Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

I 6. oldal Horizont 1997. február 1., szombat A helyszínen tapasztaltuk: Belgrádban áll a bál A tüntetők fütyülnek a rendőrkordonra Belgrádban áll a bál. Sípoktól, fütyülőktől, dudáktól hangos a város. Karneváli a hangulat, mint nálunk szilveszterkor. Az utcán a vattacukros mellett sültgesztenye- és szotyolaárus, a rikkancs szomszédságában zöldséges kínálja portékáját. Ének, tánc, zajongás. Csak hát körös-körül mindenhol rohamosztag, rendőrkordon. Balkáni állapot. Belgrád központjából visszavonták a rohamrendőröket, de még aznap délután ismét kivezényelték őket fotó: lehoczky Péter A másfél milliós szerb főváros­ban 70 napja fordult fel ismét a világ. Ennyi ideje tart ugyanis a Zajedno (Együtt) ellenzéki pártkoalíció, illetve az egyete­misták tüntetése. Elsődleges céljuk a szerbiai helyhatósági választások eredeti eredménye­inek az elismertetése, valamint Milosevics elnök lemondatása. Nagyjából ennyit tudunk, ami­kor célba vesszük újvidéki kí­sérőnkkel, Kotta Gyulával Belgrádot. Az oda vezető autó­pályán leszurkoljuk a 10 már­kás autópályadíjat, pedig nem is M5-ösnek hívják. Kotta úr kifakad: 150 márkás szerbiai havi átlagfizetés mellett van képük ennyit elkérni?! Nem csoda, ha a szerb elnök ellen fordul a kisemmizett, elszegé­nyedett tömeg. De hát milyen sokadalomról is beszél kísé­rőnk? Belgrád központja kora délután nem árulkodik semmi rendkívüliről. Aztán a magyar nagykövetségen szembesülünk a tényekkel. Szent Száva napját ünnepli a szerb pravoszláv egyház, a körmenet reggel le­zajlott, erről lekéstünk. Mivel körmenetről van szó, a százez­res menetoszlop azon az utcán is áthaladt; ahol a diákok alkot­tak kordont már 178 órája a rendőrkordonnal szemben. Kénytelen-kelletlen a hatalom hajnalban visszavonta a rendőr­Az utánpótlás biztosított séget, mert a hívek elől Belgrá­dot egyszerűen nem zárhatták le. Informátorunktól megtud­juk: bár nagy ünnepe ez a szerb ortodox egyháznak, de tavaly ilyenkor csupán néhány száz fős csoport vonult végig a váro­son. A mostani százezres töme­get maga a 80 éves Pál pátri­árka vezette, és egyértelműen üzent Milosevicsnek: az egyház az ellenzék oldalára állt. Mun­kanélküliségtől azért nem kell tartanunk - adják tudtunkra -, mert az Együtt koalíció a Köz­társaság téren megtartja szoká­sos tüntetését Vük Draskovics- csal, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnökével, valamint Veszna Pesiccsel, a Szerbiai Polgári Mozgalom elnökével. És Milosevicset ismerve, az el-- nők a rendőrkordon újbóli felál­lításán sem habozik, ha szüksé­gét látja. Akkor hát séta. Egyébként is így- nevezik a spontán kialakuló megmozdu­lásokat, melyek a város 30-40 pontjáról indulnak ki, és duz­zadnak fel egy-két-ötezresre, majd sokszor kapcsolódnak egymáshoz. Csupán egyete­mista és pártpolitikai tüntetés­nek nehezen nevezhetők, hi­szen kisgyermektől a dédszülő korúig széles a skála. Persze, nem is egészségügyi sétáról van szó, mindenki hozza a saját követelését. Két egyetemista lányhoz csatlakozunk. Transz­parensükön a felirat: „A vörös mennyországból vörös véged lesz." Milosevicsről alkotott véleményükhöz egy újságot, a Mi anyakocánk címűt melléke­lik. Az utolsó oldalon egy kép, rajta lemeztelenítve Szaddam Húszéin és Milosevics. A. szö­veg: „A két rossz álom”. Az egyetemista feketehumor gyöngyszemeit, a- transzparen­seken megjelent feliratokat már könyvben is kiadták. Ez is megvásárolható az utcán, a szöveges kitűzőkhöz hason­lóan. „Az idő teremt, az idő rombol" - próbáljuk magyaro­sítani a szerb egysorost, de az árus megvetően néz ránk:- Maguk is csak ötleteket akarnak lopni a jelvényszöve­gekhez. Kereskedői ötletekben nincs hiány. A sípok, dudák a legke­lendőbbek, a legegyszerűbbek két-három dinár között (50-75 forintért) találnak gazdára. Draskovics fotójával díszített falinaptárakat. „Együtt a győze­lemért” feliratú zászlókat is kí­nálnak. Nézelődésre azonban nincs idő, a forgatókönyv fel­borul. Mégis jönnek az egye­temisták, mégis feláll pillana­tok alatt velük szemben a rend­őrkordon. •- Belgrádi rendőrt alig lát itt, a többséget úgy hozzák ide vidékről - ecseteli egy fiatal­ember. - Másfél-kétórás, szol­gálat után „sorokat” cserélnek, nehogy elveszítsék a rendőrök a fejüket. Mert Milosevics igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy erőszakot nem alkalmaz­nak. A rendőröket jól megfize­tik, nem köti őket hozzánk semmi, a hatalom bástyáit al­kotják. Legalább annyi a fegy­ver a rendőrségnél, mint a had­seregnél, akik azonban már át­álltak hozzánk. A hírt többen is megerősítik, mintegy száz katona civilben, katonakönyvet lobogtatva csat­lakozott a tüntetőkhöz. Mások hozzáteszik: leszerelt, nyugdí­jas katonákról van csak szó. Egy jelenleg is aktív ezredest állítólag kiszúrtak azért a tö­megben, de azóta ő már bizto­san nem tagja a szervezetnek - hangsúlyozzák. A rendőrkor­donnal szembenállók a legkü­lönbözőbb módokon „ingerük” az egyenruhásokat. Egy fiatal pár például forró csókolózásba kezd.- Ha másban nem is, de a szerelemben muszáj bízni - bontakozik ki a lány öleléséből a fiú. Egy másik fiatalember „Mi­losevics, vége” feliratú papírral áll három órája a kordonnal szemben, és folyamatosan nyomja a szöveget az egyenru­hásoknak:- Addig állok itt, amíg a pa­pír tartalma be nem teljesedik - válaszolja kérdésünkre. Hogy „repkednek” a mínu­szok? Szerinte ez csak szokás kérdése, kellemes a hőmérsék­let, de valami van a levegő­ben...- Maguk magyarok? Büsz­kék vagyunk önökre, mert van egy Václav Haveljük - téved egyet. - Ezitt a diktatúra egyik utolsó bázisa Európában, de Szerbia nem nyugszik bele - te­szi hozzá. - Tudja, van nálunk a történelmi négy „C” betű. Csak a megértés menti meg a szerbe-' két - ennek a kifejezésnek a kezdőbetűi. Mi egy betűt megváltoztat­tunk, és így az új kifejezés: Csak a séta menti meg a szer- beket. Közben száz méterre a kordontól, a Köztársaság terén, melyet a legtöbben már a De­mokrácia tereként emlegetnek, több tízezres tömeg verődik össze, és hallgatják az ellenzéki vezetőket. Draskovics beje­lenti: aznapi hír szerint egy ille­tékes belgrádi bíróság meg­semmisítette a választási bizott­ság azon döntését, mely szerint az ellenzéki koalíció szerzett abszolút többséget a belgrádi helyhatósági választásokon. A sípok, dudák fülsiketítő üzem­módba lépnek. De még erre is rá lehet tenni egy erősebb fú­jással, amikor Draskovics beje­lenti: tudomása szerint a hata­lom a rendőrséget utasította, hogy verje szét az ellenzéki tün­tetéseket. A beszédek után, 17 óra kö­rül a tömeg oszlana, de nem várt esemény történik. Megje­lenik a pravoszláv egyház egyik vezetője, és átvág a rend­őrkordonon. Több ezren csatla­koznak hozzá. Közös séta né­hány száz méteren keresztül, a forgalmat megbénítva. De az autósokat ez egyáltalán nem zavarja, inkább ők is győzelmi dudaremekeket adnak elő. A rendőrök a zűrzavar hatá­sára oda összpontosítanak, így átjuthatunk a túloldalra, ahol az Együtt koalíció egyik szerveze­tének, a Demokrata Pártnak a székhelye található. Slobodan Vuksanovics szóvivő állandó mozgásban van, hol az ablak­hoz siet, hogy az utcai fejlemé­nyeket szemlélje, hol telefon­hoz hívják. A szüneteket ki­használva arról kérdezzük, hogy meddig tarthat ez a „dön­tetlen” állapot.- Akár egy évig is - vála­szolja. - A hatalom számára ijesztő és idegesítő, hogy na­ponta összejön 150 ezer ember, és kitartóan, de ugyanakkor bé­késen tüntetnek. Milosevics többször bebizonyította, nem érdekli a nép, ha kell, rendőri erőket vet be, akár erőszakra való felhatalmazással is. Soka­kat nem is a tömegben, a nyílt terepen bántalmaznak, gumibo­A pravoszláv egyház képvi­selőjének megjelenése fo­kozta a hangulatot toznak, hanem kifigyelve, ha­zafelé menet, egyenként, a sö­tétben. Milosevics minden bizony­nyal a továbbiakban is megpró­bálja a figyelmet elterelni, pél­dául Koszovóval vagy csalóka ígéretekkel. Ha úgy látja jónak, ellentüntetést szervez. Akadt már példa arra, hogy vidéki munkanélkülieket hozatott fel busszal, fizette, etette őket. Reméljük, hogy nem robban ki polgárháború, és teszünk is ezért. Sokszor mi állunk a nép és a rendőrség közé, hogy meg­akadályozzuk az incidenseket. Céljainkat azonban nem adjuk fql, itt (már nem lehet vissza­kozni. Este fél nyolc, kezdődik az állami tévében a híradó. A sí­pok, fütyülök, dudák csúcs­üzemben. Száz méterre a rend­őrkordontól egy McDonald’s étterem tele vendéggel, jórészt tüntetőkkel, akik békésen, mo­solyogva falatoznak, beszél­getnek. Nemcsak egymással, hanem a betévedő rendőrökkel is. Ha valaki csak ezt látná, el sem hinné, hogy Belgrádban áll a bál. Nyemcsok László A Köztársaság terén mindennap tízezrek gyűlnek össze Vük Draskovics (képünk közepén) nem cenzúrázza a transzparensek szövegét, de szívesen adja hozzájuk a nevét A szerelmeseket a rendőrkordon sem választhatja szét. A fiatalok a tiltakozás legváltozatosabb fajtáit eszelték ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom