Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
Olyan borús Olyan borús az ég mára, hogy az elbújt naptól már a földig ér a felhő lába. Abba kapaszkodna Sára, mert az övé inog-binog, illeg-billeg, s fél, hogy belelép a sárba. ■ Unalom Nyári almafán ásítozik hosszan a bágyadt délután. Tánc Ahány leány, annyi báj! S a ruhájuk: ÏM. tarka, mint a papagáj! Tavaszodik 1 Cuppog cipője talpa, hóié szürkére marja. Szél inai át a völgyön. Nincsen kabátja, s ködmön sem kell a fára. A fagy bódultán mára „itt hagy csapot és papot”. Ezüst csíkként kavarog a füst, s kert alól, mint a ravasz róka, jön: s itt a tavasz. Mézízn nyár Ecetfánk lombja mézízű árnyékot önt lomha halomra. Ősz Sárga már a falevél, árva fára száll a szél. Szöszke Böske ne sírjál: hat-hét hónap Drogárusokat üldöztek a Heves megyei rendőrök a hollandiai Zwolléban (Folytatás a Magazin 1. oldaláról) Megismerhettük egy sikeres nyomozás történetét tőle a nemzetközi nőkereskedelemmel kapcsolatosan. Roppant tanulságos itthon is a folyamat. A leírás szerint az egész akkor kezdődött, amikor egy kolumbiai nö Rotterdamban jelentkezett a rendőrségen. Deventerböl, az ijssellandi régió szexpiaci központjából szökött meg. Ezt követően, 1996 szeptemberében hozták létre a tíztagú nyomozó- csoportot, amely az Oester-team elnevezést kapta. Figyeléssel, s egyéb módokon gyűjtötték az információkat, így került képbe egy Delgado nevű, kolumbiai származású holland állampolgár. Az ő lánytestvére a dél-amerikai országban újsághirdetésekkel toborzott hölgyeket a Németalföldre, úgymond házvezetőnőknek. A jelentkezők saját pénzükön utaztak, ők fizették a biztosítást és a vízumot Prágába. A cseh fővárosba könnyebben el lehetett jutni. Prágából bérautókon vitték a nőket Deventerbe. Delgado másik nővére a szexpiacáról hírhedt városban ügyködött. Mondani sem kell, szó sem volt házvezetésről. A csinos kolumbiai lányokat szexkluboknak adták el. Voltak olyanok is, akik Spanyolországban vagy Portugáliában keltek el jó pénzért. A nyomozásban holland, cseh, német, spanyol, portugál és kolumbiai bűnüldözők dolgoztak együtt. Végül idén április végén tartóztatták le Hollandiában Delgadót és a nővérét, továbbá két sofőrt és négy lányt. A szintén rács mögé került kolumbiai nővér bevallotta: három év alatt legalább 500fiatal nőt küldött Európába. Közülük csupán húszat találtak a tulipánjáról és sajtjáról híres országban. Delgado a hölgyekért kapott összegeket átutalta kolumbiai nővérének, aki azokat befektette. A legnehezebb a kényszer bizonyítása volt, hiszen a lányok nem nagyon beszélnek erről. Mindenesetre a férfi 4-5 év börtönre számíthat és vagyonelkobzásra. Körülbelül 100 ezer gulden került elő. Jól szervezett támadás a zwollei dealerek ellen- Küldöttségünk három tagja - folytatta az emlékek felidézését dr. Orosz Gyula - Zwolléban kábítószerárusok (dealerek) elfogását célzó rendőrségi akcióban is részt vett. Az ilyesmi nem meglepő, így lehet még több tapasztalatot gyűjteni. Az egri Casablanca bárral kapcsolatos razziánkon is ott volt két, épp nálunk vendégeskedő rendőr a maastrichti kapitányságról... Szóval, a zwollei kollégákat Gócza Attila, Saiga Zoltán és Bencze László kísérte el. Az „akciózok” összegzése is izgalmas délutánt rögzít. A vendéglátók már korábban felfigyeltek egy kábítószerárus szervezetre. Főleg kokainban és heroinban utaztak. A vezetőjüket már előbb lefogták, mivel kokain hatása alatt a lakásában pisztollyal fenyegetőzött, lövöldözött. Rengeteg kábítószert, revolvert találtak nála. Kiderült, a társaival együtt mind török származásúak. Az ingatlankezelő cégtől a nyomozók megszerezték a banda gyülekezőhelyének lakáskulcsát. Azt gyanították, a többi tag is ott lesz. A két első behatoló rendőr golyóálló mellényt is magára öltött. Voltak, akik az épület előtt biztosítottak, míg a többiek - a három egrivel és a két bűnügyi technikussal kiegészülve - benyomultak az első emeleti lakásba. Nagy ramazuri, bűz fogadta őket. Senkit sem leltek ott. Kisvártatva két magyar, egy zwollei nyomozónő és Dick Laan akcióparancsnok nyakon csípték az utcán az egyik célszemélyt. A kapitányságon kérdezték őt, s vizsgálták át a ruházatát. Annyit mondott, hogy a társa egy kék Renault-val jár a városban, ám a rendszámát nem tudja. A többiek ezalatt - szaknyelven szólva - „bemozgatták a rendszert”. Szedegették az információkat. így jöttek rá, hogy nem Renault, hanem kék Peugeot kocsit kell keresniük. Délután 5 tájban bukkantak rá az emberükre, Mohamedre. Megbilincselték, és a rendőrségre szállították. Elkezdhették a kihallgatását.- A fiúk szerint holland barátaink teljesen ugyanolyan módszerekkel végezték mind a házkutatást, mind a körözött bűnözök elfogását, akárcsak mi itthon. De azért nem ártott ez a kinti gyakorlat - foglalta össze a bűnügyi igazgató. Karanténban várakoznak a kiszemelt lovak és ebek Amíg Gócza őmagyék a drogárusok nyomában jártak, delegációbeli társaik sem unatkoztak, derült ki a küldöttségvezető szavaiból:- Megmutatták meghívóink a szolgálati ló- és kutyakiképző intézetet. Zwollétól legfeljebb 20 kilométerre fekszik Nunspeetben, legalább hat hektár területen. Itt nevelik az egész holland rendőrség és a királyi testör- ség számára a lovakat. Azokat a megvételüket megelőzően 15 napon át karanténban tartják. Azt figyelik, mennyire alkalmasak a képzésre, a szolgálatra. Szoktatják őket ködbombához, tűzhöz, fegyverropogáshoz. Csak ha megfelelnek, akkor vásárolják meg őket. Ezután már következhet az oktatásuk. A szolgálati kutyák is fontos szakterületekre sajátíthatják el a szükséges mozzanatokat. Kitűnő nyomkövető és szagazonosító, kábítószer- és robbanóanyag-kereső, valamint földben vagy vízben lévő holttestet felkutató ebek kerülnek innen az egységekhez. A hollandusok persze jól tudják: az egyik legnagyobb veszélyt a szervezett bűnözés jelenti. Nem véletlen, hogy épp e témakörben rendeztek nemzetközi konferenciát a Twente régióbeli Hengelo városában. A kétnapos esemény részesei voltak a núeink is. Együtt a Szolnok megyeiekkel, továbbá csehekkel, németekkel, lengyelekkel. A főbb előadások az emberkereskedelem, a fiatalkorú, a gazdasági és a kábítószeres bűnözés elleni küzdelem köré csoportosultak. Az E-30: az autótolvaj bandák hatástalanítására-Kiemelten foglalkoztunk a tanácskozáson - mondta Orosz ezredes - a nagy értékű gépkocsik ellopásának megakadályozásáért kidolgozandó közös Módszerekkel. Nálunk is fenyegető, káros jelenség ez. Poznani kollégánk előadása szerint Lengyelországban az évtized első öt évében több mint négyszeresére nőtt az eltulajdonított járművek száma. Az autótolvajokkal szembeni hatékony fellépés záloga, hogy mennyire térképezi fel a hatóság a bűnözői csoportokat, irányítóikat. Ott ezek vezetői magas beosztású, köztiszteletben álló emberek. A céljaikhoz fiatalokat használnak fel. A rendőrség nemigen ismeri őket, nem szerepelnek a nyilvántartásokban. Az írott elemzés szerint a gyakorlat ez: van a kocsitolvaj, azután aki elszállítja, vagyis a futár. Aztán jön az, aki értékesíti a lopott jármüvet. Rend- 'szerint külföldre. Szükség van tehát közös rendőrségi koncepcióra Európában! Az együttműködést jól példázza a poznani és a müncheni zsaruk közös gyakorlata. így kapcsoltak le éppen olyan lengyel-német szervezett bűnözői csapatot, amely a tulajdonosok beleegyezésével vitt el több száz autót. A biztosítókat több millió márka kár érte.- A lengyelek javaslatot is tettek - folytatta az egri szakember. - Abból indulnak ki, hogy a gépjárművekkel függ össze az egyik legjobban szervezett nemzetközi bűnözés. Elengedhetetlen, hogy a rendőrségi operatív információk és tapasztalatok cseréje folyamatos legyen. Erre szolgálhat az E-30 projekt. Annak keretében kiala- kítandók az autótolvaj és a lopott kocsikat értékesítő csoportok közös nyilvántartási rendszerei. Gyakoribbá teendők az ellenőrzések az autópiacokon, a használtautó-telepeken, az autószerelő műhelyekben. Azonnaliakká formálandók az információcserék az elkövetői módszerek megismertetése céljából. Módot kell adni arra, hogy a projektben résztvevők használhassák egymás adatbázisait az ellopott jármüvekkel kapcsolatosan. Bevonandók az együttműködésbe az autógyártók és a biztosítótársaságok is. Mások mellett a magyar rendőrség is jelezte: részt kíván venni ebben a programban. Szeptemberben már a részletekről is tárgyalnak a felek Brandenburgban - nagyon remélhetően e bűnöző bandák mielőbbi visz- szaszorítása végett. Szalay Zoltán — :-----------------------------------------------Ilyenkor gazdag császárnak vagy kegyúrnak látszunk, akiből csöpög a jóság és emberség, és nincs benne semmi „kutyaság” ? Amikor látja, hogy a családban szeretjük egymást, akkor készít-e rólunk csoportképet? Vagy mit tart érdemesnek abból a pillanatból? A vasalt inget vagy a kitaposott cipőt? De milyenek vagyunk, amikor idegennel beszélünk a kerítésen át, és nem nyitunk kaput? Kinek ad igazat, amikor vitázunk? Milyen arcunkat választja emlékül magának? Hol állunk a sorban az ö értékrendje sze rint, és hová kerülünk az ő fényképalbumában? / gen, a kutyának is van fényképül buma, de mi sohasem jutunk hozzá, hogy lássuk a rólunk alkotott képet. A tudomány segítségével - a 21. században - talán megvalósul az álom, hogy láthassuk önmagunkat kutyánk szemével is. elenéztem jó mélyen a kutya szemébe. Furcsa dolgot vettem észre, amit eddig soha. Láttam benne saját arcomat. Igaz, csak egy Jpillanatra állt össze a kép, villanásnyi időre - a szög és a fények szerencsés együttállásában -, de elég volt tarra, hogy mélyebben gondolkozzam jel, ami eddig eszembe sem jutott volna. Vajon milyennek lát bennünket kutyánk szeme? Milyen fényképet kattint le rólunk az ő lencséje megfeled- kezett pillanatainkban, hirtelen haragunkban, amikor nem vagyunk ura önmagunkban, vagy éppen mélységes bánatunkban, mert ilyenkor is lát bennünket négylábú társunk, hűséges követőnk. Velünk éli napjait, és lehet, több vagyunk számára, mint amennyire mi tudjuk. Jól ismer minket, ragaszkodik hozzánk, életrendjében döntő szerepet játszunk, hiszen mi vagyunk a falGAL ELEMER Fényképünk kutyánk szemében kavezér, csak ránk hallgat, tőlünk vár parancsot, lesi minden mozdulatunkat. Nélkülünk nincs élet számára. Egy kutya mellett államfőnek is érezheti magát az egyszerű halandó. Érdekes lenne megtudni egyszer, milyen képet tárol rólunk napi dolgaink elkövetésében a mi ebünk, milyen fotóalbumot állít össze emlékezetében afalkavezér emberről? Izgalmas titok tárulna fel, ha beleláthatnánk. Bizony, nagy rang falka- vezérnek lenni, ha már mindenható „keresztapa" nem lehet mindenkiből. Az is tisztesség, ha a szürke kisembert egy kutya nézi vezérnek. De milyennek lát bennünket a kutya, amikor búvóhelyére menekül előlünk, és csak távolról les reánk, vajon milyen arcképet vés emlékezetébe ilyenkor a kutyamemória? Milyen arcvonásainkra emlékezik indulatunkban, haragunkban, jókedvünkben, okos megfontoltságunkban, emberbaráti jóságunkban, vagy amikor játszunk, és még a rossz kutyust is megsimogatjuk? ________________ ______ K üldöttségünk Hengelo egyik forgalmas utcáján
