Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

Olyan borús Olyan borús az ég mára, hogy az elbújt naptól már a földig ér a felhő lába. Abba kapasz­kodna Sára, mert az övé inog-binog, illeg-billeg, s fél, hogy bele­lép a sárba. ■ Unalom Nyári almafán ásítozik hosszan a bágyadt délután. Tánc Ahány leány, annyi báj! S a ruhájuk: ÏM. tarka, mint a papagáj! Tavaszodik 1 Cuppog cipője talpa, hóié szürkére marja. Szél inai át a völgyön. Nincsen kabátja, s ködmön sem kell a fára. A fagy bódultán mára „itt hagy csapot és papot”. Ezüst csíkként kavarog a füst, s kert alól, mint a ravasz róka, jön: s itt a tavasz. Mézízn nyár Ecetfánk lombja mézízű árnyékot önt lomha halomra. Ősz Sárga már a falevél, árva fára száll a szél. Szöszke Böske ne sírjál: hat-hét hónap Drogárusokat üldöztek a Heves megyei rendőrök a hollandiai Zwolléban (Folytatás a Magazin 1. oldaláról) Megismerhettük egy sikeres nyomo­zás történetét tőle a nemzetközi nőke­reskedelemmel kapcsolatosan. Roppant tanulságos itthon is a fo­lyamat. A leírás szerint az egész akkor kezdődött, amikor egy kolumbiai nö Rotterdamban jelentkezett a rendőr­ségen. Deventerböl, az ijssellandi ré­gió szexpiaci központjából szökött meg. Ezt követően, 1996 szeptembe­rében hozták létre a tíztagú nyomozó- csoportot, amely az Oester-team elne­vezést kapta. Figyeléssel, s egyéb mó­dokon gyűjtötték az információkat, így került képbe egy Delgado nevű, kolumbiai származású holland állam­polgár. Az ő lánytestvére a dél-ameri­kai országban újsághirdetésekkel to­borzott hölgyeket a Németalföldre, úgymond házvezetőnőknek. A jelent­kezők saját pénzükön utaztak, ők fi­zették a biztosítást és a vízumot Prá­gába. A cseh fővárosba könnyebben el lehetett jutni. Prágából bérautókon vit­ték a nőket Deventerbe. Delgado másik nővére a szexpiacá­ról hírhedt városban ügyködött. Mon­dani sem kell, szó sem volt házvezetés­ről. A csinos kolumbiai lányokat szex­kluboknak adták el. Voltak olyanok is, akik Spanyolországban vagy Portugá­liában keltek el jó pénzért. A nyomo­zásban holland, cseh, német, spanyol, portugál és kolumbiai bűnüldözők dolgoztak együtt. Végül idén április végén tartóztat­ták le Hollandiában Delgadót és a nő­vérét, továbbá két sofőrt és négy lányt. A szintén rács mögé került kolumbiai nővér bevallotta: három év alatt leg­alább 500fiatal nőt küldött Európába. Közülük csupán húszat találtak a tuli­pánjáról és sajtjáról híres országban. Delgado a hölgyekért kapott össze­geket átutalta kolumbiai nővérének, aki azokat befektette. A legnehezebb a kényszer bizonyítása volt, hiszen a lá­nyok nem nagyon beszélnek erről. Mindenesetre a férfi 4-5 év börtönre számíthat és vagyonelkobzásra. Kö­rülbelül 100 ezer gulden került elő. Jól szervezett támadás a zwollei dealerek ellen- Küldöttségünk három tagja - foly­tatta az emlékek felidézését dr. Orosz Gyula - Zwolléban kábítószerárusok (dealerek) elfogását célzó rendőrségi akcióban is részt vett. Az ilyesmi nem meglepő, így lehet még több tapaszta­latot gyűjteni. Az egri Casablanca bár­ral kapcsolatos razziánkon is ott volt két, épp nálunk vendégeskedő rendőr a maastrichti kapitányságról... Szóval, a zwollei kollégákat Gócza Attila, Saiga Zoltán és Bencze László kísérte el. Az „akciózok” összegzése is izgal­mas délutánt rögzít. A vendéglátók már korábban felfigyeltek egy kábító­szerárus szervezetre. Főleg kokainban és heroinban utaztak. A vezetőjüket már előbb lefog­ták, mivel kokain hatása alatt a la­kásában pisztol­lyal fenyegető­zött, lövöldözött. Rengeteg kábító­szert, revolvert találtak nála. Ki­derült, a társaival együtt mind tö­rök származá­súak. Az ingatlanke­zelő cégtől a nyomozók meg­szerezték a banda gyülekezőhelyé­nek lakáskulcsát. Azt gyanították, a többi tag is ott lesz. A két első behatoló rendőr golyóálló mel­lényt is magára öltött. Voltak, akik az épület előtt biztosítottak, míg a többiek - a három egrivel és a két bűnügyi techni­kussal kiegészülve - benyomultak az első emeleti lakásba. Nagy ramazuri, bűz fogadta őket. Senkit sem leltek ott. Kisvártatva két magyar, egy zwol­lei nyomozónő és Dick Laan akciópa­rancsnok nyakon csípték az utcán az egyik célszemélyt. A kapitányságon kérdezték őt, s vizsgálták át a ruháza­tát. Annyit mondott, hogy a társa egy kék Renault-val jár a városban, ám a rendszámát nem tudja. A többiek ezalatt - szaknyelven szólva - „bemozgatták a rendszert”. Szedegették az információkat. így jöt­tek rá, hogy nem Renault, hanem kék Peugeot kocsit kell keresniük. Délután 5 tájban bukkantak rá az emberükre, Mohamedre. Megbilincselték, és a rendőrségre szállították. Elkezdhették a kihallgatását.- A fiúk szerint holland barátaink teljesen ugyanolyan módszerekkel vé­gezték mind a házkutatást, mind a kö­rözött bűnözök elfogását, akárcsak mi itthon. De azért nem ártott ez a kinti gyakorlat - foglalta össze a bűnügyi igazgató. Karanténban várakoznak a kiszemelt lovak és ebek Amíg Gócza őmagyék a drogárusok nyomában jártak, delegációbeli társaik sem unatkoztak, derült ki a küldött­ségvezető szavaiból:- Megmutatták meghívóink a szol­gálati ló- és kutyakiképző intézetet. Zwollétól legfeljebb 20 kilométerre fekszik Nunspeetben, legalább hat hektár területen. Itt nevelik az egész holland rendőrség és a királyi testör- ség számára a lovakat. Azokat a meg­vételüket megelőzően 15 napon át karanténban tartják. Azt figyelik, mennyire alkalmasak a képzésre, a szolgálatra. Szoktatják őket ködbom­bához, tűzhöz, fegyverropogáshoz. Csak ha megfelelnek, akkor vásárol­ják meg őket. Ezután már következhet az oktatásuk. A szolgálati kutyák is fontos szakterületekre sajátíthatják el a szükséges mozzanatokat. Kitűnő nyomkövető és szagazonosító, kábító­szer- és robbanóanyag-kereső, vala­mint földben vagy vízben lévő holttes­tet felkutató ebek kerülnek innen az egységekhez. A hollandusok persze jól tudják: az egyik legnagyobb veszélyt a szervezett bűnözés jelenti. Nem véletlen, hogy épp e témakörben rendeztek nemzet­közi konferenciát a Twente régióbeli Hengelo városában. A kétnapos ese­mény részesei voltak a núeink is. Együtt a Szolnok megyeiekkel, to­vábbá csehekkel, németekkel, lengye­lekkel. A főbb előadások az emberke­reskedelem, a fiatalkorú, a gazdasági és a kábítószeres bűnözés elleni küzde­lem köré csoportosultak. Az E-30: az autótolvaj bandák hatástalanítására-Kiemelten foglalkoztunk a tanács­kozáson - mondta Orosz ezredes - a nagy értékű gépkocsik ellopásának megakadályozásáért kidolgozandó közös Módszerekkel. Nálunk is fenye­gető, káros jelenség ez. Poznani kollé­gánk előadása szerint Lengyelország­ban az évtized első öt évében több mint négyszeresére nőtt az eltulajdoní­tott járművek száma. Az autótolvajok­kal szembeni hatékony fellépés záloga, hogy mennyire térképezi fel a hatóság a bűnözői csoportokat, irányítóikat. Ott ezek vezetői magas beosztású, köztiszteletben álló emberek. A célja­ikhoz fiatalokat használnak fel. A rendőrség nemigen ismeri őket, nem szerepelnek a nyilvántartásokban. Az írott elemzés szerint a gyakorlat ez: van a kocsitolvaj, azután aki el­szállítja, vagyis a futár. Aztán jön az, aki értékesíti a lopott jármüvet. Rend- 'szerint külföldre. Szükség van tehát közös rendőrségi koncepcióra Euró­pában! Az együttműködést jól pél­dázza a poznani és a müncheni zsaruk közös gyakorlata. így kapcsoltak le éppen olyan lengyel-német szervezett bűnözői csapatot, amely a tulajdono­sok beleegyezésével vitt el több száz autót. A biztosítókat több millió márka kár érte.- A lengyelek javaslatot is tettek - folytatta az egri szakember. - Abból indulnak ki, hogy a gépjárművekkel függ össze az egyik legjobban szerve­zett nemzetközi bűnözés. Elengedhetet­len, hogy a rendőrségi operatív infor­mációk és tapasztalatok cseréje fo­lyamatos legyen. Erre szolgálhat az E-30 projekt. Annak keretében kiala- kítandók az autótolvaj és a lopott ko­csikat értékesítő csoportok közös nyil­vántartási rendszerei. Gyakoribbá te­endők az ellenőrzések az autópiaco­kon, a használtautó-telepeken, az au­tószerelő műhelyekben. Azonnaliakká formálandók az információcserék az elkövetői módszerek megismertetése céljából. Módot kell adni arra, hogy a projektben résztvevők használhassák egymás adatbázisait az ellopott jár­müvekkel kapcsolatosan. Bevonandók az együttműködésbe az autógyártók és a biztosítótársaságok is. Mások mellett a magyar rendőrség is jelezte: részt kíván venni ebben a programban. Szeptemberben már a részletekről is tárgyalnak a felek Brandenburgban - nagyon remélhe­tően e bűnöző bandák mielőbbi visz- szaszorítása végett. Szalay Zoltán — :-----------------------------------------------­Ilyenkor gazdag császárnak vagy kegyúrnak látszunk, akiből csöpög a jóság és emberség, és nincs benne semmi „kutyaság” ? Amikor látja, hogy a családban szeretjük egymást, akkor készít-e ró­lunk csoportképet? Vagy mit tart ér­demesnek abból a pillanatból? A va­salt inget vagy a kitaposott cipőt? De milyenek vagyunk, amikor ide­gennel beszélünk a kerítésen át, és nem nyitunk kaput? Kinek ad igazat, amikor vitázunk? Milyen arcunkat választja emlékül magának? Hol ál­lunk a sorban az ö értékrendje sze rint, és hová kerülünk az ő fényképal­bumában? / gen, a kutyának is van fényképül buma, de mi sohasem jutunk hozzá, hogy lássuk a rólunk alko­tott képet. A tudomány segítségével - a 21. században - talán megvalósul az álom, hogy láthassuk önmagunkat kutyánk szemével is. elenéztem jó mélyen a kutya szemébe. Furcsa dolgot vettem észre, amit eddig soha. Láttam benne saját arcomat. Igaz, csak egy Jpillanatra állt össze a kép, villanás­nyi időre - a szög és a fények szeren­csés együttállásában -, de elég volt tarra, hogy mélyebben gondolkozzam jel, ami eddig eszembe sem jutott volna. Vajon milyennek lát bennünket ku­tyánk szeme? Milyen fényképet kat­tint le rólunk az ő lencséje megfeled- kezett pillanatainkban, hirtelen hara­gunkban, amikor nem vagyunk ura önmagunkban, vagy éppen mélységes bánatunkban, mert ilyenkor is lát bennünket négylábú társunk, hűséges követőnk. Velünk éli napjait, és lehet, több vagyunk számára, mint amennyire mi tudjuk. Jól ismer minket, ragaszkodik hozzánk, életrendjében döntő szere­pet játszunk, hiszen mi vagyunk a fal­GAL ELEMER Fényképünk kutyánk szemében kavezér, csak ránk hallgat, tőlünk vár parancsot, lesi minden mozdulatun­kat. Nélkülünk nincs élet számára. Egy kutya mellett államfőnek is érezheti magát az egyszerű halandó. Érdekes lenne megtudni egyszer, milyen képet tárol rólunk napi dolga­ink elkövetésében a mi ebünk, milyen fotóalbumot állít össze emlékezetében afalkavezér emberről? Izgalmas titok tárulna fel, ha bele­láthatnánk. Bizony, nagy rang falka- vezérnek lenni, ha már mindenható „keresztapa" nem lehet mindenkiből. Az is tisztesség, ha a szürke kisembert egy kutya nézi vezérnek. De milyennek lát bennünket a ku­tya, amikor búvóhelyére menekül elő­lünk, és csak távolról les reánk, vajon milyen arcképet vés emlékezetébe ilyenkor a kutyamemória? Milyen arcvonásainkra emlékezik indula­tunkban, haragunkban, jókedvünk­ben, okos megfontoltságunkban, em­berbaráti jóságunkban, vagy amikor játszunk, és még a rossz kutyust is megsimogatjuk? ________________ ______ K üldöttségünk Hengelo egyik forgalmas utcáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom