Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
Ivády Erika a Csárdáskirálynőben fotó: majoros tamás Hölgyek, Urak, bemutatom: Ivády Erikát Ivády Erikával beszélgetést úgy is tudnék készíteni, hogy ő nincs jelen. Többéves barátságunk és munkatársi kapcsolatunk emlékeiből állna. Betartva a klasszikus interjú szabályait, mégis megkerestem egy vasárnap délután, előzetes egyeztetés után, amit társával, Venczel Valentin színművésszel beszéltem meg. EGER Erika meglepődött, Valentin a fejéhez kapott. Elfelejtette megmondani, hogy érkezem. Erika strandra készült, hát elkísértem. Az Eger-patak partján, egy nagy fatönkön ücsörögve elkezdtük a beszélgetést.-Nem kétséges, számodra volt családi indíttatás a színház iránt.- Anyukán a gyöngyösi Mátra Művelődési Ház igazgatóhelyetteseként dolgozott. Hozzá tartozott a színházszervezés. Volt egy nagyon kedves barátnője, Szemes Mari, aki haláláig baráti kapcsolatban állt a családdal. Persze, kellett a bennem kialakult vonzalom is a színház iránt.- Hány éves voltál ekkor?- Hatodikos lehettem. Nyolcadikig tartott a nagy színházi élet Gyöngyösön, ami abból állt, hogy egy előadást legalább háromszor megnéztem. Egyszer a nézőtérről, kétszer a függöny mögül. Innen volt a legérdekesebb. Nekem nagyon fontos volt akkor az emlékkönyvem, amit Szemes Mari nyitott meg, és olyan nagy egyéniségek, mint Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári és Márkus László is dedikáltak.- Miután Egerbe költöztetek, elvégezvén a gimnáziumot, beiratkoztál a tanárképző főiskolára.- Magyar-ének szakos hallgató lettem. Nem hanyagoltam el a színházat, hiszen tanulóéveim alatt rendszeresen statisztáltam. így, miután befejeztem az iskolát, természetes volt, hogy színházzal szeretnék foglalkozni.-Ekkor lettünk osztálytársak a színészképzö stúdióban...- Mondták, nagy butaság tőlem a jelentkezés, diplomával minek megyek ilyen iskolába. Ám én addig szerettem volna tanulni, amíg csak lehet.- Mikor megkaptad az első szerepedet, mit gondoltál?- Ha a Liliomfira gondolsz, amiben együtt játszottunk, akkor nagyon örülök, mert a stúdió befejezése után jó volt érezni, hogy szükség van ránk.-Ha meggondolom, közős színpadi szereplésünk nemcsak a stúdiós vizsgák idején, hanem a későbbi színrelépésekkor is követett bennünket. Gondolok a Csárdáskirálynőre.- Én igazán nem vagyok nagy operettrajongó, de öröm volt ebben a darabban dolgozni. Legalább megtapasztalhattuk, milyen a közönségsiker.- Mit szerettél legjobban az előadásban?-Molnár Ernő koreográfust - remélem, ő is kedvelt minket -, és azt, hogy mi ketten ragaszkodtunk egymáshoz. Kedvencem volt a Te rongyos élet című szám, de főképp az, ahogyan készültünk a jelenetre a takarásban. Összemondtuk a szöveget, és a táncot is elismételtük. így történt meg, hogy az operettbe később beugró bonviván, Egri László szentül hitte, mi a magánéletben is partnerek vagyunk.-Nem hazudok, ha azt mondom, van egy másik férfi is az életedben?-Alfonz, a kutyánk olyannyira hozzánk tartozik, hogy örömmel engedem fel az ágyamra. Bár tudjuk, ezt nem lenne szabad, de akinek kutyája van és sok időt együtt töltenek, azt tudja: ez elkerülhetetlen. Az állatok ajnározá- sán kívül, ha tehetném, olyan hobbim volna, mint az utazás...-Mondjuk, Karsai János pantomimcsapatával?- Igen, félig hivatás, félig hobbi, de tényleg sok helyre eljutottunk már a pantomimműsorokkal. Erről le is tudnál mesélni, hiszen Klepács Andreával együtt mi hárman maradtunk Karsai János pantomimművész mellett a kötelező iskolai évek után, s egyáltalán nem panaszkodhatunk, mert fellépésre, utazásra adódik alkalom.- Az előbb a mozgásról beszéltünk, most is éppen úszni mész Nagy teret foglal el az életedben a sport?-Ha tehetem, kijövök a strandra, bár mostanában kevés az időm a szabadtéri előadások miatt. A táncos feladatokból szerencsére a múlt évadban sem volt hiány.-Mi az, ami foglalkoztat a nyári szünetben?- Jó lenne elutazni valahová, feltöltődni a szünetben. Szeretnék nyelvet tanulni, és érdekel a szociológia is. Ám hogy a színház mellett mire lesz időm, az a jövő titka. Baráth Zoltán Q ^Jzuhjektív Pecabot és csúzli különös töltetei SEJTELMEM SINCS arról, hogy mire jut a törvényszék a hazánkban hivatalosan máig be nem jegyzett szervezet élén álló, főállású hungarista vezér ügyében. Hisz a meglehetősen kemény váddal illetett országos elnök alkotmányos rend elleni szervezkedése túlontúl felnőttes, férfias akciónak látszik ahhoz képest, ami ezt az apja után török származású, valójában igen játékos kedvű magyart tulajdonképpen ártatlan időtöltésében mozgatta. Az a lakásban talált 362 darab töltény — amiből egy esztendőben még egyetlen sem jut minden napra, néhányat ketté is kell tömi, hogy a készlet egész évben kitartson - bevallása szerint mindössze horgászati segédeszköz, illetve csúzlilövedék volt számára. Pecázáshoz, parittyázáshoz tartotta a góré az otthonában. Elsősorban talán nem is éppen a zavarosban halászott, s a gumit sem biztos, hogy énekes, védett madarakra, átlátszóan tiszta ablakszemekre feszítette, amikor kedve kerekedett használni gyerekes fegyverét. Jóllehet, ez utóbbi szerszám — vagy hozzá hasonló — a bibliai Dávid kezében másra is alkalmasnak mutatkozott. S napjaink jeles szereplője szintén tudott vojna még mit kezdeni vele. Ám nem állítják, hogy megtette. Amikor más ügyben a nyilvánosság előtt kerekedett harcra, a horgászbotját és a csúzliját is mellőzte. Puszta kézzel ragadta meg a tojást, amit a salgótarjáni sortűz- perben ítélkező bíró felé hajított. Mivel Széna téri apja kivégzése óta haragszik ’56-ra. Méghozzá már egyszerre a barikád mindkét oldalára. Úgy vezérli a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetségét, hogy nem keresi különösebben a szövetségest. Szóval, ha az a tojás — mondjuk — netán gránát is, más lehet a megítélés. Biztos, hogy nem tízezer forintos büntetést kap a bírósági támadásért, még ha a kiszabott summát csupa forintosban leszurkolnia voltaképpen nehezebb is volt valamivel a szokásosnál. No de, mivel a tyúktermék robbanás helyett csak szétloccsant Justitia szolgája előtt, emlegetni is kár! Hogy a — letartóztatásából egyébként nemrégiben végül is szabadlábra helyezett nemzeti elkötelezettségű politikus - célja mégis más lehetett a megtalált holmival, azt még minden ellenkező állítást kizáróan bizonyítani kell. Csak utána törhetnek igazából pálcát fölötte, akármit is tapasztalnak, állítanak róla. S UTÓ VÉGRE, amíg a per végére érnek, addig a pe. á- zást, csúzlizást talán el is feledhetik... Gyóni Gyirí ................................ H idy Pál Tinodi-dijas (Folytatás a magazin 1. oldaláról) Nem a szocializmus időszakának terméke a honvédzenekari kultúra. Európában is rangos. Magas színvonalon marad meg a Honvéd Művész- együttes. E művészeti együttesek az elmúlt 35^10 évben nem azzal voltak elfoglalva, hogy csak piros zászlót lengettek, hanem minden körülmények között a nemzeti kultúrát is képviselték. A művelődési intézményeink szintén nem a szovjet típusú rendszerből származtathatóak, hanem a két világháború között született tiszti kaszinóból. Sajátos feladatuk és szerepük volt és van. Reméljük, működtetni tudjuk őket.-Az sem mindegy, hogy az itt dolgozóknak milyen a választási lehetőségük e koncepcióban. Az, hogy beöltöznek altisztnek, vagy civilként dolgozhatnak tovább?- Három lehetőség van, csak a lehetőség nem mindig rajtunk múlik. Van tíz önálló intézményünk, ezek önállóak maradnak. A többi - s ez a nagyobbik rész - beintegrálódik a helyőrségekbe. Ez a nehezebbik dolog. A harmadik pedig az egyesületi forma - és ez is kétséges jövőjű.- Beöltözni vagy nem beöltözni?-Néhány intézménynél beöltöztettek embereket, aztán leállították. Egy ideig úgy látták, a „NATO- kompatibilitás” lényege, hogy az igazgatókból - egyetemi vagy főiskolai szakmai végzettség ide vagy oda - zászlósokat kell kreálni, mert ez Amerikában is így van! Hát van egy-két zászlósunk, de ez a folyamat, hál’ Istennek, megállt. De nem is a beöltözés a lényeg: kapunk, vagy nem kapunk működési feltételeket!- Nézzük az intézményrendszert! Végül is milyen gondok merülnek föl a beintegrálódós után?- Ez azt jelenti, hogy a csapatélet, a laktanya életének egyik szerves része vagyunk. Egyik alegysége, a mindenkori parancsnok irányítása alatt. Az természetes, hogy a honvédség alaprendeltetése nem a kultúra működtetése. Finanszírozási gondok esetén tehát a működőképesség érdekében sorrendiséget kell fölállítani. S ebben - akárcsak az államháztartásban vagy a civil életben - a kultúra leghátulra kerül ! Hát persze, hogy fontosabb a katona napi étkeztetése, bocsánat: a gatyája, mint hogy a kultúra milyen helyzetbe kerül. Én tudom, hogy átmeneti korszakot élünk. De ha a kultúra, a művelődés, a mai nemzeti kultúránk nem kapja meg az őt megillető életteret, akkor nincs NATO-kompatibilitás, meg Európa. A mi nemzeti kultúránk Európa szerves része, és nekünk először önmagunkkal kell kompatibilisnek lennünk. Mi a legjobban a humán erőforrásainkkal lehetünk azok.- Legyünk végre mi is kompatibilisek beszélgetésünk apropójához. Tinódi-díjat kaptál Mit jelent ez a díj neked, és mire kaptad?- Nehéz erre válaszolni. Huszonkét éve vagyok a honvédségnél, és előtte is művelődési intézménynél dolgoztam. Dolgoztunk együtt is szakfelügyeleti munkában a civil életben és több területen, nem csak a helyőrség keretein belül. Az évek során felgyülemlett tapasztalataimat próbáltam írásba foglalni. Az írás fegyelmező hatását fölhasználni arra, hogy az ügyet továbbvigyük. Talán ezt is megbecsülték, talán a 22 év szerepléseit, teljesítményeit. Csak hát - tudod - egy kicsit úgy érzem magam, mintha egy postagalamb akkor kapna a szép repülési teljesítményért medált, amikor éppen szár- nyaszegetten ül egy kalickában... Valahogyan ilyen ellentétes érzéseim vannak a Tinódi-díj kapcsán. Pedig nagy elismerés. Csak hát nem tudok teljesíteni, nem tudom a napi teljesítményemmel igazolni önmagam és mások előtt, hogy ez a díj elfogadható legyen... Jónás Zoltán Igazán híres hírek „Akiket szívesen védtem volna Alan Dershowitz, az amerikai Harvard Egyetem világhírű jogászprofesszora - egyben sztárügyvéd - közreadta azok listáját, akiknek a történelem során szívesen ellátta volna a védelmét. 1. Jézus Krisztus: „Szinte elképzelhetetlen, mennyi problémának lehetett volna elejét venni, ha annak idején egy zsidó védőügyvéd Jézust föl tudta volna mentetni...” 2. Szókratész: „Biztosan rá tudtam volna venni, hogy fellebbezzen, ahelyett, hogy kiüríti a neki küldött méregpoharat...” 3. Galileo Galilei: .Ártatlanságát (és a heliocentrikus világképet) a katolikus egyház - igaz, 350 év elteltével - maga is elfogadta...” 4. John Brown: „Az amerikai polgáijogi harcost azért akasztották fel, mert föl akarta szabadítani a rabszolgákat...” 5. Oscar Wilde: „Azt tanácsoltam volna neki, hogy ne az ártatlanságát hangoztassa, hanem vallja be homoszexualitását...” 6. A salemi boszorkányok: „Micsoda kihívás is lett volna! Védőügyvédnek lenni olyan tórákkal szemben, akik valóban hisznek a boszorkányokban...” 7.1. Károly, Anglia királya, akit 1649-ben lefejeztek: „Mindig is szerettem volna egy király védőügyvédje lenni...” Tört-zúzott a monacói hercegnő volt férje Az élő tévé-showműsorok egyik koronázatlan királya a német műholdas csatornákon Schreinemakers asszony. Legutóbb is nem mindennapi vendége volt: Daniel Ducruet, Stéphanie monacói hercegnő volt férje. A 32 éves férfiút azért hívták a kamerák elé, hogy mondja el az igazságot meghiúsult házasságáról, és beszéljen legújabb afférjáról, amelynek főszereplője Lili Houteman belga sztriptíztáncosnő. A meglehetősen csiklandós témáról Ducruet mind kimerítőbb válaszokat adogatott a riportemő „naiv” kérdéseire, mígnem megjelent a színen a belga vetkőzőművésznő. Ebben a pillanatban éktelen dühre geijedt a „régi iskolában nevelkedett sár- mőr”. Ducruet képtelen volt türtőztetni magát, kirohant az élő adás színhelyéről. A színfalak mögött tört-zúzott, öltözőjében több tízezer márkányi kárt okozott. Schreinemakersnak ezt a műsorát egyébként 2,2 millióan nézték. FolitUkos-úiétáh A politizálás meglehetősen nagy stresszel jár - éppen ezért a francia politikusok közül ki-ki más és más metódust választ ahhoz, hogy sikerüljön megőrizni frisseségét. Robert Hue kommunista pártelnök szinte önmegtartóztató módon étkezik. Sok zöldséget és halat eszik, a húst - amennyire csak lehet - hanyagolja. Semmi édességet nem fogyaszt, viszont sok gyümölcsjoghurtot eszik. De ami a legfeltűnőbb: francia létére sem iszik bort. Jean-Pierre Chevenement, aki 1991-ig, Mitterrand idején védelmi miniszter volt, mindenütt a helyi ételkülönlegességekből válogat. Előszeretettel rendeli a babból és húsból álló, Cassoulet nevű, kiadós és laktató egytálételt Toulouse- ban, illetve az ínycsiklandó sült húst párolt savanyú káposztával Strasbourgban. A jobboldali radikális Jean-Marie Le Pen nagy hangon szónokol. Receptje: egy kis csupor mézecske minden fellépés előtt. A gaulle-ista Eric Raoult most leköszönt miniszter szerint már tízpercnyi alvás is oldja a stresszt. Párttársa, Renaud Musilier viszont a rendszeres gimnasztikára esküszik. Ferenczy Europress
