás jól illik ahhoz a cseppet sem sztárkülsőhöz, amit Cross megjelenít. Eltúlzott viszont Ashley Judd játéka, aki Casanova egyik áldozatát alakítja, ám az elrabolt nő szerencsésen megmenekül. Az egyetemista jellemének megformálásában a harcos kedv már-már átcsap túlzott szerepjátszásba, néha kicsit Linda-szerűvé válik. S hogy ki az a Casanova? Erre sokáig nem derül fény. A rendező ügyes fogással ugyanis nem mutatja a brutális, skizofrén ember arcát, így csak találgatni lehet, ki gyűjti be az egyetemista lányokat. Izgalmas fordulat e jellem formálásában, amikor felvetődik a szexrabszolgaság kérdése, s a rabszolgatartó magatartása. Kár, hogy itt a fonal elszakad, és a történet visszasüpped a krimi sodrába. Néhányszor „elszakad a film fonala”, nehezen követhetővé válik a nyomozás. Na de ez legyen a legkisebb baj. Miért kellene nekünk mindent pontosan tudni, érteni? Elég az, ha Cross tudja. így van ez a moziban... (szuromi) Műveltségi vetélkedő az Interneten Február 15-ig olvashatók az Interneten annak a műveltségi vetélkedőnek a kérdései, amelyet a magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére hirdettek meg hazai közművelődési és tudományos műhelyek. A versenyen mindenki indulhat. Az érdeklődők a világhálón a http:ll www.1848.hu . címen találhatják meg a verseny feladatait. Tóth Béla, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese elmondta: az amerikai, az ausztráliai, az európai, a kárpát-medencei, valamint az anyaországi legjobb válaszadókból verbuválódó és magyarországi meghívást elnyerő öt-öt tagú csapatok március 11-én Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban mérik össze tudásukat. A döntőt - felvételről - a Duna Tv is sugározza. « I Györgyei Géza Csodaszép kísértjét Valahányszor munkahelyet változtatok, előtte leiszom magam. Egy bo- rongós péntek délután is csöndben figyeltem a Pityergő gyér forgalmát, Mariska pult fölé helyezett dús idomait, és magamban szidtam főnökömet. Tudtam, hogy már akkor szálka voltam a szemében, amikor a tél közepén apró hóembert építettem íróasztalára. Miután a napokban elvitettem magam igazgatói Volgáján a Patyolatba, miközben ő lekéste a berlini repülőjáratot, a békesség kedvéért felmondtam.- Ez a negyedik - tette elém Mariska a rumot, hogy oldja bennem a feszültséget, amikor az ajtóban feltűnt Dezső, aki szereti őrnagynak szólíttatni magát, noha közismert munkakerülő. Meglepő volt, hogy vidáman, fütyörészve tartott felém. O az egyetlen a környéken, aki tőlem is szomorúbb, bánatosabb tud lenni, ha akar.-Ha meghívsz, meghálálom - ajánlotta, és már ott könyökölt asztalom túlsó oldalán. Sandán méregettem, hát közelebb hajolt.-Olyan történet, amiért a kopasz Anti bátyád egy hétig itatna - dicsekedett előlegbe, sokatmondó ábrázat- tal. Úgy tettem, mintha gondolkoznék, pedig amióta belépett, tudtam, mesélni fog. Nekem mindig mesél. Az öreg Thúryt, aki hajdanán főispán volt, majd a környék legbátrabb portása, a napi fél liter pálinka után Dezső a vállán viszi haza. Beletörődve intettem Mariskának, aki jól ismeri Dezső igényeit.- Katonatörténet - törölte meg száját az első fröccs után, miközben nikotintól sárga, ritkás fogsorával rám mosolygott, alaposan elcsúfítva így magát. - Ott kezdem, amikor az újonc már átesett az eskün és az alaki kiképzésen, tehát már alkalmas volt a haza védelmére, mégis ha éjszaka kellett őrséget állnia, félt. A félelem ellen nem kapott kiképzést. Éppen harmadszor állt őrségben, amikor hallja, hogy valami huhog a sötét éjszakában. Hegyezte városi zajokhoz szokott fülét, de nem tudta elképzelni, miért huhogna a város közepén egy bagoly? Az ilyesmi jobbcin előfordulhat az erdő mélyén, ami ide messzire esik, okoskodott magában. Pedig valami éles, félelmetes hangon huhog, állapította meg, és azonnal be is rezeit. Megtapogatta vállán a géppisztolyt, ám az sem nyugtatta meg, és a huhogás sem maradt abba tőle. Meresztette a szemét, de a sötétben nem látott semmit. A környéken egyébként sem volt semmi látnivaló még nappal sem, kivéve azt a szemközti, régi épületet, ami vagy száz méterre omladozott a laktanya kapujától. Két hatalmas oszlop állt a bejárata előtt. Az első menetgyakorlaton, amikor a hivatásos állomány feladata abból állt, figyelje, tud-e mindenki járni, néhány újonc nehezen múló bánatában megszámolta, hogy tizenöt lépcsőfok vezet a bedeszkázott bejáratig. Senki sem tudta, mire használják az épületet, ám a laktanyához semmi köze nem lehetett. Az újonc hirtelen megdörzsölte a szemét, mert nem hitte, amit lát. A régi, omladozó épület előtt, a két hatalmas kőoszlop között egy kísértet járkált. Bő, fehér lepelben libbent ide-oda és huhogott. Gondolhatod, mit érzett ekkor?- Megint berezelt.-Pontosan, hiszen soha életében nem látott még kísértetet. Azt mondták neki, hogy fontos dolga lesz, a hazát kell védenie, és nem azt, hogy huhogó kísértetekkel fogják ijesztgetni. Becsukta a szemét. Gondolta, ez helyesebb, mintha felverné a laktanyát. Egy idő után a kísértet visszavonult, s az éjszakára csend borult. Az újonc jelentette az őrsparancsnoknak a rendkívüli eseményt, de a tizedes átsiklott fölötte. Másnap, éjfél után Tóni, egy bátor alföldi gyerek állt őrséget a kapunál, majd ő is remegve jelentette a huhogó kísértetet. Ettől már az őrsparancsnok is gondolkodóba esett, ami nála szintén rendkívüli eseménynek minősíthető. Mivel már nem telt bele egy hét, és a huhogás egészen az ezredesig jutott, aki parancsba adta, hogy nincsenek kísértetek. Ennek ellentmondott, hogy egy ott sétált rendszeresen a laktanya kapuja előtt, és már nem lehetett őrt állítani elé. Ettől az ezredes csak emésztette magát, mivel nem jutott eszébe elfogadható megoldás.- Először fordult ez elő? - kérdeztem, mintha katonai ügyekben járatlan lennék. Dezső elengedte füle mellett a célzást.- Attól az ezredes sem tartott, hogy épp abban az órában sétál majd be az ellenség az őrizetlenül hagyott kapun, ám jelentős beosztásán és tekintélyén egy időben esett csorbának vélte, ha tartósan őrizetlenül marad a laktanyája. Tudta, végső esetben az állásába is kerülhet, ezért feletteséhez fordult tanácsért, hogyan tehetne pontot a kí- sértetre? „Lője le!” - utasította a megbeszélés után helyettesét az ezredes. Az őrnagy engedelmeskedett a parancsnak, még aznap éjjel átsétált közeli tiszti lakásából a laktanyába, és oldalán az őrparancsnokkal meg egy színültig töltött géppisztollyal, kiállt a kapuba és várt. Néhány feszült perc telt csak el, amikor megjelent bő, fehér leplében a kísértet. Az őrnagy a kapu kőoszlopának támasztotta fegyverét, és addig húzta a ravaszt, amíg ki nem lőtte az utolsó töltényt is. „Az ezredes parancsa” - hajtogatta közben. Már hajnal felé járt, amikor megtudta az őrnagy, hogy a saját lányára lőtt, aki szeretett mindenből viccet csinálni. Csodaszép lány volt... - merengett el Dezső. Talán az italtól, talán a füstös kocsmai levegőtől szeme fátyolossá vált, tekintete a távolba révedt. Arcán hirtelen széles vigyor jelent meg, és úgy villogtatta narancssárga fogait, hogy hirtelen én is azt hittem, egy kísértet ül velem szemben.-Az ezredes parancsa - mondta befejezésül Dezső, és lehajtotta fejét meg a maradék fröccsöt. Fura érzésem támadt, ahogy elnéztem Dezső fátyolos tekintetét, és a mai napig nem tudom eldönteni, higgyek-e neki vagy sem? V
