Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

I Szögi Csaba a nonverbális színházra esküszik A „szarvassá változott fiú” Egerben Már harmadik koreográfiáját készíti Egerben. Beke Sándor igazgató-fő­rendezővel egy évtizede dolgoznak. Az évadban a CaliguLÓ, a Dzsungel könyve, s most a Mária evangéliuma koreográfiája fűződik a nevéhez. Az 1977-es Ki Mit Tud?-ban tűnt fel, s aztán kanyargós, de felfelé emelkedő táncos pályafutás után egészen fiatalon lett a Dunaújvárosi Vasas Tánc- együttes művészeti vezetője, majd a Népszínház tánctagozatát irányította. Most az Agria Nyári Színházban fellépő Közép-Európai Táncszínházát ve­zeti. Szögi Csaba remek Fizikai állapotban, tele ambícióval készült az egri bemutatóra. Szögi Csaba koreográfus a Mária evangéliuma próbáján fotó.majoros tamás- Mi minden történt azóta a nevezetes £ Ki Mit Tud? óta?- Tizenhat esztendős voltam, de már a 13 évesen a Szeged Táncegyüt­H tes tagja, kétszeres aranysarkanytús í| táncos - később megszereztem az örökös aranysarkantyús címet is -, s a - Népművészet Ifjú Mestere.-A műfaj választása bizonyára a hetvenes években fellendülő táncház­mozgalomnak is köszönhető...- Diszkóba sose szerettem járni, ott sötét volt. A táncházban láttuk az ar­cokat, s ha valaki tudott egy táncot, azt meg lehetett mutatni a másiknak. Ma­gával ragadott a néptánc. Aztán, ami­kor felvettek a táncművészeti gimná­ziumba, akkor klasszikus balettet is tanultam ezzel párhuzamosan.- Tizennégy évesen az nem volt ké­sőn?-Későn volt, de arra megfelelő, hogy biztonságot adjon. Mindennek az alapja a néptánc, de bármely mo­dem irányzat a klasszikus balettből indul. A kettő érdekesen egészíti ki egymást. Hiszen a néptánc a gravitá­ciót hangsúlyozza: a kötődést a föld­höz, a csizmához, a sarkantyúhoz. A balett épp ellenkezőleg, gravitációel­lenes, úgy is tanítják. Rettentő küzde­lemmel, sok munkával azt kell elérni, hogy a néző azt lássa, a táncos a föld felett lebeg.-Ez a kettősség, ennek minden többletével együtt kiviláglik a koreo- gáráfiáiból. Hogyan vált önálló alko­tóvá?- A Dóm téren kétévente rendeztek nemzetközi néptáncfesztiválokat, a köztes években pedig minősítőket. Novák Ferenc, a neves koreográfus - a mindenki előtt ismert Tata - szinte mindegyik darabban főszerepeket adott. Akkor szerepeltem a Szüret című előadásban - Jobba Gabival a 25. színház legendás színészével - sajnálatomra, vásári komédiást, ugyanis nem táncolhattam. Ám színé- szileg sokat tanultam akkor, s az érett­ségi után kis bőröndömmel elutaztam Pestre, és becsöngettem a Tatához... Az ő amatőr csoportjánál a Bihari Táncegyüttesnél lettem - én így mon­dom - „Gyere ide, menj oda,” szóval afféle mindenes. Segítettem neki, s napközben neveltem az utánpótlást. Egy év után a kérésemre felajánlott a Honvéd Művészegyüttesnél egy táncos állást, de megvártam vele a katonasá­got. S épp akkor üresedett meg Duna­újvárosba a Vasas Táncegyüttes mű­vészeti vezetői helye.-A nyolvcvanas években egy ilyen csapatra áldoztak is, ha nem csaló­dom..- Két három év alatt remek jelmez­tárat hoztunk össze, beindítottuk az utánpótlást. Három év múlva már Eu­rópa Fesztivált nyertünk Olaszor­szágban, világfesztivált Franciaor­szágban, Dijonban. Elkezdett érni egy csapat, koreográfusok, zenészek, ze­neszerzők, táncosok akik még ma is társaim. Közülük 17-en a Közép-Eu- rópa Táncszínház alapítói.- Nemcsak Novák Ferenchez, a Győri Baletthez is komoly szakmai kapcsolat fűzte.-A Győri Balett létrejötte és léte­zése az egész magyar táncszínházi éle­tet alapvetően befolyásolta. A szegedi Dóm téren 85-ben Novák Ferenc és Markó Iván közösen készítettek a Szarvassá változott fiúk címmel egy produkciót, melyben főszerepet kap­tam. Az alapötlet éppen az volt, hogy a fiúk a faluból elvágyódnak: az első rész, ami erről szólt, néptáncos elemekre épült. Majd a máso­dik részben (melyet Markó Iván rendezett és táncolt) elérkeztek a városba, a kőrenge­tegbe, s ott „elvesz­tek.” Ettől a darabtól kezdve rendszeresen táncoltam a Győri Balettban.-Mikor derült ki, hogy az Egerből in­dult táncművésszel Énekes Istvánnal ha­sonlóképp gondol­kodnak?- A nyolcvanas évek elején egy nép­táncfesztiválon (amikor épp tanítvá­nyomat, az azóta Xantus Barbaraként ismertté vált szí­nésznőt „kísértem” le), láttam egy külö­nös, fekete kalapos figurát, aki mindösz- sze három lépést tett a színpadon, de olyan szuggesztíven, hogy nem lehetett rá nem odafigyelni. Ez volt Énekes, aki ak­kor végezte a főiskolát. Kiderült, hogy egyféleképpen gondolkodunk, s mindketten nonverbális táncszínházát akarunk csinálni. Hívtam Énekest, hogy jöjjön Dunaújvárosba. Skalicki címmel az első koreográfiája országos figyelmet keltett, és nívódíjat nyert.- Ez adta a népszínházi korszak alapját?- Mi már '86-ban benyújtottunk egy pályázatot a Művelődési Minisztéri­umhoz egy létesítendő Nemzeti Tánc­színházhoz. Amikor Györgyfalvay Ka­talin lemondott, akkor elővették ezt az anyagot, s behívtak minket a miniszté­riumba. így kaptuk meg egészen fiata­lon a Népszínház tánctagozatát, ahol Énekes volt a művészeti vezető, én igazgató. Közben változtak a körül­mények, így a múlt év decemberében megalakítottuk a Közép-Európa Tánc­színházát. A Köllő Miklóssal való munkakap­csolatunk több éves. Ennek eredmé­nyét láthatta a közönség a Paraszt De- kameronban a Líceumban. Beke Sán­dorral is 10 éves a kapcsolatunk: a Népszínház rendezője volt, amikor megismerkedtünk. Kiderült, hogy félmondatokból is értjük egymást. Nagyon jó hangulatban teltek a Mária evangéliuma próbái. Az egri színészek remek mozgásúak, s a Lajthások és a mi táncszínházunk tagjai három moz­gásszintet képviselnek. Ki-ki a maga szintjén hozza a maximumot. Jámbor Ildikó Már nem a bűnbánóké a cellasor i A megyeházi hörtönépület titkai i A Dobó István Vármúzeum munkatársai a törökök kiűzése után, a XVIII.- XIX. században élt egriek mindennapjait reprezentálták kiállításukkal a város központi helyén, a Fazola-kapu szomszédságában. A vármegyeháza belső udvarán, a börtönépületben kialakított múzeumban kevés vitrinnel, de annál több enteriőrrel: patika- és szobabelsőkkel, piactér- és utcarészlet­tel repítik a látogatókat a 100-200 évvel ezelőtti földijeink világába. I D I I I I I 1 Az épület érdekessége, hogy a 200 évvel ezelőtt raboskodó elítéltek cellá­ikban naponta vezekelhettek lelkűk megtisztulásáért. Fülkéik ablaktábláit kinyitva hallgatták a középen helyet kapott börtönkápolnából mondott mi­sét. A bajárat fölötti Golgota-szobor­csoport és Krisztus szobra is jelképezi, hogy ide vezekelni hozták a rabokat. A vastag, fehér falú kápolnába be­lépve a látogató a Bűnbánó Magdol­nát ábrázoló festménnyel, mint a bűn­bánók népszerű patrónusával találja szembe magát. A falakon 45 püspök­portré sorakozik. Innen egy megyei alispáni irodába vezet az utunk, ahol a közelmúltban ismét felelevenített hi­vatal, a fertálymesterség is bemutat­kozik. A kereskedelem fontos színterére, a piactérre bukkanunk a szobák között. Az életképben fiatal férfi ejzolt mé­zeskalácsot árul, egy fiatalasszony vá­sárolni indul hozzá. Noszvaji viselet­ben kínálja a hátyit egy asszony, a má­sik öltözete alapján Felnémetről jöhe­tett, kosara virággal teli. Mögöttük a Dobó téri piac óriásira kinagyított fo­tóján szekeres árusok élik hétköznap­jaikat. A szőlő és borkultúra is méltó he­lyet kapott a termek sorában. Az esz­közök megszemlélése után egy kis pincében találjuk magunkat boroshor­dók között, s elismerően szemlélhet­jük az egri Obeifrank Antal találmá­nyát, a napjainkban is használatos sző­lődarálót. A mesteremberek kiállító-helyisé­gében mívesmunkákat találunk. A szabó céh ezüstlemez behívótáblája kelti fel elsőként a figyelmünket, majd a bodnár céh védőszentjeinek dom­borművével és intarziával ékesített lá­dáját csodálhatjuk meg. De olvasgat­hatjuk a külföldet megjárt mesterek vándorlóleveleit, s a különféle doku­mentumokat is. A fazekasok dicséretére válik a mé­teres átmérőjű lakodalmas edény is. Tovább haladva a Maklári-hóstyán élő szőlősgazda szobájában: az ágy, a magasra tornyozott parádés ágybeli­vel mulatja a család gazdagságát. A masinán a napi sütés-főzéshez hasz­nált edények sorakoznak. A gazdag társadalmi réteg életét is láttatva az egyik legtehetősebb textil-nagykeres­kedő, Steinhäuser Ágoston pazar, pol­gári hálóját és szalonját is rekonstruál­ták a muzeológusok. Lakkozott asz­talka, bordó bársony székek, festmé­nyek, fotók, gramofon, márvány mosdó, a vitrinben ezüst, porcelán te­szi teljessé a képet. A rendezők gondoltak a két évszá­zad higiéniai fejlődését bemutatandó tárlatra is. A Telekessy István püspök adomá­nyából épített patika-berendezésén túl finom ezüst, elefántcsont úti tisztálko­dóeszközöket állítottak ki. Az egri utca járókelői közé is be­léphetünk. A Fő-utczai korzón elegáns házaspár sétál, mellette egyszerű ru­hába öltözött cselédlány. Amott fiatal­ember közeledik, derekán a menyasz- szonyától kapott jegykendővel. Ä hir­detőoszlopon a műkedvelő színielőa­dás, s a közelgő Rákóczi-ünnepség plakátjai. A legfelső szinten Heves megye iparából a II. Rákóczi Ferenc alapította parádsasvári üveggyár elődjének, a parádóhutai gyárnak üvegcséit cso­dálhatjuk meg. Az egyszerűbbek után a réteges rubimüvegből készült em­lékpoharat, festett ibolyás, margarétás készletek, csipkedíszes edények mellett a réteges üvegből készült, művészi ki­vitelű virággirlandos szervizekben is gyönyörködhetünk. A felső szinten az itáliai művelt­séggel, szemlélettel rendelkező egy­házi személyiségek, mecénások jóvol­tából Egert és környékét gazdagító műremekeket szemlélhetünk meg. A neves festők művei a törökök kiűzése után kerültek városunkba, abban az időben, amikor a püspökök kórházat, patikákat, Líceumot, palotákat építet­tek. Franz Lucas Huetter szerzetes festő és Johann Lucas Kräcker ablak­tábláit és oltárképvázlatait csodálhat­juk meg. Érdekes a Bazilika méretará­nyos festett famodellje, Gogh János asztalos mesterremeke. Egy egész termet elfoglal az ország leggazdagabb apácamunka-gyűjtemé­nye. A rendek tagjai a magánáhítat cél­jára használt kicsi kegyképeket, erek­lyéket különböző ezüstözött, aranyo­zott, fémszálas anyaggal körüldíszítet­ték, majd mélyített üveg alá rakták. Végezetül a bélapátfalvai kőedény­gyár népi, majd iparművész tervezte virágos-madaras-lepkés, feliratos edényei zárják a kiállítást. A múzeum kerek, egész képet ad Eger város és környéke elmúlt évszá­zadainak mindennapi életéből. Meg­ismerése éppúgy hozzátartozik Eger­ről formált képünkhöz, mint a Dobó tér és a vár látványa. Császi Erzsébet S­Kjzubjektív Drága kicsi új tízezresünk... NEM VÁRTUK, de - ha az ígértnél valamivel későbben is - csak megérkezett. Legelső, szentként is emlegetett nagy kirá­lyunk képével, ahogyan illik je­lenkorunk nemcsak nagy, hanem a legnagyobb címletű hazai pa­pírpénzéhez, a tízezreshez. Jólle­het, valójában jóval kisebb, mint boldogult elődei, a bili- vagy millpengő, s nélkülözi a számje­gyet kiegészítő bélyeget, gyer­mekkorom - nem tudom, miért - máig őrzött különös emlékeit. Könnyebb is azoknál, még napja­ink eddigi előkelőbbnek tartott fi­zetőeszközeinek a súlyát sem éri el. Mindössze 0,95 grammos 154-szer 70 milliméteres teste. Mivel talán már az inflációt is jó előre belekalkulálták... Fogalmam sincs, hogy az új bankjegyhez a képmását köl­csönző legendás uralkodó ilyet, vagy hasonlót álmodott-e 1997- re, ám a bankó a hozzátartozónk lett. Legalábbis azoké, akiknek megadott, hogy a markukban érezzék. Jövedelempótlások ugyanis nemigen tapogathatják, még néha sem. Hivatalosan: biz­tosan. Legfeljebb „svarcmunka” fejében. S persze, aligha nap­számként. Kilencmilliárd forintot igé­nyelt megjelenésének beruhá­zása. Aránytalanul sokat. Persze, ha körültekintő takarékosságot emleget a kormányprogram, ak­kor biztosan megérte. A kor­mánynak feltétlenül. Lehet, hogy csupán nekem drága, s mindösz- sze néhányan szomorkodunk, amikor valójában örülnünk kel­lene a banki gondoskodásnak. Fene a dolgunkat! Hiszen valójában igen ügyes pici pénz az új tízezresünk. Egyet­len darabja felér egy kis fizetés- seb. Buksza sem kell hozzá, köny- nyedén meglapul akár az ing­zsebben is, ahonnan kevésbé ránthatjuk ki véletlenül, mint a nadrágunkból - mondjuk - a kulcscsomónk mellől. Tovább marad a helyén. Addig, amíg nem nyúlunk hozzá. Mert lehet, hogy a boltban már nem tart sok­kal hosszabb ideig, mint jelenlegi ötezresünk, ami különben - mint hírlik - új formájában már csere­ként következik legközelebb. Hogy több legyen az aprónk. Már ami a méretet illeti. Mert igazából még az új ötezres is to­vábbi nagy címletnek számít. Meg az ezres is. Miután - amint ígérik - nagyobbakról már igazán szó sem lehet. Óvatosabban fo­galmazva: valószínűleg... Fogadjuk hát el, hogy bármi mást is érez néhány ember, tény­leg apróság a tízezer forintos jötte. Egyedül a praktikusság szülte, s nincs okunk semmi ide­gességre, amikor a kezünkbe ke­rül. Leginkább pedig ha munká­val, tisztességes igyekezettel, s viszonylag kevés példányban. Akármennyire kicsi, azért a bolt­ban is marad még belőle vala­mennyi nálunk... ELÉG AKKOR félnünk, ha mást tapasztalunk. Egyébre azonban, legalább most, még ne is gondoljunk! Miért rontanánk el az ünnepet...? Gyóni Gyula ( 4 í 4 I-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom