Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
A gyöngyösi nagy tűz 80. évfordulóján Bűntény volt, vagy véletlen baleset? Ez az a ház, ahol a tűz keletkezett... archív felvétel Gyöngyöst sokszor pusztították a tüzek. Már a múlt században „a nagy tüzek városának” nevezték. Még századunk elején, 1904-ben és 1908-ban is tomboltak itt a lángok. Aztán az 1917. május 21-22-i minden addigit felülmúlt. „Nem volt elég, hogy a Sors már harmadik éve sújtotta a gyöngyösieket is a magyarságra mért háborús csapásdival, ezzel a szörnyűséggel még külön megbüntette" - kesergett visszaemlékezésében Kemény János, akkori polgármester. Az emberek is sorscsapásnak, Isten büntetésének tartották a nagy tüzet. Azonban voltak, akik másképpen vélekedtek... Már a tűz napjaiban akadtak, akik bűntényt sejtettek. A rendőrség és a katonai helyőrség május 23. és július 31. között lakossági bejelentésre 103 gyanúsítottat hallgatott meg. Bár bizonyíthatóan senki bűnösségét nem mondták ki, a kihallgatás során készült valamennyi iratot és jegyzőkönyvet átadták a Magyar Kir. Gyöngyösi Járásbíróságnak. A kihallgatások az ok-okozat „kipuhatolása” szerint zajlottak, s még a „cui prodest?” kérdése is előkerült. Elterjedt vélekedés volt: az ács- és kőművesmesterek vagy a munkások valamelyike gyújtogatott azért, hogy legyen munka a városban. A háború alatt ugyanis nemcsak az építkezések, hanem a felújítások és javítások is szüneteltek az építkezési anyagok, legfőképpen a megrendelések hiánya miatt. Azonban a gyanú ellen az építő-, fa- és kőfaragó munkaadók testületé és a munkások szövetsége is hivatalosan tiltakozott. Az előidézett tűz ugyanis nem egy-két épület, hanem a város pusztulását okozta. Az a század eleji szólásmondás pedig, hogy „Gyöngyösön minden zsindely alatt egy-egy pakli gyufa lapul” - csupán jelkép volt a nyomorgók szóhasználatában, kifejezéseként a gazdagok iránti gyűlöletüknek. Voltak, akik a képviselő-testület hanyag bűnösségét hangoztatták: a város vezetői nem intézkedtek kellően az 1904. évi tűz tanulságai láttán, az észszerű újjáépítés és várostervezés ellenére sem. A folyósított segélyeken újjáépítették a befolyásos családok házait, palotáit, sőt még új utcákat is nyitottak, de a csatornázással és a vízellátással nem törődtek. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) központi lapja, a Népszava május 24-én ezt közölte a tűz tanulságaként: „Gyöngyös városának lakossága elmondhatja, hogy áldozata a magyar »helybeli« köz- igazgatás elmaradottságának." Az MSZDP gyöngyösi elnöksége szokványos politikai felhanggal fogalmazta meg a május 25-i emlékiratát: „Űri huncutságot sejdíthetünk,... ezt a borzalmat csak valamelyik úri bitang zúdíthatta ránk.” Kemény polgármester is tanúja volt annak, amikor a mentésre hazaengedett katonák zavaros szemmel, öklüket rázva kiabálták: „Urak!... Ti tettétek!... (És) az üszkösen és csonkán meredő Nagy-templom felé fordulva eszelősen esküdöztek. Talán bosszút? Lehetséges! De kin?" Az erős vádat maga Kemény János hárította el június 1 -jén a Közlemény Gyöngyös Város Lakosságához! címmel közzétett falragaszokon: ....Mi jól i smertük a vízhálózat fontosságát, mivel a belvárosban csak 11 kútból nyerhetünk vizet. (A tűz idején valamennyi kiapadt, M. L.) Ezért a (víz)hálózat megépítését terveztük, de a háború áthúzta törekvésünket...” Nyolc évtized távlatából is úgy ítélhetjük meg, hogy a szándékos gyújtogatás kizárt. A katasztró át nem bűntény idézte elő. Döntő bizonyítékul a tűz keletkezési helyét és az orkánszerű szélvihar haladási irányát vették a vizsgáló nyomozók. Négy tanú vallotta eskü alatt, hogy a kórház mosodájának tetőzetétől látta a tűz tovaterjedését.’„rí tzafelé jövet a szekéren, kiabáló t hallottam a már lángoló kőt házi mosoda és konyha mellől... Én is beálltam oltani” - mondta az egyik tanú. „A kórházi konyha ablakán is dőlt kifelé a láng, amikor a lányommal oltani kezdtünk" - szólt a kórház egyik alkalmazottjának vallomása. A gondatlan baleset is kizárt, mert az egymással szomszédos mosoda és konyha kazánjait és tüzelőberendezéseit még 1914 tavaszán cserélték ki biztonságos üzemelésűre. E tényt a helyi tűzoltósági jegyzőkönyvek is megerősítették, igazolták. Bizonytalan lehetett a tűz keletkezési helye. A helybeli, a megyei és az országos lapok hol a kórház mosodáját, hol a konyháját emlegették. A kettő közül a konyhaépület volt az áldozat. Pontosabban: a szikra a környék valamely épületéből kerülhetett a konyha fazsindelyes tetejére. (Mivel a konyha és a mosoda egymás mellett volt, ezért írhatták az újságokban hol az egyiket, hol a másikat.) Ennélfogva a tűz nem mulasztásnak, nem gondatlanságnak, hanem véletlen balesetnek volt a következménye! Döntő ebben a kérdésben Harrer Ferencnek, Gyöngyös első tűz-kormánybiztosának tanúsítványa is. Harrer még 1917 őszén külön kihallgatta a kórház egyik segédorvosát, aki szerint a tüzet a konyhaépület tetőzetére szállt kéményszikra okozta. A segédorvos ezt az esküvel megerősített közlését újból és újból (legutoljára 1920- ban) állította. Noha a tűz közvetlen okának kutatását 1920-ban a hatóságok hivatalosan befejezték, a bírósági jegyzőkönyvek ’ad acta’ irattárba kerültek (1957-ig őrizték),. a lakosságot továbbra is foglalkoztatta a szemében örök rejtéllyé vált kérdés: ki okozhatta a tüzet? Nem nyugodtak bele, hogy nem volt, illetve nem találták meg a tettest. A tűz 20. évfordulóján, 1937 májusában az egyik újságíró H. I. aláírással megemlékező cikket akart közölni: ....Hagyjuk v égre a bűrbak keresését. Hiszen olvasóim, Ti gyöngyösiek, jól tudjátok, nem merénylő idézte elő azokat az iszonyatos napokat...” A cikket a Gyöngyösi Népújság szerkesztője visszatartotta. Hogyisne! Hátha egyszer előkerül a gonosz gyújtogató! Dr. Misóczki Lajos (Folytatjuk) Felesleges intelmek? Vészesen veszítettek népszerűségükből a szocialisták, s nem valószínű, hogy tévednek azok, akik szerint aligha nyerik meg az 1998-as választásokat. Érthető, hiszen miniszterelnökünk vaskövetkezetességgel hivatkozik az alig létező sikerekre, s keményen támadja pártján belüli ellenzékét, azokat az egészségesen baloldali szemléletű embereket, akik nemcsak azzal vannak tisztában, hogy három esztendővel ezelőtt ilyesféle nézetek hirdetésével nyerte meg a voksokat az MSZP, hanem bensejükből is fakad az effajta alapállás. Bár semmi közöm nem volt soha semmiféle politikai csoportosuláshoz, mégis egyetértek velük, mert a némileg humánus töltésű polgár képtelen elviselni a rideg, a kegyetlen vadkapitalizmust, miiyök perifériára sodratását. Mindez akkor is nyugtalanítja, ha neki nincsenek különösebb gondjai. Csak a gyengébbek kedvéért említem, hogy ezt hívják szolidaritásnak, a másokkal való együttérzésnek, a tisztesség meghatározó elemének. De túl ezen, egy év múlva csak stílusváltással lehet babért szerezni. Ehhez természetesen kevés a szlogenek cseréje, mert ezek csak akkor hatnak, ha fedezetük tettekben mutatkozik meg. Méghozzá minél hamarább... Pécsi István Lóhús és házitej A város piaca azért többé-kevésbé árulkodik az életszínvonalról. Külföldön jártamban-keltemhen sohasem mulasztottam el betérni a zöldség- és húspiacra, mert a termék kiállítása, minősége, ára, s főként pedig a fogyasztói szokások bemutatták az országot és lakóit. Felejthetetlen főtt szardíniát fogyasztottam Athénban, gyönyörködtünk a töltelékárukban a bajoroknál, s a mediterrán zöldség- és gyümölcsfelhozatal gazdagságáról már szó se essék. Egerben legalább az épületre nem lehet panasz: valóban idegenforgalmi látványoság. Emeleti részéről is bámulhatjuk a nyüzsgést, a változatos áruhalmokat. Mit mond a külföldinek a mi piacunk? Talán jólétről és bőségről árulkodik. Csak mi, helybeliek tudjuk, hogy a házi tej-tejtermék megjelenése azt jelenti: a bevizsgált és pasztőrözött tejfélék olyan drágák, hogy megéri a környékbeli község tehéntartó termelőjének néhány liter tejjel bebuszoznia a megyeszékhelyre, s eladni hetven forintért literjét. O is, a vevő is nyer vele. Csak mi tudjuk azt is, hogy a lóhús - melyet ölnyi széles tábla hirdet: „Lóhús kapható” - nem a kínálat bővítéséről ad hírt, hanem háborús emlékeket ébreszt (nemcsak az idősebbekben, bennünk is. akik csak hallottunk róla). Az ötvenkettedik békeévben jó lenne már felejteni a nyomort, s kedvtelésből vásárolgatni a piacon. Nem pedig a forintokat kicentizve, hogy elég legyen narancsra, krumplira, paradicsomra. (jámbor) Nos, leszerepeltünk... Ennek az időnek is el kellett jönnie. Hogy egy gép, az IBM Mélykékje ráver a sakkvilágbajnok Garri Kaszparov kezére. Az ember le van győzve tehát a technika által. Megjegyzem, ettől még egy elemista kezdő sakkozó is többet tud a dolgokról, mint ez a másfél tonnás, kitenyésztett csúcskombi- nátor. Az előbbi játszik, az utóbbi lép. Mi viszont időzavarban vagyunk. A helyzet paradox. A soha nem látott, fejlett időspóroló technikák mellett ugyanakkor soha nem volt az embernek ilyen kevés ideje. Bejátssza a rendelkezésre álló mozgásterét és idejét - hogy az idő megtakarítására képes berendezésekre való pénzt előkeresse. De hadd pittyegjenek csak tovább a mobil hallókészülékek, amíg minket is hagynak egy kicsit kibeszélni. (kj) Aki szegény - esetleg honatya... SKjzubjektív NEM TUDOM, hogy ki mint van vele, de jómagam már sok mindent megbocsátok ország- gyűlési képviselőinknek. Feledni kezdem munkájukból, ami eddig igencsak bosszantott. Hiszen miért tennének többet, jobbat is választóikért? Szerencsétleneknek alig van valamijük, olyan hálátlan hozzájuk a sors! Mi az a kilenc négyzetméteres garázs, amivel egyikük nemcsak honatyaként, hanem nagy párt elnökeként is elszámolhatott minapi vagyonnyilatkozatában...? Jószerével biciklitárolónak sem elég. S ha az ékesszólásért, a teméntelen szellemeskedésért, a fáradhatatlan szitkozódásért, szűnni nem akaró felszólalásaiért, veretes szónoklataiért csak ennyi jár neki, igazán kár a gőzért! Az meg egyenesen megdöbbentő, hogy a másikuknak valójában gépkocsija sincs. Ha volán mögé ülni szottyan kedve, vagy kényszerű kötelessége szólítja autóba, legfeljebb kölcsönkérheti a járgányt valamelyik családtagjától. Ráadásul az illető nincs magában a szegénységével társai között. Mivel aki teljesen üresen hagyta adatközlő lapját, éppen csak a puszta nevét tudta ráfirkantani, valószínű, hogy hasonló cipőben jár, sőt járműt talán kölcsönkérni sem tud. Csak úgy, gyalogosan közlekedik, amikor már villamosra, buszra, metróra sem telik neki. A fizetés előtti napokon... Őszintén sajnálom őket, akik nem is akármilyen mandátummal a zsebben, elegáns, előkelő tisztségben is ilyen ág- rólszakadtak. Mi lesz velük, ha lejár az idejük, s mások lépnek a helyükbe? Lehet kilenc négyzetméteres garázst kisebbre cserélni? Bukott képviselőnek kölcsönöz-e még családtag is autót, ha kéri? Akinek pedig még most, nemes pályájának alighanem a csúcsán sincs semmije, vajon mikor, s egyáltalán hogyan pótolhatja, ami mindeddig hiányzik számára? Szóval, dehogy bántom tovább ezeket a szerencsétleneket! Próbálom inkább belátni, hogy ilyen lesújtó helyzetben, amiben - bevallásaik alapján - vanr ak, az is igazán sok, amit eddig csináltak ezért az országért. Dehogy várok többet tőlük! Csöndesen megbékélek a gondolattal: tiszteletre méltó valamennyiük! Csak azt nem tudom, hogy elég-e ez nekik. Tartok tőle, hogy keveslik, a véleményemet nem tartják elég meggyőzőnek. S új mandátumokért indulnak harcba az eddiginél is önzetlenebb igyekezethez. Amit talán már ki sem bírok. UTÓVÉGRE azért nekem is van szívem... Gyónr Gyula HÍR(TELEN)KÉK... Egyre nagyobb mértéket ölt napjainkban - mint egy vizsgálat során fény derült rá - Magyarországon is az úgynevezett ipari kémkedés. Hogy ellopják a - Fazakasság titkát... * Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége számos fővárosi étteremtől, illetve bártól - miután ott csillagászati számlákat fizettettek ki a külföldi turistákkal - eltanácsolja honfitársait. Ami (enni inkább) go home...! * Több mint kétezer kilométeres útra indult a minap Budapestről Párizsba tartva Fa Nándor a Dunán. Ezúttal mint - uszadékfa... * A legújabb kereskedelmi szabályozások szerint a bolti eladók nem turkálhatnak a vásárlók táskájában. Csak a pénztárnál - a zsebünkben... * Melltartójába téve költötte ki az angliai Ilkestonban élő, 37 éves Liz Sharrat azt a hattyútojást, amelyet a házuk közelében talált. így lett belőle - fattyú hattyú... ........ . ; . .■ (szilvás)
