Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

4. oldal Horizont 1997. január 20., hétfő Egy alkotóközösség vallomása A Gyöngyösi Műhely új kiállítása a Pincegalériában A Mátraalja szellemi és kulturális életének mérföldkövét is jelenti az a nagyszabású képzőművészeti kiállítás, amely az elmúlt héten, csütörtökön nyílt meg Gyöngyösön. A megálla­pítás azért is igaz, mert az egyre szélesebb körben ismert, Gyöngyösi Műhely elnevezésű alkotóközösség nem kevesebb, mint húsz művésze fejezi ki gondolatait önmagáról, a kör­nyezetéről, érzelmeiről, érdeklődéséről és identitásáról. A kiállított alkotásokban kö­zölt élményvilág sokszínű ki­fejezésével szemléletesen csil­lan fel az ismert és az ismeret­len szférákról szerzett benyo­mások összessége. Mindezek festmények, grafikák, kerá­miák, fafaragások és szobrok formájában kelnek életre. A rendezők igényesen vá­logattak, így szinte minden megjelenik a művekben, ami a természetet és benne az em­bert érinti: a valóságtól a misz­tikumok világáig. Figyelembe véve azt a tényt, hogy ezt az alkotóközösséget egy sajáto­san delejes erő, a művészetek iránti tisztelet és elkötelezett­ség vezérli, nem pedig valami titulusért vívott rivalizáció, akkor itt egy egészen magas­rendű tevékenység valósul meg. Olyan, ami nem anyagi célt szolgál, mert a müvek megalkotása örömet jelent, mert jólesik nézni, szép, mert gyönyörködni lehet benne és vonzó mert másoknak is örö­met okoz. A Gyöngyösi Műhely haj­dani létrehozói jó magot vetet­tek, jó talajba. Most 10 éves működésük összegzéseként nyilvánvalóvá vált, hogy az amatőr művészet képviselői a szemlélő elemzéstől a naiv alázatig, a tudatos művészi megjelenítés igen széleskörű eszközeivel rendelkeznek. A kiállítás bizonyság arra is, hogy valódi, élő kulturális és szellemi élet valósul meg a Mátra alján. A tárlatot Jankovits Béláné tanárnő nyitotta meg, nagy számú érdeklődő előtt. Meleg szavakkal méltatta a résztvevő alkotók művészi munkásságát, a Műhely régi alapítóit, köztük V. Delast Elena festőművész tevékenységét, valamint a mai munkatársak, Tóth Mária rajz- tanárnő, művészeti vezető, Paksy Mária művészeti titkár szervező és irányító közremű­ködését a közösség életében és a kiállítás megrendezésében. A tárlat február 13-ig te­kinthető meg, naponta 10-13 és 14-17 óra között. Bágyi Ferenc Tollvégen Lefagyás M ost akkor az is világos, hogy itt a nagy nemzeti lefagyások ideje. Legutóbb a miniszterelnöknek rákattintania sem kellett az egérrel, mégis befagyott az Internet virtuális valósága. Közel­sége elegendő volt az összeomlás fölidézéséhez. Nincs sorközi át­hallás, minden szigorúan csak a tárgyra vonatkozik. Összejött. Az igazi szakembereket gyakran bekerítik a problémák. S ekkor, egy ilyen nap után kell bemenni a gőzbe, lefürdeni, kiáztatni a gondokat, ellazulni, relakszálni. Súlyfürdő meg tangentor, gyó­gyító párák, eszményi cseppfolyós közeg - lebegés. Némi verejté­kezés. Saját lében fővés. Körülöttünk nagyokat nyögő, gyógyuló­forma emberek. Egyenlőek vagyunk: megszűnik az embernek em­ber általi elruhásítása. Nincs takargatni valónk, ősanyai állapot, meleg kedélyes világ. Jönnek jó gondolatok. Fizessenek a gyógyfürdőkért! Minden embernek joga van a fize­tésre, a pénztárcák szabad és rendeltetésszerű használatát nemzet­közi szerződések is szavatolják. S ami ennyire hasznos, az most már inkább ne legyen ingyen, a köz szabad prédája - láttuk hova vezetnek az ilyen dolgok -, hogy is ne, csak úgy, Csáki szalmája­ként, igazgyöngyöt a disznók elé. Ennek véget kell egyszer vetni! Gyorsan sikerül is elvenni a kedvet az önkényes vizeskedéstől, amikor a lelassult szakértők kezdték használni a fejüket - bólogat­tak vele merészen. Hogy ezzel most befürdették a népet, mert sztornó az egész. Jó egy hétig tartott a fizetős fürdő-kúra, amikor odáig fejlődnek az események, hogy mégis létezik némi forrás a gyógyvizes formák támogatására. Minden jóra fordul, lehet a kasz- szához fáradni a jegyek áráért. Megvédett vívmányok és reumák. Mert a polgár nem érti a mechanizmus lényegét, le van fagyva. Nem tud fölpörögni. Örülni még úgy se. Kézen fogta a gondos­kodó állam jeges emberét, amit most aztán képtelen elengedni. Eszményi terep a kísérletezésre. Az ajánlott kezelés hirtelen jön, nehogy véletlenül el találjon ugrani a páciens. A gondos előkészí­tés, tervszerűség, fölépített gondolatmenet különben is ártalmas. Kiszámítható lenne minden, elképzelni is borzasztó, oda veszne a tekintélyek súlya. Meg jól jön mindenkinek az a kis plusz izgalom. Pezsdül a vér, emelkedik a pulzus, tágul a pupilla, hideg verejték­kel kúsznak munkában elformátlanodott dolgos gerinceken. F önntartható izgalmi állapot ajzószerek nélkül, ami, ha tekin­tetbe vesszük a legális lehetőségek - koffein, nikotin túladago­lás - dráguló hozzáférhetőségét tulajdonképpen dicséretes törek­vés. így csupa kidobott pénz az egész támogatás. Lehet nálunk gyógyfürdetés nélkül is komoly leizzadást produkálni. Csak utána nem ajánlatos csatakosan kimenni a nyilvánosság elé, mert fagy­nak arcokra nagy mosolyok. Kovács János Kismamatomára fel! Tizenhatodik terhességi he­tüket betöltött kismamákat várnak Bóta Margit és Po- lonkai Györgyi védőnők keddenként 15 órától a Me­gyei Művelődési Központba tornázni. A szülésre felkészítő mozgássorozat az ezen idő­szak alatt fokozottan igénybe vett ízületeket, izomcsoportokat erősíti, és a magzat világra hozatalakor alkalmazható légzéstechni­kára tanítja meg a kisma­mákat, majd a mindenna­pokban is hasznos relaxá­ciós technikát sajátíttatja el. New Yorkban Mágnás Miska volt Filmet forgat, prózát és verset ír, játszik Sziki Károly, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze megint meglepetéssel szolgált. New Yorkban, a Magyarok Színházában Mágnás Miskát játszotta.- Kicsit mostoha körülmé­nyek között működik kinn a színház - meséli Sziki Károly. - A magyarok kibérelnek egy is­kolát, vagy kultúrházat, ott próbálnak, az előadást csak né­hány alkalommal játsszák. A jelmezeket kölcsönzik, csak a díszletet csináltatják. Én meg­tanultam itthon a szöveget, a számokat, vittem a jelmezei­met, úgy léptem be a már majdnem kész rendezői elképze­lésbe. Leszálltam a repülőgép­ről, és átállás nélkül végigpró­báltam a négy napot. Idegtépő volt. Zenekar helyett a számo­kat Szakcsi Lakatos Béla kísérte zongorán. Nagyon drága min­*den, ott sem kifizetődő a szín­ház. Kis költségvetésből dol­goznak. New York állam is hoz­zájárul a produkciókhoz, s adományokból is gazdálkod­hatnak. A magyarországi szín­házak helyzete az övékéhez ké­pest Kánaán. Talán most válto­zik a helyzet, úgy hallottam, a magyar milliomosok venni akarnak egy színházépületet.-Mekkora'az igény a ma­gyar nyelvű előadásokra?- Változó. Kiöregedett az emigráció, gyengül a pártolók tábora. Cserey Erzsi, a színház igazgatója és színésze missziót tölt be. Próbálja menteni a ma­gyar kultúrát, a hagyományo­kat. Az emigránsok gyerekei már alig járnak színházba. A fiatalok idomultak az amerikai formákhoz. Nem a saját kultúrá­jukban akarnak tevékenykedni.- Kik játszottak a darab­ban?-Színészek, akik nyugdíja­sok, taxisofőrök, szabadúszó művészek, TV-s, rádiós szemé­lyiségek. Produkciókra szer­ződnek kint az emberek.- Más produkciót is bemuta­tott?- Egy dokumentumfilmet forgattam az 1956-os forrada­lom után Amerikába és Kana­dába menekült emberekkel, amit 14 helyen játszottam le: Magyar Házakban, művészeti klubokban, és egyházak szer­vezésében hallhatták a film mellett készült Az eskü lefoszlik című dokumentumjátékot is. Utána találkoztam a nézőkkel, beszélgettünk, azokról a napok­ról. Megdöbbentő volt, hogy jóval többet tudnak a forrada­lomról, mint mi, akik itthon élünk. Új sorsok tárultak fel, gazdag, tragikus életek, melyek dokumentálása a 24. órához érkezett. Kiöregszik, beteg az emigráció. Elviszik magukkal a történelmet. Mulasztásunk fel­foghatatlan.- A város javára tudja fordí­tani, hogy sűrűn megfordul a tengerentúlon?- Naprakészen tudnak az itt­honi színházi eseményekről. Az Interneten olvassák a Heves Megyei Hírlapot is. Sok kultu­rális érték van Amerikában, amit színházi szinten kellene segítenünk. Kész drámák vár­nak előadásra, gazdasági szak­embereket lehetne a város ja­vára mozgatni. Élnek a kutatók, akik Egerben dolgoztak, s meg­osztanák tudásukat. Kérdés, hogyan lehetne őket a város vérkeringésébe bekapcsolni.- Volt az előadásokon kívül is sikerélménye?-Egy New York-i producer is nézte az operettet, s szerep­lőket is keresett egy közép-eu­rópai témájú filmjéhez. Három embert választott ki, köztük en­gem is. Nem probléma az angol akcentusom, illik a mozijába, mondta.- Mindig rengeteg terve van, amelyeket meg is tud va­lósítani. Most mire készül?- Az Ármány és szerelemben próbálok itthon, amelynek feb­ruár végén lesz a bemutatója. Kinn az emigránsok nehezmé­nyezték, hogy a magyar törté­nelmet megélt, itthon maradot­tak elbeszéléseit nem dokumen­táltam. A nyáron az 1956-os egri, füzesabonyi, és hatvani emlékezőkkel forgatok, és könyvet is írok a történtekből. Költői estre készülök Aki más­nak verset ás... címmel. A saját verseimet adom elő. Formájá­ban és indíttatásában sem vet­tem komolyan a dolgot. A té­mája viszont komoly. A meg­maradás esélyeiről szólok itt Keleten, és Nyugaton. Az ap­ropót az indián kultúra eltűnése adta, és az, hogy a magyar kul­túra is majdnem semmivé vált ott nyugaton és veszélyben van itt, Keleten is. Ez ellen szeret­nék tenni. Császi Erzsébet N e tessenek meglepődni, a fenti kérdés teljesen jogos. Számos direktor vetette ezt fel, s nem is alaptalanul. A kabinet, illetve a főható­ság gondoskodott arról, hogy a tanári óraszám-emelést többlet forintokkal honorálja. Azaz a 10 százalékos pluszt 11,1-es többlettel méltatták. Ez rend­ben is lenne. A baj csupán az, hogy közben megfeledkeztek az oktatási intézmények igazga­tóiról. így előállt az a helyzet, hogy az érintettek úgy érzik: lekezelik őket, nem veszik fi­gyelembe, hogy egyetemet vé­geztek, s a katedrára esküdtek. Ez nem túlzás, ugyanis ne­kik nem dukál ez az indokolt emelés. Másképpen fogal­mazva: ők bár egy testületet irányítanak, s megszabják $zámára az irányvonalat, Pedagógus-e az iskolaigazgató? Már a korrekció is hibás mégis kisebbrendúnek számí­tanak, mint beosztott kollé­gáik, ugyanis nekik kevesebb jut. Vegyünk egy példát. Az il­letőnek havi 50 ezer az alapfi­zetése, ehhez csatlakozik 25 ezres direktori pótlék. Nos, ő nem részesült ötezres növelés­ben. A 13. havi fizetésnél va- lamennyiüket megint csalódás érte, hiszen ez a summa - szo­rozni kell tizenkettővel - bi­zony kimaradt a .'borítékból, vagyis kartársaikkal szemben kétségkívül hátrányos hely­zetbe sodródtak. Hasonló vesz­teség éri őket a jubileumi juta­lom esetében isj. így aztán nem csoda, hogy régóta - elsősorban erkölcsi okokból fakadó elégedetlenség miatt - háborogtak, s rendre emlegették a feleimben feltett kérdést. E sorok írója érdeklődött er­ről Horn Gábor országgyűlési képviselőtől, az oktatási bi­zottság tagjától, az SZDSZ szakértőjétől. A kora ősszel Egerben járt politikus akkor félreérthetetlenül megfogal­mazta azt, hogy: bosszantó hiba adódott, amit ki kell javí­tani, hiszen a felvetés teljes­séggel indokolt. Akkor azt hittem, ezzel minden rendeződött. Nem ez történt. Igaz, akadt kitartó is, aki tovább lépett, s levélben jelezte az MKM mi­niszterének a problémát. Tájé­koztatták is arról, hogy orvo- solják a sebeket. Azt is el­mondták, hogy miként. Most tessék meglepődni: a jó szándék ismét tévútra sik­lott. Sajnos a korrekció is hi­bás. Ugyanis a hozzáértők úgy rendelkeztek, hogy - maradva az előbbi esetnél - az 50 ezret nem toldották meg egy fillérrel sem, hanem a 25 ezres pótdíjat srófolták fel ötezerrel. Mindez azt jelenti, hogy az érintettek cseberből vederbe estek, s bi­zonyos előnyökre ezután sem számíthatnak. Maradt tehát a részben visszaszorítottság, s továbbra is kesereghetnek, már nem nagyon bízva abban, hogy végérvényesen tisztázódik, hogy kik ők. Elég baj... Pécsi István ____________A Tévében Láttuk____________ S zomorkás, szép katarzis Polgártársaink zöme - velem együtt - belefá­radt már az amerikai akciófilmek dömpingjébe, hiszen ezek a tákolmányok egy kaptafára ké­szülnek. Előre megtervezett arányban kap he­lyet bennük a szex, a durvaság, a kegyetlenség, a szűnni nem akaró fegyverropogás. Felesleges azon keseregni, hogy ezek a fércmunkák mennyire rombolják az általános és középiskolás fiatalok lelkivilágát. Egy biz­tos: egyikőjük se neveli őket érzelemgazdaggá, szeretette építővé, másokon segítővé. Egyre többen vágyunk olyan produkcióra, amelyek nem USA cégjelzésűek. Érthető, hi­szen másutt még nem hódoltak be teljesen a hollywoodi divatőrületnek. így aztán attól sem riadoznak, hogy emocionális töltésűek legye­nek a felvételek, hogy jóságra ösztönzés sugá­rozzák számos filmkockából. Ilyen kellemes élményben volt részünk január 11 -én, szomba­ton este a 2-es csatornán, amikor a Tábornok Úr! című spanyol tévés alkotást vetítették. Különösképp élvezték a már nem éppen fia­talok, hiszen ez a mű arról szólt, hogy milyen nehéz szembenézni a múló idővel, a közelítő, a fizikai állapotunkat, a képességeinket egyre erőteljesebben romboló idővel. Az egyenruhás főhősök közelítik a hatvanat, s csak azért pályáztak a tanfolyamra, hogy csakazértis bizonyítsák: állják még a sarat. Azt persze nehezen viselik el, hogy oktatóik szem­telenül ifjak. Természetesen egymásnak azt is bevallják, hogy elegük volt már a hajtásból, ab­ból a sok hadászati szamárságból, amelyet meg kellett tanulniuk. Egyikőjük beismeri, hogy ta­lán csak néhány napja van már hátra. A záró bál könnyes, szomorkás képsorai megráznak mindnyájunkat. Ez a keserédes katarzis még­sem felesleges, hiszen valamennyiünkben az emberséget ébresztgeti, azaz önkéntelenül is tisztábbá formál minket. Köszönet érte. P. I. Jubileumi hét kezdődik Hatvanban Több mint másfél esztendeje, 1995. májusában porig égett Hatvanban a Grassalkovich-kastély nyugati szárnya. Az épü­letben működött a Városi Művelődési Központ is, amelynek javai szintén a lángok martalékává váltak. A felújítás a napok­ban befejeződött, s a „művház” elfoglalhatja régi helyét. Ez al­kalomból jubileumi hétre kerül sor 10 éves intézményben. Az illetékesek januSr 22-dikét, a Magyar Kultúra Napját vá­lasztották a rendezvénysorozat kezdő időpontjául. E napon 10 órakor adja át a leégett, majd felújított épületszámyat Csap­kai Miklós, az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal kabinetfő­nöke és Varga Kálmán, a terü­letfejlesztési tárca miniszteri biztosa. Meghívták Baja Fe­renc minisztert is, jelenlétéről még folynak a tárgyalások. Délelőtt 10 óra 30 perckor az intézmény felveszi a Grassal- kovich Művelődési Központ ne­vet, majd a kézműves szakisko­lák remekeiből nyílik országos kiállítás. Délután szakmai ta­nácskozásra kerül sor, amelyet Borbély Jolán, a Magyar Műve­lődési Intézet munkatársa ve­zet; az előadók közt találjuk Hermann Istvánt, a Heves Me­gyei Kézműves Kamara elnö­két és Pálffy István igazgatót is. Este 7 órakor ünnepi hangver­senyt rendeznek a művelődési ház komolyzenei kisegyüttesé­nek fellépésével. Január 23-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatódik a szakmai tanácskozás, 18 órától pedig sanzonesten vehetnek részt a zenebarátok. Ezen Edith Piaf emlékére szólaltatnak meg dalokat az előadók. Pénteken térségi művelődési szakmai konferencia kezdődik, amelyen Sebestyén János, a Heves Megyei Művelődési Központ igazgatója mond be­szédet. A nap során többek kö­zött Striker Sándor minisztéri­umi főosztályvezető, Dér Já­nos, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének megyei elnöke,- Matiszlovicsné Horváth Éva, a művelődési ház igazgatója és Farkas Kálmánné, a megyei közgyűlés művelődési bizott­ságának elnöke tart előadást. A jubileumi hét soron követ­kező eseményeiről folyamato­san tájékoztatjuk olvasóinkat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom