Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1997. december 20., szombat CSEH KÁROLY VERSEI Hajnali kísértő Téli hajnalokon, mikor szalmaláng ropogásával ébredeznek a bágyadt idegek, s kivérző disznó hörgésével fortyog a kávéfőző: pár pillanatra telehuhókolják leheletükkel a hűlt félhomályt halottaim; ilyenkor a falut beárnyékoló dombon felsuhog a temető is, és sörteszerű sírköveit égboltnyi tüzével perzselni kezdi a kelő nap. Fényes hullámzás Sarlós Boldogasszony-napi képeslap G. I.-nek Felcsap a mézes szél hulláma újra, aratás illatát, harang szavát hozva s megvillan a Hemád, mint suhintó kasza. Fordul az év T. L.-nek Imádkozz értünk. Nyugszik a nap. És vele az év. Nincs emmauszi út. Szekerek, szánok, autók és buszok ringanak, lebegnek most valahol, fehér úttalanságban, mintha tavon. Micsoda lelketlen habzás a tél, s hattyúi milyen sötétek, hidegek! Nagypénteki sóhaj ó ha krisztusi kín hevével ragyoghatná még egyszer a gyönyört karom keresztjére feszülve az a vibráló asszonyi test nagypéntek rozsdaszín egén sóhaja csiszolna fölém sóhaja csiszolna fölém újra csillagot Lovak Lovak legelésznek, kicsapva a szeptemberi fűre, szőrükön a fény sűrű méz és állott tea színe árnyékuk sincs a kora délutánban, mint a holtaknak, s akárha levegőt taposó láthatatlan paták patkóiról szállnának a szikrák: felröppen egy-egy darázsraj, s különös mennyei aranylás árad egyre a lovakból, ahogy lassan legelésznek a hajdani csatatéren. Fehér vigília (Halmaji emlék) Sziromló fehér közt lámpafény sárgáll: sugárzik az est, nyíló margaréta. Sorjáznak lassan misére a vének. Léptük a havon mennybe tartó, néma. Christine Busta: Sorok egy karácsonyi lapra Ha nem is találna ránk az angyal: hoz helyette zöld hírt majd a földről a köves út szélén világító ökörfarkkórószál, s felragyog a pitypang bóbitája fénylőn, mint a betlehemi csillag. „Ma a líra arisztokratikus passzió” A mítoszok kettős szárnyáról, az álmodozó keleti hatásokról, a dolgok aurájáról - Cseh Károllyal Cseh Károly (középen), a Kelet Irodalmi és Társművészeti Alkotóközösség alelnökeként előadást tart A régen kidőlt, villámsújtotta fát is úgy keresi a múltba kalandozó lírikus - s művében József Attila gyönyörű kifejezésével a határolt végtelenséget kutatja -, mint aki képes egykorvolt kisugárzások leképezésére, az eltépett falevél aurájának érzékeltetésére. Cseh Károly Mezőkövesden élő, a hevesi és a borsodi tájhoz, lélekhez is kötődő költő-műfordító sok olyan dologgal foglalkozik, ami ma nem divatos, s ráadásul élhetetlenségnek tűnhet a tömegember szemében. Nem hajszol pénzt, nincs mobiltelefonja, gépkocsija, olyan, akit az ezoterikus dolgok, a mítoszok, a japán haikuk és tankák, a megközelíthető és becserkészhető szavak érdekelnek, akit az idő fölötti történet vonz.- A mítosz alakítja az egyén történetét; az emlékezet, a gyermekkor, a pillanat varázsa. Miért érdeklődik ilyen csökönyösen a keleti, hellenisztikusrómai, és általában az ókori kultúra iránt?- Mert az az alap. Azóta - lélekben, mentalitásban, vágyakban és boldogtalanságban - kevés dolog történt az emberrel. A mítoszoknak ugye kettős szárnyuk van: egy emelő és egy menekítő. Egy kivágott fába az ember bele tudja álmodni a susogását is. Mégpedig minél több, lehetőleg valamennyi érzékszervünkkel kell a dolgokat átélni, az élmény csak úgy lehet teljes. Lélegző, eleven képekre van szükség, amelyek a csöppnyi dolgok igézetéből keletkeznek.- Ez a fajta mentalitás — amit Ón is képvisel — ma kuriózum. Vagy nem?-Én természetesnek veszem, hogy verset írok, hogy költői esteket szervezek, hogy van ezen a tájon egy Kelet nevű alkotócsoport, amely literaturában, festészetben, s másban teszi a dolgát, ha ez pillanatnyilag esetleg kevés embert érdekel is. De talán nem így van, sokan szeretnének közelebb hajolni a dolgokhoz, szeretnék a tiszta és látható alakzatokat, az őszinteséget, a természetes emberi szót. Csak alkalmatlanok vagy gátlásosak kimondani. Vagy pedig ez ma nem stílszerű, nem tudom. A líra manapság arisztokratikus passzió, a passion-szenvedély eredeti értelmében.- Rengeteget fordít, keleti, tatár, török költőket, de svájci, olasz, osztrák, német lírikusokat is. Vers átültetései (számszerűleg) csaknem dúsabbak, mint saját opusai.-Ennek több oka van. Elsősorban alkotáslélektani okokkal magyarázható. Van olyan időszakom, amikor csak olvasok, nyüzsgők: élni, megmártózni próbálok a dolgok sűrejében, hogy majd utána élmény lehessen megtisztulni. Például köztisztviselőként dolgozom, mert ugye, meg is kell élni. Van egy úgynevezett ihlettelen korszak. Utána már kezdenek oldódni az élmények, de az érzések, impressziók még takaréklángon égnek. S lassan, vagy tout a coup - hirtelen, egyetlen villanással képpé válik minden, verssé lesz a felgyülemlett gondolat. Szeretem és kedvelem az epigrammatikus gondolati költészetet, a haikukat és a tankákat, utóbbiak az öt rövid sorból álló, rímtelen japán versformák. A fordítás pedig versszünetelő állapot pótlására szolgál, egyfajta szó- és kifejezésgyűjtő akció. Gazdagodom általa, s gazdagítok is vele, tőle.- Furcsának ható kérdés: - kinek írni? Milyen olvasónak? Merthogy verset ma már nagyon kevesen olvasnak.- Lehet. A líra tud várni. Hadd harsogjanak ma üzletről, politikáról, mikor szépen kell szólni, akkor úgyis a verset veszi elő mindenki. A költészetet nem lehet megvenni, nincs piaci értéke. Igen, könnyen lehet, hogy a vers ma az alvórügy állapotában van, de a magyar költőt kárpótolhatja talán azért az, hogy kis ország vagyunk, de szellemi birodalom. A gótikának nem kellett akkora tér, mint mondjuk a románnak, s mégis égbe törő és fenséges. Jelenleg felélés folyik az átélés helyett. De nem baj, a költészet az emberrel csaknem egyidős. Tud várni és tud élni, akár gyertyafényű világosságnál is, „a belső kolostorban”.-Ehhez passzolnak talán leginkább Orbán Ottó sorai: „Avagy a csecsemő nem azért szívja-e meg magát tejjel,/hogy a felnőtt sebéből bőven ömöljön a vér?” De evezzünk el kicsit: a keleti hatások, a mágikus jelleg egyre inkább determinálja lírai világát. Ez divat, vagy egy természetes út, folyamat eredménye?- A keleti mágia ötvözi az álomszerűt a renddel, a forma fegyelmével. Mert a formák sokszínűségével is (négyszög-vers, kereszt-vers, képvers) küzdők a parttalan, mindent magával sodró és épp ezért szürkévé mosódás ellen. Semmiképpen nem művelek divatos dolgokat, bár odafigyelek az irodalmi éter hullámmozgásaira. A magyar vers ezért ragaszkodik talán a kötött formához, mert népünk és nyelvünk is zárt, rokontalan, tömbszerü, mint a márvány. Szorításban élt mindig. Az amerikai szabadvers parttalan, akár a préri, az olaszoknak meg ott a tenger. A magyar úgy nyugati, hogy erősen keleti is. A keleti világgal a dichter-dichtung, a tömörítés-sűrítés kapcsolja össze. Az ezoterika - amely engem a versben megfog - az ázsiai vallásokból ered.- Mit tart legfontosabb feladatának? Mi az az irányzó erő, központi akarat, amely teremtő képzeletét meglódítja?- A magyar nyelv nem fogalmi nyelv. Érzéki: ér- ted-látod-hallod. Az alma szó kimondásakor megjelenik annak formája, íze, hamvassága. Ezt kell közvetíteni. Meg a másképpen látást. A templomi félhomályban hálamécsesek lángjában alkonyi virágzó napraforgót látni például. A nyári naptól áthevült várfal barna köveiben forró asszonyi mellet vagy frissen sült kenyeret. Zabolátlan, durvaságot felkorbácsoló időkben a vers láttat és önfegyelmet ad. Az impressziót, a tér- és időbeliséget kell körbejárni. A mű jelhagyása számomra a legfontosabb. Jelet hagyni az alkotásban, hiszen ezért születnek mondjuk a graffitik is. A világ szóban például ott a fény képzete is. Fordítás közben fedeztem fel, hogy a zord, zordon szó sötétszürkét jelent.- A világló pedig többet, mást jelent, mint a világító. Az archaizmuson túl is.- Egyik lengyel fordításomban van, hogy „mentünk a világló estben”, s itt talán érződik a júniusi napok fényes, világító, a nyári estet kozmikussá tágító, hormonális szinten is ható élménye. Teremtő képzeletemet, fantáziámat tehát az vezérli, hogy a megélt, gyökeret vert, vagy csak érintőleg is ható dolgokat rögzíteni kell. Azoknak esszenciáját.- A mai világ nem lehet meg irónia és groteszk nélkül, a lírikusban a király és a bohóc mozdulata egyszerre van jelen. A görögök életszerű láttatása, ízlése, rejtett bölcsesség-iróniája lehet ma is mérvadó. Tudna-e valamit üzenni a fiataloknak, akikben még bízhatunk, hiszen nem volt idejük tévedni és el- romlani?- Sorban: szerintem a groteszk fénytörés az aurán (vagy a glórián), ahhoz is áhítat kell. A már említett szorítás miatt nálunk nem nagyon tellett a játékosságra. A Dunától nyugatra több esély volt felszabadultan játszani. Az én láttatásomban a maszk inkább nyugalmas-töprengő-áhítatos, s e fölé a glória fölé kerekedik kicsinyt a groteszk. Christine Busta osztrák költőnő szavait idézném: „Olyankor, ha csupasz bőrömön mégi eseménynek érzem naponta a napfényt/Újra az első ember vagyok.” Ennyi és ez lenne az üzenet. Nagyon tiszteljék a szót a fiatalok, ha az tiszta lelkű és szavú embertől hangzik el. Mert szó nélkül az ember csak tárgy és fogyasztó. S olvassák a klasszikusokat, ahol a szavak még Igék is, és időtlenül élethűek.- Múlandó lehet a leírt szó, elenyészhet a líra, a lírikus?- Versellenes hangulat minden korban volt, s lesz is. A vers ugyanis rámutat a mindenkori hatalom múlandóságára, s ez félelmet ébreszt, hiszen a hatalom örökidejűnek hiszi magát. De Catullus, Homérosz, Arany, József Attila nevét mindig fogják ismerni az emberek, míg mondjuk egy kétszáz évvel ezelőtti hadügyminiszter nevét aligha... A vers jel, hasonlatos a gyermekkoromban a templompaciba vésett ákombákom nevekhez, amelyek bütykös parasztkezektől származtak, melyekben a vasvilla, a kapa naprakészen mozgott, de az ünnep pillanataiban azért ott volt a bicska a jelhagyás eszközének. Mikor a lélek is ünneplőbe öltözött, lemosdva a mindennapok verejtékét. Káló Béla Mit ajándékozol karácsonyra? Tedd a fa alá a csomagod, s megmondom, ki vagy Ha egy-egy ünnep után - mint például karácsonyt követően - megfigyeljük, hogy melyik férfi mit ajándékoz nöismerősének, sok mindent megtudhatunk az illető személyiségéről, íme, néhány tipikus jellemvonás. Aki plüssállatot vagy játékot ajándékoz szíve hölgyének, az elárulja magáról, hogy érzelmileg még gyerek. Sőt, úgy is fogalmazhatnánk, hogy önmagával sok problémája van. Aki viszont selyem alsóneművel lepi meg kedves választottját, az a nőben főként szexuális álmai és vágyai megtestesítőjét látja. A virágcsokor, a parfüm és az óra a szokásokhoz nagyon ragaszkodó urat sejtet a nő számára. Ezek az ajándékok azt sugallják, hogy a férfi komoly szándékú: családra, gyermekekre vágyik. Ha a férfi saját magát ábrázoló fényképpel lepi meg barátnőjét, biztos benne: a nő el van tőle ragadtatva, sőt, mindig látni akarja. Aki újdivatú műtárgyakat - merész vonalú lámpát vagy különleges fülbevalót - vesz karácsonyra, ugyancsak biztos benne: remek ízlése van. Ha furcsa ajándékot kapunk, például egy izza- dás elleni cipőbetétet, legyünk óvatosak. Az úr valójában alighanem csak szórakozni akar. Tudat alatt irtózik mindenféle komoly elkötelezettségtől. (FEB) Hatvan Város Polgármesteri Hivatalának jegyzője pályázatot hirdet két fő önkormányzati adóhatósági feladatot ellátó ügyintéző részére Pályázati feltételek:- magyar állampolgárság,- erkölcsi bizonyítvány,- számviteli és számítástechnikai ismeretek,- szakmai önéletrajz,- felsőfokú végzettség és közigazgatási gyakorlat előnyt jelent. Bérezés: a köztisztviselői törvény alapján. Kinevezés: három hónap próbaidő után lehetséges. A pályázatot 1998. január 15-ig kell benyújtani a Polgármesteri Hivatal jegyzőjéhez (3000 Hatvan, Kossuth tér 2.) | £af TSl Várjuk SPRINTER Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központban! Január 5-től induló:- Számítógép-kezelő tanfolyamunkon Európai Számítógép-használói Jogosítványt (ECDL) szerezhet! Január 10-től:- Számítástechnikai műszerész ï Még 2-3 főt várunk! Február 20-tól:- Szövegszerkesztés+ számítógép alapok mm j Eger, Széchenyi út 58. £ ■ Tel.: (36) 411-811/154 ■ J LAPUNKAT NAPONTA KÖZEL SZÁZEZREN OLVASSÁK!
