Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

1 Polgármesterkor A mentő vitte el az egyik kedvenc polgármesteremet. A hordágyon lehúzta ujjáról a karikagyűrűjét, lecsatolta karóráját, családjának még szüksége lehet rá e világon, ő meg mit kezdene értékeivel odaát. Kalimpált a szíve, vert vagy háromszázat is percedként. Az én egyik kedvenc polgármesterem nem hitte, hogy ezt megúszhatja. Apja is fiatalon ment el, bácsikája is, pedig ők nem álltak égy falu élén. Okét nem izgatta, nullszaldós lesz- e a költségvetés, vagy éppenséggel átjutnak mínuszba, mert amit a törvény előír, azt ugyebár fizetni kell. Mese nincs, hi­teltörlesztés viszont van. Emberünk akár nyugton is lehetne a bőrében, 400 ezer pluszt mutat a tervezet, sokan büszkék lennének, örülnének, nem kell újabb hitelért kilincselniük, dé ő nem örül. Nem érzi biztonságban a faluját. Akármikor jöhet valami krach. Aztán itt van ráadásként a családja. Gyerekei iskolások, azon töpreng egyre, hogyan biztosíthatná a jövőjüket. Bírja- e majd,a taníttatás költségeit? Pedig neki - a vállalkozónak - nincsenek filléres gondjai. Egyelőre. Valóban jobban él, mint azok a szerencsétlenek, akik segélyért járnak be a hiva­talba. akiknek tényleg nem jut a szájukba falat a hónap má­sodik felétől. Bevitték őt a kórházba, a tízágyas kórterembe. Nem is akart máshová kerülni, szépen is festett volna, ha nyafog, amikor a folyosókon is fekszenek. így legalább láthatta, mi­csoda nyomorúság a világ. Hogyan szaladoznak a nővérek, panasz nélkül, mosolyogva kimosni a szarból azt, akit a bo­korból, félig fogyotton kapartak elő a mentősök. F eküdt a belgyógyászaton, s csak az motoszkált a fejében: az Isten verje meg azokat, akik ágyszámot, létszámot csökkentettek, szociális hálóról papolnak, közben elvonnak, kizsebelnek, de nem átallják saját zsebüket degeszre tömni. Egy hét után gyógyultan engedte el öt a doktor. A napok­ban tárgyalja a testülettel a költségvetést. Menthetetlen. (négyessy) Lassíts, ha bírsz! A mai magyar vállalkozónak, üzletembernek, salabakter- nek, simlisnek, szendének, spekulánsnak, önbecsapó élet­művésznek ezt barátom (lásd a cím) ma hiába is mondanád: Lassíts, a mobiltelefonok zümmögnek helyetted is! Milan Kundra cseh-francia író egyik utóbb magyarított opusában a lassúságot, a lassítást mindenféle pikáns és áltör­téneti eseménybe ágyazva, telve malíciával és csehes-gallos iróniával, sőt íródiával! - ugyancsak figyelmedbe ajánlja, s a tiedbe is, jóakaratú olvasó. Leszaladunk a térképről. Itt negyven-ötven év múlva (mondjuk az Internet egyik múltbéli, öreg cápákról szóló al­könyvtárában) olyan képtelen röhej fogadja az arra kiérde­mesült vénségesen vén ősöket (politikaalakítók, csintalan ősgolyhók, koboldok, bohémek), hogy a MÚLT egyszerre és végérvényesen eltűnik. Alakítás-pihenés-alakítás-körforgás, tisztes arányokkal, évszázadosán átvett-konzervált értékekkel, rigolyákkal és mechanizmusokkal, de mindenképpen a folyamatosság je­gyében. így és ez kellene. Ha a homo sapiens ráérezne a valódi élet ízére, ha örülni tudna akár egy kellemesen eltöltött (s költött) vacsora ízé­nek, egy válaha volt randevú emlékének. (Utóbbira emlé­kezvén újra előadatva is nyílhat lehetőség.) Ha nem a min­denkori szerepjátszás adná az élet sava-borsát, ha a tett fon­tosabb volna a győzelemnél (a sikerességnél - uramisten, de elkoptatott szó), ha... Ki ne derüljön, hogy a magyarnak is cár kell! Szóval, lassítsunk, ha bírunk. Mindegy, a fene egye a mai viszonyokat, csak kinőjük, túléljük ezt is, most és máskor. Mundus vult decipi, ergo decipiatur! (A világ akarata, hogy megcsaljuk, hát tegyük is ezt!) (káló) Varázslat tojással, pálinkával Aki olvasta Roald Dahl „Jámbor örömök” című elbeszélését, tudja, micsoda értékek rejtezhetnek egy félreeső tanyán, egy pókhálós padláson, egy senki sem látogatta fészerben. Az ős­régi, ükapánk ükapja használta bútorok közül több szú-cse- megévé válik, jobb esetben asztalosmester kezére kerül. Hát, ettől óvjon meg minket az Isten! - tartja Fehér László restau­rátor, aki elmesélte, milyen műgonddal újítható fel egy taber- nákulum. Sőt azt is, hogyan ötszörözik meg millióikat a csalók. A mester munka közben Oktondiságra vall, ha valaki hasznavehetetlen lomnak kép­zel egy kopott, törött lábú szé­ket, vagy tűzre dob egy dúsan faragott szekrényajtót. Ha az il­lető úgy hiszi, lakótelepi laká­sában úgysem mutatna az ómama tálalója, felesleges is azt felújítani, maradjon az enyészeté..., úgyszintén hibá­san gondolkodik. Ha ő maga nem is viszi otthonába az antik komódot, némi ráfordítással pénzt csinálhat a tanti hagyaté­kából. A restaurált bútorokon ugyanis megakad az újgazdag szeme, s szívesen áldoz a hol­miért. Ehhez persze az kell, hogy a portéka mutatóssá vál­jék. Ám igazán értékessé csak egy szakember teheti azt. Fehér László restaurátor a XVI.-tói a XIX. század végéig készült bútorokat varázsolja gyönyörűvé. Miskolcon dolgo­zik ’89 óta, s hogy elismerik szaktudását, bizonyítja: ’95­ben megkapta a BNV-nagydíjat, majd az Országos Kézműves Kamara nagydíját. Pompás tár­gyainak, a 24 karátos aranyo- zású tükörkeretnek és a barokk gyöngyberakásos ülőgarnitúrá­nak nem bírt ellenállni a zsűri. A restaurálás fortélyai Óva intem a vállalkozó kedvű­eket, hogy maguk fogjanak egy régiség felújításához. Ám hogy fogalmunk legyen, miként tör­ténik a restaurálás, kiszedtem Fehér úrból a főbb lépéseket. Elsőként műszaki leírás ké­szül, felméri a hiányosságokat, majd irány a könyvtár, ahol megnézi, milyen lehetett teljes épségében egy hasonló darab. A bútor vegyszeres tisztítása után, mikor is megszabadítja a fát az olajfestéktől vagy a kály­haezüsttől, citlingezi a felületet. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén 0,1 millimétert leszed az anyagról, így az megszabadul minden szennyeződéstől. Következik a hiánypótlás, a felületkezelés, az összeenyvezés, szigorúan eredeti halenyvvel. Egyetlen asztal fedlapja egyna­pos folyamatos munkát igényel. Egy nap pihentetés után ráfé- nyezés, simára dörzsölés, ibere- zés. A végeredmény: elsírja magát gyönyörűségében a kun­csaft. Miként készül az aranyozás? A megtisztított, nyers fát he­gyikrétával kezelik, utána jön a bólusz (tojássárgájából kevert elegy), majd szarvasbőrrel si­mítják üvegsimaságúra a felüle­tet. A laparanyat achát-késsel vagy mókusecsettel viszik fel. Hogy a pirinkó darabok ne tö­redezzenek, szeszfőzdéből szerzett (nem bolti!) finom cse­resznyepálinkával ragasztják fel. A munkát csak az igazán tehetősek (nem a bérből, fize­tésből élők) rendelhetik meg, mivel az- anyag rendkívül drága. A kárpitozott ülőalkalmatos­ságok huzata alá rézrugót és af­rikot tesz a restaurátor, nem pe­dig szivacsot, szalmát, amit az asztalosok tömködnek a pár­nába. Isten ments az ál mnértőktől! Fehér úr elmondta, nagyon sok asztalos vallja magát restaurá­tornak, s vállalja el a munkát felkészültség nélkül. Ő a szak­mát öt évig tanulta az Iparmű­vészeti Főiskolán, s közben a gyakorlatban egy öreg mester­től vette át a tapasztalatot. Aki nem ért a restauráláshoz, több kárt tehet, mint hasznot. A csó­naklakkal kezelt faanyag hely­rehozhatatlan. Egy 12 millió fo­rintot érő tabemákulumot (Má­ria Terézia kori írókomód) úgy elbarmolt egy asztalos, hogy már' csak 1,5 milliót fizetett volna érte egy szakértő. Amíg a restaurátor minden pici darabkával napokig szöszmötöl, addig a (tegyük hozzá: lelkiismeretlen!) aszta­los inkább leszedi a motívumot a szekrényajtó jobb szárnyáról ahelyett, hogy a bal szárnyra is faragna egy hasonlót. Ha egy restaurátor hibát vét, elveszítheti az iparát, bevonják az engedélyét. A kontárok ki­szűrésére csak az a lehetőség maradt, hogy speciális vegy­szert kizárólag a bejegyzett, vállalkozói engedéllyel rendel­kező restaurátor kaphat. Királylány a spájzban Amennyiben őseink egyetlen valamirevaló fiókot sem hagy­tak ránk, hol bukkanhatunk eredeti, több évszázados re­mekre? A kastélyok államosításakor a szépséges bútorokat a cseléd­séghez mentették a nagybirto­kosok. Elvétve még most is fel­lelhetünk olyan darabokat, amelyek vagyont érnek. Sok esetben nem is sejthetjük, hogy a zöldre, fehérre, barnára má­zolt konyhaszekrény valójában egy elvarázsolt királylány. A natúr bútorok koráról a nyers fára ragasztott lemez vas­tagsága árulkodik. Régen 3 mil­liméternél vékonyabbra nem tudták vágni az anyagot, ez a svartni. Később jelent meg a már vékonyabb furnér. Rendkí­vül értékes a tömör cseresznye­vagy diófából faragott, esetleg intarziával díszített bútor is. Csalók és zugárusok Keveseknek adatik meg, hogy — mondhatni: tálcán - örökség gyanánt jussanak káprázatos tárgyakhoz. Hol vásárolhatunk bizalommal valódi régiséget? Fehér László azt tanácsolja: beszerzéseinkhez vigyünk ma­gunkkal igazi műértőt! Régi­ségboltban csak akkor vásárol­junk, ha számlát is kapunk az áruval, mert ha kiderül: rászed­tek minket, visszatáncolhatunk. Árverésen is könnyen áldo­zattá válhat a laikus. Nem sza­bad felülnie annak, hogy egye­sek a többszörösét is megajánl­ják az árnak. Ez nem jelenti fel­tétlenül azt, hogy az adott szek­rény valóban milliókat ér! Úgyanis a ravaszdi licitáló nem véletlenül ad érte annyit. Volt rá példa, hogy miután megszerezte, raktárában eleme­ire kapta szét a bútort. Egyáltalán nem sok jó fog- piszkálót szeretett volna belőle nyerni. A fineszes csaló egy szekrényből ötöt csináltat. Ho­gyan? Egy-egy eredeti elemhez készítteti a tartozékokat, s így már öt bútort passzolhat tovább „valódiként”. Négyessy Zita A BNV-nagydíjas XVIII. századi szekrény Amit a sikeres üzletember is sokall CiSzubjektív ÉVTIZEDEK ÓTA külföldje szakadt, s máig ott élő hazánk­fia, a nemzetközi hírű, rendkí­vül sikeres üzletember is meg­sokallta már, amit tapasztal. Úgy véli - állítja -, hogy az együttműködés és a szolidari­tás elvét eltipró, a legerőseb­bek fennmaradását szolgáló kapitalizmus ma a kommuniz­musnál is nagyobb veszély. Fogalmam sincs, hogy az az alapítványáról is híres tőkés pontosan mire alapozta a vé­leményét, közelebbi, közvetle­nebb, vagy a jelenlegi Ma­gyarországon szerzett tapasz­talatai alapján fogalmazott ily keményen, tőle sokunk szá­mára meglepően. Ám az állítá­sában - bármilyen bizarr is - lehet valami igazság. Hiszen ha valakinek tudomása van a kapitalizmusról, neki feltétle­nül. Lát-hall mindig valamit a Duna itteni két oldalán is, amiből nem nehéz bizonyos következtetéseket levonnia. Ám talán nélküle is tudunk egyet s mást már legalább a mi zsenge kapitalizmusunkról. Annyit mindenesetre, hogy ne szárnyaljunk tőle az egekig örömünkben. Azt észrevesz- szük, hogy enyhén szólva meglehetősen különös, legtöb­bünknek teljesen idegen. S aki már korábban is valamelyest belekóstolt, az sem állhatja szó nélkül. Miután ilyen kímélet­lenséggel véletlenül sem hozta össze régebbi sorsa. Ennyi gát­lástalanság, szenny, mint ami most körülveszi, nem tartozott előbbi életéhez. Pedig akkor is volt piac és verseny, s fontosnak tartották a pénzt, a hasznot. Ám a küzde­lemben valahogy mégis tekin­tettel próbáltak lenni egy­másra, próbáltak tisztességgel osztozkodni a lehetőségeken. Tartózkodtak az erőszaktól, a brutalitástól. Igaz, abban az időben leginkább rátermett, hozzáértő emberek keresték boldogulásukat a versenypá­lyán, tovább láttak a mánál, türelmük volt a sikerhez. Nem azonnal akartak meggazda­godni, s mindenáron. Napjaink világformáló titán­jai és „kiscserkészei” a mar­xizmusból a legrosszabbakat tanulták meg itthon, s olyano­kat még mellette, amire talán példa sincs eddig. Úgy tömték néhány esztendő alatt is dege­szebbre a zsebüket, hogy a klasszikusabb útátjárók, gyak­ran egy élet után, s szülői, nagyszülői vagy még régebbi ősöktől származó örökség bir­tokában is lesüthetik a szemü­ket mellettük. NEM HISZEM persze, hogy ezért kommunista is lesz majd a világnagyság, vagy it­teni honfitársai lépnek töme­gesen abba a pártba. Azért sem tódulnak oda, mivel már enél- kül is igencsak vörösek. A fel­háborodástól, dühtől... ................ , Çypni Gyula, ________ HÍK(TELKN)KÉK... A Magyar Hitelbank volt elnökét, Apró Piroskát választot­ták meg a Hungexpo elnökévé. Érthető: egy kis expónak apró, de hiteles vezér kell... * A lett miniszterelnök, Andris Skele váratlanul bejelentette, hogy lemond kormányfői posztjáról. Mire az államfő: „Te is, fiam, Andris...!” * A Keleti pályaudvartól az Etele térig épül a metró új szaka­sza. (Barát) Etele tér, végállomás...! * A természet törvénye úgy alakította - legalábbis a svájci Jens Reich professzor kutatásai szerint -, hogy Földünkön nem Ádám, hanem Éva volt előbb. Eddig is sejtettük, hogy a tyúk... * A volgográdi Armina fehémeműgyár saját termékeivel fi­zeti ki alkalmazottai havi bérét. A 33^12 melltartós átlagkereset már jónak számít... * Elviselhetetlennek tartotta a népszerűséget, ezért kolostorba vonult egy spanyol szépségkirálynő. Miután kitört miatta a - bikaviadal.r (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom