Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

... lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt fel... Az ismeretlen Németh Albert M egyénk déli vidé­kének, a volt hevesi járás területének a múlt században jellegzetes alakja volt Németh Albert földbirtokos, politikus. Ki is volt ez a ma már is­meretlen férfiú? Hevesen született 1820-ban, vagyon­talan nemesi családban. Apja császári és királyi szá­zados volt. Gimnáziumi tanulmányai után beiratkozott az egri jogi iskolába. Jogi tanulmá­nyainak befejezése után azonnal közszolgálatba lé­pett. 1845-től a tárnái járás alszolgabírája volt. Élénken részt vett az 1840-es évek kezdetétől a megyei politi­kai küzdelmekben, a sza­badelvű ellenzék politikai harcaiban. A törvényható­ságban kérlelhetetlen szó­szólója volt a demokrata irányú haladásnak, azoknak az eszméknek, amelyek 1848 márciusában diadalra jutottak. Nem véletlen, hogy az első képviselő-választá­sokon, június 26-án a tisza- nánai kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Amikor azonban arra volt szükség, hogy fegyvert ve­gyen kézbe, a legelsők kö­zött cserélte fel a képviselői széket a huszárnyereggel, s beállt a nemzetőrök közé. 1849. január 30-án alszá- zadosként beállt a Hajdú- kerületben szervezkedő 17. Bocskai-huszárezredre. Márcijus 12-től főszázados lett. Áprilisban ezredével a felső-magyarországi IX. hadtesthez osztották be. Jú­lius 14-én Heves megye egyik nemzetőr őrnagyává nevezték ki. A szabadságharc leverése után rövid ideig besorozták a császári hadseregbe. Mi­után az osztrák hadseregtől megszabadult, pusztacsászi birtokára vonult vissza gaz­dálkodni. Ám 1864-ben be­kapcsolódott az Almássy- féle függetlenségi mozga­lomba, amelynek során le­tartóztatták, de bizonyíté­kok híján felmentették. Az 1867-es kiegyezés után új szakasz kezdődött el politikai és közéleti pályafu­tásában. A kiegyezés évétől országgyűlési képviselő lett, bekapcsolódott az 1875-ben alakult Függetlenségi Párt tevékenységébe. Az ország- gyűlésben előbb a hódme­zővásárhelyi kerületet, majd a dunavecseit képviselte. Áz Országházban és a megyei közgyűléseken a kiegyezés ellen foglalt állást. Érdemes szólnunk róla, mint emberről is. Rendkí­vüli volt emlékezőtehet­sége. Amit egyszer-kétszer elolvasott, kívülről tudta. Arany Toldiját képes volt szóról szóra elmondani. A római klasszikusokból lap­számra idézett. Erényeiért kedvence volt minden társas összejövetelnek. Barátjának mondhatta többek között a nagy természettudóst, Her­man Ottót is. A közéleti férfiú, az 1848-as eszmék ren­díthetetlen harcosa 1887. május 28-án hunyt el. Két gyermeket - Albertet és Lajost - hagyott maga után. Szecskó Károly Kedves Olvasó! Március idusán, nemzeti ün­nepünkön, történelmi sétára invitálom Önöket városunk 1848-49 -es történelmi emlék­helyeire, hogy néhány pilla­nat erejéig emlékezzünk azokra, akik egriként vagy Egerben jártukban független Magyarországot, önálló nem­zeti létet akartak a XIX. szá­zad közepén. Kezdjük barangolásunkat a belvárosban. A Dobó téri vá­rosháza pazarul felújított, de patinás előcsarnokában nagy­méretű „Honvéd emlék" fel­Reményi Ede hegedűművész iratú márványtábla 21 olyan egri származású honvéd nevét sorolja, akik a szabadságharc idején hősi halált haltak. Mivel e táblát a rohanó egri polgár, de talán a még itt dolgozó hivatal­nok, vagy a szombatonként sű­rűn forgó násznépi sokadalom sem igen olvassa, most felsorol­juk e hős honvédeket: Abonyi Mihály, Csiky Árpád, Dobrót- hay István, Kalapács István, Kállay Mihály, Kiss Ferencz, Koncz Ignácz, Korózs János, Kotriha János, Kovács János, Kovács József, Köblő István, Mihók Károly, Renn József, Ri- bus János, Sill Imre, Szabó Kálmán, Szilágyi János, Urbán Ágoston, Vincze János, Zsiho- vits István. Ha ma még bármely egri család valamelyik szépap­jára ismer, s bizonyítható do­kumentumokkal is rendelkezik, kérem, tegyék azt közzé! A Dobó tér 8. szám alatti há­zon olvasható Réményi Ede em­léktáblája. A XIX. század ele­jén Miskolcon született, világ­hírűvé vált hegedűművész, még elemi iskolai tanuló korában, az 1836-37-es tanév idején lakott ebben a házban. Reményi húsz­évesen, a forradalom és szabad­ságharc idején Görgey Artúr egyik segédtisztje, hadtestének tábori zenésze volt, ezért a bu­kás után emigrálni kényszerült. A fiatal művész Amerikában, Angliában és Franciaországban lelkesen terjesztette a magyar zenét, baráti kapcsolat fűzte Liszthez és Brahmshoz is. Csak 1860-ban, amnesztia után térhetett vissza szeretett Magyarországára, ahol a pesti Nemzeti Színház magánhege­dűseként kápráztatta el hallga­tóságát. Sokat tett '48 emléké­ért. A fővárosi Petőfi- és Szé- chenyi-szobor felállítása jó­részt a Reményi fivéreknek kö­szönhető. Reményi Ede 1898- ban, New Yorkban hunyt el. Azt már valóban kevesen tudják, hogy a Dobó téri Cent­rum Aruház valamikori helyén állt egy piciny házikó, amely­ben 1829-ben született a len­gyel származású Nyizsnyay Gusztáv, aki odaadó, lelkes híve volt a magyarság szabadság- harcának. Áz önkényuralom időszakában a „magyar truba­dúrnak” is nevezett neves dal­költő és zeneszerző Nagykőrö­sön még dalárdát is alapított. Eger és Petőfi Sándor nélkül váro­sunkban is elképzelhetetlen az emlékezés. A Hittudományi Fő­iskola Foglár utcai épületén látható Petőfi Sándor emléktáb­lája. A költő 1844. február 18-21. között néhány napot vendégeskedett Párkányi Bélá­nál. Ekkor írta a híres „Egri hangok” c. költeményét, mely­nek negyedik versszaka ma is megdobogtatja az egri szívet: „Idelátszik a hegy is holl Dobó a hír könyvibe! Nagy neve örök betűit! Török vérrel írta be...”. Természetesen március 15- én a leglátogatottabb zarándok- hely Egerben is a Petőfi téren álló Petőfi-szobor. A dicső for­radalom 100. évfordulóján, 1948. március 15-én avatták Orbán József alkotását, mely ta­lapzatán büszkén hírül adja a világnak: „Mert nem árva már! az egykor árva hon..." (Egri hangok). Történelmi múltidézőnket folytassuk még a város belső negyedeiben. A Minaret árnyé­kában húzódik a Knézich Ká­roly utca. A névadó egykori la­kóházát 1975-ben az új kórház építése miatt lebontották. A horvát származású hadap­ród, majd százados 1844. jú­nius 3-án vette feleségül az egri Kapitány Mihály városi szená­tor leányát. A fiatal tiszt 1846 és 1848 között az Egerben ál­lomásozó 3. honvédzászlóalj­nál szolgált, s felesége hatására, az 1848-as forradalom alatt a magyarság ügyét a sajátjának érezte. Részt vett a szolnoki, a tápióbicskei, a nagysallói és a váci csatában is. 1849 elején már tábornoki rangot kap. A vi­lágosi fegyverletételt követően Haynau táborszernagy haditör­vényszéke 1849. szeptember 26-án kötél általi halálra ítélte nyolc tábomoktársával együtt. Knézich Károlyt, a hős horvá- tot, a magyar ügy tántoríthatat­lan hívét Aradon végezték ki 1849. október 6-án. Franz Bott hóhér negyedikként szólította a 31 éves, kétgyermekes család­apát, akinek felesége a tragédiát követően megőrült, majd rövi­desen meghalt. Az árván ma­radt Knézich lányokat Bartako- vics Béla egri püspök gyámolí­totta. Knézich Károly A Kossuth Lajos utca 16. szám alatt, a mai Heves Megyei Könyvtár épületében, az egy­kori Nagypréposti palotában lakott 1849. február 25-26-án a kápolnai csata előtti napokban a lengyel származású Dem­binszky Henrik, a magyar hon­védsereg Görgey Artúr után ki­nevezett főparancsnoka. A Fellner Jakab tervezte épület­1848-49 ben tartották a csatát megelőző haditanácskozást, amelyen Görgey Artúr és Klapka György tábornokok is részt vet­tek, majd Dembinszky a palota erkélyéről fogadta Eger népé­nek fáklyás felvonulását. S a ház még egy dologról neveze­tes, 1849. március 13-án váro­sunkon való átutaztában Kos­suth Lajos az erkélyről emléke­zetes beszédet mondott. Sajnos, a vesztes kápolnai csata - 1849. február 26-21. - után a Líceum épülete csak mint ideiglenes kórház segítette a szabadságharcot. A kápolnai ütközet mintegy 200 sebesült honvédjét itt ápolták. Sétánk következő állomása a Kovács János út 2. számú ház. Itt született 1807. szeptember 7-én Lenkey János, a későbbi legszánandóbb sorsú aradi vér­tanú. Lenkey már 20 éves korá­tól a württembergi huszárezred egyik századparancsnokaként szolgált, majd a szabadságharc hívó szavára huszárszázadával azonnal hazaindult galíciai ál­lomáshelyéről. Petőfi húsz versszakos nagy költeménnyé] adózott Lenkey századának. „Dicsőfiák ők!... százszor kiált­játok! Majd rájok az éljent...”. Komárom várőrségének egykori parancsnokát Kossuth Lajos 1849. március 15-én tá­bornokká nevezte ki. A „bres- ciai hiéna” foglyaként Lenkey János is Aradra került, de meg­romlott egészségi állapota át­menetileg megmentette október 6-a szörnyűséges napjától. „Szegény szeretett jó öcsém! Bajtársaid, akik előrementek, dicső halált haltak, és te a rej- tekben nyomtalanul ily kutya halállal kell hogy kimúlj!” írta róla bátyja, a huszárezredes, Lenkey Károly. Lenkey János fűtetlen, ablak nélküli cellában, sebesülten, elborult elmével, minden ápolás nélkül halt meg 1850 februárjában, s „követte” 13 vértanú társát, hisz ő is közé­jük tartozott. 1936-ig pihent a gyászos emlékű aradi sáncárok rideg rögei alatt. Ekkor hozták haza hamvait szülővárosába, s a Kisasszony temetőben kapott végső nyughelyét. Ő az egyet­len aradi vértanúnk, aki a mai Magyarország földjében pihen. Ebben a temetőben nyugszik bátyja, Lenkey Károly, aki 1874-ben hunyt el. Keszlerffy Theresia két hős fiára hálával gondolunk. Lenkey tábornok alakját egy krómacélból készült szobor is hirdeti, a róla elnevezett hon­véd középiskola udvarán. A kétszeres Munkácsy-díjas Va­sas Károly szobrászművész al­kotása a honvédtábornok mar­káns portréja alatt lévő kör­plasztikán a legendás Lenkey- huszárokat eleveníti meg. Jó lenne, ha erről a szoborról nemcsak az oda járó diákok tudnának! Megállásra késztet a Csiky Sándor utca 26. számú ház is. Ebben a házban született 1805- ben Csiky Sándor, aki fiatal ügyvédként kapcsolódott bele a reformkori küzdelmekbe. 1845-ben már az egri Védegy­let elnöke volt, 1848 nyarán pedig mint a helyi nemzetőrség századosa szolgálta a szabad­ságharc ügyét. A bukás után, az önkényura­lom éveiben a Nánássy-pincé- ben az ő vezetésével gyűltek össze az egri ellenállók (Ko­vács János u. 19.). Az osztrák titkosrendőrség emberei a pince szellőzőjén ke­resztül kihallgatták az összees­küvőket, s így került Csiky Sándor a hírhedt Kufsteinbe. Á halálos ítéletet 6 évi várfog­ságra „enyhítették”. Miután 1854 januárjában szabadult, visszakerült Égerbe, és 1860- tól Eger polgármestere lett. El­lenzéki politikusként nem fo­gadta el az 1867-es kiegyezést. 1892-ben hunyt el. A Trinitárius utca 1. szám is emlékeztet 1848-ra. 1848 őszén a dunántúli sikeres harcok so­rán a magyar honvédsereg 769 hadifoglyát kísérték Egerbe, s itt az egykori Trinitárius- laktanyában őrizték őket az itteni pol­gárőrök. In­nen rövidesen Gyöngyösre szállították őket, majd Windisch- grätz csapata­inak közeled­tére szabadon bocsátották a többségében délszláv hadi­foglyokat. A Deák téren néhány éve újra lát­ható a csá­szári és kirá­lyi 60. ma­gyar gyalog­ezrednek, mint Eger város háziezredének emlékoszlopa, amit Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei alapján Kienle György szobrász készített még 1932-ben. Az obeliszk bal oldalán, az ezred legkimagaslóbb fegyver­tényei között, az 1859-es ma- gentai és solferinói csatákat megelőzően sorjáznak 1848^49 híres csatahelyei: Pákozd, Schwechat, Kápolna, Komá­rom, Szolnok, Isaszeg, Vác, Nagysarlós (!), Budavár... A Nagy sarlós név valószínűleg hibás véset, hisz ilyen nevű csa­tahelye nem volt 18484-9-nek. Az igazi hely Nagysalló volt, Érsekújvártól északkeletre, ami ma Szlovákiához tartozik. A Garam folyóhoz közeli telepü­lés mellett 1849. április 19-én Damjanich verte meg a Nyitra vonalát védő Wohlgemuth altá­bornagy csapatait. Kienle György 65 éve nyil­ván kegyelettel véste a betűket: „Beszél e kő! Regéli hősi tette­ink! Hogy majd ha újabb tettre! Hív a hon megint! Példánk nyomán! Könnyű legyen az ál­dozat.” A Deák térről - (Deák Fe­renc, a haza bölcse volt az első magyar kormány igazságügy­minisztere) - a volt Trinitárius- laktanya mellett elsétálva jutha­tunk el a Hatvani. temetőbe, ahol a szabadságharcot több síremlék' is idézi. Láthatjuk azt az emlékművet, amelyet 1878- ban emeltek a kápolnai csatá­ban megsebesült és Egerben meghalt honvédek tiszteletére. Suhogó fenyők árnyékában itt pihen Nagyajtai Cserey Ignác (1806-1897) honvédezredes, aki a pesti Honvédmenedékház első parancsnoka volt. Síremléke fémöntvényeit a híres egri lakatosmester, Gönczy Károly készítette. „Nagy volt mint honfiú, nagy mint! ember s barát! Honán kí­vül sokan áldják dicső porát! kik benne egy közös „atyát" vesztének el.! Jóságos tetteit Is­ten jegyezze fel!" Ebben a sírkertben találjuk még Timon ' Zsigmond (1816-1876) honvédhuszár őr­nagy nyughelyét is, aki a sza­badságharc alatt a magyar ösz- szes hadsereg főpénztárosaként szolgált. Kissé bozótos, alig észrevehető környezetben lel­jük meg Rapaics Dániel hon­védezredes sírját, pedig már 1887 óta talált itt nyughelyét nejével, Hartung Eufrozinával. A nagy író, Gárdonyi Géza családjából itt pihen az édes­anya, özv. Ziegler Sándorné született Nagy Teréz, akinek férje, Ziegler Sándor abban a „halálfejes” légióban szolgált hadnagyként, amelynek jel­szava így szólt: „Nem kérünk pardont, de nem is adunk!” Gárdonyi édesapja jó barátja volt Petőfinek, bizalmasa Kos­suthnak. Az „1849-49-iki hon­védelem fegyvergyárosa” sírját a kápolnai temetőben tisztelhe­tik meg. Sétánk végén kanyarodjunk vissza a belvárosba. A Pyrker tér bizony már a bukás előjeleit láthatta 1849 júliusában. A régi egriek által „vásártérinek ne­vezett környéken már az oszt­rákokat segítő orosz cári csapa­tok állomásoztak. Ekkor már egyre bizonyosabbá válhatott, hogy Kossuth Lajos egri szüle­tésű kapitányai: Andrássy Jenő százados, Erdélyi József száza­dos, Jablanczy Ignác százados. Murányi Ferenc főhadnagy és Tury József főhadnagy e hűtlen kor utolsó híveiként szolgálták a magyar szabadságharc ügyét. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnö­keként, munkatársaival az Ér­seki Palotában lakott (ma: Szé­chenyi u< 1-3.) 1849. március 30-31-én. A palota udvarán, hintója lépcsőjén tartott beszé­dében mondotta Egerről a ké­sőbb márványtáblába vésett mondatot: „Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafisá- got.” Szép tavaszt, jobb sorsot! Dorkó Attila Eger Vára Baráti Köre Henryk Dembinski

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom