Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
1 Polgármesterkor A mentő vitte el az egyik kedvenc polgármesteremet. A hordágyon lehúzta ujjáról a karikagyűrűjét, lecsatolta karóráját, családjának még szüksége lehet rá e világon, ő meg mit kezdene értékeivel odaát. Kalimpált a szíve, vert vagy háromszázat is percedként. Az én egyik kedvenc polgármesterem nem hitte, hogy ezt megúszhatja. Apja is fiatalon ment el, bácsikája is, pedig ők nem álltak égy falu élén. Okét nem izgatta, nullszaldós lesz- e a költségvetés, vagy éppenséggel átjutnak mínuszba, mert amit a törvény előír, azt ugyebár fizetni kell. Mese nincs, hiteltörlesztés viszont van. Emberünk akár nyugton is lehetne a bőrében, 400 ezer pluszt mutat a tervezet, sokan büszkék lennének, örülnének, nem kell újabb hitelért kilincselniük, dé ő nem örül. Nem érzi biztonságban a faluját. Akármikor jöhet valami krach. Aztán itt van ráadásként a családja. Gyerekei iskolások, azon töpreng egyre, hogyan biztosíthatná a jövőjüket. Bírja- e majd,a taníttatás költségeit? Pedig neki - a vállalkozónak - nincsenek filléres gondjai. Egyelőre. Valóban jobban él, mint azok a szerencsétlenek, akik segélyért járnak be a hivatalba. akiknek tényleg nem jut a szájukba falat a hónap második felétől. Bevitték őt a kórházba, a tízágyas kórterembe. Nem is akart máshová kerülni, szépen is festett volna, ha nyafog, amikor a folyosókon is fekszenek. így legalább láthatta, micsoda nyomorúság a világ. Hogyan szaladoznak a nővérek, panasz nélkül, mosolyogva kimosni a szarból azt, akit a bokorból, félig fogyotton kapartak elő a mentősök. F eküdt a belgyógyászaton, s csak az motoszkált a fejében: az Isten verje meg azokat, akik ágyszámot, létszámot csökkentettek, szociális hálóról papolnak, közben elvonnak, kizsebelnek, de nem átallják saját zsebüket degeszre tömni. Egy hét után gyógyultan engedte el öt a doktor. A napokban tárgyalja a testülettel a költségvetést. Menthetetlen. (négyessy) Lassíts, ha bírsz! A mai magyar vállalkozónak, üzletembernek, salabakter- nek, simlisnek, szendének, spekulánsnak, önbecsapó életművésznek ezt barátom (lásd a cím) ma hiába is mondanád: Lassíts, a mobiltelefonok zümmögnek helyetted is! Milan Kundra cseh-francia író egyik utóbb magyarított opusában a lassúságot, a lassítást mindenféle pikáns és áltörténeti eseménybe ágyazva, telve malíciával és csehes-gallos iróniával, sőt íródiával! - ugyancsak figyelmedbe ajánlja, s a tiedbe is, jóakaratú olvasó. Leszaladunk a térképről. Itt negyven-ötven év múlva (mondjuk az Internet egyik múltbéli, öreg cápákról szóló alkönyvtárában) olyan képtelen röhej fogadja az arra kiérdemesült vénségesen vén ősöket (politikaalakítók, csintalan ősgolyhók, koboldok, bohémek), hogy a MÚLT egyszerre és végérvényesen eltűnik. Alakítás-pihenés-alakítás-körforgás, tisztes arányokkal, évszázadosán átvett-konzervált értékekkel, rigolyákkal és mechanizmusokkal, de mindenképpen a folyamatosság jegyében. így és ez kellene. Ha a homo sapiens ráérezne a valódi élet ízére, ha örülni tudna akár egy kellemesen eltöltött (s költött) vacsora ízének, egy válaha volt randevú emlékének. (Utóbbira emlékezvén újra előadatva is nyílhat lehetőség.) Ha nem a mindenkori szerepjátszás adná az élet sava-borsát, ha a tett fontosabb volna a győzelemnél (a sikerességnél - uramisten, de elkoptatott szó), ha... Ki ne derüljön, hogy a magyarnak is cár kell! Szóval, lassítsunk, ha bírunk. Mindegy, a fene egye a mai viszonyokat, csak kinőjük, túléljük ezt is, most és máskor. Mundus vult decipi, ergo decipiatur! (A világ akarata, hogy megcsaljuk, hát tegyük is ezt!) (káló) Varázslat tojással, pálinkával Aki olvasta Roald Dahl „Jámbor örömök” című elbeszélését, tudja, micsoda értékek rejtezhetnek egy félreeső tanyán, egy pókhálós padláson, egy senki sem látogatta fészerben. Az ősrégi, ükapánk ükapja használta bútorok közül több szú-cse- megévé válik, jobb esetben asztalosmester kezére kerül. Hát, ettől óvjon meg minket az Isten! - tartja Fehér László restaurátor, aki elmesélte, milyen műgonddal újítható fel egy taber- nákulum. Sőt azt is, hogyan ötszörözik meg millióikat a csalók. A mester munka közben Oktondiságra vall, ha valaki hasznavehetetlen lomnak képzel egy kopott, törött lábú széket, vagy tűzre dob egy dúsan faragott szekrényajtót. Ha az illető úgy hiszi, lakótelepi lakásában úgysem mutatna az ómama tálalója, felesleges is azt felújítani, maradjon az enyészeté..., úgyszintén hibásan gondolkodik. Ha ő maga nem is viszi otthonába az antik komódot, némi ráfordítással pénzt csinálhat a tanti hagyatékából. A restaurált bútorokon ugyanis megakad az újgazdag szeme, s szívesen áldoz a holmiért. Ehhez persze az kell, hogy a portéka mutatóssá váljék. Ám igazán értékessé csak egy szakember teheti azt. Fehér László restaurátor a XVI.-tói a XIX. század végéig készült bútorokat varázsolja gyönyörűvé. Miskolcon dolgozik ’89 óta, s hogy elismerik szaktudását, bizonyítja: ’95ben megkapta a BNV-nagydíjat, majd az Országos Kézműves Kamara nagydíját. Pompás tárgyainak, a 24 karátos aranyo- zású tükörkeretnek és a barokk gyöngyberakásos ülőgarnitúrának nem bírt ellenállni a zsűri. A restaurálás fortélyai Óva intem a vállalkozó kedvűeket, hogy maguk fogjanak egy régiség felújításához. Ám hogy fogalmunk legyen, miként történik a restaurálás, kiszedtem Fehér úrból a főbb lépéseket. Elsőként műszaki leírás készül, felméri a hiányosságokat, majd irány a könyvtár, ahol megnézi, milyen lehetett teljes épségében egy hasonló darab. A bútor vegyszeres tisztítása után, mikor is megszabadítja a fát az olajfestéktől vagy a kályhaezüsttől, citlingezi a felületet. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén 0,1 millimétert leszed az anyagról, így az megszabadul minden szennyeződéstől. Következik a hiánypótlás, a felületkezelés, az összeenyvezés, szigorúan eredeti halenyvvel. Egyetlen asztal fedlapja egynapos folyamatos munkát igényel. Egy nap pihentetés után ráfé- nyezés, simára dörzsölés, ibere- zés. A végeredmény: elsírja magát gyönyörűségében a kuncsaft. Miként készül az aranyozás? A megtisztított, nyers fát hegyikrétával kezelik, utána jön a bólusz (tojássárgájából kevert elegy), majd szarvasbőrrel simítják üvegsimaságúra a felületet. A laparanyat achát-késsel vagy mókusecsettel viszik fel. Hogy a pirinkó darabok ne töredezzenek, szeszfőzdéből szerzett (nem bolti!) finom cseresznyepálinkával ragasztják fel. A munkát csak az igazán tehetősek (nem a bérből, fizetésből élők) rendelhetik meg, mivel az- anyag rendkívül drága. A kárpitozott ülőalkalmatosságok huzata alá rézrugót és afrikot tesz a restaurátor, nem pedig szivacsot, szalmát, amit az asztalosok tömködnek a párnába. Isten ments az ál mnértőktől! Fehér úr elmondta, nagyon sok asztalos vallja magát restaurátornak, s vállalja el a munkát felkészültség nélkül. Ő a szakmát öt évig tanulta az Iparművészeti Főiskolán, s közben a gyakorlatban egy öreg mestertől vette át a tapasztalatot. Aki nem ért a restauráláshoz, több kárt tehet, mint hasznot. A csónaklakkal kezelt faanyag helyrehozhatatlan. Egy 12 millió forintot érő tabemákulumot (Mária Terézia kori írókomód) úgy elbarmolt egy asztalos, hogy már' csak 1,5 milliót fizetett volna érte egy szakértő. Amíg a restaurátor minden pici darabkával napokig szöszmötöl, addig a (tegyük hozzá: lelkiismeretlen!) asztalos inkább leszedi a motívumot a szekrényajtó jobb szárnyáról ahelyett, hogy a bal szárnyra is faragna egy hasonlót. Ha egy restaurátor hibát vét, elveszítheti az iparát, bevonják az engedélyét. A kontárok kiszűrésére csak az a lehetőség maradt, hogy speciális vegyszert kizárólag a bejegyzett, vállalkozói engedéllyel rendelkező restaurátor kaphat. Királylány a spájzban Amennyiben őseink egyetlen valamirevaló fiókot sem hagytak ránk, hol bukkanhatunk eredeti, több évszázados remekre? A kastélyok államosításakor a szépséges bútorokat a cselédséghez mentették a nagybirtokosok. Elvétve még most is fellelhetünk olyan darabokat, amelyek vagyont érnek. Sok esetben nem is sejthetjük, hogy a zöldre, fehérre, barnára mázolt konyhaszekrény valójában egy elvarázsolt királylány. A natúr bútorok koráról a nyers fára ragasztott lemez vastagsága árulkodik. Régen 3 milliméternél vékonyabbra nem tudták vágni az anyagot, ez a svartni. Később jelent meg a már vékonyabb furnér. Rendkívül értékes a tömör cseresznyevagy diófából faragott, esetleg intarziával díszített bútor is. Csalók és zugárusok Keveseknek adatik meg, hogy — mondhatni: tálcán - örökség gyanánt jussanak káprázatos tárgyakhoz. Hol vásárolhatunk bizalommal valódi régiséget? Fehér László azt tanácsolja: beszerzéseinkhez vigyünk magunkkal igazi műértőt! Régiségboltban csak akkor vásároljunk, ha számlát is kapunk az áruval, mert ha kiderül: rászedtek minket, visszatáncolhatunk. Árverésen is könnyen áldozattá válhat a laikus. Nem szabad felülnie annak, hogy egyesek a többszörösét is megajánlják az árnak. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott szekrény valóban milliókat ér! Úgyanis a ravaszdi licitáló nem véletlenül ad érte annyit. Volt rá példa, hogy miután megszerezte, raktárában elemeire kapta szét a bútort. Egyáltalán nem sok jó fog- piszkálót szeretett volna belőle nyerni. A fineszes csaló egy szekrényből ötöt csináltat. Hogyan? Egy-egy eredeti elemhez készítteti a tartozékokat, s így már öt bútort passzolhat tovább „valódiként”. Négyessy Zita A BNV-nagydíjas XVIII. századi szekrény Amit a sikeres üzletember is sokall CiSzubjektív ÉVTIZEDEK ÓTA külföldje szakadt, s máig ott élő hazánkfia, a nemzetközi hírű, rendkívül sikeres üzletember is megsokallta már, amit tapasztal. Úgy véli - állítja -, hogy az együttműködés és a szolidaritás elvét eltipró, a legerősebbek fennmaradását szolgáló kapitalizmus ma a kommunizmusnál is nagyobb veszély. Fogalmam sincs, hogy az az alapítványáról is híres tőkés pontosan mire alapozta a véleményét, közelebbi, közvetlenebb, vagy a jelenlegi Magyarországon szerzett tapasztalatai alapján fogalmazott ily keményen, tőle sokunk számára meglepően. Ám az állításában - bármilyen bizarr is - lehet valami igazság. Hiszen ha valakinek tudomása van a kapitalizmusról, neki feltétlenül. Lát-hall mindig valamit a Duna itteni két oldalán is, amiből nem nehéz bizonyos következtetéseket levonnia. Ám talán nélküle is tudunk egyet s mást már legalább a mi zsenge kapitalizmusunkról. Annyit mindenesetre, hogy ne szárnyaljunk tőle az egekig örömünkben. Azt észrevesz- szük, hogy enyhén szólva meglehetősen különös, legtöbbünknek teljesen idegen. S aki már korábban is valamelyest belekóstolt, az sem állhatja szó nélkül. Miután ilyen kíméletlenséggel véletlenül sem hozta össze régebbi sorsa. Ennyi gátlástalanság, szenny, mint ami most körülveszi, nem tartozott előbbi életéhez. Pedig akkor is volt piac és verseny, s fontosnak tartották a pénzt, a hasznot. Ám a küzdelemben valahogy mégis tekintettel próbáltak lenni egymásra, próbáltak tisztességgel osztozkodni a lehetőségeken. Tartózkodtak az erőszaktól, a brutalitástól. Igaz, abban az időben leginkább rátermett, hozzáértő emberek keresték boldogulásukat a versenypályán, tovább láttak a mánál, türelmük volt a sikerhez. Nem azonnal akartak meggazdagodni, s mindenáron. Napjaink világformáló titánjai és „kiscserkészei” a marxizmusból a legrosszabbakat tanulták meg itthon, s olyanokat még mellette, amire talán példa sincs eddig. Úgy tömték néhány esztendő alatt is degeszebbre a zsebüket, hogy a klasszikusabb útátjárók, gyakran egy élet után, s szülői, nagyszülői vagy még régebbi ősöktől származó örökség birtokában is lesüthetik a szemüket mellettük. NEM HISZEM persze, hogy ezért kommunista is lesz majd a világnagyság, vagy itteni honfitársai lépnek tömegesen abba a pártba. Azért sem tódulnak oda, mivel már enél- kül is igencsak vörösek. A felháborodástól, dühtől... ................ , Çypni Gyula, ________ HÍK(TELKN)KÉK... A Magyar Hitelbank volt elnökét, Apró Piroskát választották meg a Hungexpo elnökévé. Érthető: egy kis expónak apró, de hiteles vezér kell... * A lett miniszterelnök, Andris Skele váratlanul bejelentette, hogy lemond kormányfői posztjáról. Mire az államfő: „Te is, fiam, Andris...!” * A Keleti pályaudvartól az Etele térig épül a metró új szakasza. (Barát) Etele tér, végállomás...! * A természet törvénye úgy alakította - legalábbis a svájci Jens Reich professzor kutatásai szerint -, hogy Földünkön nem Ádám, hanem Éva volt előbb. Eddig is sejtettük, hogy a tyúk... * A volgográdi Armina fehémeműgyár saját termékeivel fizeti ki alkalmazottai havi bérét. A 33^12 melltartós átlagkereset már jónak számít... * Elviselhetetlennek tartotta a népszerűséget, ezért kolostorba vonult egy spanyol szépségkirálynő. Miután kitört miatta a - bikaviadal.r (szilvás)
