Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
lilWl Frlt MftAHí T\T ____________________i Ä ■ • Pünkösd: a legrégibb örökifjú ünnep Miért halasztották el Ferencz József megkoronázását? A zsidó-keresztény kultúrkör egyik legősibb ünnepe pünkösd. Neve a görög pentekoszté - ötvenedik - szóból ered. Ugyanis már az ókori Izraelben megünnepelték a zsidó húsvétot - az Egyiptomból való szabadulást - követő hetedik hét végét, azaz a 49-50. napot, mert ekkorra fejeződött be az aratás. Az első termést, a „zsengét” áldozatként mutatták be Istennek. Később ez a zsidó ünnep történeti jelleget öltött: időszámításunk kezdetén már ehhez a naphoz kapcsolták a törvények kihirdetését is. Az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg a keresztény pünkösd alapjául szolgáló eseményeket. A Krisztus halálát és feltámadását követő ötvenedik napon az apostolok, Jézus ígéretének megfelelően, megkapták a szentleiket - lángnyelvek szálltak le rájuk -, s ezt követően indult meg az ősegyház hívei táborának gyors gyarapodása. Az apostolokat hallgató, különböző népek fiaiból álló tömeg minden tagja saját nyelvén hallotta az új tanítást. A nyelvcsoda - görögül dialektosz - bizonyos elemei a zsidó tradícióban is megtalálhatók. A pünkösd egyébként úgynevezett mozgó ünnep, ideje május 10. és június 13. közé esik. Ennek oka a húsvét idejének számítási módjá- b; rejlik. Mivel a keresztény húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap, és ez évről évre változó időpont, vele együtt változik az „áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje” is. A kereszténnyé lett valamennyi európai nép körében meghonosodott valamilyen, a telet pünkösdkor jelképesen eltemető szokás. A középkori egyház nem is próbálta a szalmabábuk égetésének vágy éppen vízbe vetésének pogány rítusát tiltani, inkább keresztény tartalommal igyekezett megtölteni. Hazánkban a legelterjedtebb népszokás a pünkösdi király választása volt. A dunántúli falvak fiatal legényei még a múlt században is lóversennyel döntötték el, hogy ki kapja majd a pünkösdi király koronáját. A versengés során szőrén megült lovakon kellett kifeszített kötelekből álló akadályokon túljutni. A győztest a kocsmában fiatal leányok virágkoszorúval koronázták meg. A versengés esetenként obsitos katonák között zajlott, s a győztes maskarába öltözött „udvara” kíséretében vonult végig a falun. Hódolatot nemigen kapott: törött cserepekkel, lyukas lábasokkal dobálták meg. E színes mulatságok leírásának Jókai Mór egész fejezetet szentel az Egy magyar nábob című regényében. A pünkösdi királyság azonban nem mindig tartott egész éven át, sok helyütt csupán egyetlen napra szólt. Ezért lett nyelvünkben a „pünkösdi királyság” kifejezés a rövid ideig tartó, ingatag politikai hatalom szinonimája. E nyelvi sajátosságot azután még az „igazi” királyoknak is figyelembe kellett venniük. A kiegyezés után például kisebb belpolitikai bonyodalmat okozott, hogy Ferencz József megkoronázásának napját eredetileg pünkösdhétfőre tűzték ki. Ám a jeles esemény szervezőinek egyike még jókor észbe kapott, mondván: ez a dátum azt sugallaná, hogy őfelsége igencsak rövid ideig fog ülni a magyar trónon. A nyomós érv hallatán pár nappal arsébb tették a koronázás időpontját, s lám, volt is foganatja: Ferenc József jó fél évszázados regnálása valóban nem pünkösdi királyság volt. Rékai Miklós (FEB) A csodakeresö ember ünnepe Hiányoznak világunkból a csend megtisztító pillanatai Napjainkban megnőtt pünkösdnek, mint a csend, a befelé fordulás, az önvizsgálat ünnepének a jelentősége, s talán nemcsak a Krisztusban hívők számára - állítja Spányi Antal, az Eszter- gom-Budapesti Érsekség általános érseki helynöke.- Évente három nagy közös alkalom kínálkozik mindazoknak a keresztény embereknek, akik nemcsak hitük szerint élnek, hanem egyházukkal együtt szeretnék megélni az üdvösségtörténetként is emlegetett valóságot, s ez a karácsony, a húsvét és a Szentlélek ünnepe. Lélekváró napok- A karácsony és a húsvét története „kézzelfoghatóbb”, jelképeik könnyebben érthetőek, a pünkösd üzenete elvontabb, de azoknál semmivel sem kisebb horderejű. Karácsonykor az Atya nagy szeretettel hajol le az emberhez, egyszülött fiát adja oda nekünk. A gyermek felnevelkedvén - tudjuk - bebizonyítja az emberek iránti szere- tetét, nagypénteken, kereszthalálában. A pünkösd ezekkel ösz- szevetve a ma emberének kevésbé élményszerü, bár az volt az apostoloknak.-A húsvéti feltámadás után Jézus negyven napig gyakran megjelent tanítványai előtt, hírt adott létezéséről, majd a negyvenedik napon - áldozócsütörtökön - a mennybe ment. Meghagyta azonban, hogy „eljön majd a Lélek, akit az Atyától küldök nektek".-Elhagyta őket Jézus, akit oly nagyon szerettek, és - ismerjük az érzést - ilyenkor nagyon szerencsétlennek érzi magát az ember. De - talán éppen ezek miatt és Jézus kifejezett parancsára - együtt maradtak, imádkoztak, Mária is velük volt. így érkezett el húsvét után az ötvenedik nap, pünkösd, amikor - mint ismert - tüzes lángnyelvek jelentek meg nekik, és betöltötte őket a Szentlélek. Nagy szélzúgás is támadt, ami egész Jeruzsálemben hallható volt. Péter példája-Csoda történt, de az igazi csoda mégsem a külsőségekben, hanem az apostolok bensőjében, lelkében zajlott le. Ott van például Péter, az egyszerű halászember, aki feltehetően nem elsősorban éles elméjével, nem beszédével, „szónoklataival”, bátorságával, hanem mesterségbeli tudásával, erejével, kitartásával vívta ki társai becsülését. Ez az ember - látva, hallva a történéseket - kitárta a szoba félelmükben, önmaguk által eltorlaszolt ajtaját, kiment az épület elé, és amit korábban soha nem tett meg, beszélni kezdett a tömeghez. És a különböző nációjú emberek értették Péter szavait! Péterben - és a többi apostolban is - belül történt valamilyen csodálatos változás. Történések üzenete-Mindebből következik, hogy a pünkösdöt nagyon nehéz kívülről szemlélni, mint egy jászolban fekvő kisbabát, és úgy megjeleníteni, mint például a karácsonyt vagy a húsvétot. Ez a nap igazán azok, számára ünnep, akik át tudják élni a történések üzenetét, akik képesek érzéseikben, gondolkodásukban, cselekedeteikben - bensőjükben -'megváltozni. Ok viszont a világot is meg tudják változtatni. Nagyon szépen fogalmazta meg a 16. században loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend megalapítója: „Ha egyszer megváltozik a szívünk, csoda-e, ha megváltoztatjuk az egész világot.” Azt hiszem, ez pünkösd titka.- Azt, hogy a világ változtatásra, jobbításra szorul, talán nem kell bizonygatni - folytatja Spányi Antal. - Az ember eredendően arra kapott lehetőséget, hogy boldog és szabad legyen, hogy tudjon például nagylelkű lenni, tudjon megbocsátani. Az apostolok - immáron kétezer éve, Jézus menny- bemenetele után - tíz napig csendben magukba húzódtak és elmélkedtek, feltehetően az ember lehetőségein is. Ma a világban nincs csönd. Sem körülöttünk, sem magunkban, pedig ahhoz csönd kell, hogy az ember tudjon a Lélekkel találkozni, és hasznosat cselekedni is. Pünkösd tehát tulajdonképpen a csönd, a magunkba fordulás, a magunkba nézés, az önvizsgálat ünnepe. Vagy az kellene legyen, erre kellene figyelmeztessen. A pünkösdöt akkor és annyiban tudjuk megélni, ha ezeket a készségeket magunkban kibontakoztatjuk. És ez mindenki számára lehetőség. Ha tudnánk és akarnánk élni vele, új világ születhetne számunkra, mint az apostoloknak annak idején. A lélek éve- Érdemes az ünnep alkalmából szimbólumaira is gondolnunk. A szélviharok kitisztítják a városok tüdejét. A Szentlélek ugyanígy kitakaríthatja az ember életét. A tűz pedig elpusztítja a talmit, és helyet teremt az újnak. Fontos ünnep tehát a katolikus egyház számára a pünkösd, olyannyira, hogy 1998-at, a teljes esztendőt a Szentiéleknek szenteli, a 2000., jubileumi év előkészületeként. Deregán Gábor (Ferenczy Europress) Október 31-től igen tragikus állapotban Ki segít Palásti Mónikán? Mónika - balról - még egészségesen A megrendítő történet folyvást kísért. Nemcsak azért, mert a mások konfliktusait intenzíven átérzei a, hanem amiatt is, mert az iiyen eset nem mindennapi. Az eseményekről Palásti Mónika nagynénjétől, az egri Heme- loczky Józsefnétől értesültem, aki tulajdonképpen azért keresett fel, hogy - a sajtó révén- ébresztgesse a szerencsére sokunkban élő emberséget, hiszen unokahúgának sürgős segítségre lenne szüksége.- A szakemberek azt állítják- s miért ne hinnénk nekik? -, hogy az innsbrucki rehabilitációs intézetben sokat javul az állapota. Talán azt is elérnék, hogy idővel ellássa önmagát és egyetlen gyermekét. Pillanatnyilag ugyanis erre nem képes, hiszen gyakorlatilag mozgás- képtelen, a gyomrába lejuttatott csövön keresztül kell etetni, beszélni nem tud, egyik szemét elvesztette. Aki látta őt régen, és szembesül vele most, megdöbben. Majdhogy lehetetlen ráismerni. Öt-hat millió forint szükségeltetne ahhoz, hogy legalább méltósággal élhessen tovább. Szülei már minden pénzüket feláldozták a kórházi költségek fedezésére, az orvosok honorálására. A rokonság se képes többet nyújtani. Kizárólag azon múlik a jövője, hogy számíthat- e az empátiára. A végzetes éjszaka Ezek után következzék a visz- szapillantás...! Tavaly, október 31-én este utazott vissza a fővárosba a Magyar Rádió kocsiján. Ez érthető, ugyanis külsősként foglalkoztatták a szorgalmas fiatalasszonyt, aki történelem szakot végzett az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen.- Nehéz sors rendeltetett számára, ugyanis magánéleti viharok gyötörték. Házassága válságossá vált. Ötéves kislányát fehérjeallergia miatt kezelték, s ez megfelelő étrendet követelt. Egy buszgarázs felett laktak, a kicsire gondolva úgy határozott, hogy olyan helyen telepszenek meg, ahol jobb a levegő. Ezért Budaörsön vett egy nyaralót, s azt lakóházzá minősíttette, majd hozzáfogott az átalakíttatáshoz. Mindez sok pénzt igényelt, s így nem túlzók, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal dolgozott. Teendőiről részletes információkkal szolgál az a cikk, amelyet Borenich Péter írt, s az eset körülményeit taglalja, méghozzá dicséretes alapossággal. Nem is szólva az igen rokonszenves humánumról, ami áthatja a Pagodában megjelent írás minden sorát. (Mónika, egy baleset anatómiája.) „Veres Ági szerkesztett egy műsort, ahhoz készített riportot. Ági olyan anyagot kért tőle, amit nagyon ritkán tudunk megcsinálni. Ez egy majdnem szép történet volt. Egy pedagógusnő jövedelme kiegészítésére csinált egy kocsmát a garázsában. Ebbe ... volt tanítványai, a környék fiataljai jártak, akiket ő jól ismert. Lehetett játszani, beszélgetni. Nagyon berúgni nem lehetett, kiabálni sem. Hogy tudják a szülők, hova járnak a gyermekek, írt egy levelet, s minden szülőt odahívott szülői értekezletre. Erre ... ment el Mónika. Sajnos, másnap reggel csak a kazetta érkezett meg. Itt tanakodtunk, hogy mit csináljunk vele. Hogyan lehet a halállal küzdeni úgy, hogy nem veszünk róla tudomást? Végül is nekiláttunk, Wágner Marcsival megvágtuk a riportot, aznap adásba is került.” A zsurnaliszta említi a magánbajokat is:- „Volt, amikor kettesben éltek. Volt egy férje, akitől elvált. Úgy tudom, hogy nyolc-kilenc hónappal ezelőtt úgy döntöttek: mégis megpróbálják együtt. 'Se vele, se nélküle' kapcsolat volt köztük. Mi azt tapasztaltuk, hogy bármilyen konfliktusokkal teli volt is ez a házasság, azért igazán mindig csak Sanyira tudott számítani. A gyerek nevelésében mindig együtt voltak. Abban mindig békesség volt közöttük. Amikor igazán nagy bánata volt, akkor mindig Sanyi jött, és ő segített neki. S számított is rá. Mi szorítottunk neki, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatuk.” A nagynéni felidézi a karambol történetét is:-Békéscsabáról jöttek visz- sza. Kecskeméttől néhány kilométerre, a lakitelki elágazás előtt belerohantak egy kivilágí- tatlan vontatványba, amely egy mezőgazdasági traktorból és egy pótszerelvényből állt. A sofőr tompított reflektorokkal haladt, mert jöttek vele szemben a kocsik. Emiatt későn érzékelte a bajt. A szembejövő jármű még elhaladt mellettük. Amikor a vezető meglátta a szénával megrakodott szerelvényt, már semmit sem tudott tenni. Mindez azért történhetett így, mert a túl méretes vontató kivilágításáról sem gondoskodtak. Aztán egyéb motívumokra is fény derült. Igaz, az „ütköző” sem fogyasztott alkoholt, ám nem volt forgalmi engedélye, s a rendszám is hiányzott. Unokahúgom viszont áldozattá vált. Súlyosan megsérült, feküdt, nyöszörgőit, arca csupa vér volt. Rohammentő érkezett, s beszállította a kecskeméti repülőskórházba. November 11-én felvitték a budapesti Honvéd Kórházba. Eleinte lélegeztetőgépre is szüksége volt, s úgy tűnt, hogy megmaradása is kétséges. Szerencsére nem ez történt, de - s ezt hangsúlyozni szeretném - mindmáig magatehetetlen... Hivatalos érdektelenség Jobb érzésű kollégái azt tették, amit ilyenkor kell: összefogtak érdekei képviseletéért. Több helyütt kopogtattak, de semmire sem jutottak. Egy-két esetben még az előírásos, a csak szavakban megmutatkozó együttérzés is hiányzott. Abban a régebbi cikkben arról is szó esik, hogy a rádió képviselői meglehetősen ridegen, majdhogy bürokratikus szabályosságokkal reagáltak a jelzésekre. Dr. Kóber Erika vezető jogtanácsos akkor kifejtette, hogy nem állapíthatja meg a jogi kötelezettséget, mert nincs szakértői vélemény. Hozzátette: ha lesz, ha tisztázódik, hogy ki okozta a balesetet, akkor már lehet lépni. Ha az MR munkatársa okozta, akkor a részvény- társaság nemcsak erkölcsi, hanem anyagi felelősséggel is tartozik. Ha a másik felet illeti a megrovás, akkor őt kell keresni. Felhívtam a szakembert, s álláspontja azóta sem változott. Kiemelte: máig sem ismeri a részleteket, azaz voltaképpen nincs miről nyilatkoznia. Megnyugtattam, ilyesfélét nem is kérek tőle, mindössze arra vagyok kíváncsi, hogy változott-e a megítélés, s izmo- sodott-e az egykori emberség palántája, amelyet - jelképesen szólva - a totális kiszáradás fenyegetett. Most sem hathatott át semmi féle eufória, csupán annyit tudhattam meg, hogy a cég kétszázezer forintot utalt át a MUOSZ Szolidaritási Alap számlájára, s ezt a summát Mónika és családja veheti majd át. Ha precízebbek akarunk lenni, akkor hozzá kell tennünk, hogy erre csak az utóbbi fél lehetett képes, hiszen az előbbi - mint már jeleztük - mozgásképtelen. Az is kiábrándító, hogy a csűrés-csavarás folytatódott. Nem akarom ezzel untatni az olvasót, ezért csak a lényegét fogalmazom meg. Fiatal pályatársunk - mivel az általa alapított BT belső tagja volt - tragédiáját nem minősítik üzemi balesetnek. Akkor sem, ha a részvénytársaság kocsijában ült a tragédia pillanatában. Minek folytatni? Azt hiszem, ezek az adalékok önmagukért szólnak, s egy olyan kor légkörét érzékeltetik, ahol az egymás iránti szolidaritásnak lassan már nyoma sem lelhető. A meghökkentő érdektelenséget kizárólag a rádiósok és a tévések összefogása oldotta fel. Mindkét helyütt plakátot függesztettek ki, s szorgalmazták a szolidaritást. S nem is eredménytelenül, ugyanis számosán átérezték a tragédiát, igyekeztek azt valamiképp enyhíteni pénzadományukkal. Ismét S. 0. §. Az eset sokakban keltett csalódást, jó néhányan nem értik - e sorok írója se -, hogy miért kell oly keményen ragaszkodni a törvények reguláihoz, amikor nemesveretű cselekvésre lenne szükség. De hát épp ez maradt el. Persze csak hivatalos részről. Most azért is utaltunk különböző motívumokra, hogy felébresszük az alvó lelkiismeretet. Jó lenne, ha az érintettek rájönnének arra, hogy a humánum nem a paragrafusokhoz kötődik, hanem szívünkből fakad. Pontosak az előírások, de valamennyit félresöpörheti az őszinte segítő szándék. Az, ami eddig egyesek részéről hiánycikk volt. Az illetékesek még vizsgálódnak, de végül is csak kiderül, hogy ki a vétkes, s annak bizony fizetnie kell. Nem óhajtok jogászkodni, csak arra hivatkozom, hogy Mónikát hivatásának teljesítése során érte ez a sorscsapás. Másképpen fo- gálmazva, az MR vezetése is többet törődhetne jövőjével. Korábbi egészségét már nem lehet visszaadni, mégis sokat jelenthet a külföldi gyógyítás. A família is kéri a jó érzésű polgárok támogatását. Aki erre elszánja magát, az általa felajánlott összeget a MUOSZ Szolidaritási Alap: 12710005- 10400428-00428001 számú számlájára Korvin Bank, Budapest, V. kér. Hold utca 25. címre kéretik befizetni. Emellett feltétlenül tüntessék fel az alábbi szöveget a pénz rendeltetésére vonatkozóan: Céltámogatás Palásti Mónika részére. Örök optimistaként bízom abban, hogy számosán meglelik a segítségnyújtás hullámhosz- szát, s legalább megkönnyítik annak a napjait, akinek az utóbbi időben kijutott a megpróbáltatásokból, akinek kislánya abban reménykedik, hogy édesanyja rendbe jön, s éppúgy törődhet vele, mint valaha. Pécsi István H «a > c g 2 u > e C IS a si> * r % Z W ft. ans Z n Z v< & 5 ■<$
